Viszonylag kevés írás született eddig Dániáról, holott az északi ország akár vonzó célpont is lehetne a munkát kereső magyaroknak (már aki bírja az esőt). Például azért, mert szinte mindenki beszél angolul. Búgócsiga írásából azért kiderül még egy s más, akár a bérelhető lakásokért folytatott elkeseredett küzdelemről, az egészségügyről és az adórendszerről – szóval mindenképpen érdemes elolvasni!

„Már hatodik évemet taposom Dániában, ennyi idő alatt elég sok tapasztalatot gyűjtöttem, melyet szívesen megosztanék. 2009 őszén diplomáztam itt, a dátum csak azért is fontos, mert akkorra ide is elérte a válság.

Míg 2008-ban szinte mindenki minden gond nélkül kapott munkát, addig egy évvel később már itt is megkezdődtek, ha nem is egyből a leépítések, de a nadrágszíj behúzása. Mivel már valamikor kora tavasszal nekikezdtem az állásvadászatnak, ezért kb. 1 hónappal diplomavédés után munkába is állhattam.

A helyzet azóta annyiban változott, hogy még nehezebb pályakezdőként elhelyezkedni, minimum 6 hónap, a suli befejezése után. Ha az ember itt tanul (ha jól tudom cserediákokra nem érvényes), akkor diákként ingyen beléphet munkanélküli biztosítókhoz (A-kasse), így egyből kapja a segélyt (és persze egyből fizetheti is be belőle az első negyedévi biztosítást), amint megszűnik a tanulói jogviszony.

A segélyrendszer

Az A-kasse tagsági díj változó, általában 1000 Dkk/negyedév. A segélyt pontosan nem tudom, mennyi ideig adják, de minimum 6 hónap. Ezért „cserébe" minimum heti 2-3 állásra kell jelentkezni, és ha a bűvös 6 hónap után nem találtál semmi kedvedre valót, akkor kötelezően el kell fogadni az elsőt, amit felajánlanak, ha tetszik, ha nem.

Ha még így sem jön össze semmi, akkor „társadalmi munkára" fognak, ami annyit tesz, hogy végzettségednek megfelelően munkába állítanak egy cégnél/intézménynél, de a „fizetésed" még mindig a biztosító állja. Ennek a lényege, hogy ne ess ki sokat a munkából és szerezz kapcsolatokat.

Ez persze csak azokra érvényes, akik már ledolgoztak az országban egy pár évet vagy itt szereztek képesítést. Külföldiként 6 hónapot tölthetsz el munka keresés címén hivatalosan, akár itt szereztél végzettséget, akár frissen érkezőként.

CPR kort a kommunén

Hasonlóan a többi északi országhoz, itt is van egy bűvös kártya, ami nélkül létezni nem lehet. Minimum 3 hónap itt tartózkodás esetén kötelező ideiglenes letelepedési / munkavállalási engedélyt kérni. Ehhez diákként szükség van az iskola fogadólevelére, a munkavállalásihoz pedig az érvényes munkaszerződés bemutatására. Ezt a helyi bevándorlási hivatalban lehet elintézni.

Ezek után igényelhető „sárga" kártyát (CPR kort) a megyeházán (kommune), ami egyben a lakcím- és egészségügyi kártya. CPR kort nélkül nem lehet bankszámlát nyitni, buszbérletet, sőt néhány esetben még telefonkártyát sem venni. De ez kell még a konditerem bérlethez is és a könyvtárhoz is.

Közelharc a lakásokért

Lakást bérelni nem egyszerű dolog, a kínálat kicsi, a kereslet viszont hatalmas. Nem egyszer volt olyan, hogy fél órával a hirdetés felrakása után hívtam a tulajt, és a lakás már ki volt adva, vagy én voltam a tizedik a sorban.

Olyanról is hallottam, ahol egy szobára jelentkeztek 100-an, ebből tízet hívtak be „casting-ra". Ha megvan a lakás, akkor viszont jó mélyen be kell nyúlni abban a bizonyos zsebbe. A lakások 90 százaléka bútorozatlan, de a legvészesebb a 3 havi lakbér és a 3 havi depozit befizetése plusz az első havi lakbér. Tehát 7 havi lakbért kell átutalni a szerződés szerint.

A bérleti díjak pedig az egekben. Egy kétszobás, kb. 50m2-es lakás 6000 Dkk plusz rezsitől indul Koppenhágában és környékén. Egyébként 1 dán korona 37 forint, úgyhogy ez kb. 220 ezer forint körül van, szóval egyértelmű, pénz nélkül ne induljatok neki. A szobabérlés még megér egy misét, ha lesz rá igény, leírom.

Nyelvtudás

Folyékony angoltudás kötelező. A dánok nagyon jól beszélnek angolul, tehát elvileg ezzel el lehet boldogulni a munkahelyeken, a bankban vagy az orvosnál. Viszont, ha csak egy kicsit is be akarsz illeszkedni, meg kell tanulni dánul.

Munkahelyeken, ha nem egy nagyon nemzetközi közegben dolgozol, minden nem munkával kapcsolatos beszélgetés dánul folyik, és szélmalomharc őket arra bírni, hogy esetleg angolra váltsanak. Ha 1-1 ebéd alkalmával ez sikerül, az már nagy dolog.

De ugyanez igaz bármilyen szabadidős foglalkozásra, legyen az sport vagy táncóra. Mikor elkezdtem dolgozni, már két éve tanultam a nyelvet, és kikötöttem, hogy ha lehet, angolul csak akkor beszéljenek hozzám, ha már nagyon bambán nézek.

Ennek köszönhetően, mára szinte mindent megértek, bár a beszéddel még mindig gondjaim vannak. A dán kiejtés a lehető legborzalmasabb, amivel valaha találkoztam. Egyébként az állam 3 év ingyenes dán oktatást biztosít. A három év az első nyelvórától ketyeg.

Tehát ha pár hónap után abbahagyod, de 3 év múlva rájössz, hogy azért mégsem ártana beszélni a nyelvet, akkor már neked illetve a munkáltatódnak kell fizetni, az amúgy elég húzós költségeket. Persze 1-2 hónapra, félévre el lehet menni „szünetre", ekkor hivatalosan bejelented, hogy szünetelsz és akkor az az időszak nem számít bele a 3 évbe. Egyébként a tanfolyamok úgy vannak felépítve, hogy két év alatt megtanulj értelmesen dánul.

Maguk a dánok nagyon kedvesek és segítőkészek, viszont eszméletlenül zárkózottak. A zárkózott talán nem is a legjobb szó. Munkahelyi barátságok nem igazán léteznek, mindenki mindenkivel jóban van, jól elbeszélget, de a munkahelyi és magánéletet igyekeznek teljesen elválasztani. Nagyon ritkák a dán-külföldi vegyes baráti társaságok. Ilyenek szinte csak akkor alakulnak ki, ha van a társaságban egy dán-külföldi pár. Nálunk is a barátaink 80% külföldi.

Hosszú várólisták az egészségügyben

Az egészségügyi ellátás szerintem nagyon jó, bár a dánok elég sokat panaszkodnak. A háziorvosnak és az asszisztenseknek sokkal nagyobb a mozgástere, mint otthon. Az asszisztens feladata az egyszerű feladatok ellátása, mint pl. influenza vagy védőoltás beadása, vérvétel.

Míg az orvos olyan feladatokat is elvégez, amiért otthon szakorvoshoz kell fordulni (pl. a teljes nőgyógyászati kivizsgálást a háziorvos végzi, és csak akkor küld tovább, ha valami nincs rendben). A szakorvosi ellátásra, ha az ember nem magánba megy, akkor itt is elég hosszú a várakozási idő.

Egyik ismerősöm épp a múlt héten panaszkodott, hogy csak március végére kapott időpontot, és elég mérges is volt miatta egészen addig, míg meg nem látta, hogy 2015 márciusára... Nem tudom mi lett a történet vége, mert azelőtt mesélte, hogy felhívta volna őket, hogy nem-e írták félre.

A fogorvosi ellátást az állam csak minimálisan támogatja, így az nagyon drága. Van lehetőség extra egészségügyi biztosítást, sőt fogbiztosítást kötni, ami egy nagy részét visszatéríti a kezelés költségeinek, de még így is jóval drágább, mint otthon magánrendelésen.

Az adórendszer

Az adózórendszer picit bonyolult, egy a lényeg, mindenkinek kell fizetnie, aki Dániában dolgozik. Többlépcsős, de minimum 36 százalék és sokban függ attól is, hol élsz, melyik megyében. Koppenhágában magasabb, míg pl. egy-két gazdagabb megyében alacsonyabb. A különbség 0.5 – 2 százalék közötti.

Adókedvezmények is vannak, ha pl. a munkahelyed és a lakhelyed között a távolság több mint 20 km, akkor ezt beszámítják. Évente 25-30 fizetett szabadnapot kapsz, plusz gyerekenként még 2-t. A túlórát a legtöbb helyen nem fizetik ki, hanem felhasználhatod szabadnapnak, vagy hamarabb jöhetsz el egy másik nap.

Régen volt egy szabály, nem tudom, hogy él-e még, de maximum 2 hét szabadságot lehetett így egy évben összegyűjteni. Létezik az otthonról dolgozás fogalma (azokon a munkaterületeken, ahol ez megvalósítható), és tényleg becsületesen dolgozik is mindenki. Nálunk senki nem „teszteli", hogy tényleg dolgozol vagy csak lustizol, de ha véletlenül épp szükség lenne rád, és nem érnek el telefonon vagy email-en, azt nem szokták szeretni.

A bevándorlókkal a gondok is jöttek

Kicsit csapongtam a témák között, és még így is elég sok mindenről tudnék még írni. Összességében Dánia élhető ország (csak az esőt kell elviselni), viszont anyagi háttér nélkül idejönni nem egyszerű.

Ennek ellenére egyre több itt is a bevándorló, ezzel együtt sajnos a gond is, mert ezeknek az embereknek a nagy része az egyszerű pénzszerzési lehetőségeket aknázza ki. Egyre több a betörés, a lopás, bántalmazások, sőt bandaháborúk (egyelőre inkább csak összecsapások) a drogkereskedelem feletti uralomért."