Külföldre érkezés után az első hetek még akkor is komoly problémahalmazt jelentenek, ha az ember megpróbál a lehetőségekhez mérten felkészülni. Így járt Kriszta is, aki párjával Írországba költözött, és bár amit lehetett, próbált előzetesen kivédeni, kiderült, a helyszínen sok minden másképp történik, mint ahogyan azt az ember eltervezi.

„A párommal márciusban jöttünk ki Dublinba. Sokan kérdezték, hogy miért pont ide? A válasz egyszerűnek mondható. Csak angol nyelvterületen tudunk munkát vállalni, messzire nem mehettünk, mivel ha lett volna annyi pénzünk, hogy kifizessük a repjegyet pl. Amerikába (meg a visszaútra tartalékként), valamint a minimum kéthavi bérleti díjat és még ételre is futotta volna... nos, akkor szinte el sem kellett volna indulni otthonról.

Dél-Európa épp befuccsolni látszik, Anglia pedig drágább Írországnál (korábban voltam ott is félévet a tesóméknál). Lépni pedig muszáj volt, mivel otthon albérletben laktunk, én 200 órát dolgoztam egy hónapban és nem jutottunk semmire. Talán két év múlva eljutottunk volna oda, hogy ki tudjuk fizetni a lakáshitelt egy pici lakásra, de honnan lett volna tőke a hitelhez? Sehonnan.

Bele a vakvilágba

Nos, mi összegyűjtöttünk úgy 600 ezer forintot (nem kis spórolással és persze a szokásos „szülinapra is inkább pénzt kérek", illetve „nem tudunk ennél nagyobb ajándékot venni, ugye megértitek, hogy spórolunk" szövegekkel). Otthonról már nézegettünk állásokat, az utolsó két hétben el is kezdtünk jelentkezni, páromnak vissza is írtak az egyik helyről, ami kicsit megnyugtató volt (bár később nem lett belőle semmi, de legalább magabiztosabban ment közben a többi állásinterjúra).

Ezt javaslom mindenkinek, akar be is jöhet, bár magyar telefonszámot kontaktnak megadni kissé necces. No meg a legtöbb helyen kérnek PPS-számot, amit csak lakásbérlet-szerződéssel a kezedben tudsz megigényelni (és ebbe nem minden landlord egyezik bele!).

Angliai tapasztalatomból kiindulva 2 éjre foglaltam csak szállást „hotelben" (ha előre kifizeted nagyon jó kedvezményeket lehet kapni, hostelbe meg nem mentünk volna az összes értékünkkel), sejtve, hogy sok szálláshely hagy némi kívánnivalót maga után. A mienknek csak egy tetőablaka volt, amit nem lehetett elérni és hát picike volt.

Kiadó apartmanokat is néztem előre még otthonról, volt is egy listán, miket nézzünk meg abban a két napban. Hiába a hirdetés, a legtöbb helyen a személyes találkozáskor kiderült, hogy mégis csak alá kellene írni egy egyéves szerződést.

Mivel nem tudtuk, lesz-e munkánk, mi lesz, hogy lesz, nem mertünk belevágni. Az egyik helyen „még nem volt szabad" a lakás, ezért egy mondhatni összkomfortos vendégszobát kiadtak nekünk valamivel olcsóbban, mint amennyibe egy hotelszoba került volna, annak fejében, hogy pár nap, és beköltözhetünk a lakásba.

Aztán amikor a főbérlő meghallotta, hogy mi PPS-számot akarunk igényelni, akkor hirtelen „kiderült", hogy a lakásból mégsem költözik ki az albérlő. Hoppsz, eltelt egy hét, kajával mindennel együtt kb. 250-300 euró kicsúszott a kezünkből.

Ott helyben majdnem elsírtam magam

Sok helyen megfordultunk újra lakáskeresőben, aztán végül már szorult a hurok, és csak egy penészes és egy dohos minilakás (úgy 16 négyzetméter) között választhattunk.

Utóbbi mellett döntöttünk, de hát nem benyögte a landlord itt is, hogy egyéves szerződést akar? Aztán végül sikerült megdumálni – mivel ott helyben majdnem sírva fakadtam, hogy amíg nincs munka, nincs lakás (mivel sok helyen ezzel küldtek el, hogy nem bíznak bennünk), de amíg nincs lakás, addig nincs munka sem, a pénz meg csak folyik ki a kezünkből.

Megsajnált, kivettük a lakást, kipengettük az egy havi kauciót és még egy hónapot előre. Párom szakképzett felszolgáló, jó referenciával, így hát képzettségen alul, de kapott munkát két hét alatt!! Igaz, először csak a nyári szezonra, de aztán le akart lépni egy jobb helyre szintén 6 hónapos szerződéssel, mire a főnöke felajánlott neki egy teljes állást, csak hogy maradjon. Sajnáltam szegényt, de nem volt kérdés, hogy maradni fog.

Ami engem illet, egy véletlen folytán egy magyarnak kezdtem dolgozni, de nem volt túl kellemes, most inkább nem részletezném, miként tudnak a magyarok bánni a honfitársaikkal, ha odakinn főnök-beosztott viszonyba kerülnek és a főnök konkrétan a cégtulaj. Érteni nem ért a cégvezetéshez, de összeszedett annyi pénzt, hogy támogatásokkal saját céget alapítson, és ettől már igazi „kiskirály" lett belőle.

Túlképzett voltam a Mekibe

Eközben az időjárás megmutatta, mit tud. Szakadt az eső hetekig. Kötőhártya- és mandulagyulladás mindkettőnknek. Ekkor úgy döntöttünk, hogy beruházunk egy légkeverős fűtőre (€ 18.00). Nagyon megérte!!

Kicsiny, sötét lakásunk viszont kezdett bepenészedni. Májusra már annyira utáltuk az illatgyertyákkal telerakott, amúgy penész-vagy penészirtó-szagú lakást, hogy azt mondtuk, deposit ide vagy oda, mi új lakásba költözünk ősszel.

Közben jelentkeztem még pár helyre, Mekibe is, de nem vettek fel, mert TÚLKÉPZETT voltam (folyékony, de nem tökéletes angollal, be nem fejezett főiskolával, néhány év irodai/recepciós munkatapasztalattal), nem hitte el a menedzser, hogy ha karriert építhetek, akkor tojok bele, hol, jó nekem a Meki is. Pláne, hogy mondjuk egy étteremvezetői múlt már otthon is használható munkakör, ha hazamegyek.

Ha egyszer egy üzlet beindul

Jelentkeztem egy Aldiba is, szinte már el is feledkeztem róla, de aztán egy hónappal később behívtak interjúra. Szerencsére itt olyan embereket kerestek, akik pár év alatt menedzseri pozícióba szeretnének jutni, mivel újabb és újabb boltok megnyitása van tervben. Nem mondom, a sima árufeltöltők is jól keresnek, bár tény és való, kell hozzá angoltudás, meg kell tanulni például egy nem túl hosszú kódjegyzéket.

Alighogy aláírtam a szerződést, jött egy telefon a vendégházból, hogy aktuális-e még az álláskeresés? Mondtam, hogy van egy szerződésem, tegnap írtam alá, de csak a következő héten kellene kezdeni, szóval még akár vissza is mondhatom. Nagy nehezen meggyőztem róla, hogy érdekel a dolog, nincs akadály.

Még aznap este elmentem az interjúra. Sokat beszéltünk (jó jel), mondta, be akar hívni másokat is, de aztán még többet beszéltünk, és végül feltette a bűvös kérdést, miért lenne jó a helynek, ha engem vennének fel. Mivel már volt állásom, magabiztosan bevágtam, hogy mert jó recepciós vagyok. Annyit mondtak, hogy jó válasz, másnap jött az email, hogy fel vagyok véve.

Szóval a magabiztosság sokat számít szerintem az állásinterjúkon. Meg hát az is, hogy mennyi ideje vagy kint. Nekem az elején az összes interjú jól ment, amíg meg nem kérdezték, mennyi ideje vagyok kint.

Azóta új lakásba költöztünk (már július végén), közel a munkahelyünkhöz, nagyon szép, € 850 / hónap, amiből otthon ugyan már házat bérelhetsz, de itt ez baráti ár.

Összegzés

Honvágy az van, az otthoni életről tervek vannak, de már most decemberben több a pénzünk és a megvásárolt értékünk (TV, blue-ray lejátszó, stb.), mint otthon lett volna. Közben pedig néha egynapos buszos kirándulások is belefértek a nyugati partra, és már az első otthoni látogatáson is túl vagyunk. Vannak terveink a jövőre, és már van alapjuk is. Ez a lényeg.

Azt mondom, ha valakinek van valamilyen használható végzettsége (lehetőleg a vendéglátás, vagy a kereskedelem területéről), és van némi gyakorlata is, no meg tud angolul, akkor hajrá! Nehéz, de ha az adminisztrációból, kulturális szokásokból felkészültebben érkezik valaki, akkor sok nehézség elkerülhető."