Mi más is lehetne, mint Moszkva? (Na jó, akad még egy-két ötletem...) A mai történet tehát onnan érkezett, Annamária írta, aki egyszer már jelentkezett az orosz fővárosból. Kiderül, tényleg olyan drága város-e (és ez mit is jelent pontosan), de szó lesz sok minden más, gyakorlati dologról is, és egy, a blogon egészen ritka mondat is elhangzik. :) (A nyitóképen az Ermitázs látszik egy téli délelőtt, fél 11-kor...) UPDATE: Természetesen az Ermitázs Szentpétervárott van. A "miért került egy Moszkváról szóló poszt elejére?" kérdésre a válaszom: egyrészt a két kép közül, amit kaptam, ezt kifejezőbbnek éreztem. Másrészt a posztból is kiderül, hogy Annamária mennyire szereti ezt a várost. Ha bárkit zavar, akkor bocs, nem gondoltam, hogy ekkora kavar lesz belőle. :)

„Mivel szerencsésen túljutottunk az ismerkedés fázisán, itt az ideje, hogy közelebbről is megvizsgáljunk egy-egy területet Moszkvával kapcsolatban.

Fizetések

Ahogy az már az előző cikkből is kiderült, Moszkva nagyon drága város. Hivatalos kimutatások szerint 2011-ben és 2012-ben is a világ 4. legdrágább városa (Mercer). Ez azért már valami, mi?

A fizetések között azonban óriási szakadék tátong: számolni kell a dollármilliárdosokkal, akik közül nem egy benne van a világ leggazdagabb embereinek százas listájában (Forbes). Nemrégiben olvastam: a tizenöt leggazdagabb orosz ember összvagyona eléri a 430 milliárd dollárt. Na, ezek az emberkék jellemzően Moszkvában élnek, legalábbis hivatalosan. Persze rajtuk kívül is vannak sokan, akik jól keresnek, ők szintén felfele billentik a mérleg nyelvét.

Viszont ott a másik véglet, azok, akik alig visznek haza havonta 20-30 ezer rubelt. Ide tartoznak olyan szakemberek is, mint az állami foglalkoztatásban levő tanárok, vagy orvosok. Az is biztos, hogy Moszkvába mosogatni, felszolgálni, takarítani nem érdemes kijönni, abból itt csak nyomorogni tudna a „bevándorló".

A magas végzettségű, nyelveket beszélő, nyugati tapasztalattal rendelkező szakembereknek azonban már jobban megéri körülnézni errefelé, már akár középvezetői szinten is jól lehet keresni, és nem csak magyar szemmel. A félreértések elkerülése végett: a magyarországi tapasztalat már nyugatinak számít.

Az előző poszthoz kapcsolódóan sokan megkérdezték, mégis mennyi Moszkvában az átlagkereset. A legmegbízhatóbbnak tűnő, helyi KSH-statisztika szerint folyamatosan emelkedik, és most 2012-ben elérte a 46 ezer rubelt havonta (kb. 322 ezer Ft). Ám a fenti különbségek okán az „átlag" vajmi keveset mond, inkább azt érdemes megnéznie mindenkinek, az egyes szakmákban mekkora az elvárható havi nettó bér.

Megélhetés, lakás

Hogy mennyiből lehet itt normálisan megélni? Ami az alapvető szükségleteket illeti (étel, utazás, minimális ruházkodás), az két személynek kb. havi 30-40 ezer rubelből megvan (210-280 ezer Ft), de ha felmerül valami váratlan kiadás (ide sorolom a „szórakozni szeretnék" költségeit is), akkor már nem nagyon férsz bele ebbe a keretbe.

Sokszor olvasom expatoknak szóló fórumokon, hogy a téli holmit érdemes itt Moszkvában beszerezni, mert az otthoni cuccokkal nem fogod tudni átvészelni a mínuszokat. A mi tapasztalataink ezzel ellentétesek. Otthon vettünk kabátot, és teljesen jó volt, persze alá kellett öltözni mínusz harmincnál, de mindenki azt csinálja. A minőséggel meg voltunk elégedve, az árral meg még inkább – itt minimum dupláját kellett volna kifizetni ugyanazért a holmiért.

Cipő téren tavaly beadtuk a derekunkat, és itt vásároltunk be. Nekem szerencsém volt, de Andrisé szétment, ha jól emlékszem, 1,5-2 hónap alatt. Mint utólag kiderült, a garancia valami nevetségesen rövid időre szólt, talán egy hétre. Szóval idén már otthon vettünk téli cipőt is (augusztusban), majd beszámolunk a fejleményekről. :) Az biztos, hogy 2 éven belül bármikor visszavihetjük, ha gond van vele.

Vissza a költségekhez. Szóval ott tartunk, hogy 30-40 ezer rubel havonta. De lakni is kell. Egy 55 négyzetméteres lakás bérleti díja viszont úgy 40-50 ezer rubel, környéktől függően, de azért arra figyelni kell, hogy Moszkva közel sem a világ legbiztonságosabb városa, hiába az a sok rendőr, tehát nem biztos, hogy érdemes kiköltözni a dzsumbujba, hogy spórolj egy tízest.

A Határátkelőn több cikk megjelent már arról, milyen nehéz „nyugaton" (Svájc, Svédország, Németország, Kanada, stb.) normális lakást találni. Ezeket a cikkeket olvasva nekem úgy tűnt, Moszkvában ez azért közel sem jelent akkora kihívást, néhány héten belül teljesíthető a misszió. Nyilván sok múlik az ember büdzséjén, és a személyes elvárások is fontos szerepet játszanak.

Nekünk az itteni ingatlanügynökségekkel nem volt szerencsénk, az általuk az interneten hirdetett lakások többsége valahogy mindig ki volt már adva, mikor mi telefonáltunk. Maradtak a magánhirdetések.

Azt tudni kell, hogy így sem lehet megúszni a közvetítői díjat, mert a magánhirdetéseket sem közvetlenül a tulajdonos intézi, hanem úgynevezett magánügynökök. Az egy havi tiszteletdíjat bizony nekik is le kell perkálni. Ezen kívül számolni kell még egy havi kaucióval is. Számunkra a következő oldal bizonyult a leghasznosabbnak a lakáskereséshez: cian.ru. Nyelvtudás hiányában használni kell a Google Translate-et, de megéri.

Kik jönnek ide?

Az ismeretségi körünkbe tartozó, itt élő külföldiek nagy részét az otthoni cége küldte ki ideiglenesen, nagy ritkán véglegesen. Mi is így vagyunk itt, illetve az a néhány magyar is, akiket ismerünk. És igaz, közülük egy sem tudott oroszul, mikor megérkezett. Mások nyelvtanárnak jöttek ide, ők főként angol anyanyelvűek, arra van természetesen a legnagyobb kereslet. Orosz nyelvtudás náluk érkezéskor szintén nulla.

Orosz nyelvtudás - lehetőségek otthon

Az orosz nyelv valahogy ma nem divat. Mint arra bizonyára emlékeztek, én sem égtem / égek különösebben a vágytól, hogy megtanuljam. Azt azonban látni kell, hogy az oroszok egyre inkább jelen vannak a turizmusban, a külkereskedelemben, az ingatlanpiacon, de más szektorokban is – elég csak arra gondolni, hogy év elején a Sberbank megvette a Volksbank magyarországi fiókját (is), céljuk pedig az, hogy elősegítsék az orosz vállalatok hitelhez jutását, terjeszkedését.

Egymás után jönnek a hírek, hogy például fürdővárosainkat „megszállták" az oroszok, utoljára Hévízről olvastam ilyet. Debrecen és Moszkva között augusztustól indult közvetlen repülőjárat kéthetente, ami főként Hajdúszoboszlóra szállítja a vendégeket, októbertől pedig Jekatyerinburg és Budapest között is közvetlen légi közlekedés van már.

Nemrégiben pedig bejelentették, hogy a Wizz Air megkapta a moszkvai repülési jogokat, tehát lassan (?) fapados járattal, várhatóan olcsóbban lehet majd közlekedni Budapest és Moszkva között is, mint most az Aeroflottal.

Csak mert szeretem a statisztikát, ideírom, hogy 2011-ben 23 százalékkal nőtt az orosz vendégéjszakák száma Magyarországon 2010-hez képest, 2012. első félévében pedig már 31%-kal. Ez azt hiszem, elég biztató adat néhány otthoni vállalkozónak.

Az orosz turisták vásárolnak, szórakoznak, de még hogy, nekik minden iszonyat olcsó Magyarországon. Vesznek szalámit, meg pálinkát, de elmennek fodrászhoz is, ha megtetszik nekik a környék, akár egy házra is beruháznak. Nyelveket viszont nem nagyon beszélnek...

Tehát a Határátkelő történetében talán egyedülálló módon most azokhoz is szólnék, akik otthon szeretnének maradni: az orosz nyelv tudása egyre inkább erős ütőkártya, egyre nagyobb kereslet van iránta a munkaerőpiacon, és szerintem még csak a folyamat elején tartunk. Szóval hajrá, ha van időd, kedved, energiád!

Ha viszont már jól beszéled a nyelvet, és egy különleges kalandra vágysz, akkor akár ide is megpróbálhatsz kijutni céggel, vagy akár egyedül is. (Néhány oldal, ahol kutakodni lehet: rabota.ru, hh.ru, superjob.ru).

Mindennapok

Mivel mind a ketten dolgozunk, hétköznap este munka után általában csak edzőterembe járunk, meg pihenünk. Csütörtök/péntek belefér egy kis szocializálódás is, ezen a téren egyébként sokat segített nekünk az előző cikk közlése a Határátkelőn, néhány itteni magyar felvette velünk a kapcsolatot a megjelenést követően, köszönet érte. :)

Most már vannak barátaink is, eljárunk sportolni, sütögetni, vacsorázni, beszélgetni együtt. A Couchsurfingen
keresztül pedig utazókat látunk vendégül, ha lehetőségünk van rá. Ez egy számunkra nagyon érdekes és szórakoztató módja annak, hogy megismerjünk más kultúrákat, embereket.

Hétvégeken aztán, mikor jó idő van, sokat kirándulunk, Moszkván belül és azon kívül is.

Oroszországban számtalan szép hely van, számos közülük szerepel az UNESCO Világörökség listáján is. Moszkvában ott van mindjárt a Vörös tér a Kremllel, de a fővárosban található a Kolomenszkoje Parkban a Mennybemenetel-temploma, illetve délnyugaton a Novogyevicsi-kolostor is. Elérhető közelségben van Szergijev Poszagy (74 km északkeletre), Vlagyimir (182 km keletre), Szuzdal (219 km keletre), Jaroszlavl (306 km, északkelet). (A képen a bal felső sarokból indulva az óramutató járásával egyező irányban ezek a városok láthatók.) Mi ezeket a városokat bejártuk motorral most nyáron, csak ajánlani tudom mindenkinek az élményt.

Érdekes egyébként, az oroszok mennyire másként érzékelik a távolságot. Gyakran hallani ilyesmit: „Ó, az közel van, nincs 200 km." Pont úgy, mintha a sarki boltról beszélne. (De ha arról van szó, hogy a város másik végére kell átküzdenie magát autóval a dugókon keresztül, már nem olyan lelkes.)

Az én nagy szerelmem azonban Szentpétervár és környéke (Puskinváros és Peterhof). Először tavaly decemberben voltunk ott egy hetet, és bár állandóan esett vagy a hó, vagy az eső, fújt a szél, és alig láttuk világosban a várost (a nap 11 óra körül kelt fel, és 16 órakor már nyugodott, nekünk pedig dolgozni is kellett), az mégis elbűvölt minket épületeivel, eleganciájával, kedvességével.

Azon kívül, hogy gyönyörű minden, nekünk élhetőbbnek is tűnt, mint Moszkva. Az éttermekben, boltokban a személyzet általában beszél angolul, kedvesebbek, mosolygósabbak az emberek, mint a fővárosban. Emlékszem, egyszer eltévedtem barangolásaim közepette, megállítottam egy járókelőt, hogy legyen szíves megmondani, merre van az Ermitázs. Onnan már visszataláltam a hotelbe.

A srác (orosz volt) nem csak, hogy tudott angolul, és készséggel válaszolt, de el is kísért a zuhogó esőben! Mit mondjak, ez az élmény bearanyozta az egész napom.

Télen már egy kicsit nehezebben mozog az ember, még mi is próbálunk rájönni, mivel is lehetne értelmesen eltölteni a szabadidőt. Ha a skandináv, vagy más hasonló éghajlatú országban élők tudnak egy-két hasznos tanáccsal szolgálni, azt megköszönjük. :)

Persze mindenkinek magának kell megtalálnia a neki tetsző szórakozási formákat. Van itt rengeteg múzeum, hangverseny, balett, sportolási lehetőségek, séták a kilencvenhat moszkvai park valamelyikében, éttermek, kávézók. Sokan dicsérik a moszkvai éjszakai életet, a klubokat, diszkókat és Co., erről azonban másnak kellene írnia, nekünk nincs tapasztalatunk e téren.

Kinek ajánlom Moszkvát?

Akik jól beszélik a nyelvet, magasan képzettek, kalandra vágynak, szeretik az orosz kultúrát, azok jöjjenek! Az biztos, hogy rengeteg tapasztalatot lehet itt is szerezni, sok minden másként működik, mint otthon, és az soha nem árt, ha az embert új impulzusok érik, ha rájön, hogy „Jéééé, azt hittem, ezt csak így lehet csinálni, erről csak így lehet gondolkodni, és nem, mások máshogy állnak a dologhoz!"

Persze egyetérteni nem mindig kell, de már a felismerés is sokat számít. A legfrissebb rácsodálkozásunk például a „jó korrupció" fogalmához kötődik, amivel egy itteni barátunk, egy orosz-amerikai kettős állampolgár srác örvendeztetett meg minket. Ő konkrétan arra gondolt, hogy néha jól jön, ha a hivatalnok rugalmasan értelmezve a szabályozást megspórol neked egy-két fordulót, miközben a bürokrácia labirintusában bolyongsz. Persze némi ellenszolgáltatásért cserébe, ezért beszélünk korrupcióról.

Rögtön párhuzamba is állította az USA-beli és orosz helyzetet, amiből szerinte egyértelműen az utóbbi a jobb. Mikor halkan megjegyeztem, hogy a vállalkozásoknak azért kiszámítható környezetre van szükségük, és a „szabályok rugalmas értelmezése" ennek nem feltétlenül kedvez, csak mosolygott: „Nekem így jó." Ilyen is van.

Kinek nem ajánlom Moszkvát?

Nos, a megrögzött szabálykövetők itt bizony rosszul érezhetik magukat. Ezen kívül, ha azért akarod elhagyni Magyarországot, mert ott az emberek mogorvák, nem figyelnek egymásra, a közlekedési morál idegesít, meg az állandó dugók, a tömeg (ez utóbbiak persze otthon inkább csak Budapestre lehet igaz), a közbiztonság, akkor ne erre gyere. Ezek a problémák itt hatványozottan jelen vannak. Viszont ha tényleg zavarnak otthon a fenti körülmények, megoldást jelenthet néhány hét-hónap itteni tapasztalat. Meglátod, mire hazajutsz, Magyarország csodásnak fog tűnni. Minden csak viszonyítás kérdése. :)

Igen, a boltban gyakran leüvöltik a fejedet. Van néhány pénztáros, akinek a sorába semmilyen körülmények között nem állok be, és egy év után már van olyan is, aki megismer, mosolyog (!), és megkérdezi, hogy vagyok.

Az éttermekben a pincérekkel sincs mindig szerencséje az embernek, vagy a virágárussal, buszsofőrrel, stb. Az is el tudja rontani a napod, mikor két óra alatt nem tudsz megtenni 30 kilométert autóval, akkora dugó van. (Bár a mienket nem, mert nem közlekedünk autóval. Hehehe.)

Miközben írok, hallom, hogy kint az utcán őrülten nyomják a dudát, pedig nem közvetlenül a forgalmas út mellett lakunk. Hát igen, most van az esti csúcs, jönnek, vagy inkább csak jönnének haza az emberek a munkából.

Valószínűleg a mogorvaságnak főként kulturális okai vannak – sok turistáknak szóló könyvben, tájékoztatóban benne van, hogy ha itt túl sokat mosolyogsz, egyszerűen hülyének fognak nézni. Ezzel együtt én nem hagyok borravalót, ha a tányért egy méterről vágja az asztalomra a kedves pincér, az biztos, kövezzetek meg érte.

Szerintem ide azért kell egy jó adag humorérzék, de mindenki megtalálhatja a neki tetsző dolgokat. Csak keresni kell."