Ha Franciaország, akkor Párizs, esetleg Marseille, vagy a Riviéra, pedig van egy város, amelyet kultúrájával, a rengeteg fiatal egyetemistával, csodás óvárosával együtt kár lenne kihagyni. Ez Lyon, ahol Sophie kalauzol el minket.
„Kerek egy éve költöztünk Franciaországba, Lyonba, s ennek apropójából szeretném veletek megosztani mindazt, amit eddig megéltem itt a családommal. Előre szólnék, hogy árakat nemigen fogok említeni, sem a lakáskeresés kálváriájáról nem fogok írni (lévén a férjem volt olyan szuperjó fej, hogy egyedül végigkínlódta az egészet), és a Túró Rudi szót is most írtam le utoljára. Viszont egy gyesen lévő anyuka szemszögéből fogom bemutatni az itteni életünket, így kérlek, emiatt ne dühöngjetek majd a kommentekben.
Tehát 2012. február végén, miután a férjem cégen belül maradt, de országot váltott, megérkeztünk Lyonba, egy szépen berendezett, hármunknak tágas lakásba, a város szélén, de egy meglehetősen forgalmas utcában. Sokan panaszkodnak itt a levegőre, s a házidokink szerint egy gyerek itt átlag hatszor náthás egy télen ennek is köszönhetően. Jó ég! Avagy mon Dieu! (Mi megúsztuk eddig kettővel).
Fizetni kell, de olcsóbb, mint otthon
Ha már a háziorvost emlegettem, feltétlen szeretnék kitérni az itteni orvosokra. Egyszerűen fantasztikusak, nekem a legnagyobb meglepetés az volt, hogy emberként kezelnek. Otthon a legtöbb doki félisten-szindrómában szenved.
Itt alapjaiban más az egészségügyi rendszer is, van egy TB kártya (carte vital, avagy a zöld kártya), amit nekünk a férjem cége intézett, és cirka 5 hónap alatt sikerült is hozzájutnunk, eh... Ezt a kártyát lehúzva, mint egy bankkártyát, a fizetendő összeg automatikusan bekerül a TB rendszerébe.
Itt ugyanis mindig fizetni kell, ha meglátogatjuk az orvost, fogorvost, stb, a háziorvosnál egy fix összeget, aminek azonban, ha biztosított vagy, a kb ¾-ét visszautalják a bankszámládra 3 napon belül. Kiszámoltam, hogy itt kb. a negyedére jön ki egy nőgyógyászati vizit, ellentétben az otthoni nőgyógyászommal, aki mellesleg SOHA nem adott számlát.
A gyerekek
Ami nagyon fura számomra itt, az az, ahogyan a gyerekeiket kezelik a francia családok. Csodálom őket, hogy gyakran 4, de akár 5 gyereket is vállalnak, de a három az alap, viszont 2 hónap után bevágják őket a creche-be (bölcsi) reggeltől estig.
A szoptatás ideje is náluk a legrövidebb Európában, ami nekem azért is furi, mert az LLL viszont francia szervezet. Továbbá az összes gyereknek taknya-nyála összefolyik, hihetetlen, hogyan öltöztetik őket a legnagyobb hidegben is. A saját szememmel láttam nem is egyszer, hogy szakadó esőben anyuka vonul esernyővel a feje fölött, a jobbján és balján egy-két csemetével, akik bőrig áznak. Ki érti ezt?
Mi lesz veled, divat?
Bár azt is el kell ismernem, hogy ennyi divatos gyereket se láttam még soha, a kislányok mínusz 5 fokban is csini harisnyában, hosszú, karcsúsított szövetkabátban csúsznak-másznak a játszótéren.
Meglepő viszont, hogy felnőtt korukra elvesztik a divat iránti igényüket vagy érzéküket, mindenesetre a párizsi csinos, szoknyában tovalibbenő, selyemsálat viselő, karcsú lányokat nem itt kell keresni, az fix.
Viszont sokszor találkozom az igazi dáma típusú idős hölgyekkel, akik 70 fölött is rendesen felöltözve, sminkben és rendezett frizurával sétálgatnak a közértbe, vagy valamelyik parkba, ücsörögni egy kicsit.
Park a város szívében
Ha már parkok: az ittlétünk első sokkélménye a „park" fogalmához kapcsolódik, ugyanis számtalan park van a környékünkön. A térkép szerint. A valóságban ugyanis betonnal, apró kaviccsal, esetleg futószőnyeggel bevont, elkerített, legtöbbször kb. 100 nm területről van szó, amelyben található pár pad és jó esetben néhány fa is. Fű sehol.
Kiábrándító volt elsőre, mára megszoktam, illetve felfedeztünk pár igazi parkot is, ahol valóságos fű nő és nem is tilos rálépni. A város nagy és méltán lenyűgöző parkja a Parc de la Tete d'or, ami tényleg csodálatos, egy nagy tóval, amin lehet vízibiciklizni, számtalan vízimadárral, ingyen látogatható állatkerttel, rózsakertekkel, játszóterekkel. Mindez a város szívében, több száz éve. Ezt azért jól kitalálták, meg kell hagyni.
A legendás kenyér
Amit még nagyon jól kitaláltak szerintem, az a kenyérsütés rendszere. Fantasztikus, hogy minden boulangerie-ben más ízű, textúrájú, formájú és színű pékárut kapni, és a fantázianeveik is gyönyörűek: ficelle, fluette, roustiquette, baginette, panette, és még sorolhatnám.
Végigkóstoltuk a környék összes pékségénél a főbb kenyereket és mára már megvan a kedvencünk mindenütt. Nekem a jófajta magyar, felfújt, fehér kenyér cseppet sem hiányzik, bár most már vissza kéne venni a mennyiségből itt is... Nemrég egy párizsi posztban olvastam, hogy ott mindenki letöri a baguette végét, amint kilép az üzletből. Nos, itt is!
Soha többé Andouillette!
Viszont szívből ajánlom az internet adta lehetőségeket vendéglőben való rendelés előtt ezen a vidéken, hogy ne járjatok úgy, mint én az Andouillette-el. Az a nagy szemétség, hogy gyönyörű dallamos neve van, így én tudatlanul azt rendeltem.... SOHA többé!
Én megeszem a pacalt, a kakashere pörköltet és a véreshurkát is, de ezt az ocsmányságot nem bírtam lenyelni, s mindezt a házassági évfordulós, romantikus ebédünkön. Akit érdekel, nézzen utána, s bár nem egy kolut, vagy pálcikára húzott csirkebél, azért a következő idézet jól leírja a lényeget: „Politics is like an andouillette – it should smell a little like shit, but not too much".
Amúgy a franciák pont annyira szeretnek minden ünnepkor enni, mint mi magyarok, csak ők karácsonykor pulykát esznek és csigát, január 6-ára, az Úr megjelenése, avagy Vízkereszt napjára pedig van egy spéci tortájuk, a gateau des rois (királyok tortája), amiben el van rejtve egy kis bigyó (pénzérme, kis kerámiafigura) s ha te vagy a szerencsés aki ráharapott – és nem tört le a foga -, akkor te lehetsz a király, és felveheted a tortához járó papírkoronát. Nem vicc, ezt felnőttek is csinálják.
Nekem az étkezési szokásaik nagyon tetszenek, salátát leves helyett, sajtot desszert helyett, bort az ebédhez munkanapokon is... az egyetlen dolog, amit még nem értek, az, hogy mi a túró a különbség a számomra joghurt és tejföl közötti állagú és ízűnek tűnő fromage frais, fromage blanc, creme fraiche és társai között. (Túró nincs).
Ünnepek
Nagyon tetszik az is, hogy itt ünneplik a nagymamák napját, apák napját, gondolom, van nagypapák napja is, és a helyi nagy ünnep, a Fete des Lumiers valami fantasztikus. Minden évben karácsony előtt hálát mondanak Szűz Máriának, aki hitük szerint megmentette Lyont anno a nagy pestisjárványtól, s ez az ünnep az eredetileg pár mécses meggyújtásából mára egy csodálatos fényáradattá nőtte ki magát.
Minden évben újabb csodákat találnak ki, és ma már az energiafogyasztásra is odafigyelve, mind ledes technológiával működik.
A bevándorlókról
Most jöjjön némi negatívum: az észak-afrikai arab bevándorlók. Párizs után Lyon, illetve a Rhones-Alpes régió büszkélkedhet a legtöbb immigránssal. Legtöbbjük sajnos nem illeszkedik be semmilyen szinten a társadalomba, megtartják a saját vallásukat (ez természetesen mindenkinek szíve joga), a saját kultúrájukat (ez már nem annyira evidens - saját otthonukon kívül, Európa szívében) és a saját nyelvüket is. Tisztelet a kivételnek.
A fehér franciák őket hibáztatják a drogok elterjedéséért is, ami egyre aggasztóbb problémakör, engem ez például nagy félelemmel tölt el, nem akarom ilyen helyen felnevelni a gyermekemet.
Mi viszonylag jó környéken lakunk, de van a városban egy olyan negyed, ahol nem mernénk kiszállni az autóból. Tiszta Mordor. Vagyis inkább egy nagy, koszos és büdös egyiptomi bazár.
Fantasztikus helyek a közelben
Amúgy szuper elhelyezkedésű a város, pár órányi autókázásra elérhetjük az Alpokat, ahol tuti szánkópályák várják a gyerekes családokat, illetve sípályák a profibbakat. Ha pedig ellenkező irányba indulunk, Camargue-ba jutunk, ami híres a világon az egyik legrégebb óta tenyésztett, gyönyörű fehér lovairól, és hát ott a tenger is. A mi babánk előbb fürdött a tengerben, mint a Balcsiban. (És nekem külön nagy élmény, hogy Arles is nem messze van, ahol Van Gogh élt és alkotott egy ideig).
Ha pedig nem akarunk órákat autózni, csak felet, akkor olyan gyönyörű, a középkorból fennmaradt és megőrzött városkákra lelhetünk, mint például Perouges vagy Cremieu. Ha pedig ki sem akarunk mozdulni a városból, hát ott az óváros, Vieux Lyon a hangulatos a macskaköves utcáival. Na de nem akarok útikönyvbe átcsapni, gyertek el és nézzétek meg magatok, már van közvetlen Budapest - Lyon járat pár hónapja! :)
Az utolsó 100 komment: