oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2012. november 15. 06:53,  Az au-pairek védelmében 168 komment

2012. november 15. 06:53 Határátkelő

Az au-pairek védelmében

A külföldi élet kipróbálásának egyik legegyszerűbb és legelterjedtebb módja, ha valaki au-pairként vállal munkát. A rengeteg buktató (például elég nagy lutri, milyen családhoz kerül az ember, még akkor is, ha előtte tájékozódik) mellett viszonylag biztos egzisztencia (legalább a fedél és az étel biztosított) és nyelvtanulási lehetőség várja a próbálkozókat. Azonban mint Erenya írásából is kiderül, érdemes sok mindenre figyelni.

1_1.jpg

„Diplomás óvónő vagyok, aki imádja a munkáját. És mivel a munkám alapja az anyanyelv, meg se fordult a fejemben, hogy valaha külföldre menjek. Különben is, ha mindenki ilyen-olyan indokokkal világgá megy, ki marad itthon?

Diploma előtt magánóvodában dolgoztam - már itt is láttam olyan embereket / helyzeteket, amitől bárki világgá futott volna!!! - diploma után pedig 2 évet egy magas követelményeket támasztó munkahelyen, csodálatos, jól képzett kollektívával, akiktől rengeteget tanultam. Többek közt maximalizmust.

Két év után határozott idejű szerződésem lejárt, ekkor, magánéleti okokból is, először jutott eszembe, hogy ki kéne nézni világot látni, és megtanulni végre rendesen a német nyelvet, ami családi örökség folytán elég rendesen benne volt a tudattalanomban, annál inkább bosszantott, hogy nincs belőle használható tudásom.

Takarítás is lesz?

Hamar találtam munkát au-pairként. Gyakorlatilag a második hirdetésre felvettek, amire írtam. Félig magyar család volt, Svájcban, 4 nyelven beszélő ötévessel és pici babával. Gondoltam, 26 óvodás után két gyerek, abból az egyik csak fél napig, plusz egy kis takarítgatás, mi az nekem! Na, ahogy azt Móricka elképzeli...

Apropó, takarítás. Hadd álljak meg egy szóra: nekem au-pairként nem jelentett problémát, hogy alaposan takarítsak, lévén, vezettem már előtte háztartást. De bizony azóta több felől hallottam, hogy az au-pairnek jelentkező kislányok meglepődtek, mikor szembesültek vele, hogy bizony a kosz az terem, és nem elég kéthetente takarítani, pláne kisgyerekek után.

És bizony a házimunka monotonitása az egyetem mozgalmassága után nagyon idegőrlő tud lenni, és hamar felveti a gondolatot, hogy én egy kihasznált cseléd vagyok, derossznekem. Ezzel nem árt tisztában lenni. A többi okosmegmondást lásd a post végén. :)

Engem kikapcsol a házimunka, feltéve, ha nem hajszolnak, nem áll fölöttem / mögöttem senki, hogy ellenőrizzen, és ha nem gyerek mellett kell csinálnom. Nos, első au-pair munkám során ezen kivételek közül sajna mindegyik "teljesült".

Magyarokhoz ne menj!

Németországban au-pairkedő barátnőm (aki azóta már nemzetközi kapcsolattartó egy német-magyar cégnél) nem kertelt: Magyarokhoz sose menj dolgozni! Mert akkor te leszel az utolsó csicska! Aki egyszer megvetette a lábát külföldön magyarként, az örömmel fogja rajtad kitaposni az összes vélt és valós sérelmét, amivel addig odakinn szembesült.

Akkor nem akartam hinni neki. Ma már én is ezt mondom mindenkinek. És fáj, hogy ezt kell mondanom.

2.jpg

400 frankot ígértek havonta, persze szerződés nélkül, szűkös anyagi viszonyaikra hivatkozva. Akkor még nem tudtam, amit ma tudok, hogy egy au-pairnek 5-6 órát szabad maximum dolgozni naponta.

Én gyakorlatilag napi 11 órán át be voltam fogva, ami különösebben nem volt megerőltető, csak kicsit idegőrlő. Vigyáznom kellett volna a járni tanuló gyerekre, de ahol üveg dohányzóasztal, kockakő és márvány kandallópárkány van, ott ez egy kicsit nehézkes. Pláne, ha még közben takarítanom meg főznöm is kellett.

Gond a főzés körül

Elvileg tudok főzni. Gyakorlatilag semmi nem ízlett a családnak, amit főztem, és a harmadik ilyen eset után anyuka mártírsóhajok kíséretében magára vállalta a főzést, nem fukarkodva a szurkálódó megjegyzésekkel, hogy ennyit rá tudna bízni az ötéves lányára is, hogy megmelegítse az ebédet a mikróban. Mikor egyszer túl sok krumplit tettem a kisbaba pépjébe, újabb mártírsóhajok kíséretében azt is kivette a kezemből.

Sosem kaptam új esélyt, ha csak egyszer is nem volt tökéletes, amit csináltam. Rettenetesen nyomasztott ez.

És emellett persze esténként (magyar anyanyelvű társaság lévén) a lelkiszemetes szerepét is betölthettem. Hallgathattam a bevándorlók nyomorát és létbizonytalanságát (kétszintes kertes ház, Volkswagen, motorbicikli és évente kéthetes trópusi nyaralás hol nyomor, kérdem én??), a "hülye albánok és szerbek" szidását, akik nem dolgoznak, csak lenyúlják a segélyt, bezzeg a dolgozó embernek semmi kedvezmény nem jut, és anyuka házassági válságát.

Tűrtem birkatürelemmel, de egyre gyűlt bennem a felháborodás, és mikor anyuka egyszer engem tett felelőssé a gyerek megbetegedéséért, letettem a villát ebédnél, felálltam az asztaltól, összepakoltam és még aznap este leléptem. Öt hét volt.

Rémes magyarországi viszonyok

Itthon találtam volna állást, mégis elképedtem a viszonyoktól. Szürke vagy feketemunka magánovikban, betegszabi nélkül, betegség esetén azonnali kirúgással, mert nincs kit a helyedre állítani, olyan körülmények között, hogy inkább nem is részletezem; illetve tüneményes állami ovik csak sajnos olyan, állami normatívában megállapított fizetéssel, amivel pont tökéletesen éhen halsz. Babysitterként éldegéltem, aztán januárban, mikor kitelt az időm az akkori "családomnál", mert anyuka a kistestvér születésével otthon maradt, újból nekiláttam keresgélni.

A sok hiábavaló hazai kuncsorgás után elbűvölt a rengeteg ajánlat, amit kaptam, ahogy felregisztráltam a nemzetközi oldalra. Gyakorlatilag 2 nap alatt elárasztottak üzenetekkel. Talán túlzottan mámoros is lettem, mert habozás (és sajnos szerződéskötés) nélkül igent mondtam az ajánlatra, ami a legtöbbet kínálta, egy hét alatt felszámoltam a pesti életem és útra keltem.

Újból Svájc

Zürich agglomerációja, egy éves kisbaba és egy vállalhatatlanul control freak anyuka, akinek, akárhogy igyekeztem, nem tudtam megfelelni. Egy szót se szóltam, mikor igencsak nyomatékosan tudomásomra hozta, hogy hogyan KÖTELEZŐ hajtogatni a ruhákat a szekrényben, és a szivacs mely felével kell mosogatni a lábost kívül és melyikkel belül.

Napi 9-10 órát dolgoztam, miközben anyuka otthon dolgozott, és a gyerek folyamatosan az anyja után üvöltött, mert hallotta a mocorgását az íróasztalnál a papírvékony falon keresztül.

A járni tanuló gyerek és a csúszós padló + üvegasztal, kandallópárkány imádnivaló kombinációja itt is fennállt. Egyszer aztán be is következett a baleset: gyerek elcsúszott, beütötte a fejét, s bár semmi baja nem lett, anyuka engem tett felelőssé, mert nem voltam elég közel hozzá, hogy elkapjam - előző nap kioktatott, hogy ne járjak annyira a gyerek sarkában, engedjek több szabadságot neki, ne érezze rabnak magát! - tehát közölte, hogy pakoljak össze azonnal, kezembe nyomta a fizetésem, és kirakott az utcára.

Február közepén, 0 fokban, naplementekor a város szélén - a hely, ahol voltam, úgy aránylik kb. Zürichhez, mint a Kamaraerdő Budapesthez.

Jótét lelkek és sorozatos szerencsés véletlenek közbenjárásával jutottam haza végül épségben.

Hol követtem el a hibát? Nem volt szerződésem. Semmi mással.

Nem adtam fel

Újra nemzetközi au-pair oldal, újabb hirdetés, bár gyanakvóbban, mint eddig. És másfél nap után egy felkérés, e-mailcím csere, és hirtelen ott volt a postafiókomban egy munkaszerződés-nyomtatvány. Aztán egy hétre rá kitöltve két példányban ugyanez a postacímemen. Csak alá kellett írnom és az egyiket visszaküldenem. Nem hittem a szerencsémben!

Egy szenzációs és tüneményes család plusz egyedik tagja lettem 7 hónapra, Graubünden kanton egy csöpp kis falujában. Mikor megérkeztem, némi alvás és bőséges ebéd után első utunk a postára vezetett, ahol bankszámlát csináltunk nekem, majd a községházára, ahol kitöltöttük a tartózkodási engedélyt kérelmező papírt, innen a vasútra, ahol megkaptam a kedvezményes utazásra jogosító kártyát s végül a nyelviskolába, ahol beírattak az éppen kezdődő, heti kétszeri félintenzív német kurzusra.

3_1.jpg

Ilyen is van. Ilyennek kéne lennie!

Imádtam itt dolgozni és imádtam Svájcot. Nem csak a nyelvet tanultam meg - bár a Hochdeutschot, nem a svájci dialektust - de az emberek mentalitását is megtanultam értékelni.

Tisztaság, megfontoltság, átgondoltság

A tisztaságot - amivel együtt jár bizonyos fokú sterilitás. A megfontoltságot, ami sokszor ridegségnek tűnik nekünk, magyaroknak. Az átgondoltságot, ami bizalmatlan óvatosság is lehet, de megvan rá az okuk, hogy a gyönyörű országukat, amire ők annyira vigyáznak, ne hagyják másoknak szétbarmolni.

Az óvatos kimértséggel ellentmondónak tűnő nyitottságot, ami miatt senkit nem izgat, ha te pl. mezítláb mászkálsz a vasút peronján. Amíg nem zavarsz másokat a viselkedéseddel, nem taposol be a magánszférájukba, békén hagynak.

A gyerekeket fantasztikus profizmussal és kellő ráhagyással önállóságra nevelik, az óvoda- és iskolarendszer csodáiról már volt szó a blogon, így azt nem is dicsérném tovább. Lenyűgöző.

Tanácsok jövendő au-paireknek

Hosszúra nyúlt a beszámolóm, hát inkább zárnám néhány általános jótanáccsal reménybeli au-pairek részére:

Hadd szögezzek le valamit: az au-pair NEM babysitter. Az au-pair egy modern "kosztos deák", aki (nyelv- és kultúra)tanulás céljából tartózkodik a fogadó országban, egy szállásadó családnál, ahol kosztért, kvártélyért, anyanyelvi környezetért cserébe KISEGÍT a családnál házimunkában és gyerekfelügyeletben. És ismétlem, 5-6 órát dolgozik naponta. És nem is kötelezhető bármilyen munkára.

Hogy sok család ezt arra használja ki, hogy megspórolja a takarítónőt meg a babysittert, és agyonhajszolják a kiszolgáltatott au-pairt, az egy másik dolog. Lehúzós főnökök minden szakmában vannak.

Aki fél, hogy belefut ilyesmibe, forduljon ügynökséghez, azok jobban ellenőrzik a fogadócsaládokat, és segítségért is fordulhatsz hozzájuk. Többnyire. Vagy nem, és cserébe még ők is sápot húznak a munkádból. Körül kell nézni, kinek a vállán lépsz ki a nagyvilágba, mint ezt ezen a blogon már annyian megírták.

Én személy szerint azért nem fordultam ügynökséghez, mert már túl vagyok az engedélyezhető korhatáron. Inkább keresgéltem, és ezt ajánlom mindenkinek.

Pár feltétellel.

Dolgozni mindenhol kell

Ezen ne lepődjetek meg. KOMMUNIKÁCIÓ mindenek felett! Meg kell részletesen beszélni, lehetőleg szerződésbe is megírni, mi a feladatod, napra lebontva!

Ha a szülő ettől elzárkózik "majdmegbeszéljük" "majdahogyalakul" "agyerektőlfügg" jelszóval, az annak a jele, hogy le akarnak húzni és ahol lehet, pluszmunkát lőcsölni a nyakadba! Ne hagyjátok magatokat! Sok család van, az ilyen lehúzós népeket hagyjátok meg a kétségbeesett idiótáknak, akik bármit elvállalnak, csak legyen meló.

Ragaszkodjatok hozzá, hogy fizessék a kiutazásotokat!

Kötelességük! Kérjétek, hogy csináltassanak nektek bankszámlát, ne zsebbe rakassátok a pénzt. Szerződés, szerződés, itt is ez a varázsszó! Könyörögve kérlek titeket, ne kövessétek el azokat a hibákat, amiket én.

Ja, és a betegbiztosításotokat is fizetnie kell a családnak, vagy annyival többet adni, hogy haza tudd utalni az otthoni TB-dre, ha EU tagállamban dolgozol és van kék kártyád, ez is egy vállalható megoldás.

A gyerek... gyerek

Fontos figyelmeztetés, mert elképesztő, de sokan nem gondolnak bele ebbe: a gyerek ordít, visít, néha verekszik is, a gyerek be szokott pisilni-kakilni (még a már szobatiszta is néha), sőt meg is betegedhet. És nem, nem biztos, hogy szót fog fogadni neked, az első 1-2 hónapban biztosan nem. Vagy utána se.

Nem csak lányoknak

Bármilyen meglepő: fiú is lehet au-pair. Éppen amiatt, amit fentebb írtam, mert az au-pair nem gyerekvigyázó személyzet. Porszívózni, felmosni, mosogatógépből ki- és bepakolni, pizzát mikróban megsütni egy fiú is képes.

Ha mondjuk a fogadócsalád három égetnivaló fiúgyermekkel rendelkezik, akik álló nap fociznak meg Lego StarWarssal lövöldöznek, direkt jól jöhet nekik egy kompetens játszótárs. Szóval, fiúk, kalandra fel!

Nem mindegy, milyen au-pair leszel

Kétféle au-pair van: az egyik játszik a gyerekkel, hogy az anya dolgozhasson, a másik dolgozik, hogy az anya a gyerekkel játszhasson. Hogy tisztázzátok, te melyik leszel (illetve mikor épp melyik), ahhoz ismételten kifinomult kommunikáció szükséges.

Sose menjetek olyan családhoz, ahol LEGALÁBB AZ EGYIK szülővel nem tudtok középfokon kommunikálni. Mert bajok lesznek!

Nem vagy családtag

Ha szerencséd van, családtagként fognak kezelni, de sose feledd, hogy mégsem vagy az. Ez nehéz. Nagyon nehéz. Mikor a kultúrsokktól és a nyelvtudás hiányától elmagányosodva legszívesebben odarohannál a vendégekhez beszélgetni, és szembesülsz vele, hogy őket te nem érdekled. Muszáj a háttérbe húzódni és eltűnni.

Megterhelő, mi több, idegőrlő, de ilyenkor mindig arra kell gondolni, hogy legalább van saját szobád, ahová visszavonulhatsz, ellentétben sok külföldi munkavállalóval, akik a kezdeti időkben sokszor alkalmi szállásokon kénytelenek meghúzódni, tömegével; és mindig van mit enned, nem kell nézegetni az árakat, hogy mit vehetsz meg még a minimál fizetésedből.

Magánszférád nincs sok, és aki annak előtte önálló élethez szokott, annak nehéz lehet az is, hogy mintegy plusz egyedik gyerekként van kezelve és nincs kompetens beleszólása semmibe, nem ura az életének.

Más oldalról nézve viszont au-pairnek lenni tökéletes indítás "idegenben" a nyuszikáknak, akik túl soknak találják azt, hogy mindenért ők maguk felelősek egy szokatlan, más nyelvű környezetben.

A felelősség kérdése

Viszont igenis felelős vagy sok mindenért így is. Legfőképpen a gyerekek testi épségéért. És a saját kapcsolati tőkédért.

Megéri mosolyogni és keresni az emberek társaságát a nyelviskolában, a faluban, a szomszédságban, mert az emberek megjegyzik a kedves, törekvő au-pairt, és sose lehet tudni, ki fog felajánlani olyan lehetőséget, aminek révén a munkád lejárta után is kinn maradhatsz, más munkakörben, más minőségben. Vagy kifogod a benzinkútnál állva a gazdag svájci milliomos férjet, még az is lehet :D

Merj váltani!

Utolsó és legfontosabb tanács: ha nagyon nem tetszik a dolog, merjetek váltani!!!! Hátha a következő családdal nagyobb szerencsétek lesz. De sajnos aki alapvetően nem szívesen foglalkozik gyerekekkel, annak sanszosan másutt se lesz jobb.

Sok szerencsét mindenkinek!"

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Svájc au-pair

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr184907674

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

madscientist 2012.11.15. 14:04:04

@szerengeti:
Ez teljesen ok, valószínűleg mások a határaink, nekem csak az esett rosszul, hogy nyilvánvalóan és mohón, ha már egyre igent mondtam akkor na erre mit mondok majd reakció volt. Sajnos vagyok ennyire jó emberismerő, csilingeltek a vészharangok a fejemben..mindegy örülök neki, hogy sikerült még sértődés nélkül megmondani, hogy nem akarom. Másrészt nem olyan régóta ismerem az illetőt, ilyen felületes kapcsolatokba az ingyen szabadidőben nyelvoktatás pl nálam még nem fér bele. Apróbb dolgok, mint az önéletrajz az már igen, abban ráadásul több a gyakorlatom is. :)

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2012.11.15. 14:04:41

es ez kurwa nagy kozhely, de igaz
/mert annak idejen en i s egitettem egyszer-ketszer/ hogy nem tudsz jol kijonni a dologbol
ha nalad lakik /par napot ugye, es letelik megunod,ez is elofordult sok sok eve velem is, es mar szeretned, hogy mennyen, akkor te leszel a kocsog magyar aki kirugta a honfitarsat, ha nem olyan a melo, te nem segitettel, te nem adtal jo tanacsot stb stb stb. talan mar penzt is kertek kolcson, meg kocsit
hat nem
sajnos nem
/ mondjuk kocsit pl. adtam, mert indokolt volt, nem bevasarolni akart menni/
mondjuk mar evek ota teljesen kiszakadtam, a magyar "koloniakbol" (kis letszamu feketen dolgozo csoportok) es azota nincs problemam de emlekszem:)
mondhatnam amarcord, hogy lassatok, milyen jo a nemetem

(deleted) (törölt) 2012.11.15. 14:06:18

@Frau Holle: értem amit mondasz, a témát meg hagyjuk. Én hiszek a bizalom társadalomépítő erejében, és hogy ezeket a helyzeteket igenis lehet kezelni, ellenben lehet lobogtatni is, hogy miért nem segítünk legközelebb senkinek, aki szembejön egy kérdéssel.

madscientist 2012.11.15. 14:06:41

@váj mí:

Erről beszélek én is. Ha ezt megteszed nekem, akkor amazt már miért nem, nem veszi észre, hogy meddig szabad elmenni....

váj mí 2012.11.15. 14:07:41

@szerengeti: Ne érts félre, én szívesen segítek barátnak, havernak, ismerősnek, ismeretlennek, infóval. Ha valamit nem tudok, megkérdezem a német vagy angol ismerőseimet. De maximum ennyit vagyok hajlandó tenni. Sem munkát nem szerzek (nekem égett a pofám), sem szállást nem adok (befürödtem vele), besokkaltam. Nem bohócnak vagyok itt, hogy mások problémáit megoldjam.

váj mí 2012.11.15. 14:11:30

@madscientist: Pontosan. Miután befürödtem a szállásadósdival, utána a mai napig max annyit vagyok hajlandó tenni, hogy megkeresem a városban a legolcsóbb szálláshelyet, és lerajzolom (ha kell... és kellett már) az útvonalat hozzá a reptértől vagy a pályaudvartól. De a lakásom a büdös életben nem lesz még egyszer tömegszállás, az tuti.

(deleted) (törölt) 2012.11.15. 14:13:34

@váj mí: ez a munkát szerezzél dolog tényleg gáz, aki ilyet kér, azt nyilván el kell hajtani. Ebben a témában az egyetlen jogos kérdés, ha valaki megkérdezi, hogy milyen honlapokon érdemes kutatni szerinted - aztán ennyi :)

madscientist 2012.11.15. 14:16:16

@tilmir:

Igen, csak azért írtam le, mert két oldal létezik és mindkettő járhat adott esetben pórul.
Nálam még ennél is kisebb a segítség limit, lehet szívtelen vagyok, de nagyon gyanakvó voltam, és lettem az utóbbi időben. Úgyhogy nemhogy szállás nincs, de személyi transzport sem, meg kísérgetés se, meg fordítás se nagyon.

Frau Holle 2012.11.15. 14:17:27

@szerengeti: Akkor alapvetően csak egyetértünk. Pontosan ilyen megfontolásból húzok egy határt, amin belül bárkinek szívesen segítek. És igazán rossz élményem ezzel kapcsolatban nincs is.

váj mí 2012.11.15. 14:25:52

@szerengeti: Ja, de tudod, például a vendéglátóiparban nagyon sok étterem vagy kocsma, sőt olykor szállók is, nem hirdet neten, hanem csak kirakja a "help wanted"-ot, vagy legfeljebb a helyi újságban nyom egy hirdetést. Aztán, aki ezen a területen szeretne dolgozni, és pont ott, ahol én is élek, és még ismer, rinyál a fülembe.

madscientist 2012.11.15. 14:25:57

@váj mí:

Jaja. Jellemzően azoknak kell(ene) mindent intézni, akik nem vagy nem igazán beszélik a nyelvet, így azt várják/várnák, hogy majd más intézkedik helyettük. Nekem azok, a (magyar) ismerőseim, akik beszélték a nyelvet nem kértek soha semmi ilyesmit. Elintézték maguknak.
De most komolyan, ezzel a szállásadással annyian befürödtek már, hogy meg se lepődök..látszik, hogy tényleg lakva ismerszik az ember.
Ez szerintem egyébként minden más nációra is igaz.

Catoo 2012.11.15. 14:27:19

Az au-pair egy modern kifejezés.
Ez csak arra való, hogy a szimpla valóságot szépitse.
Ami annyit jelent: CSELÉD vagy szolgáló.
Ha ezzel valaki nincs tisztában.
Ha felháborítja hogy a házikedvenc is a sorban előtte áll annak szomorú meglepetései lesznek!!!

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2012.11.15. 14:30:42

@szerengeti: ja, ha ehhez segitseg kell akkor mar gaz, de most segitek mindenkinek, aki ide akar jonni
usse be a googleba
" job asheville NC USA"

váj mí 2012.11.15. 14:31:34

@madscientist: Ez igaz, mármint a nyelvi része. Mondjuk az sem gond, ha olyan valaki kér infót, aki ismeri a nyelvet, mert miért ne könnyítsem meg a dolgát, ha lehet, de dajkaságot... na, azt azért nem.
A szállással meg, hm ... Én a magam részéről kizártam az ilyen jellegűt, viszont ismerek olyan magyarokat angol és német területeken egyaránt, akik 10 euró/font naponkénti áron beengedik a lakásukba a honfitársakat.

váj mí 2012.11.15. 14:33:35

@hagyma: Hm, a hoteledbe nem kell sous chef? ;-)

madscientist 2012.11.15. 14:41:13

@váj mí:

Persze-persze nyilván a nyelvet ismerő cimboráknak is lehetnek kérdéseik, nekem is voltak anno, és azóta is újabb és újabbak, ebben abszolút szívesen segítek én is bárkinek.

Ha valaki fizet vagy fizettet a szállásért, akkor az már albérlet kb, szerintem, az ezért kicsit más ebből a szempontból. Bár feltételezem ez feketén megy, tulajok, Verwaltung nem tud róla mit se.

ensorcelant 2012.11.15. 14:42:23

Én jónéhány évvel ezelőtt au-pairkedtem egy közel-keleti országban, s tavaly a lányom Svájcban folytatta a családi hagyományokat. Én mindenkinek ajánlanék 1 év ilyen "munkát" érettségi után. Egyrészt jó nyelvtanulási lehetőség. Másrészt a mai 19-23 éves korosztálynak igenis illene tanulnia egy kis alázatot, munkamorált, meg ilyesmit anélkül, hogy ott lenne a közelben anyuci óvó ölelő karja (Na, ide lőjetek!) A lányom végigbőgte az első hónapot, szerencsére manapság már könnyebb a kapcsolatot tartani skype meg email segítségével, és egy év után baromi hálás, hogy nem engedtük feladni.

01234567 2012.11.15. 14:46:37

A poszt első fele nagyon tetszett, a második nem annyira. Hogy mi, az látom másoknak sem tetszett. Csak ismételni tudnám.
Ami igazán hozzászólásra kényszerít :) az a sokadszor felmerülő: magyarok külföldön félig-off itt.
Amiről ti írtok, az a vajas kenyér :P !Nálam lakik "ideiglenesen", segítsek tolmácsolni, ügyet intézni, intézzek állást...Ezeket általában "magának köszönheti" az ember. És meg lehet oldani ha nagyon gázzá válik. De dolgozz csak magyarokkal együtt, ne adja isten, te előrébb lépsz azon a munka helyen, ők nem. És ami a legnagyobb gebasz, téged tesznek a főnökükké. Ezt csak az űbereli, ha te vagy kiszolgáltatva kint egy magyarnak, szállásadó, esetleg nála dolgozol, de legyen az csak valami neked életbe vágó, neki igazából nem komoly dolog (pl. véleményt kérnek tőle, rólad), na ezek a komoly dolgok. Akkor jó honfitársakból nagyon gyakran előjönnek az otthoni reflexek. Vannak kivételek, de az arányok nálam megdöbbentőek voltak. ÉS bármilyen más nációjú kollégával, beosztottal, főnökkel stb... ARÁNYAIBAN lényegesen kevesebb problémám volt. Segítség, viszonzás terén pedig az arányok még durvábban az "idegenek" felé tolódtak.

(deleted) (törölt) 2012.11.15. 14:54:32

@hagyma: őőő, azért van ennél szofisztikáltabb is, persze nem feltétlenül a segédmunkás/vendéglátás körben. Nekünk például konkrétan adtak olyan tanácsot, hogy hol ne is nézzük, mert amit mi keresünk, az ott nem lesz - ellenben melyik az a fejvadász cég, amelyik jó. Én ilyen típusúra gondoltam.

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2012.11.15. 15:11:22

@szerengeti: ho szofisztikaltan akkor
IT Manager Jobs asheville nc usa
1,160.000 talalat
hamar a szallodai melo zsenant, attol meg az internet mukodik
konkretan senkitol nem kernek tanacsot ha melot keresnek...
ennyi

Püspök utcai gombaszedő · http://valogatott.blog.hu 2012.11.15. 15:15:06

Nem lehet, hogy a "magyarokkal soha" dolog mögött az bújik meg, hogy a magyaroktól többre, jobbra számítunk? Mert hát ugye mégiscsak.

És amikor azt tapasztaljuk, hogy a magyarok közt nagyjából ugyanolyan arányban van normális és surmó, akkor elkönyveljük, hogy ezek mind gecik.

(deleted) (törölt) 2012.11.15. 15:15:13

@hagyma: jól van, látom nálad 0-1 alapon megy :) én nem erőltetem

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2012.11.15. 15:17:34

bar ha szerzek a hotelbe line cook-ot, a chef tuti meghiv egy T-bonera:)

váj mí 2012.11.15. 15:20:53

@hagyma: Mna, na ládd így szokott kezdődni ;).

SilentDreams 2012.11.15. 15:34:42

A poszt legontosabb mondanivalója szerintem, hogy kössünk írásbeli szerzödést minden fontos dologról: munkáról, lakásbérlésröl, stb, kivéve, ha nem marad semmi más lehetöségünk, mint sem szerzödés nélkül valamibe belemenni. Szerzödés hiányában bárki - legyen magyar vagy nem (absz. nem számít a származása) - bármit állithat késöbb, amiröl szó sem volt. Nem szükségszerü, hogy így legyen, de ha magas labdát ad valaki, akkor azt könnyen kihasználhatják.

Ehhez szorosan kapcsolódik persze, hogy ismerni kell(ene) az ország nyelvét, vagy legalább egy világnyelvet, különben elég nehéz lesz a szerzödést megérteni és az esetleges problémás dolgokat kiszürni.

Jó, hogy a szerzö harmadik alkalomra végre már szerzödést kötött. Végül is saját kárából tanult, ha nem is túl gyorsan... :)

SilentDreams 2012.11.15. 15:37:21

@Püspök utcai gombaszedő: Szerintem igy lehet ez nagyon sokaknál.

Pl: "nem kötök szerzödést, de mivel magyar, megbízom benne, hisz csak nem fog átverni, mert magyar..."

De miért ne verhetne át? Attól még, hogy magyar, sem jobb, sem rosszabb más nemzetnél.... Simán elöfordulhat, hogy szerzödés nélkül sem ver át (pedig megtehetné), de ennek elelnkezöje is, hisz megteheti, és nem biztos, hogy "jótétlélek"...

SilentDreams 2012.11.15. 15:45:24

@Püspök utcai gombaszedő: Valóban, a túlzott elvárások könnyen ellentétes irányba fordulhatnak, ha az illetö csalódik, s akkor a másik túlzásba esik.

"majd a magyarok segítenek bármiben" => csalódás, akár irreális elvárás be nem teljesülése miatt => "minden magyar szemétláda"

Ennyi és lehet is már szidni általánosan mindenkit. Ahelyett, hogy ésszel átgondolná a dolgot...

01234567 2012.11.15. 15:50:04

@Püspök utcai gombaszedő: Szerintem nem. Sőt én egy magyarral szemben sokkal megengedőbb, elnézőbb vagyok. Egy idegennel szemben sokkal kevesebbért "pöccenek" kint. Nekem sem egy-két keserű élmény után jött ez a tapasztalat a magyarokról. 8 évem és több tucat ember a kontroll anyag.

Kismacska (BELLA) 2012.11.15. 16:10:26

Mindenki, aki osztja a poszt-tolót, mert nem volt magyarokkal jó tapasztalata. Sajnos ahogy olvasom, ez általános, mások is máshol írták már.

De mégse ezért ne menj külföldre au-pair-nek magyarokhoz! Hogy a szöszben tanulod meg a nyelvet, ha nem feltétlenül kell használnod? Jó, a másik szülővel, gyerekekkel kell, de mégis... VALAMIVEL rontod a dolog hatásfokát.

Én ha au-pair-nek mentem volna, tuti, hogy emiatt nem mentem volna magyarhoz. És ugyanez van a munkával kapcsolatban is: tanuld meg alapfokon az ország nyelvét, ahová mész, mielőtt kimész (legalább alapfok), és ne menj magyarokhoz (például közösen bérelt lakás), mert sose viszed többre mosogatásnál, ha nem tanulod meg pöccre a nyelvet...

Kismacska (BELLA) 2012.11.15. 16:13:47

@hagyma:

OFF

Tökre szeretnék kimenni az USA-ba dolgozni, de egyszerűen nincs Visa Sponsorship, hogy lehetne kijutni máshogy?
Mármint ha nem illegálisan akarok dolgozni és persze a szakmámban (IT tanácsadás)...?

ON

eyebug05 2012.11.15. 16:34:29

Kedves Mindenki Svájcból!
Érdeklődni szeretnék, hogy Baselben mennyiért lehet átlagosan 1 szobát bérelni??
Előre is köszönöm a válaszokat!!

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.11.15. 16:36:18

@01234567:

Én ha magyart látok vagy hallok, eleve a zsebemhez nyúlok, ellenőrzi, megvan-e még a pénzem.

2 hete megjelent a szomszéd ház előtt egy magyar rendszámú autó. Azóta a kutyával nem beszélgetek a ház környékén, ugyanis a kutyával magyarul szoktam mindig beszélni.

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2012.11.15. 16:43:48

@Dr. Nélküli Vitéz Kismac (BELLA): nagyon nehez ugy
en illagalis uton, sokat megelve ragadtam meg vegleg itt
legalisan, gondolom nezni kell cegeket, akik sponzoralnak, vagy olyan magyart talalni aki kikuld USA-ba
ezek nelkul 2 mod van
zoldkartya lotto
nosules
de erdemes am bongeszni a NET-en, sok magyarral talalkoztam akik NET-en keresztul szereztek munkavallalasi vizumot
persze hhez alap az angol es olyan tudas amit megfizetnek, vagy hianyszakma/ orvos-nover stb./

Silent Bob 2012.11.15. 16:47:23

Na, az ilyenek miatt mondják, hogy faszparasztok a kinti magyarok. :) Akinek inge, vegye magára.

01234567 2012.11.15. 16:54:58

@maxval, a gondolkodni próbáló birca: Várom a kutya posztját!" A gazdám hibájából maradtam idegen kutya kölke!"-címmel esetleg! Vagy: "Egy kutya levele gazdájához. (A te hibádból kapartam magyarul!)"-címmel. :D :D

költözőmadár 2012.11.15. 16:55:43

Remélem ezt a kommentet is olvassa majd az író! Véleményem szerint rég nem volt ilyen értelmes, informatív írás a Határátkelon! Nagyon érdekes volt olvasni, és biztos vagyok benne, hogy hasznára válhat mindenkinek, aki ilyen tervekkel indul neki a világnak! Tetszik az is, ahogy a posztoló reagált az ot kritizáló kommentekre! Csak így tovább!
Az általánosításoktól én is inkább tartózkodnék, bármelyik néprol is legyen szó, de ez az írás a posztoló tapasztalatairól, az o személyes élményeirol, véleményérol szól, és neki egyszerüen rossz tapasztalata volt a külföldi magyarokkal, ennyi. Nekem tetszett a poszt, Erenya!

venator 2012.11.15. 17:03:24

@maxval, a gondolkodni próbáló birca:

Csak azt nem tudom, hogy mitől félsz annyira ott Bulgáriában, hogy elkéri valaki a pacalleves vagy a Sopszka saláta receptjét?

Aakos72 2012.11.15. 17:21:52

Magyar család vagyunk, Németországi tartományi székhelyen, Apa, Anya magyar, gyerekek kint születtek. Tapasztalat egy orosz (tatár) és 4 magyar au-pairrel (négy év alatt):

Ne dolgozz magyarnak, vagy félig magyarnak. Ezt én is tanácsolom, mi vagyunk az üdítö kivételek. :)

Kétkeresös család vagyunk, idönk kevés, a gyerekeket pedig el kell hozni az oviból és ca. még napi 3-4 órát velük kell lenni.

Au-pairjeink feladata: reggeli készülödéshez besegítés, délutáni foglalkozás a gyerekekkel H-P, heti egyszeri nagyobb takarítás, egyszer csak porszívózás,/100m2/ vasalás, heti egyszer közös nagybevásárlás ca. 25-30 óra per hét, hétvégék szabadok.

Ezért írt szerzödés alapján: Német standard 260 euro zsebpénz per hó bankszámlára utalva. Évi 28 nap fizetett szabi, velünk egyeztetve. Saját szoba, saját fürdöszoba,Wi-Fi, mühold-
tv, napi 15 percnyi telefon Mo-ra, évi 4-szeri hazaút (mi fizetjük), 38 euro au-pair egészségbiztosítás per hó, 63 euro havi bérlet, teljes ellátás, évente négy intenzív, heti 16 óra nyelvtanfolyam (darabonként 153 euro). Szülinapra, karácsonyra némi plussz. Minden családi kiránduláson részvételi lehetöség, mi költségünkön.

Ez nekünk havi szinten ca. 700 euro a netto fizetésünkböl. A végén ajánlólevél. Reptérre én viszem ki és megyek érte.
Ez van nálunk, ennek kellene lenni az alapnak.

Tölünk 10km nyugatabbra, még mindig Németország. Anyuka magyar, apuka angol. Szerzödés nincs. Heti hat nap, napi 8 óra házimunka, gyerekfelügyelet. Biztosítás, tanfolyam, bérlet nincs. Londonba egyszer kocsival elvitték.

Ugyanott, két évvel korábban. Gazdag német család. Szerzödés ügynökséggel. Ez utóbbi nem csinált semmit. 260 euro, más semmi. Heti 40 óra munka, semmi gyerekfelügyelet. Amikor 10 hónap megalázás és kihasználás után hozzánk menekült pár napra, három lány (az épp hazamenö, az újonnan jött, és a menekülö) figyelt pár napig a két pötömre.

Szóval van ez is, van az is. Tudnék mesélni sikersztorit is, meg horrort is. Általánosítani butaság, nem nemzetiségfüggöen mennek itt sem a dolgok. Tudnék írni nagyon rossz, tolvaj au-pairröl (nem nálunk volt) és tündériröl (most nálunk van) is.

Amúgy nem rossz a post, körültekintést, többszöri üzenetváltást, lehetöleg Skype (kamera), fotók küldése, referencia korábbi au-pairtöl, referencia korábbi családtól már elég jó biztosítékok. Nekünk új au-pairt találni minimum 2-3 hét. Talán ezért nem nyúlunk mellé. Pár nap alatt ismeretlennel megállapodni, az elég veszélyes. Mindazonáltal szerintem az au-pairkedés jó dolog és egy jó indulási lehetöség.

Végezetül: az a 260 euro, amit teljesen meg lehet spórólni, az az összeg, ami a legtöbb kezdö német óvónönek az adók, járulékok, kiadások után bizony nincs meg a hónap végén és ök nem 30, hanem 38 órát dolgoznak egy héten, nem 2-3, hanem 5-6 gyerekkel.

Világpolgár2012 2012.11.15. 17:59:50

@maxval, a gondolkodni próbáló birca:
Hazi kedvencekhez (es kisbabakhoz is) en is mindig magyarul beszelek, mindegy milyen orszagban vagyunk :)

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.11.15. 18:01:59

@Világpolgár2012:

Én még azért is beszélek magyarul a kutyával, mert magyarországi születésű és jól érti.

Világpolgár2012 2012.11.15. 18:16:47

@maxval, a gondolkodni próbáló birca:
Igazad van, ez is egy szempont, nem akarod a kutyust osszezavarni :) Ki tudja mit gondolnak rolam a portugal kutyak?

eMJe 2012.11.15. 18:27:37

"Diplomás óvónő vagyok, aki imádja a munkáját. És mivel a munkám alapja az anyanyelv"

ahhoz képest az anyanyelveddel is vannak problémáid

posztról a véleményem meg már megírták mások

Pángalaktikus-gégepukkasztó 2012.11.15. 18:56:58

@Aakos72:
Hali!
Ez felkérés lenne egy keringőre?
Mert párom épp egy megbízható családot keresne, német nyelvterületen...:)

Aakos72 2012.11.15. 19:47:52

@Pángalaktikus-gégepukkasztó:
Köszi, de jövö júniusig nekünk nem aktuális.

2012.11.15. 21:51:35

@HDia: Szia - sok olyan csaladnal ahol au pair van nem dolgozik az anya teljes idoben - sot van hogy egyaltalan nem dolgozik, es csak extra segitsegnek kell neki az au pair. Ezen kivul, ha a gyerekek iskolas koruak, akkor reggel dolgozik az au pair mondjuk egy orat, utana pedig delutan-este meg egy par orat, napkozben szabad, igy tud nyelviskolaba jarni. Ha olyan kicsik a gyerekek hogy meg nem jarnak iskolaba, es mindket szulo teljes idoben dolgozik, akkor az ilyen csaladnak nem au pair kell hanem full-time nanny, ami teljesen mas kategoria es sokkal tobbet kell neki fizetni mint egy au pairnek. Au paireknek, akik csak zsebpenzt kapnak, 6 orat sem kene dolgozniuk naponta; ugy tudom max. 25 ora egy heten. Aztan van az au pair plus, ami mar kb. 30 ora, aztan mother's help ami meg tobb, es aztan van a nanny ami egesz napos munka, sokkal komolyabb mint az au pair es normalis fizetest adnak erte, nem zsebpenzt; komoly karrier is lehet valakinek, de ez teljesen mas mint az au pair. Au pairnek az a lenyege hogy egy altalaban nagyon fiatal lany (vagy fiu) aki csak kisegit a haztartasban; nem igazi munka, nem igazi fizetessel.

tildy[UK] · http://tildy.blog.hu 2012.11.15. 22:28:04

@váj mí: dolgoztam pakisztaninak . Nem sokaig, csak 3 hetet. Csak megerositeni tudom a csicskaztatast.... Lehet nem mind ilyen, de megegettem a kezem, ugyhogy pakiknak en inkabb nem.

tildy[UK] · http://tildy.blog.hu 2012.11.15. 22:29:35

Amugy fiu unokatesom is volt anno Nemetorszagban par ever Au -pairkent, eleg szepen megtanult nemetul. Azota ismet kinn van, immar a szakmajaban.

Északifény74 2012.11.15. 22:59:51

Jó a poszt, ahogy olvastam felötlött bennem első határátkelésem nem túl vidám története.
2002, Erdélyből, egy kisvárosból akartam szabadulni, lévén szürke, rideg és monoton, nem sok jövőképpel. Párkapcsolattal (3 hónapos) és jónak számító munkahellyel ( Eü. terén), és még 2-3 mellékállással, anyagilag nem rászorulva. Kalandvágy, nyelvtanulás, utazás reménye...
Egyszer már próbálkoztam, de nem kaptam vízumot.....
Célország: Norvégia....segítség...ott élő, aupairkedő barátnőm...
Család: vegyes, apuka magyar, anyuka norvég, 2 gyerek, fiúk.
Gyorsan döntöttem, otthagytam csapot-papot, 1 éves szerződést írtam alá (3000 NOK zsebpénz, kaja, szállás-külön szoba, fürdő, internet, tv, nyelvtanfolyam, kiutat fizették).
Mit találtam? Anyuka összecsomagolt bőröndjeit, csak engem várt, mert a főiskola már 1 hete elkezdődött, egy többszáz kilométerre lévő városban, ahonnan 2-3 hetente jött majd haza, hétvégén. Apuka örült, meg volt mentve...A két gyerek méregetett..Én csak angolul beszéltem a magyaron és románon kívül, ők csak norvégul..De megértettük egymást, végül is...sokat tanultam tőlük.
Munka: reggel elkészíteni őket iskolába (busszal jártak), napközben 3-4 órás nyelvtanfolyam nekem, hazaérni mire a gyerekek hazaérnek, és addigra ebédet is készíteni. Délután tanulni velük, elvinni zene, rajz, sport és úszásra, autóval (ez persze nem mindennap, de minden nap volt egy közülük). Mosás, takarítás, kisebb bevásárlás. Napi legalább 8 óra munka. Apjuk estefele ért haza többnyire, ingázott.
Hétvégén nagyszülők, apa vagy anya is velük volt.
Én közben amellett, hogy elszigeteltnek éreztem magam, nyelvi problémák miatt és amiatt, hogy csak két kisgyerek volt a napi társaságom, eléggé befordultam, lefogytam. Rájöttem,hogy a párkapcsolatom ezt nem fogja kibírni, akárhogy is szerettem volna és két tűz közé kerültem: nem akartam feladni az aupairséget, de akartam azt a kapcsolatot.
Négy hónap után, karácsony előtt, hazautaztam, mondtam nem jövök vissza, nem hitték el, mert hihetetlennek tűnt, hogy a nagyszerű Norvégia nem jó nekem, hazamegyek az országomba.

Előnyei: sokat tanultam, magamról, az országról, szokásokról. Rájöttem, hogy mindenki vigyázzon a saját gyerekére, mert nekem nem megy, hogy a máséra vigyázzak, anyja és apja is legyek...Megtanultam a nyelvet alapfokon, ami később sokat segített az érvényesülésben, mikor egy harmadik határátlépésékor újra visszajöttem:) Erről majd egyszer talán posztot írok:)

Hátrányok (amiket akkor annak éreztem): akkori párkapcsolatom nem tartott sokáig, bár akkor megmentettem. Előző munkahelyemet feladtam, nem tudtam visszamenni, már otthon sem éreztem magam otthon igazán.

UI: Egyetértek azzal is, hogy magyarokhoz ne menj dolgozni:)

flash.gordon · http://kulhonban.blogspot.co.at 2012.11.15. 23:02:27

@venator: Miből veszed, hogy baromság? Szerintem azért írták le sokan mert sok embernek volt keserű tapasztalata. Mondjuk ezt te nem tudhatod mert saját bevallásod szerint ez az első poszt, amit kivándorlótól olvasol. De akkor még ezt sem figyelmesen olvastad el hiszen itt is írják, hogy figyelmezteték, hogy megégetheti a száját. Csak hát a posztoló is jóhiszemű volt és csak akkor hitte el, hogy ebben lehet valami, amikor a saját bőrén érezte meg.

Hogy az 5m dán milyen fogalmam sincs. Akkor tudnám ha megkérdezném mindegyiket. De mivel erre se időm se kapacitásom így csak általánosítani tudok. Hiszen általánosítás ha azt állítom, hogy nem de az is, hogy ha igen.

venator 2012.11.15. 23:29:21

@flash.gordon: Ha azt elhiszed, hogy ez az elso poszt amit olvasok, akkor nyilvan azt is hogy en vagyok az eger a Marsrol.

Szoval 5 millio dant meg kene kerdezned, hogy tudd hogy milyenek, de 10 millio magyar eseteben ezt nem tartod fontosnak. Nekik megteszi az altalanosito kijelentes is?

Ezek utan azert gondolom erzed, hogy nem nagyon lehet komolyan venni amit irsz?!

Taxomükke (UK) 2012.11.15. 23:37:55

@eyebug05: Én ugyan nem Svejcből, de azért parancsolj:
www.anzeiger.ch/wohnung_mieten_basel
Üdvözöl a legjobb barátod...

flash.gordon · http://kulhonban.blogspot.co.at 2012.11.15. 23:42:09

@venator: Persze, hogy nem lehet. Főleg ha nem olvasod el rendesen, amit írok.

Szóval.

Először is azt állítod, hogy ez általánosítás, szerintem meg tapasztalat. Én azért írom ezt mert kortól, nemtől, végzettségtől és lakhelytől függetlenül sokan leírták már. Te azt mondod általánosítás és baromság de nem támasztod alá semmivel.

Mondjuk általánosítani te is én is kénytelen vagyunk. Hiszen:

Ha azt mondom, hogy a 15M magyarságra általánosságban véve igaz, hogy kib*sznak egymással így nem szabad nekik/velük dolgozni. Ez egy általánosítás.

Ha azt mondom, hogy a 15M magyarságra általánosságban véve NEM igaz, hogy kib*sznak egymással így szabad nekik/velük dolgozni. Ez egy másik általánosítás.

Remélem így már érthető. :)

Északifény74 2012.11.15. 23:51:38

@Taxomükke: ez most vicc volt? mert ha igen, akkor elég rossz..

pappito · http://pappito.com 2012.11.15. 23:53:36

@váj mí: "Abból adódik a gond, hogy az új érkezők mintegy ráakaszkodnak a már kint élőkre. Persze, nem mindenki. De tipikus példa, hogy nem elég, ha elmagyarázod, lerajzolod, szájába rágod, mit hogyan, merre ésatöbbi intézzen, hanem azt is elvárja, hogy intézd el helyette, ő meg jön élő díszletnek. Jobb esetben. Ha meg az ő ügyei intézéséért nem akarsz szabadnapot kivenni a melóhelyedről, akkor egy geci szemétláda vagy."

hát... én gyakran olvasom, hogy a magyaroktól tartani kell meg lehúznak meg a fasz tudja, de valószínűleg ez attól függ mennyi magyar van együtt. Itt a világ végén nem sok és nekem gyakorlatilag egyetlen negatív tapasztalatom sincs, bár nem is keresem valaki társaságát csak azért mert az magyar. De amikor mi jöttünk mi kaptunk némi alap segítséget, jó szót meg pár tanácsot, úgyhogy ennyit mi is szívesen bevállalunk másoknak, ha jönnek. what comes around goes around.

Persze vannak határok, családos, dolgozó ember vagyok, mint az itteniek többsége, nem tudok csak úgy kiszaladni valakiért a reptérre, ha délelőtt 11-kor jön, nem fogadok be senkit az otthonomba, csak azért mert magyar, stb.

De persze ez itt nem london, párszáz család lehet Aucklandban, meg az ötvenhatos nemzedék, ami engem úgy nem érdekel, ahogy van, nincsen semmi közös pontunk.

venator 2012.11.15. 23:54:32

@flash.gordon: Persze barmelyik kijelentes altalanositas lenne. Ezert nem allitok ilyet. Sem pro, sem kontra.
Attol hogy szaz vagy akar ezer embernek volt rossz tapasztalata, meg nem nevezhetjuk altalanosnak. Azert ezt tegyuk rendbe, attol hogy te tapasztalatnak nevezed meg nem lesz az.
A tapasztalat a te szemelyesen megelt elmenyed, ha ezt kivetited 15 millio magyarra, az altalanositas.

Igy oke? ;-)

pappito · http://pappito.com 2012.11.15. 23:56:50

@tilmir: "Véleményem szerint sok esetben azzal van a probléma, hogy az emberek azt szeretnék, hogy valaki MINDENT oldjon meg helyettük."

tru dat.

Viszont így könnyű felismerni, hogy kinek van meg a magához való esze, akinek érdemes segíteni, aki meg mindent meg akar oldatni maga helyett azzal nem jkell törődni :)

Az egyik nagy pozitívum abban, hogy nem Mo-n él az ember, hogy megválogathatja mely magyarokkal van kapcsolatban.

pappito · http://pappito.com 2012.11.16. 00:03:57

@tilmir: "Konkrét eset: ismerős nálam lakott 2 hónapig, nem kértem érte semmit. Mikor költöztem, megkérdeztem nem segítene-e? (hétvégén, nem munkaidőben). A válasz egy összeg volt, amiért eljönne."

Akkor azt levonjuk a két hónap lakás+rezsiből és ennyivel tartozol, köcsög!

Taxomükke (UK) 2012.11.16. 00:13:38

@Északifény74: Jó vicc volt az... írsz egy regényt, aztén a végére odabiggyeszted, hogy ne óvakodjunk a magyaroktól. Korreláció nuku. És ezt így hogy?

Taxomükke (UK) 2012.11.16. 00:16:33

@Taxomükke: "ne" nélkül. Mármint hogy "óvakodjunk a magyaroktól".

Herr Géza 2012.11.16. 01:16:32

@váj mí: Szia "földim", csak egy apróság tünt fel a kommentedben:

"És ilyenkor bevillan, hogy "kisfaszom, mi nem kéne még?". És még csodálkozol, hogy annyian hitték (én is ugye), hogy kandúr vagy ?? :-DD

Herr Géza 2012.11.16. 01:37:53

@Aakos72: Hát hogy milyen "ganyék" a magyarok ??? Nem vettetek a lányoknak kocsit (ami persze a szerzödés lejárta után hazavihetnek öribe...) , kiszúrtátok a szemüket a 63 eurós bérlettel ??? De a hétvégi 2 szabadnapra azért fizettek nektek szállásköltséget, vagy nem ?? Ejnye....

Herr Géza 2012.11.16. 01:40:10

@eMJe: Még jó, hogy neked nincsenek.... :-)

svájci sapka (ch) · http://svajcisapka.blogspot.ch/ 2012.11.16. 06:40:33

@pappito: "Akkor azt levonjuk a két hónap lakás+rezsiből és ennyivel tartozol, köcsög!"
Én is ezzel próbálkoztam, de szerinte ez így nem lenne korrekt, mert a lakhatása az baráti szívesség volt. a költöztetés meg munka."
:D
Ennyiben maradtunk.
Ezután még megkeresett, hogy segítsek valamiben. Én is mondtam egy összeget. Persze felháborodott, hogy gondolom. :)

Ennek ellenére - ez tényleg kirívó eset -, szívesen segítek infóval , tanáccsal. Igaz, már az elején megmondom, hogy másra ne is számítsanak,

01234567 2012.11.16. 08:11:43

@flash.gordon: A határon túliak között kicsit másabb az arány mentalitás terén. De amelyik huzamosabb ideig élt előtte Magyarországon, azon sokszor sajnos kijön hogy ragadt ott rá szépen. Nekem igazából "magyarországi magyarokkal" voltak durva tapasztalataim.

GolyofogoToni 2012.11.16. 08:15:09

@Erenya: Jol tetted, hogy ott hagytad azokat a majmokat... Pakibastard-ok... Kormos fejü gyökerek a sri-lankai csimpanzokkal együtt...

flash.gordon · http://kulhonban.blogspot.co.at 2012.11.16. 08:30:11

@venator: Hogyne. Én sem azt mondom, hogy alapvetően ebből kell kiindulni de figyelmen kívül hagyni sem tanácsos. Például, amikor én kijöttem megfogadtam, hogy magyarral meg magyarnak nem fogok dolgozni. Persze ha a főnökeim felvesznek egyet az, az ő dolguk de én nem fogok ugrálni az érdekükben, mint, ahogy ezt a szlovák kolléganőm teszi a honfitársai érdekében. Volt is már magyar munkatársam és nem is volt vele semmi baj.

Mondok egy másik esetet: Egy kedves barátom kiment Németországba, akivel kamaszkorom jó pár Tabán buliját végigittuk. Úgy volt, hogy én is kimegyek hozzá és tőlük kezdem el a kinti létet. Többszöri megkérdezés után is igen mondott majd az utolsó pillanatban eltűnt így nem mentem. Nem is bánkódtam hiszen inkább itt derüljön ki semmint a kinti repülőtéren.

Viszont most nemrég újra feltűnt és kérdezte, hogy milyen Ausztriában szilveszterezni. Mondtam, hogy pont olyan mint bármely más országban. Erre nem kaptam választ. Mivel belém bújt a kisördög két hét múlva írtam neki, hogy a lakótársaim elmennek karácsonyra így üres a lakás nem érdekli-e őket.

Mit tesz Isten húsz percre rá válaszolt, hogy hogyne érdekelné. Én meg végiggondoltam:

Egyszer itt volt egy barátom, aki csodálkozott azon, hogy mind a négy szoba ajtaja nyitva van senki nem zár be semmit. Szép meg jó az együtt töltött kamaszévek de hát azért jobb az óvatosság ki tudja milyen élethelyzetben van most nem-e hat rá csábítólag a 4 laptop vagy bármi más. /Tudni kell még az emberkéről, hogy művészféle volt itthon, kint meg mekizik/

Így gondoltam, hogy szépen lemondom a dolgot és így a kamaszkori emlékeket egészen biztosan nem homályosítják el a jelenkor történései. :)

flash.gordon · http://kulhonban.blogspot.co.at 2012.11.16. 08:33:36

@01234567: "határon túli" az mit jelent? Bárhol a világban vagy a határokon kívül de az ezeréves határokon belül élő magyarra gondolsz?

01234567 2012.11.16. 08:56:53

@flash.gordon: A határon túli magyart, nekem, az első világháború után elcsatolt részeken rekedtek jelentik.

flash.gordon · http://kulhonban.blogspot.co.at 2012.11.16. 10:43:06

@01234567: Nekem mindkettővel. Határon túli magyar ha Magyarországra jön dolgozni szemrebbenés nélkül csinál helyet a földijeinek mondván, hogy a helybéli úgyis talál állást. Ott sem mindenki ezt csinálja de azért példa akad rá.

venator 2012.11.16. 11:47:53

@flash.gordon:
Nekem ebből csak az jön le, hogy volt két haverod, az egyik átvert, a másikban meg még te sem bízol meg. :)

DieNanny CH 2012.11.18. 18:50:54

Nagyon jól, tényszerűen megírt poszt, mint egykori Au-Pair köszönöm!
Én 11 évig voltam Ausztriában Au-Pair 4 különböző családnál, mindig óriási szerencsém volt, kedvesek, elfogadók voltak.
Most Nanny vagyok Svájcban, így több a magánszférám, mert bérelek egy lakást.
Talán később még én is hozzá tudok fűzni pár dolgot, most megyek kommenteket olvasni!
(Ja, én is diplomás óvónő vagyok, 7 évig egy csodás állami oviban dolgoztam, csupán nyelvtanulás céljából mentem külföldre. Aztán itt ragadtam. Bár külföldi férjre nem vágyom! :-))))

DieNanny CH 2012.11.18. 19:05:53

@madscientist:
Bizony! Én tavaly nyáron, miután hazajöttem Ausztriából, gondoltam, keresek állást oviban. Volt német nemzetiségű is a közelben. Nos, mivel "csupán" német középfokúm van, amit Ausztriában tettem le, de nem nemzetiségi fősuliba jártam, ezért esélyem sincs ilyen helyre bekerülni. Pedig - és tisztelet a kivételnek! - nagyon valószínű, hogy sokkal jobban beszélek németül, mint az, aki olyan fősulira járt...

DieNanny CH 2012.11.18. 19:10:03

@HDia:
Nem, nem svájci specialitás! Az első családomnál az anyuka heti 1 napot dolgozott, a másodiknál minden délelőtt, harmadik minden csüt. délután (a fennmaradó időben a teraszon feküdt a hintaágyban és süttette magát a nappal, télen meg az otthoni szoláriumban), a negyedik heti 3 napot. De mindegyik család nagyon kedves volt!

DieNanny CH 2012.11.18. 19:29:55

@Világpolgár2012:
Én is!!! :-DDD
A 4 hónapos babához is úgy beszéltem, a 2 éves bátyja meg csak lesett, hogy miket mondok!

DieNanny CH 2012.11.18. 19:31:22

@eMJe:
Ezt ki tudnád bővebben fejteni?

Frau Holle 2012.11.18. 19:50:55

@DieNanny: A nemzetiségi oviban a nemzetiség saját népszokásait, dalait, mondókáit, játékait is ismerni kell.
Ha nem mondtam újat, akkor tekints el a hozzászólásomtól.

DieNanny CH 2012.11.18. 20:36:03

@Frau Holle:
Bizony! Amit én 11 év alatt meg is tanultam, mert ugye ki olvasott esti mesét a gyerekeknek, ki énekelte velük az oviban hallott dalokat, ki tanította a kis elsőst olvasni!! - mert bizony én. Ugyanis nekem volt hozzá a legtöbb türelmem, 3 anyukának nem.
Még Pippi Langstrumpf (Harisnyás Pippi) dalait is kívűlről tudom... :-)))

Frau Holle 2012.11.18. 20:42:43

@DieNanny: Értem. Akkor gondolom a magyarországi svábok népi játékait is ismered.
Az a helyzet, hogy én is a Frau Holle-n és a Zwei kleine hungrige Bären-en aludtam el, de a sváb népi játékokat nem ismerem.

DieNanny CH 2012.11.18. 20:57:52

@Frau Holle:
Csak azokat a játékokat ismerem, amiket a gyerekek az osztrák oviból hazahoztak. De 7 év óvónői iskola (4+3) után 20 új gyerekdal vagy körjáték megtanulása nálam mindössze 1 hétbe telne.
Mert szerintem a hangsúly a nyelvtanuláson/~fenntartáson van.

Frau Holle 2012.11.18. 21:00:26

@DieNanny: Meg a kisebbségi kultúra fenntartásán, ápolásán. Szerintük legalábbis.

Kellemes Zérókomponista (törölt) 2012.11.21. 19:55:17

@madscientist: komolyan mondom, behalok. Kérdeznék. Tőled. Te egy kislány vagy egy felnőtt nő vagy? Úristen, miért kell mindhova odakeverni ezt az infantilis ÖNÉRZETET? Mi köze ennek bármihez is? Igen, beszopott pár dolgot és - amint le is írta! - azért közölte ezt a nagyérdeművel, hogy más ne kövesse el ugyanazokat. Ez így kiesett a fókuszból utólag, érzelmektől elhomályosítva..? Egyszerűen művészet amit itt egyesek lenyomnak szövegértelmezés címén.

Tudom, én vagyok az örökké füstülgő csúnyabácsi a szemetekben. Vállalom.

Kellemes Zérókomponista (törölt) 2012.11.21. 20:06:31

@tilmir: én más véleményen vagyok. Egyetlen megoldás van a kérdés eset- és személyfüggő eldöntésére és már sem nehéz: emberismeret. Nem lehetetlen beletanlulni, tényleg tudom ajánlani. Általánosítások kiváló ellenszere is egyben.

svájci sapka (ch) · http://svajcisapka.blogspot.ch/ 2012.11.21. 20:21:25

@Kellemes Zérókomponista: Igen, mint ahogy az értó olvasás is.
:)
Egy esetet írtam le, általánosítás nélkül.
Ennyi és nem több.

Kellemes Zérókomponista (törölt) 2012.11.21. 22:18:29

@tilmir: figyi, kár ezt magyarázni. Alapvetően elveszettek vagytok a kérdésben és könnyen manipulálhatóak. Kivételek vannak, de kevesen. A nő ilyen. Sehogy sem jön a képbe, hogy hány esetről volt szó; gondban voltál vele. "A lényeg, hogy tényleg elég nehéz eldönteni, hogy mikor, kinek, milyen helyzetben segítsen az ember..." Nem szégyen. Én erre reagáltam. Nem kell itt görcsölni meg támadni. Nem az általánosításra akartam kihegyezni, arra akartam, hogy nem tudtok önállaóan sokszor dönteni és _sokaknál_ ilyenkor jön be az általánosítás. Ami sajnos számszerűsíthető és forintosítható/frankosítható (egyedül nem frankósítható) tény, amiből viszonylag kevesen/sokára képesek tanulni, már ha egyáltalán. Azt nem állítottam, hogy te is élsz vele. De majd figyelni foglak!:) Az összegmondós történeten viszont padlóztam egyet. Tényleg példaértékű! Nem tudom mennyire esett szarul ott és akkor neked, de én azt, ami ennyire nonszensz azt már poénra veszem.:) Mást nem tudok.

Kellemes Zérókomponista (törölt) 2012.11.21. 23:52:38

@flash.gordon: "Én azért írom ezt mert kortól, nemtől, végzettségtől és lakhelytől függetlenül sokan leírták már. "

Erre hivatkoznak az UFO-hívők is..

Kellemes Zérókomponista (törölt) 2012.11.22. 01:47:15

@flash.gordon: tehát ez így önmagában érv nem lehet. Nem akarom egyébként kiforgatni a szavad, összeségében egyetértünk.
@Karinette: "és a maguk erejéből intéztek el mindent, ők tudják, hogy ehhez képest a hajtogatás vagy a mosogatószivacs egyik-másik fele semmi."
Ez is egy vetülete, de itt sokkal inkább arról volt szó, hogy az érzelmi toprongy anyuka visszaél a munkavállaló helyzetével, gyakorlatilag másból sem állt az írás szerint. Az ilyen szintű jellemdefektust konkrétan kezelni és/vagy büntetni kellene szvsz. Ne mossuk ezt össze, én azt mondom. Létező jelenség amit felvázoltál, de pont nem emberünkről kellene beszélni, sokkal inkább a sérelmek feldolgozásának mikéntjéről. Vajon az alkalmazó anyuka meddig hordozhatta magában a sérelmeit/egyéb problémáit, amíg jött valaki, akin kitölthette? Mindez egy felnőtt embertől... Rémisztő azért. Tudja, hogy megteheti ls meg is teszi.
Továbbá kifejezetten sértő lehet a posztírónak, hogy 1 kalap alá veszed a hedonista, nem túl összetett szerencsevadászokkal őt. Illene ennyit látni legalább belőle, elég jól, kifejezően zsonglőrködik a szavakkal. Vagy nem rá értetted konkrétan?

Kellemes Zérókomponista (törölt) 2012.11.22. 02:43:24

@Jency83: "szeretem magam intézni a dolgaimat"
Annyira kicseng a szavaidból, hogy elvárásnak akarsz megfelelni, hogy nagyon mélyen belédnevelték ezt a hülyeséget. Alapvetően akár lehetne hasznos is ez, csupán annyi a gond, hogy elhanyagolható hányad az, aki ésszel, megfelelő arányban, helyen és időben képes kombinálni a kérdezni- és segítségkérni-tudással. Mert hát járhat ám együtt is a kettő. Csodás együttfutásban tudnak létezni egymás mellett. Látod, ha nem vitted volna túlzásba az önállóskodást, nem szégyelltél volna informálódni tapasztaltabbaktól - amit nem is értek valaki hogy tekinthet természetellenes dolognak -, akkor nem léptél volna bele abba, amibe beleléptél. Nesze neked makacs önállóság. Még az okos ember más kárán tanul intézményének is megfelelhettél volna. Nem éltél vele, sajnálni nem tudlak. Mindnkinek szól: kérdezni nem szégyen, kérdezzünk. E javaslatomat teszem úgy. hogy elrettentő tud lenni az a sok embertársaihoz - és elsősorban persze önmagához - tökéletesen analfabéta nagyhangú, aki nem tud különbséget tenni és ha kérdőhangsúlyt hall egy mondat végén már le is szűrte a maga kis messzemenő következtetéseit, mert betanult minták alapján "gondolkodik", nem pedig ténylegesen használva az agyát. Szóval az ilyen - hát nevezzük ügyetlenebb - exhonfitársainkkal nemigazán szabadna foglalkozni. Azt írjátok, hogy vannak bizonyos kritériumok, ami alapján élből kiszűrhető, ki az, akinek nem érdemes vagy egyenesen tilos segíteni. Ugyanez a másik oldalra is állhat: vannak jelek, rendszerint tipikus, bárdolatlan vélemények, melyek alapján egyértelmű, kihez nem szabad segítségért - még minimális infó- és tapasztalatátadás szintjén sem - fordulni.
Magam is jópár delikvenst láttam abból a típusból, mely nem túl önálló. Emögött nem feltétlenül szándékosság vagy analfebétizmus húzódik. Egyszerűen képzeljünk el egy eldugott kis faluban szocializálódott egyént; hát alkalma nem volt sohasem azokat a metodikákat, mintákat magába építeni, amelyek egy nagyvárosinak, nagyviláginak magától értetődőek. Vagy azért mert beleszületett, vagy azért, mert menet közben megtanították rá. A guglit sem fogja tudni használni egy életében először net elé ültetett. Vagy szerintetek de? Nem inkább a kedves véleményezők disztingválóképességének hiányáról van itt szó, s ennek azért részleges vagy egészrészének tudatában inkább a próbálkozót szapulják? Igazából ha meg lenne bennük, bennetek a képesség, hogy BIZTON felismerjétek kinél hol érdemes abbahagyni, kit kell elhajtani, ki az, aki fejlesztésre érdmes, nem olyan sokszor logikailag is lehetetlen és főleg igazságtalan pontokon húznátok meg ezeket a határvonalat amig gyakran magatok sem hisztek el már szerintem. Íródtak azért helyesnek mondható határvonalak is, bár ez is lehet csalóka, figyelem. Ilyen a: munkakeresést hol, nem pedig munkát mit. Magyarul: nem halat, hanem hálót. Oké, jogos. Másik részről viszont álszentek se legyünk: mi a legdirektebb segítség, a legnagyobb jó, ami történhet velünk ilyenkor? Hát persze, hogy egy beprotezsálás! Álszentek ne legyünk.
Aki pedig túllépi ezt a határt, igen, az lehet, hogy a már említett nem kívánatos élősködők egyike. De lehet, hogy azért nyúlik túl a saját gondolkodásotok és preferenciáitok szerint kijelölt ponton túl az érdeklődése és önállótlansága, mert... Ahogy mondani szokás: tanulni is meg kell tanulni. Ezen gondolkodjatok el, mert lehet, hogy egy arra érdmest hajtotok el a vérbe, holott csak a kimeneti minták egyeztek a viselkedésében - vagy egyszerűsítésből egyezőnek véltétek látni. Olyan ez, mint mikor a nyelvvel eleinte még küszködő újat, a külföldit automatikusan fogyatékosnak is nézik, holott csak a nyelv az, amit még tanulnia kell. És e ponton baromira nem nézi a kedves befogadó ország véleményezőinek többsége, hogy ő most azért van azon a szinten, mert megragadt ott, nem is akar töbet vagy épp azért, mert egy tanulási fázisban van? A kezdő szemszögéből ez rohadt igazságtalan. Természetesen kell a nyelv kintre - mindenkinek saját érdeke - ez "csak" egy példa volt arra, hogy mennyire nem néznek az emberek a másik mögé, rögtön - és nagyon sokszor sajnos a folytatásban is csakis kizárólag - az előitéleteikre támaszkodnak. Nem okos dolog ez a másikkal szemben, de nem okos dolog saját magunkkal szemben sem. Senkiben nem merül fel a gondolat, mikor lefekszik, hogy "de segíthettem volna..."?

A másik amit rendszeresen megfigyelek - és ez egyben már egy szolidabb, bocsánatosabb szint a szememben -, hogy "csak azt nyújtom amit nekem is nyújtottak". Érteni értem, csak megérteni nem tudom, értetlenül állok e felfogás előtt. Ez is egy ilyen könnyítőmetodika? Rengeteget tud érni egy szorult helyzetben lévőnek az információ, ami a másiknak jóllehet, csak 2 odavetett szó, de a segítségre váró szótagonként, hangonként raktározza, szívja magába. És akkor egy ilyentől megtagadni a boldogulás lehetőségét, csak mert nektek nem segítettek és le kell verni máson? Vagy csak mert tufa vagy a tényleges embert látni, mert lusta vagy? Komolyan emberek...
nyelv fogyi

Kellemes Zérókomponista (törölt) 2012.11.22. 02:47:42

Hoppá, végére bennmaradt egy jegyzet. Mindegy. Tudom, hogy trollnak tűnök, tudom, hogy rohadtul másképp látok "mindent". De egyben azt is tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül, csupán tömegek nyomják el magukban azt a bizonyos belső hangot és inkább haladnak a birkafolyammal/morállal, mert boldogulniok kell. Egyesek könnyedén a világmegváltó naívát is belémvizionálhatják, ez is népszerű kép még, tegyék. Azért csak kicsit gondolkodjatok el. Nem fáj.

svájci sapka (ch) · http://svajcisapka.blogspot.ch/ 2012.11.22. 05:13:25

@Kellemes Zérókomponista: Figy! Mivel nem ismersz, azt sem tudod, mennyire vagyok jó emberismerő, vagy sem. Ahogy írtam mindenkinek próbálok segíteni (keretek között), és nem azért, mert visszavárom tőle.
Mindig magam oldom meg a problémám, ez volt az első olyan eset, hogy "rászorultam" volna, hogy segítsen valaki. Megoldottam. Ennyi és nem több. Egy kiragadott, és elég durva eset volt.
Nem kell ebbe többet belemagyarázni, pláne, a nemiséggel dobálózni.
Nem fúrtam bele az arcom zokogva a párnába, egyszerűen megállapítottam, hogy az illető egy népművészeti agyagedény.
:D

flash.gordon · http://kulhonban.blogspot.co.at 2012.11.22. 09:21:06

@Kellemes Zérókomponista: De lehet. Legfeljebb nálad nem. Hogy, egyébként egyetértünk annak örülök.

Alice in Wonderland 888 2012.11.22. 10:40:33

@Kellemes Zérókomponista:
Pedig ragondoltam. Nem voltunk ott, egy leirast olvastunk. Az anyuka nem hiszem, hogy erzelni toprongy lett volna...nos, en ugy gondolom, nem lattuk, hogy a kedves posztiro hogyan viselkedett valojaban.
A masik: megis, mit gondolt? Nyaralni megy?;)
El kellene olvasni, hogy mi a feladata egy au pairnek es mit varhat el a csaladtol, ahova megy.

Sajnos, lattam mar hasonlo mentalitasu embereket es tudok olvasni a sorok kozott...

En nem dolgozom magyarokkal, ennyit megtanultam. Lehet ezert utalni, baromira nem hat meg. Ettol meg en nyugodtan alszom.:)

Alice in Wonderland 888 2012.11.22. 10:52:08

@Kellemes Zérókomponista:
Azt gondolom, hogy az uj erkezonek kell bizonyitani, mindenkinek es tokmindegy, honnan jott...neki kell alkalmazkodni, neki kell nyelvet tanulni es egy uj eletet felepiteni. Segiteni barki segit, ha latja, hogy az a valaki igyekszik es maradni akar az adott orszagban...

Csak azt nem ertem, miert kellene azoknak maximalisan segiteni, akik regebben ott elnek? Ha megkerik oket akar ismeretlenul is, biztosan segitenek egy bizonyos szintig....en is szoktam.

A nyelvtanulas pedig: azert jonnek ide az emberek, hogy itt eljenek, dolgozzanak. Az pedig az adott orszag nyelvismerete nelkul, akarmit csinalhat, meg fejre is allhat, nem megy.
Nem az orszagban elok feladata ot tanitani, hanem az ove tanulni.
Miert kell ennyire kifakadni,?Nem ertem. Igy mukodik mindenhol, meg Magyarorszagon is. Ott is elkuldenek, ha nem vagy hajlando alkalmazkodni vagy tanulni, nem? A kulonbseg, hogy a tobbseg ismeri a nyelvet...

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása