oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2012. november 05. 06:57,  Hogyan NE induljunk el? 106 komment

2012. november 05. 06:57 Határátkelő

Hogyan NE induljunk el?

Egy szál bőrönddel indultam útnak, semmim sem volt, most pedig jó állásom van, megteremtettem magamnak az egzisztenciát és boldogan élek. Itt, a Határátkelőn is jelent már meg pár ilyen írás, ugyanakkor spanyol országfelelősünk, Roxi mai posztjában arra figyelmeztet, hogy ezek az idők már elmúltak: elindulni csak alaposan megfontolva, terveket kidolgozva szabad.

bőrönd a kézben.jpg

„Na, ezért a postért sem fognak sokan szeretni, majd megint megkapom, hogy könnyű nekem, mit osztom itt az észt... (khm... a könnyű nekemet nem kommentelem, mert nem volt az).

Tény, ami tény ma az emberek jó részét a kétségbeesés indítja el külföldre és hajlamosak akár nyelvtudás, tartalék pénz és B-terv nélkül elindulni úgy, hogy sem szállásuk, sem munkájuk - a tipikus „egy szál bőrönddel nekivágunk" esetekről lesz most szó. (Az emberek másik része nem így indul el, talán nem is ilyen okokból, de ez most nem róluk fog szólni).

A múlt héten az egyik Facebook-csoporton kért segítséget egy hölgy, akinek a párja megérkezett külföldre (nem írom le sem az országot, sem a várost, mert nem lenne illendő) de a beígért állás (amit amúgy egy magyar intézett) nem jött össze, emberünk pedig szállás, nyelvtudás, munka és egy fillér nélkül állt ott egy idegen országban.

Mondanom sem kell, a kommentelők java része megkérdezte, hogy már ne is haragudjatok, hogy mert valaki így nekiindulni? Pláne, mikor kiderült, hogy az illető egy népes családot és egy szerény, ám biztos jövedelmet hagyott Magyarországon egy teljeséggel bizonytalan valamiért.

Természetesen a kommentekre jött a reakció, amikor a kint lévő úriember párja osztotta a jónépet, hogy milyen szemetek a kommentelők, miért nem segítenek – nos, segítettek volna, ha indulás ELŐTT megkérdezik, hogy van-e xy cégről info, mi a helyzet az adott városban (országban), és egyáltalán... talán kétszer is meggondolják a kiutazást.

Mindenesetre ha már így alakult, akkor amíg haza nem sikerült vinni a pórul járt embert, addig legalább szállást sikerült az egyik csoporttagnak szereznie ingyen és bérmentve. Munkát persze nem sikerült, de ez eleve lehetetlen volt papírok nélkül.

Jön a sértődés

Sok esetben az igazság fáj, amikor valaki azt mondja, hogy ne gyertek ide, mert nincs annyi lehetőség, minden nélkül esélytelen, meg azért csak szükség van egy-két dolgot elintézni a kiutazás előtt, stb., akkor jön a sértődés, hogy biztos az ott lévők féltik az állásukat, meg nem akarjuk, hogy másnak is jó legyen, meg milyen szemetek vagyunk a többi magyarral, stb., stb.,

Meg tudom érteni, amikor valaki kétségbe van esve. Azt is meg tudom érteni, hogy magának és a gyerekeinek mindenki a legjobbat akarja. Azt is meg tudom érteni, hogy (kár tagadni) a külfölddel kapcsolatban mindig van az elején egy rózsaszín köd - olyan, mint egy szerelem, először a jót veszed észre, a rosszat nem akarod (vagy nem tudod) meglátni.

De akkor sem lehet felelőtlenül, tartalékok nélkül, minden hidat felégetve belevágni a bizonytalanba. Kockáztatni mindenképpen kell, hiszen egy idegen országba érkezel egy jobb élet reményében, de ez nem jelenti azt, hogy a családod életfeltételeit kellene lenullázni emiatt.

A sikersztori...

A különböző internetes oldalakat, vagy ezeken a FB-csoportokon a bejegyzéseket olvasva sokszor felmerül, hogy valaki nulla nyelvtudással, nulla pénzzel nekivág a nagyvilágnak.

Sok esetben (pl. amikor ezek 5-6 éve történtek) a sztori happy enddel végződik: emberünk 0 nyelvtudással először valamilyen munkát talál, aztán szorgalmasan és nyelvet megtanulva halad előre, míg ma már elmondhatja magáról, hogy van egy normális munkája, amit szeret és megfizetik, családdal együtt jól boldogulnak, van kocsijuk, és bérelnek egy normális otthont is, gyerekeket is tudják rendesen taníttatni. Ez egy sikersztori.

Arról már kevesebbet írnak (igaz, ilyen is előfordul) amikor valaki ugyanezen feltételek mellett (nulla nyelvtudás, nulla pénz) kimegy a vadidegenbe, szerencsésebb esetben, ha nem jön össze semmi, akkor valahogy hazajut, és újra építi itteni életét, esetleg okulva az első kudarcból legközelebb okosabban nekivág és akkor sikerül is.

... és ami ma van

Az 5-6 év különbség nem véletlen: ma, kerek perec ki merem jelenteni, hogy őrültség nyelvtudás és kezdőtőke nélkül bárhová is elindulni. Ha már mindenképpen nekiindulunk, akkor legyünk már annyira racionálisak, hogy ne a világ végére indulunk így neki, hanem mondjuk Ausztriába, ahonnan jó esetben a legrosszabb forgatókönyvvel számolva is haza tudunk jönni autóstoppal.

Az emberek hajlamosak elfeledkezni arról, hogy az, aki 3 éve, vagy régebben ment ki külföldre minden nélkül, az a válság előtt érkezett, akkor nagyságrendekkel jobb esélyekkel indult neki az új életének. Az, aki ma „bármilyen melót elvállalok" elven nekiindul pénz és nyelvtudás nélkül, szerintem kevés kivételtől eltekintve alá is írta a saját kudarcát. Így ma már nem lehet elindulni.

Hogy miért nem?

1. Esélyes, hogy átvágnak

Pláne, ha magyarok társaságát keresed (márpedig ha nem beszéled az ország nyelvét, ahová mész, akkor kénytelen vagy magyarokra támaszkodni), akkor ők kíméletlenül ki is fogják használni a naivitásodat, a kiszolgáltatottságodat.

Ha nem ők, akkor valamelyik kelet-európai vagy másik nép (londoniak biztos tudnak pár hasonló történetet). Persze, megint tisztelet a kivételnek, sajnos ismeretségi és saját tapasztalatom is az, hogy csak kevés kivétel akad.

2. A nyelvtudás (hiánya)

Lehet, hogy van olyan munka, amihez nem kell nyelv, de ha nem beszéled az adott ország nyelvét elszigeteled magad, a mindennapi életed válik élhetetlenné, hogy mást ne mondjak, egy egyszerű munka-, vagy albérleti szerződést sem leszel képes megérteni.

3. Harc a munkáért

Az „akármilyen melókra" egyre több emberrel kell megküzdened. Sok munka van, amit a mai napig a helyiek nem vállalnak el, mert az nekik „aljamunka", de a válság begyűrűzésével egyrészt a munkanélküli bevándorlók (vagy a talpraesettebb, és nyelvet beszélő új érkezők), vagy akiknek már van adott országbeli munkatapasztalatuk esélyesebbek, másrészt sok helyen van olyan állás, amire már nem csak bevándorlók, de az adott ország polgárai is „lesüllyednek", tehát ők mindenképpen előnyben lesznek. (Az idézőjelek azért vannak, mert nem a véleményemet tükrözik - nem hiszem, hogy bármilyen munka is aljamunka lenne, amihez le kellene süllyedni, sőt.)

4. Lakhatás

Nem lehet elindulni úgy, hogy nincs hová menni. Kell szállás, legalább átmenetileg. Ha ez nincs, eszedbe se jusson elindulni.

5. Vésztartalék

De még ennél is fontosabb: MINDIG LEGYEN NÁLAD ANNYI PÉNZ, HOGY HAZA TUDJ MENNI, ha úgy hozza a sors. Szerintem talán ez a legfontosabb az egészben.

6. Előzetes tájékozódás

Nem gondolnám, hogy le kellene írni, de sajnos a tapasztalat azt mondatja velem, hogy le kell írni: mielőtt elindulsz, ALAPOSAN nézz utána mindennek! Internet, fórumok, ha kell, konzulátus vagy nagykövetség - MINDENNEK! Minél több az infó, annál jobb.

Mindenkinek van egy ismerős ismerősének ismerőse, aki minden nélkül kiment valahová a válság közepén és ma már él, mint Marci Hevesen - az ilyen városi legendákkal tele van a padlás. Ezek 99%-ban nem igazak.

Mert az ilyen történetek általában nem szólnak a kezdeti nehézségekről, lemondásról, vagy arról a nagy adag szerencséről, ami az illetőt kísérte - már ha az egész urban legend-nek volt is valaha valóságalapja.

Sokszor a legjobban mégis az ember saját maga áll a sikeressége útjába.

Csak azért segítsen, mert magyar?

Ha minden, fent leírtak ellenére nekiindul valaki, sokszor a következőképpen teszi: elvárja a kint élő ismerőstől (és ismerősnek ide azt is beleértem, akivel mondjuk egyszer 2 szót váltott FB-on), hogy majd ő szerez neki munkát, elszállásolja, stb.

A viccesebb, mikor ezt olyanoktól várja, akiket nem is ismer (és akik nem ismerik őt), csak azért, mert mondjuk magyarok. ÉBRESZTŐŐŐŐ! Miért kellene bárkinek segítenie munkával, szállással a másikat csak azért, mert magyar?

Tanáccsal, fordítással, útbaigazítással bárkinek, bármikor szívesen segít bármelyik külföldön élő magyar. De hány és hány sztorit olvastunk/ismerünk, amikor valaki ismeretlenül beajánlja honfitársát egy munkára és a végén maga jár pórul?

Vagy mert a honfitárs alkalmatlan, vagy még a tetejébe ki is fúrja azt, aki beajánlotta? (Londoniak vagy az Ausztriában élők erről tudnának órákat mesélni.)

Csak azért mert én is magyar vagyok, miért kellene megengednem egy vadidegennek, hogy mondjuk nálam lakjon? Magyarországon adnál egy ismeretlennek lakáskulcsot a kezébe, csak mert ő is magyar?

Csak azt tudom mondani, hogy aki nekiindul, az fogadja el, hogy eltekintve néhány kivételes esettől, kint magára lesz utalva (kivétel, ha családtag, vagy tényleg közeli barát van kint, de őket sem a végtelenségig lehet kihasználni). Ezt nagyon fontos végiggondolni, és észben tartani.

Ha valami előre lebeszélt munkára is megyünk ki, legyünk felkészülve egy B tervvel, hogy mi lesz, ha az mégsem jön össze, mert akkor kint pénz, nyelvtudás és szállás nélkül nagyon nagy bajban leszünk. Mindenképpen készüljünk egy „legrosszabb eset forgatókönyvvel (worst case scenario)" - és akkor nagy meglepetés nem érhet minket, vagy legalábbis fel leszünk rá készülve.

Mielőtt bárkit elkeserítenék, akkor mi a megoldás?

1. Nyelvet tanulni - mindennél fontosabb, még a szakképesítésnél is.

2. Utánanézni a lehetőségeknek, a körülményeknek, mindennek - fórumok, Facebook, internet, nagykövetség, MINDEN.

3. Tartalékot képezni. Legalább annyi legyen nálunk, hogy a legrosszabbb esetben haza tudjunk jutni.

4. Előre elintézni szállást. Ha nem is állandó albérletet, de egy szobát vagy hostelt mindenképpen.

5. Ha bármilyen hivatalos regisztrációt, iratot, azonosítót előre el tudunk intézni online, vagy ehhez tudunk online időpontot kérni, akkor ezt tegyük meg, annál hamarabb intéződnek a hivatalos ügyek is. (Országfüggő!)

6. Türelem és idő kell a tervezéshez, tanuláshoz.

Nem egyszerű, de ha mindent végig gondolunk, rendszerezzük az információkat és megtanuljuk a célország nyelvét minimum egy erős középszinten, mielőtt kimegyünk, akkor meg tudjuk magunkat kímélni egy csomó kudarctól és egyre valószínűbb, hogy meg tudjuk valósítani a céljainkat."

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: vitaindító Spanyolország

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr24889410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2012.11.05. 08:05:59

Egyetértek Roxival. Jó poszt, jó meglatasokkal. Ha valakinek nem tetszik, az próbálja meg másképpen, de utána ne csodálkozzon.

ChristineK · http://christine-jartamban-keltemben.blogspot.com/ 2012.11.05. 08:27:04

Jó poszt. Persze biztos sokaknak szúrni fogja a szemét hogy valaki őszintén el meri mondani a véleményét. De minden egyes szavával egyet kell értenem. Külön kiemelve ezt:
"Miért kellene bárkinek segítenie munkával, szállással a másikat csak azért, mert magyar? Csak azért mert én is magyar vagyok, miért kellene megengednem egy vadidegennek, hogy mondjuk nálam lakjon? Magyarországon adnál egy ismeretlennek lakáskulcsot a kezébe, csak mert ő is magyar?"

01234567 2012.11.05. 08:28:10

Ez, SAJNOS, így van. Jó volt Ausztria említése, a dolog kapcsán az is ült, személyes tapasztalat. A magyarok meg.....

madscientist 2012.11.05. 08:39:59

A poszt mondanivalójával abszolút egyetértek.

Még akkor is lehetnek kisebb meglepetések, ha jól fel van készülve az ember, vésztervnek és egy hazaútra elegendő pénznek pedig mindig kellene lenni. Ezek nélkül őszintén szólva szerintem is kb halálugrás egy nyelvtudás, pénz, szállás nélküli 'próbálkozás'.

A mai világban már nem elég szerencse vadász módom kockáztatni, mérlegelni is kell(ene). Hogy régen, hogy volt, hogy se, nem tudom, a mai viszonyokat ismerem csak. De az biztos, nekem minden ismerősöm, családtagom, anno is csak úgy ment külföldre (akár 6-8 évvel ezelőtt),hogy mindig előre meg volt tervezve minden, szállás, munka leszervezve, papírok intézve.

kincsa 2012.11.05. 08:40:22

Én is gratulálok, kellett egy ilyen poszt. Igaz, sokszor hallani a kiutazás veszélyeiről, de még többször találkozik az ember az "álomsztorikkal", miszerint mindenütt hihetetlenül jó és könnyű az élet, csak Magyarországon nem.
Jobb a valósággal szembenézni, felkészülni rá.

Alice in Wonderland 888 2012.11.05. 08:51:17

Teljesen egyetertek, osszeszedett poszt.

En is elkepedve latom olykor az uzeneteimet, amikben segitseget kernek zero nyelvtudas nelkul es penz nelkul. Ha tudok segitek, de munkat en sem tudok szerezni, az otthonomba pedig nem engedhetek be akarkit.
Abban tudok segiyeni, hol van felvetel vagy az internetes oldalakat meg tudom adni; esetleg azt jelzem, mire lehet igeny..
altalaban elegedetlenkedes a vege, mert ez sosem eleg...

2012.11.05. 09:09:00

Mondjuk talán annyit még érdemes hozzátenni, hogy akinek nincs mit veszítenie, nincs mit feladnia, az talán nem tud mit veszíteni. De már egy család, vagy egy akármilyen rossz állás esetén is nagyon nagy lehet a bukta. Nekem vannak ismerőseim, akik egyetem előtt/alatt rászántak pár hónapot, hogy Európa különböző részeire kimentek kb. 0 pénzzel, és volt, aki azóta sem jött haza. Igaz, ott az erős középfokű nyelvtudás megvolt. De az első időkben kb. hajléktalanként csövezett, még jó, hogy ezt is belekalkulálva olyan helyre ment, ahol nyáron éjszaka van 20-25 fok (Roxi országa :).

Szóval, ha az ember mindent felad, és akár a hajléktalan létet is bevállalja egy időre, akkor el lehet így is indulni, de azért azt gondolom ez egy 18-20 évesnek még vicces is lehet, egy 30-35 évesnek, aki már elért valamit, annak kevésbé.

tableno 2012.11.05. 09:10:36

Nagyon jó cikk, bár annyit azért hozzátennék, hogy mindig vannak kivételek. De ezek pontosan azért kivételek, mert nem jellemzők...

G-Niki 2012.11.05. 09:12:32

Sziasztok!

Már régóta rendszeresen olvasom a blogot (és persze a kommenteket), de eddig még sosem szóltam hozzá....
Most viszont megtenném, mielőtt még elözönlik a cikket a "minden külföldön élő magyar csak ezt tudja mondani..." a "kint élők nem akarnak segíteni azoknak akik még csak most mennének..." és az "összefoglaltad a közhelyeket..." tartalmú negatív hozzászólások....

Magam részéről, talán ez az első olyan poszt, aminek minden szavával és gondolatával egyetértek és Roxy írásának szinte minden mondatáról van személyes tapasztalatom is.... Csupa olyan dolgokat írt le, amikről szinte mindenki azt mondja, hogy "ezt mindenki tudja...", de mégis mindig újra el kell mondani a külföldre készülő ismerősöknek barátoknak, vagy akár idegeneknek (ha kérdeznek)...
Én/mi fiatalon vágtunk neki a Németországnak (én 19 voltam)... Rengeteg dolgot máshogy csinálnék, ha visszamehetnék... Szinte gyerekek voltunk, tapasztalatlanok és persze senki nem segített (még tanácsokat sem kaptunk)... Ennek már több mint 7 éve... Ezalatt sok minden történt... Pl.: magyar céges tapasztalat, persze magyar kollégákkal, irigység, egymás fúrása... stb., nyelvi nehézségek, nyelvtanulás, munkakeresés, nehézkes munkahelyváltás, persze lakáskeresések és költözések, Magyarországra visszaköltözés, újrakezdés, majd pár hónap után mégis ismét Németország.... Családalapítás... , persze ismerősök és ismerősök ismerőseinek a segítségkérése (én legtöbbször megpróbáltam segíteni, ha tudtam, erről is sok mindent tudnék írni...)...stb.
7 év után tudom azt mondani,hogy az életünk (kb. 2 éve) "sínen" van, most mégis azon gondolkozunk,hogy továbbállunk, de előtte még hagyunk magunknak pár évet itt, közben tájékozódunk az új célországról, nekilátunk a nyelvtanulásnak, spórolunk, stb.... Egyszer talán én is leírom a történetünket hosszabban...

Saját tapasztalatom alapján egy 7. pontot is hozzátennék a poszt "mi a megoldás?" című részéhez... Mégpedig: Kitartás! Ha igazán akarsz valamit akkor nem szabad feladni és az első kudarc,vagy negatív tapasztalat után hazaszaladni!

Szerintem ez egy hasznos írás mindenki számára, aki külföldre készül...

01234567 2012.11.05. 09:41:44

@kincsa: Mindenhol könnyebb lehet az élet, de csak itthon jó! :)

ui: természetesen az összes kivétel minden változata, csak a szabályt erősíti, és a véleményemmel szemben mindenkinek igaza lehet. A változás jogát fenntartom...

01234567 2012.11.05. 09:48:28

A legtöbb ember aki manapság ilyen formán elindul, azért tényleg az itthon már, se állás, se jövedelem, bedőlő egzisztencia. Akit legtöbbször a család zavar át szinte a határon. Maga is a kényszerítő körülmények hatása alatt cselekszik, amik nagyon erős befolyásoló tényezők. Olyan helyzetben, normális ember bármilyen hülyeségbe belerángatható. Érdekes, én skandinávval, franciával, hollanddal, NYUGAT-némettel, osztrákkal, ilyen szituációban nem találkoztam.

(deleted) (törölt) 2012.11.05. 09:50:30

Talán a csodás sikersztorik a legveszélyesebbek, ez az ismerős ismerősének ismerőse él mint Marci Hevesen típusú, mert még a legracionálisabb embert is megrészegítik.

Liping 2012.11.05. 09:51:10

Hát, bár evidens a poszt tartalma, de azt hiszem én is, hogy érdemes volt leírni. Valószínűleg mindannyian ismerünk efféle szerencselovagokat, akik illúziókat kergetve, felkészületlenül nekiváltak a kolbászos kerítésnek, aztán kopp és fület-farkat behúzva haza is jöttek.

Zuiro · http://zuiro.blog.hu 2012.11.05. 10:04:08

Nagyszerű poszt! Érdemes lenne mindenkinek elolvasnia, aki külföldi munkavállalásra adja a fejét.

koratfreak 2012.11.05. 10:29:45

En 4 orszagban eltem hosszabb ideig,de a magyarokkal nincs tul jo tapasztalatom.Volt akit egy baratom ajanlott be,hogy segitsek neki.Nos,kapott tolem szallast,etelt,ital,es meg is munkat szereztem neki[14€/ora] es amikor 4het mulva megemlitettem neki hogy a szallas nem ingyen van nekunk sem,masnap hajnalban lelepett.Pedig lett volna mibol kifizetnie.Jo srac voltam?Igen.Balek voltam?IGEN.Es meg sorolhatnam.En direkt NEM keresek semmifele kapcsolatot magyarokkal.Tisztelet a kivetelnek!Arrol meg vegkepp lebeszelnek mindenkit hogy 500 Dollarral induljon neki Thaifoldnek.99.99% hogy megbukik.Tudom mirol beszelek 12eve jarok oda,eltem ott eleget hogy tudjam rogton kitoloncolnak ha munkavallalasi vizum nelkul dolgozik valaki[hacsak a fonok le nem fizeti a hatosagot]De az sem megy orokke.

Dragonlady (Bp, Hun) 2012.11.05. 10:59:21

Koratfreak: hát kell szerezni munkavállalásit. ja, mondjuk ahhoz meg nem árt valami végzettség vagy tapasztalat vagy akármi. ok, akkor mégse egy nagy meg egy kis hátizsákkal jöttem én se, hanem egy megfelelő CV is volt azért a háttérben :-) ennek épp most 7 éve.
juteszembe feldobom ide is, GCSE-s tanmenetet jól ismerő matektanárt keres éppen az iskolám (8-9-10. osztályba). Yangonban, nem Thaiföld. nagyon sürgősen, már 2 hónapja kellene. sose lehet tudni, hátha van itt valaki, aki ismer valakit..... :-) és minden legális....

venator 2012.11.05. 11:28:09

Hasznos poszt, szó se róla. Bár evidenciákat foglal össze, de én is hasonlókat szoktam írni azoknak akik levélben kérnek segítséget.

Aztán persze akinek nincs veszteni valója vagy csak úgy érzi, hogy nincs, az kb leszarja a jótanácsokat. De ez még valahol érthető...

@flash.gordon: "hat év múlva a kivándorlók nagy része hazatér"

Szerintem ha hat év múlva tér haza egy kivándorló az inkább tudatos választás lehet, nem? Nem vagyok pszichológus, de nekem elképzelhető, hogy olyan hat év körül lehet egyfajta lélektani határ, amikor még dönthet az ember, hogy hazatér vagy végképp emigráns marad. Esetleg aki csak gyűjteni ment ki, annak nagyjából ennyi idő kell, ahhoz, hogy megfelelő kondíciókkal jöhessen haza.

@Liping: Szerintem senkinek nem kell fülét-farkát behúzva hazatérni, pláne nem a saját hazájába. :)

Mondjuk előtte illik nem telihányni a fórumokat, hogy otthon mekkora szar van és dögvész.

Amúgy az, hogy az ember kipróbálja magát külföldön szerintem teljesen rendben van, aztán vagy bejön, vagy nem. A sikerre nincs tuti recept.

Én ismerek olyan házaspárt, akik valóban sikeresek külföldön. Most költöznek haza. :)

Liping 2012.11.05. 11:43:33

@venator: Nem, alapból valóban nem. Az olyanokra gondolok, akik mindent jobban tudtak eleve, s észérvre semmit nem hallgattak. Szerintem majdnem mindannyian ismerünk ilyet.
Nálunk egy ismerős párocska vonult ki a válság közepén Észak-Írországba, a fiú nulla angoltudással, a csaj valami minimálissal. Tehermentes, saját családi házuk, új kocsijuk, vidéki kisvárosi viszonylatban jó munkájuk volt. Ezeket felszámolták, hogy kimennek a chipsgyárba, ahol havi félmillió lesz a kereset, s hogy majd egy év múlva hazajönnek mittudomén hány millával felpakolva.
Ahogy ez lenni szokott, chipsgyári meló sehol, alkalmi munkákból tengődve + a ház, kocsi árát felélve húztak le kevesebb mint egy évet. Aztán a csajszi le is lépett, de ez már más kérdés.
A fiatalemberért meg én mentem ki, mert még a reptérig sem talált el magától. Élettársam egyik legjobb barátja, ez az egy szerencséje szegénynek.

Bryges 2012.11.05. 11:49:34

Teljesen egyetértek a posztolóval! Ha mindenki a tanácsok ( "ezt mindenki tudja" ) alapján indulna a nagyvilágba akkor talán jobban becsülnék az emberek a segítsünk egymásnak forgatókönyvet.
FencerNusy ti merre laktok Kaliforniában?Ha lenne pár kérdésem válaszolnál nekem?Ne aggódj:én nem szeretnék hozzátok költözni és munkát sem kérem, hogy szerezz, egyszerűen csak információkat gyűjtök!

(deleted) (törölt) 2012.11.05. 12:08:39

Eszméletlen, most belenéztem egy ilyen xy ország munkavállalási célú fb-csoportjába (eddig sose), és nagyjából azt látom, hogy se angolul, se fogadó ország nyelvén nem beszélve, bármi munkát keresnek az emberek, illetve kinti magyarok segítsenek a bármiben, kösz. Fú, azért ez elég lehangoló.

venator 2012.11.05. 12:10:04

@Liping: Ez annyira klasszikus recept a buktára, hogy nem is kell semmit hozzátenni.

Én mindenkinek azt mondom, hogy ha van otthon bármilyen kicsi, de megmenthető egzisztenciája, akkor kétszer is gondolja meg.

fhdgy 2012.11.05. 12:28:33

A külföldre távozottak, vagy távozni készülők sok szempontból osztályozhatók. Én most csak egy szempont szerint nézem: volt/van valamekkora mozgástere vagy sem. Az itt leírt jó tanácsok, szerintem, csak azoknak hasznosak, akik valamit is meggondolhattak. Akik ezt megtehették volna, de valamilyen okból elmulasztották, hát nekik felróható a dolog. De mi van azokkal, akiknek már minden mindegy volt, képletesen szólva becsukták a szemüket, és azt mondták, jöjjön, aminek jönnie kell, ennél rosszabb már úgy sem lehet.

A legtöbb ember, amikor még van annyija, amivel el lehetne indulni, akkor még nem érzi a nyakán a hurkot. Amikor meg már ott a hurok és szorít is rendesen, akkor meg már nincs mozgástere. A kör bezárult. Szóval, nehéz kívül állóként megérteni dolgokat, ítélni pedig nem lenne szabad!

Frau Holle 2012.11.05. 12:35:48

@szerengeti: Ebben azért az is vastagon benne van, hogy ezerszám keringenek a neten meg máshol is a hamis sztorik arról, hogy ez működhet, hogy ez reálisan számbavehető lehetőség.
Akarva-akaratlanul hajlamosak az emberek hülyíteni egymást.
Ez most egy hiánypótló poszt.

Dr. Panasz Muki 2012.11.05. 13:17:36

Engem az döbbent le, amikor kijön valaki nulla nyelvtudással, csórón, és a célországban kezdi el tanulni a nyelvet. Tőlem is kértek tanácsot (pénzt, szállást, munkát), én is belefásultam már ebbe.
Rendszeresen elmondom, leírom, kötelező a nyelvtudás, senki és semmi vagy anélkül, és otthon tanulj meg nagyon jól, hiszen olcsóbb maga a tanfolyam is, és az életed is. NEM. Ki kell jönni, drágán lakni, drágán élni, drágán megtanulni külföldiül.
És léci fordítsd má' le ezt, hívd fel azt, keress nekem szállást / munkát / társaságot / kutyafülét - mert az illető nyelvtudása és intelligenciája arra sem elég, hogy google fordító segítségével szállást / munkát / társaságot / kutyafülét keressen a neten.

A másik, amivel találkoztam (és boltíveset hányok tőle), az "én ezt nem vállalom el" - konkrétan az illetőt eltartják jó ideje, és egy adott munkakör túlságosan fárasztó volt számára.

A legjobb, amikor az ilyen ingyenélőke sértődötten kijelenti, hogy "akkor hazamegyek"!!!

Nagyon jó a poszt, aki statisztikákra vágyik, az megtalálja a neten, igenis ez a jelenség létezik és sajnos nagyon is gyakori.

(deleted) (törölt) 2012.11.05. 13:52:46

@Frau Holle: a posztoknál jóval veszélyesebbnek tartom, ha ismerős mond valamit. Akkor bekerül a bizalomfaktor, és a sokadik kézen átfutott történet indokolatlan reményeket táplálhat.

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.11.05. 14:08:09

Nem értek egyet.

Ez olyan mint a házasság. Ha sokat készülünk rá, a végén nincs is már értelme.

Az ilyesmihez spontaneitás kell és akarás. A felkészülés nem biztiíta semmit.

Ha nagyon akarod, MENJ és kész. Ha bejön, maradsz. Ha nem, visszajössz. Ez az igazság.

Frau Holle 2012.11.05. 14:11:07

@maxval, a gondolkodni próbáló birca:
"Ez olyan mint a házasság. Ha sokat készülünk rá, a végén nincs is már értelme."

?????????????????????????????????????????????????

bpetya75 2012.11.05. 14:17:24

@maxval, a gondolkodni próbáló birca:

Nem értek! ;-)

Nyilván nem érdemes egy házasságra/külhoni munkára évtizedekig készülni. De 1-2 évet rá lehet szánni, sőt manapság már inkább amolyan kötelező gyakorlat ez. Persze ha épp a stokit rúgják ki az ember lába alól, akkor nyilván nem várom nyakamra hurkolt kötéllel a jószerencsét. Arany arány. Vagy mi :-D

bpetya75 2012.11.05. 14:19:04

@szerengeti:

Ezt saját bőrömön tapasztaltam. Szerencsére annyira nem voltunk elkeseredve, hogy az általad említett bizalmi faktor elfedjen minden kétséget. Marha nagy szerencsére...

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.11.05. 14:22:47

@Frau Holle:

Így igaz. Egyes emberek szerint a házasságra úgy kell felkészülni, mint az űrutazásra. Annak idején az összes ilyen "megfontolt" v velem hasonló korú ismerősöm ma is agglegény (40-es korosztály ma már), mert amint "felkészült", már annyira megszokta az egyedül élést, hogy már nem akarta, hogy valami idegen nő feldúlja a jól berendezett kis életét. Mindenki rajtam röhögött, hogy képes voltam 19 éves koromban "csak úgy" megházasodni, munka, jövedelem, lakás, végzettség, szakma, terv nélkül, most meg már azt mondják, hogy nekem volt akkor igazam.

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.11.05. 14:24:53

@bpetya75:

Egy dolog, hogy konkrétan el akarok menni X országba Y munkára. Itt nyilván kell felkészülés.

Más dolog, hogy nem akarok Mo-n élni, s "bárhová" mennék "bármit" csinálni. Ez esetben el kell indulni és kész.

SECI 2012.11.05. 14:31:22

Egy par napja kaptam fékbúkon, kivalo illusztracio - illetorol sosem hallottam:
"Szia! Bocsi,ha zavarlak levelemmel,de szeretnélek valamire megkérni!Tudnál abban segíteni munkát találni Angliában,nyelvet nem beszélek.... Előre is köszönöm X"

tableno 2012.11.05. 14:31:29

@maxval, a gondolkodni próbáló birca: Erre én is azt mondom, arany középút a nyerő. Volt olyan barátnőm, akit majdnem elvettem, aztán mégis meggondoltam magam. Azóta is áldom az eszemet. A feleségemnél meg hiába volt rengeteg kérdőjel (más kultúrkör, közös nyelv hiánya, stabil exisztencia hiánya) mégis belevágtunk. Jó döntés volt az is.

SECI 2012.11.05. 14:32:17

Mar megint/meg mindig NEM LEHET IE-bol commentalni!!!
Nem igaz, hogy keptelenek megcsinalni az uzemeltetok... Ennyire nem lehetnek amatorok!

bpetya75 2012.11.05. 14:34:34

@maxval, a gondolkodni próbáló birca:

Árnyald csak, árnyald! Így már tudok egyet. Érteni.

Egyébként próbáltam megfejteni, hogy itt: "biztiíta" mit is ütöttél el, de valszín túl korán keltem és már nem fog eléggé az agyan hozzá. Szóval mitisírahogyishívják?

Lescol 2012.11.05. 15:10:46

@01234567: igen, nekem is furcsa volt, hogy több külföldre költözött ismerősöm egymástól függetlenül azt mondta, hogy csak a kinti magyarokat kerüld olyan messzire amennyire tudod...

tableno 2012.11.05. 15:11:33

@maxval, a gondolkodni próbáló birca: A külföldre költözésnél szerintem az az ideális hozzáállás, ha minél alaposabban felkészülünk rá, viszont számítúnk rá, hogy semmi sem úgy lesz, ahogyan elterveztük, és helyben kell majd rögtönözni...

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.11.05. 15:20:22

@Lescol:

Szerintem ez ugyanígy van más nemzetiségeknél is...

Ugyanis két eset van:

- XY nagyon szar helyzetben van, ezért segítséget kér - ez esetben mindenki kerüli a "koldust" és megveti őt,

- XY nagyon sikeres - ez esetben meg mindenki irigyli és megpróbálja kihasználni.

XY-nek mindkettő előnytelen.

Lescol 2012.11.05. 15:25:18

@amko: ez így van. De ha belegondolsz régen se.
Valakinek elég volt egy garázs apuék családi házában, étel és fedél, meg az, hogy szabadon bütykölhesse az áramköreit...

Valakinek meg kell egy producer apuka, a tehetség meg vagy van vagy nincs.

Lescol 2012.11.05. 15:30:40

@maxval, a gondolkodni próbáló birca: itt most konkrétan első körben a clevelandi magyar közösségre gondoltam (ugye akik annyira felkapottak a hazai sajtóban)..

volt olyan aki csak azt kérdezte, melyik hostel, motel akármi a jó, és kb mennyi a havi megélhetés, erre jött a szöveg, hogy oldja meg, ne rajtuk élősködjön. kiment és utána ő volt a legnagyobb új haver.. szerencsére volt esze és levágta mi a helyzet és 2 hónap mulva olyan helyre költözött ahol nincs senki. az indiai taxis szomszédja sokkal segítőkészebb volt, pedig mutogatni kellett beszéd közben.

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.11.05. 15:30:44

@tableno:

Annak idején, még a 70-es években egy ismerősöm (pontosabban: apámék haverja inkább, bár most már az én ismerősömnek is mondhatnám) a fejébe vette, hogy ő nem akar Mo-n élni. A fő ok nem gazdasági volt, hanem politikai: mindig azt mondta, hogy ő nem tud börtönben élni, merpedig amíg Mo-ról nem lehet csak úgy kiutazni külföldre addig az egy börtön. A lényeg: kijutott legálisan külföldi állami munkára (akkor eleve csak állami lehetett ez), ott ledolgozott 3 évet, majd nem jött haza, kint maradt, pontosabban átment egy másik országra (Kanadába) és politikai menedékjogot ért. Ez 1975-ben volt, akkor minden magyarnak automatikusan meg is adták Kanadában a politikai menedékjogot, azaz az első naptól teljesen legálisan élt ott, sőt járt neki munkanélküli segély is, ha munka nélkül marad, ugyanazok a szabályok alapján, mint egy kanadaimak. Gyűjtött 4 ezer dollárt, hogy ebből majd elrendezi valahogy a sorsát. Egy rokonával elintézte, hogy munkát is kapjon. Aztán végül: minden másképp lett. A munkát felmondta 3 nap után, mert szar munka volt (takarítani kellett egy raktárt), s a 4 ezer dollár meg elfogyott 2 hónap alatt. Végül talált munkát ami a szakmájába vágott, s elment egyetemre tanulni esti tagozatra úgy ahogy angolul abszolút alapszinten beszélt csak. Most is ott él.

jewel79bp 2012.11.05. 15:55:31

Teljes mértékben egyetértek. Egy éve úgy döntöttem, hogy segítek egy ilyen ismerősöm ismerőse magyar srácnak. Elvileg 2 hétig szeretett volna nálunk lakni, amíg munkát talál. Járta az irodákat, persze nem kapott semmit. Közben nagyon sokat panaszkodott, mondta, hogy a másik városban ígértek neki munkát, de ott csak egy hónap múlva lesz szabad hely... Erre én a hülye fejemmel bevittem - gondoltam egy hónapra, amíg a másik melót megkapja - az én munkahelyemre helyettesnek. A nyelvet nem beszélte, így a főnök rajtam keresztül kommunikált vele. Vártam, persze a rezsive se tudott beadni semmit, mert helyettesként csak részmunkaidős pénzt kapott... Folyton mondta, hogy tovább áll, nem tette. Teltek a hónapok, a nyelvet persze nem tanulta rendesen, kényelmes volt neki, hogy én ott voltam. Amikor a rezsiről kérdeztem, képes volt azt mondani, hogy a szobájában az egy villanykörte nem fogyaszt sokat... A munkahelyen is egyre többet panaszkodtak rá, és neki állt feljebb, pl azt kifogásolta, hogy miért nem minden nap ugyanazt a munkafázist osztják rá, ha tudják, hogy nem beszéli a nyelvet. Az sem tetszett neki, hogy nem kapott állandó szerződést. Szerencsére egy év után szerzett magának Magyarországon állást, így hazament. Ugyan az előfizetéses iphone telefonját hazavitte a hűségidő lejárta előtt és ezért máig kapom az én lakcímemre a fizetési felszólítást az ő nevére (mert persze a mi címünket adta meg a szerződéskötéskor) de boldog vagyok így utólag, hogy ennyivel megúsztam. Tényleg csak azt gondoltam, rendes leszek és segítek, de ezután eldöntöttem, hogy soha többet! Tudom, hogy hülye voltam, csak tanulságként írtam le.

SilentDreams 2012.11.05. 16:10:46

@jewel79bp: 2 hétig "akart" nálatok lakni és végül 1 évig maradt úgy, hogy nem fizetett rezsirészt + esetleg lakbérrészt sem?

Ilyesmibe én is belefutottam, bár Magyarországon segítettem valakinek. Viszont pár hét után kiraktam, nincs ingyen "jóléti rendszer" az én pénzemen....

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.11.05. 16:13:48

@jewel79bp:

Segíteni csak konkrét ügyben lehet. Úgy általában segíteni - biztos konfliktusforrás.

Ugyanis amit az ember segítségként megkap, azt hajlamos jogos jussának tekinteni előbb-utóbb.

Nekem Mo-n volt ilyen esetem. Volt egy felújításra szoruló lakásom. Nem akartam kiadni, mert csak nagyon rongyos alakok költöztek volna be. Gondoltam, legyen üresen, amíg lesz pénz felújítani. Aztán ismerősök elvesztették a munkájukat és mondták, ők kifestenék a lakást, ha beköltözhetnek pár hónapra. Mondtam, oké, de ők fizetnek minden rezsit. A végén már ott tartottunk, hogy szemét alak vagyok, mert rájuk hárítom a közös költség fizetését, pedig az tulajdonosként az állítólag én terhem lenne. Hamarosan az egész úgy lett értelmezve, hogy nekem szíveséget tesznek azzal, hogy beköltöztek és "vigyáznak ingyen" a lakásra.

Van erről egy zsidó vicc.

A zsidó koldus testvérpár minden hónap első napján alamizsnát kap Rotschild bárótól. Aztán az egyik testvér meghal. A következő hónap elején az életben maradt testvér megy szokás szerint Rotschild báróhoz, s meg is kapja a szokásos alamizsnát,
- Na és a testvérem pénze hol van? - kérdezi a szegény zsidó.
- De hiszen ő meghalt, a báró úr fizette a temetését! - válaszol Rotschild inasa.
- Persze hogy meghalt, azt tudom. Na de ki a testvérem törvényes örököse, én vagy a fukar Rotschild báró???

jewel79bp 2012.11.05. 16:14:44

@SilentDreams: egy ideig úgy gondoltam, hogy ezzel segítek. Most már azt hiszem, 2 hét után haza kellett volna küldeni.

gentry 2012.11.05. 16:24:05

Baromi jól hangzik, hogy tartalékot kell képezni és nem szabad pénz nélkül külföldre menni, de ma már zömmel olyan emberek mennek ki dolgozni, akiknek egy fillérjük sincs. Ha körbenézek az ismeretségi körömben, akkor egy-két huszonéves kalandvágyó haveromon kívül csak olyanok mentek el innen, akik itthon elvesztették a munkájukat, emiatt nem tudták fizetni a hitelüket és vagy már a behajtási szakaszban van az ügyük, vagy még épp előtte. Azaz hiába tudják, hogy pénzt kellene magukkal vinni, de nem fognak tudni, mert már nincs kitől kölcsön kérni.

2012.11.05. 16:32:38

A poszt alapvetően arról szól, hogy mi magyarok nem igazán vagyunk képesek kezelni életszituációkat és konfliktusokat. Ebből adódik, hogy sok olyan helyzetbe kerülünk amit képtelenek vagyunk kezelni.

Velem a fordítottja történt meg. Volt egy nagyon jó barátnőm még a gimis éveim alatt. Ő érettségi után elment egy rokonához az USA-ban (nyelvtudás és pénz nélkül, rokoni látogatóba) aztán kint maradt. Évekig leveleztünk. Gyakran hazajött eleinte havonta, aztán 2 havonta, később félévente, évente, aztán több évig nem jött.
Soha, egyetlen alkalommal sem mondtam neki, se nem utaltam sehogy sem (nehogy azt higgyje rá akarok csimpaszkodni) - hogy ki akarnék menni hozzá akár látogatóba, akár munkát vállalni. A barátságunk fontosabb volt. Szerettem az emailjeit, ahogy látta az USA-t (egész pontosan New Jersey-t és New Yorkot). Időközben férjhez mentem és jó állásom lett 6 hónapig voltam Németországban Bohn-ban dolgoztam, de hétvégente itthon voltam. Több mint 10 évig leveleztünk és egyetlen egyszer sem kértem tőle semmi olyasmit, hogy akkor én nála turistáskodnék, campalnék; vagy hogy szerezzen nekem állást vagy ilyesmi...nagyon figyeltem erre, hogy ez tiszta és korrekt legyen a részemről.
Aztán úgy alakult, hogy a munkaadóm Pittsburghbe küldött tanfolyamra. Megírtam a barátnőmnek, hogy 3 hónapig ott leszek tanfolyamon, mivel tudtam, hogy az esküvője után odaköltöztek a férjével, reális gondolatnak tűnt Pittsburghben találkozni.
A munkaadóm minden költségemet fizette, volt szállásom, volt munkavállalásim, minden papírom korrekt volt, rendben volt, ennél a cégnél rutinnak számított, hogy a coaching tanfolyamokra kiküldik az arra érdemes dolgozókat, két nyelven beszélek felsőfokon, ebből az egyik angol (elég nagy gyártócégnek dolgoztam több telephellyel rendelkezik az USA-ban és az EU-ban).

A levelemre adott válasz több volt mint megdöbbentő. Azt írta, hogy soha nem gondolta volna rólam, hogy így akarok beszivárogni az ő köreibe azért, hogy állást szerezzek magamnak az USA-ban és így maradjak kinn, hogy az ő farvizén felevezzek. Mindezt úgy, hogy tudott az esküvőmről, arról, hogy nem terveztem soha nagyon hosszú kintlétet, sehol, vár itthon a családom.
Rettenetes érzés volt elolvasni azt a levelet, hogy ilyesmiket feltételez rólam, több 10 évnyi ismeretség, levelezés után.
Mindezt azért írta, mert azt hallotta valakitől, hogy a magyarok ilyenek és a kint lévő ismerősöket kihasználják, hogy kijuthassanak. Ő pedig nem nézett utána egyik információnak sem amit leírtam, pedig ismert cégnél dolgoztam. Arra sem vette a fáradtságot, hogy azalatt a 3 hónap alatt amíg kint voltam, egyszer felhívja az iroda recepcióját és leinformáljon.
Írtam még neki 2 vagy 3 emailt, de nem válaszolt azóta se. A 3 emailbe fotókat tettem magamról, a cég magyarországi irodája előtt és a pittsburgh-i előtt készülteket is csatoltam. Semmi válasz. Azóta sem tudom, hogy képzelte ezt az egészet. Soha nem kértem tőle semmit, csak azt hogy mesélje milyen a sora kint. Milyenek az emberek, a szokások, mennyiben más a világ.
Persze megtapasztaltam egy részét annak a világnak, de nem támadt fel bennem a vágy, hogy ott éljem az életem, továbbra sem.
Turistaként szívesen mennék újra akár több hónapra is, de hogy ott éljek? Nem. A külföldi munkáim alatt egyetlenegy dolgot nem tudtam soha kezelni és az a honvágy volt. Azért tudtam csak valahogy elviselni, mert tudtam, hogy hazajövök.

Ez az én történetem, nem nevezhető sikersztorinak. Egy nagyon jó barátságot tett tönkre...nem is tudom valójában hogy micsoda.
Talán a férje? Talán az ismerősei? Fogalmam sincs. Már nem tartjuk a kapcsolatot mivel én töröltem magam az iwiw-ről és a FB-ról, már nincs infóm róla sem.
Az email címem nem változott meg, ha akar megkeres. De valami azt súgja nem fog. Azért fáj a helyzet, mert még csak lehetőséget sem adott, hogy megbeszéljük.

bpetya75 2012.11.05. 16:48:08

@vágtázó halottkém:

Rossz lehetett ezt megélni :-(

Kicsit tartok egy hasonló helyzettől én is. Egy jó cimborám él Tampában, sógoromék meg Orlandoban. Reményeim szerint pár év múlva meglátogatnánk Sógorékat, akkor elugorhatnék a cimborához is. Remélem benne nem merül fel hasonló okosság, ha oda jutnánk...

tableno 2012.11.05. 16:49:21

@vágtázó halottkém: Hülyepicsaság ellen sajnos nincs orvosság. :(

@gentry: "csak olyanok mentek el innen, akik itthon elvesztették a munkájukat, emiatt nem tudták fizetni a hitelüket és vagy már a behajtási szakaszban van az ügyük, vagy még épp előtte" - sajnos az esetek többségében ez olyan, mint amikor valaki csak a rák végső stádiumában fordul orvoshoz. Lehet próbálkozni, de nagy valószínűséggel már késö...

yooli 2012.11.05. 17:32:22

Alapjában véve egyetértek,még azzal együtt is,hogy én úgy mentem ki,hogy csak angolul beszéltem(egy más anyanyelvű országba)és alig volt pénzem,25.000 ft-ot sikerült kölcsönkérnem...így mentem ki bébiszitternek,amit az interneten találtam,tehát nem közvetítőiroda által és a repjegyemet vissza is megvettem,de az 2 hónappal későbbi dátumra szólt! Nekem szerencsém volt,rendes volt a család és aztán tovább is tudtam lépni,de volt közben néhány nagyon rizikós helyzet,pl. a lakás bérlés,amikor sürgősen kellett,de nem volt pénzem kaucióra és kölcsönkértem a főnökömtől,így tudtam kivenni egy lakást és úgy,hogy 2 napom !!! volt rá,hogy lakást(vagy szobát)találjak...Úgyhogy nagyon rizikós volt az egész,azt hiszem,a szerencsémen és mások segítőkészségén múlt minden.Így visszagondolva nagy felelőtlenség volt,de azért meg tudom érteni,aki így indul,van olyan,akinek egyszerűen nincs lehetősége itthon félretenni,hogy a fenébe lehet havi 60-70-80 ezerből félretenni????

duvadüpp 2012.11.05. 17:40:18

@jewel79bp: kepzeld, velem szinte ugyanez törtent/törtenik epp. A különbseg, hogy en a Magyarorszagon "hagyott" lakasomba engedtem be valakit, raadasul evek ota ismerem. Gondoltam, segitek rajta... azt beszeltük meg, hogy a nagy szobat megkapja (a masik halot magunknak tartogatom, mert gyakran hazajarunk). Csinaltam neki ill. a cuccainak helyet a fürdöben, a konyhaban, otthagytam az edenyeimet, hasznalja csak, ugyis kell nekem is fözni, ha hazalatogatunk pl. egy hosszuhetvegere..., az egesz szobat kiüritettem neki, szoval mindent elrendeztem. En hülye meg abba is belementem, hogy csak rezsit fizessen (nekem az is jo, nem all üresen a lakas, meg vegülis eleg joban voltunk). Az elejen elegge rendben ment minden, de 3honap utan (ugy volt, hogy addig marad) elegge eldurvult: a lakas koszos, minden tiszta ragacs, nem szellöztet, gyakorlatilag elviselhetetlen, aporodott szag van mindenütt. A ket eves mosogatogepem hol müködik, hol nem, az edenyeim elegetve... Es ami meg borzasztoan idegesit, hogy mindenhol "ott van", szetpakol. Hiaba csinaltam neki rengeteg helyet, az en privat fiokjaimba is bepakolt, a szobamba dobozokat rakott a cuccaival (igaz, ezt rögtön elvitettem vele), a fürdö olyan, mint egy kozmetikai labor (amit nem ertek, mert amikor 3napot otthon voltam, egy nap sem fürdött) (!!!!) es sorolhatnam.
Amikor szabadsagot töltöttem otthon (masfel het volt), felvetette, hogy igazan felezhetnenk a rezsit, hisz en "pancsikolok" meg porszivozok itt nap mint nap...
Lakva ismerszik meg az ember - igy szol a mondas, s milyen igaz!!

Mindenesetre, en csak azert irtam le, hogy tudd, mas is igy jart, ez esetben en, s raadasul egy közeli ismerössel - ami szerintem gyakran meg rosszabb...

Remelem, hamarosan rendezni tudom vele a helyzetet..

duvadüpp 2012.11.05. 17:46:31

@vágtázó halottkém: ha valaki ennyire nem ertekeli a baratsagotokat, ha valaki ennyire nevetseges modon dobja el a 10evnyi ismeretsegeteket, akkor az nem erdemli meg a tarsasagodat... rossz lehet nagyon :(

venator 2012.11.05. 19:30:10

Azért az is szép, amikor 56-os magyarok próbálják lehúzni a kilátogató ismerősöket un. "tuti befektetéssel".

Nálunk egyébként van pár szabály erre. Rokon, testvér, családtag jöhet korlátlan ideig, koszt kvártély biztosítva.

Haver, ismerős, barát szintén jöhet max két hétre, szállás kaja szintén biztosítva.

Természetesen infóval, transzferrel, telefonkártyával segítek ha kérik. Ennyi.

Ráadásul ha hazamegyünk, akkor a munkámat is egy magyarnak fogom átpasszolni, a lakással együtt.

2012.11.05. 21:49:06

Nem tudom eldönteni, hogy aki a felsorolt tények mellett vág neki a dolognak, az bátor vagy inkább vakmerő? Lehet, hogy függ attól is, milyen a családi viszonya otthon.

ellesell 2012.11.05. 22:22:31

Nekem is mindenki azt mondta, hogy kulfoldon ne a magyarkokkal ismerkedj, ettol fuggetlenul van itt nagyon jo baratunk, aki magyar. Bar nem ugy ismerkedtunk meg, hogy barmelyikunk szivesseget kert volna amasiktol. Persze van olyan itteni magyar, akit megismertunk, es nem kedvelunk, de szerencsere nem azert, mert szivesseget ker allandoan, egyszeruen nem vagyunk egy hullamhosszon.
Viszont az otthoni lakasnal mi is megtapasztaltuk, hogy nem egyszeru az emberekkel. Unokatestveremnek "adtuk ki" a lakast csak rezsiert es azzal a feltetellel, hogy ha otthon vagyunk mi is ott lakunk es kulon kikotottuk, hogy mivel nincs alberleti dij, ezert akkor is ok fizetik a teljes rezsit, ha esetleg 2 hetig mi is ott vagyunk. Belementek, ezzel nem is volt gond, orultek, mert nem tudtak volna maskeppen elkoltozni a szuloktol. Mi is orultunk, hiszen rokon, nem lesz ures a lakas, stb. Persze attol meg, hogy rokon kotottunk rendes szerzodest, mert alapelv, hogy uzlet es baratsag nem keverendo, de meg igy sem volt felhotlen a viszony. Ugyanis kiderult, hiaba csaladtag nem ismerjuk egymast elegge: a lakast nem takaritottak rendesen, ha kiegtek villanykortek nem csereltek, elromlott zuhanyrozsat sem csereltek ki, raadasul egy szamlat sem tudtak idoben kifizetni, tobb honapos csuszasok voltak. Mikor megelegeltuk ezt, szoltunk nekik, hogy 3 honap mulva mar szeretnenk minimalis alberleti dijat kerni (30e Ft), mert kell valami biztositek nekunk is, illetve akkor ezt az osszeget a lakasra forditanank, cserelnenk az elhasznalodott dolgokat, stb, de termeszetesen van 3 honapjuk eldonteni, hogy belefer-e nekik, vagy sem. (A szulokhoz barmikor vissza tudtak menni, igy szerencsere nem az utcara kellett menniuk.) Harom honap mulva mondtak, hogy nekik nem fer bele az alberleti dij. Azota, majdnem egy eve egy baratnom lakik ott, akivel egyetem alatt tobb evig laktam egyutt, vele nincs semmi gond, a lakas tiszta, a csekkek idoben befizetve, ha valami elromlik szol es megbeszeljuk, hogy kire tartozik az adott javitasi/csere koltseg. Ismet bebizonyosodott, hogy a regi mondasok helytalloak a mai napig :)
Mi vegul szerencsesen "megusztuk" a dolgot, de sajnos mindig figyelni kell, aminek nem orulok, mert mar annyira bizalmatlanok egymassal az emberek igy is.

2012.11.05. 22:27:56

@jewel79bp: Tanulsagos tortenet, annyit tennek meg hozza, hogy ilyen emberek sajnos nem csak a magyarok kozott vannak, univerzalis jelenseg... Par eve befogadtuk egy skot (ex-)baratnomet, sajat szobat ajanlottunk neki egy honapra a londoni lakasban amit bereltunk, mivel valsagban volt a hazassaga, keves volt a penze stb. es megsajnaltuk. (Nekunk is keves penzunk volt, de mindegy.) Megbeszeltuk hogy o fizeti a rezsi raeso reszet. Soha egy fillert sem lattunk tole, ellenben rendszeresen megette az altalunk vett / fozott kajakat, alig tudtunk megszabadulni tole, es soha, egyszer annyit sem mondott, hogy koszonom. Sajnos sokan kihasznaljak a segito szandekot.

mommmmo 2012.11.05. 22:42:25

Erdekes, lehet, hogy ijesztonek tunok, vagy nem is tudom, de hozzam meg senki sem jott segitseget kerni...
Vagy inkabb kelekotyanak, szoval mindenki ugy gondolja, minek kerjen segitseget, mert ugysem vagyok kepes ra??

tildy[UK] · http://tildy.blog.hu 2012.11.05. 22:46:20

@venator: En kicsit maskepp vagyok. Rokon , kozeli barat johet , koszt , szallas biztositva de : ez nem hotel! Minimalisan legalabb a takaritast, a szemetlevivest, vagy nehanapjan a fozest azert elvarom. Ha csaladtag ha nem, nem leszek a kiszolgaloszemelyzete.

venator 2012.11.05. 22:51:58

@tildy:): A családtag ugye eleve nem vendég, így nyugodtan segíthet.
Persze ha mi hívunk meg valakit, akkor kiszolgáljuk, számunkra ez nem teher.

2012.11.05. 23:00:53

@Nyulz of the World: 'Szóval, ha az ember mindent felad, és akár a hajléktalan létet is bevállalja egy időre, akkor el lehet így is indulni, de azért azt gondolom ez egy 18-20 évesnek még vicces is lehet, egy 30-35 évesnek, aki már elért valamit, annak kevésbé.'

Ezzel nagyon egyetertek. En pl. penz nelkul, nagyon keves nyelvtudassal es minden felkeszules nelkul jottem Angliaba, par honappal erettsegi utan; au pair voltam, tehat a szallas adott volt, de igy is olyan helyzetekbe kerultem, hogy visszatekintve nem ertem, hogy voltam kepes vegigcsinalni. Kizart dolog, hogy meg egyszer kepes lennek erre. Raadasul ez joval a gazdasagi valsag elott tortent, es az egyetemi tandij bevezetese elott, tehat en pl. ingyen jartam itt egyetemre, ami ma mar nem lenne lehetseges.

Azt kell mondjam, hogy sokkal konnyebb lett volna, es a mai napig jobb helyzetben lennek, ha maskepp jottem volna, pl. mar az elejen jobban tudtam volna a nyelvet, jobban kepben lettem volna, lett volna egy tervem stb. Ezzel egyutt nagyon szerencsesnek erzem magam es elegedett vagyok az eletemmel, de semmikeppen nem tanacsolnam embereknek hogy penz es nyelvtudas nelkul kulfoldre menjenek.

tildy[UK] · http://tildy.blog.hu 2012.11.05. 23:02:51

@venator: Ha par napra hivunk valakit , az mas, permanens ittlakasra ertettem.

venator 2012.11.05. 23:04:39

@tildy:): Ja, olyanra még nem volt példa nálunk.

pappito · http://pappito.com 2012.11.05. 23:46:19

@Babette_: nem tudom melyik párra gondolsz akiknek haza kellett menni pár hónap után, volt több is :(

A válaság itt is betett elég rendesen, akkor írtam ezt:

www.pappito.com/bevandorlas-munka-ujzelandon/

mert akkor erősen megszaporodtak a furcsa emailok mindenféle érdekes kérdésekkel. A szokásos kliséken mi is végigmentünk
- persze nem segítesz
- a magyarok nem összetartók
- azért nem segitesz hogy nehogy elvegyük előled a munkát
- stb.

Én szinte minden kérdésre válaszolok, még az elvetemült ostobaságokra is, mert emlékszem nekem milyen kérdéseim lettek volna anno, csak nem nagyon volt kitől kérdezni. Ugyanakkor amikior mi érkeztünk, akkor volt aki eljött értünk a reptérre, megmutatott alapvető dolgokat (amikre nyilván segítség nélkül is rájöttünk volna, de egy tök idegen környezetben azért számít egy kis segítség) úgyhogy én is ezt csinálom másokkal. Most jött egy magyar család nemrég, meg nyertünk egy magyarkát a kórházba is, szegénynek balesete volt, alap dolgokkal segítünk, nem csak én.

Ilyen 'lakhatok nálatok' kérdés már évek óta nincs, miért is lenne, rokon/barát aludt a kanapén, de az más tészta.

A poszt jó.

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2012.11.06. 05:49:33

@venator: hat nalam tuti nem johet csak ugy haver 2 hetre, hogy etetem-itatom
szallas OK, van vendegszoba, bar a 2 het mar azert veri a lecet, nem kollegium ez, de a koszt stb.
hat nemigen...
mire fel?
kozvetlen rokon, gyerek-anyuka, barmikor barmeddig, az nem kerdes
persze pl. ha gyerekrol van szo es hosszutavu az egyuttlakas, a koltsegekhez valo hozzajarulas /kaja-pia-energia/ elvart

Ugyandehogy (törölt) 2012.11.06. 07:45:45

@pappito:
nem emlékszem névre, csak annyi rémlik (persze lehet, hogy rosszul), hogy jóban voltatok, írtak egy blogot is,
valami pár hónap után fogyott el a pénzük, és nem találtak munkát.
nekem szimpatikusak voltak, drukkoltam nekik, és nagyon sajnáltam, hogy nem jött össze, amikor megírták, hogy hazaköltöznek, az olyan szimpatikus volt, mert nem okoltak senkit és semmit magukon kívül...pár éve lehetett, akkoriban eléggé érdeklődtem NZ és Ausztrália iránt, és mindent elolvastam, amire hivatkoztál meg említettél...

venator 2012.11.06. 08:16:15

@hagyma: Ahany haz, annyi szokas. Azert nalunk az nem kolesz ha ket hetig vendegul latok valakit.

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2012.11.06. 08:22:22

@venator: hat jo valoszinu korosztalybeli kulobsegek
de ha belegondolok, minden haverom otthonrol kijonne 2 hetre ingyen kaja pia stb.
hat lofaszt
a vendegszoba mindenkinek fel van ajanlva aki szamit, azt tudjak
azert inkabb csak 1 hetre
az ember foz is egy vacsorat rendel pizzat akarmi
de 2 hetig en nem hiszem hogy el szeretnem tartani a haveromat es a nojet pl. esetleg gyerekekkel
es ugye nem egy baratom van, akkor ez eltarthatna egesz nyaron.....
de ha akrod baratkozzunk
en szivesen elmegyek hozzad Maryvel 2 hetre+ teljes ellatas
holnap indulunk

venator 2012.11.06. 08:32:44

@hagyma: Te hany eves vagy? ;-) De ez nalunk is csak egy lehetoseg. Peldaul melokeresesre ha kijonne vki akkor tudja h ket hetre szamithat. Tobbre nem.
A kaja igazabol nem tetel, persze nem egy negytagu csaladnak, de egy-ket ember belefer.

Mi eleg sok segitseget kaptunk amikor kijottunk, lehet hogy ezert latjuk mashogyan.

Ugyandehogy (törölt) 2012.11.06. 08:41:11

@hagyma: hát nem tudom. ha meghívnál, akkor evidens lenne számomra, hogy nem kérsz rezsit meg néha meghívjuk egymást egy sörre (jól is járnál, mert én nem iszom:))

de ha én kérném, hogy figyu, hadd legyek már ott két hétig, akkor eszembe sem jutna nem kifizetni bármit, amibe kerülök neked.

vagy ez csak nekem természetes?

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2012.11.06. 09:02:08

@Babette_: johetsz barmikor
mint mondtam van vendegszobam
dehogy kernek rezsit, ez nem hotel, vagy motel
sot valoszinu kapnal enni es inni is
de azert 2 hetig reggeli ebed vacsora....
kozlekedes stb
az egyik kocsimat is odaadnam ha tankolsz bele
naszoval ne kerteljunk, ugy ne jojjon senki hogy egy centje sincs, mert az mindenkinek kenyelmetlen
hozzateszem, nem jutttana koldusbotra
/ ja hozzateszem, itt a soret mindenki magank fizeti, igy praktikusabb:)/
@venator: 50
minden tetel
en semmi segitseget nem kaptam, de ez indifferens, de pl. most mondjam MArynek, hogy jon ki a haverom a felesegevel es 2 hetig mi etetjuk meg itatjuk, mert csak
O meg ezert dolgozik
hat ne mond nekem, hogy 2 het teljes ellatas nem tetel
/baratokrol-ismerosokrol beszelunk nem rokonokrol, foleg nem kozeliekrol/

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2012.11.06. 09:08:07

persze az is jo megoldas
hogy utana, vagy kovetkezo evben mi megyunk
ez nem elsosorban anyagi kerdes
ezt ugy az ember tudja, mit hogyan, miert
csak ha osszeakadsz olyannal aki nemtudja...
hat az kellemetlen
sajnos vannak rossz tapasztalataim
Babette pl lenyegeben idegen, de ha azt mondja, jovo nyaron kijonnenek 2 hetre
hat jojjenek
igen, elvarnam,,hogy legyen valami koltopenzuk azert;

meghogy visszahivjanak, meg akkoris ha valoszinu nem vennenk igenybe, mert par csaladtagom meg otthon el, maximum 2-3 napra

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2012.11.06. 09:13:50

de szerintem normalis emberek ezt a vendeglatas-vendegjarast tudjak kezelni
nincs ezzel baj
arrol nem beszelve, hgoy annyi itt a latnivalo, hogy valoszinuleg csak estere esnenek be
akkor eg mondanam
ott a huto
eszel amit talalsz:)

venator 2012.11.06. 09:14:49

Ne vedd magadra de ez kicsit olyan amerikas magyar mentalitas, olyan igazi kapitalista. ;-) Szerintem ennyi belefer, nekem itt europaban.

venator 2012.11.06. 09:17:26

Azota lattam a tobbit is. Igazad van, ha megerzem hogy lehuzas es nem kolcsonos a dolog, akkor ott vege is a haverkodasnak. Azt en sem birom ha le akarnak venni.

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2012.11.06. 09:22:53

@venator: nem veszem
es tudom, sokat valtoztam 15 ev alatt, de nem tagadhatnam le honnan jottem
ha mar itt lenne az illeto barat ki lenne nyalva a segge
viszont nem hivok senkit:)
15 ev utan az igaz baratok is csak emlek
szep emlek de emlek

venator 2012.11.06. 09:29:20

Akkor ezt megbeszeltuk. ;-)

Ugyandehogy (törölt) 2012.11.06. 09:49:05

@hagyma: "ezt ugy az ember tudja, mit hogyan, miert
csak ha osszeakadsz olyannal aki nemtudja...
hat az kellemetlen"

én nem is tudnám, hogyan reagáljak. valószínűleg megmondanám egyenesen, és persze ebből mindig sértődés van.

hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2012.11.06. 10:00:49

@Babette_: hat ja
mi Maryvel inkabb baranyok vagyunk, mint farkasok:)

pappito · http://pappito.com 2012.11.06. 10:19:02

@Babette_: nem tudom, volt itt mindenféle furcsa népség, én mindenkivel jóban voltam, akivel találkoztam szerintem, legalábbis összebalhézásokra nem emlékszem senkivelse.

Sajnos van akinek nem jön össze, most még inkább talán.

2012.11.06. 16:33:29

@bpetya75: Senkinek nem kívánom hogy akár csak hasonlót megéljen. Én azt hittem korrekt vagyok vele. De belőle valami kiváltotta ezt, sajnos máig nem tudom mi volt az, mert már nem kommunikál velem. Nyilván változott ő is, én is; más országban él, ő most már amerikai állampolgár; annyit tudok róla, hogy lemondott a magyar állampolgárságáról. (ezt sem hittem volna róla soha) Annyi bizonyos, hogy sokan akik régóta kint élnek, nagyon más információkat kapnak a magyarokról és Magyarországról, és ez a hírtorzulás - nevezzük így - nem mostanában kezdődött.

2012.11.06. 16:34:34

@SziszkAnya: :-D Neeeem. Kedveltem a szüleit. Már ők is kint élnek közel laknak egymáshoz, szóval nem kevertem bele az anyuciját. :-DD

2012.11.06. 17:18:26

@duvadüpp: Az volt, nagyon rossz, de idővel már nem érződik annyira durvának.
Talán egyszer - ha megint úgy adódik, hogy egy időben, egy városban leszünk - megkeresem és beszélek vele. Talán. :-)

lexicus 2012.11.06. 23:12:39

Sziasztok!

Néhány hónapja olvasgatlak titeket, és most döntöttem úgy, hogy beszállok. :)
A poszttal teljesen egyetértek, muszáj felkészülni, amennyire csak lehet, és még így is nagyon nehéz az elején. Én is sokmindent másképp csináltam volna 3,5 évvel ezelőtt a mostani eszemmel/tudásommal, pedig sokat készültem indulás előtt.

A segítsünk egymásnak részhez is hozzá tudnék tenni néhány - sajnos nagyrészt nem pozitív - sztorit. Eddig főleg a segítő oldalon álltam, hiszen alapjáraton egy segítőkész ember vagyok és nem várom el, hogy ezt kamatostul visszakapjam. Ellenben ha nekem segítenek, azt mindig megháláltam, így neveltek. Csak az a baj, hogy a sok negatív példa miatt már annak sem segítenek, vagy csak nagyon nehezen, aki valóban megérdemli és nem él vissza vele, sőt viszonozza. Tény és való, a legutolsó tanulópénz nekem is elég nagyra sikeredett, így azóta én is 2x meggondolom, hogy kinek és mennyit segítsek.

@vágtázó halottkém Azért a te eseted számomra eddig a legdurvább. Egy idegentől nem vesszük fel annyira, vagy max 1-2 napig morgunk utána, de szerintem annál nincs rosszabb, amikor az ember egy barátjában vagy családtagjában csalódik egy hatalmasat.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2012.11.07. 12:18:26

Egyetértek, végre egy poszt, ami összeszedi az alapokat.
Én még annyit tennék hozzá, hogy aki biztos magyarországi állást hagy ott a külföldi élet miatt, annak nem árt, ha van 2-3 havi fizetésnyi tartalékja, mielőtt elindul. Ezt a külföldi fizetéshez mérten értem, mert kell majd a pénz az albérletnél kaucióra, az első fizetés utalásáig meg kell valamiből élni és lesz egy csomó kiadás az első hónapokban.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2012.11.07. 12:27:34

@gentry: Nem ennyire egysíkú a helyzet. Nekem az ismerőseim többsége ezeken a módokon került külföldre:
- egy multinál dolgozott és másik országban levő állást pályázott meg cégen belül
- jó volt a szakmában és egy vetélytárs/ügyfél/alvállalkozó elcsábította
- fejvadász kereste meg
- külföldi szakmai portálokon pályázott meg állásokat és csak akkor indult, amikor az álommelót megkapta

Hasonló a helyzet az 5-6 évvel ezelőtt kivándoroltak és az idén külföldre költözőknél is.

GabiFirenze 2012.11.16. 11:22:08

A bejegyzés minden szavával egyet tudok érteni.
A saját blogomban is időről-időre felmerülnek ezek a kérdések, és valamiért az otthon maradottak nem AKARJÁK megérteni mindezt.
Azért még annyit hozzátennék a hozzászólások kapcsán, hogy aki annyira rossz helyzetben van, hogy muszáj elnidulnia - mindenekelőtt mérlegelhetné, hogy Mo-n belül elmegy máshova. Mert otthon még mindig a maga anyanyelvét beszéli majd, ismeri a rendszert, esetleg elismerik a képzettségeit, és max 200-300 km-re van az otthonától.
Mindez egy másik országban nem így lesz.
Valóban nem lehet sem a kinti magyaroktól, sem a helyiektől elvárni, hogy egy - minden gondolkozás nélkül - külföldre "beeső" embert majd felkarolnak. Az embernek más országban is megvan a maga napi gondja, és nem mellesleg lehet, hogy éppen azokkal a problémákkal szembesülünk a mindennapokban (tompábban, félig már megoldva), amivel az újonnan érkező fog.
Nekem egyébként az is nagyon sztereotip ízű, hogy "mert a magyarok nem segítenek". Szerintem a magyarok között is van elég rendes, segítőkész, meg persze sok undok, önző. Mint minden más népnél. De még a legsegítőkészebb is feladja, ha a századik / ezredik ilyen emberrel találkozik. Akinek esetleg már az elején elmondta, hogy nem lesz az olyan egyszerű....

janegirl36 2012.11.18. 19:13:10

Sajnos nekem is volt hasonlo rossz tapasztalatom, azota tartozkodom attol hogy hontarsaimnak segitsek. Hazaspar 7 hetig nalunk lakott, eredetileg csak egy par naprol volt szo, de ok ugy terveztek amikor megerkeztek hogy majd hotelben fognak lakni, mivel nulla nyelvtudasukkal biztak benne hogy elso nap munkat kaptak es halara keresik majd magukat. Srac valami csaladi cegben volt ugyvezeto igazgato, ugyhogy itt is csak ilyesmi munkat keresett - hibaba 10 szonal kevesebbet beszelt a nyelvbol!!. A napi munkakereses Starbucksban torteno kavezgatassal, ebeddel, es laptopomra torrent toltessel ment ( sajnos virus is rakerult ugy hogy javithatatlan lett).Csajnak semmi munka nem tetszett,' takaritastol csunya lesz a kezem stb'. 4 hetre kertem egy minimalis osszeget hetente a rezsire, kajara stb de abbol 3 hetet kesobb visszakonyorogtek - 'egy fillerem sincs, mibol fogunk enni'. Amikor vegre tovabbleptek tiz oldalas emaileket kaptam hogy en milyen szemet vagyok hogy penzt kertem toluk - persze oneletrajz irasa, hordasa, varosbol varosba fuvarozasukat is ingyen tettem meg, ugyintezes stb persze mind ingyen, csak kezpenzemben kb 400e forintnak megfelelo bukta.Ez volt a tanulodijam. Soha igy magyarnak meg egyszer nem segitek - nem azert mert onzo vagyok hanem azert mert egy par szemetlada igy alamtett.

zseketto · http://azeletstmoritzban.blog.hu/ 2013.03.25. 03:52:07

meg ugy sem sima a start, ha van love, tudas, nylevtudas es nemzetkozi ismeret!

Kijottem 4000frankkal a zsemben egy eve, 5 ev rutinnal a hatam mogott, 5 ev vilaglatassal a zsebemben, eleg jol ismerve az angolt es nemetet...azt megis egy arconrugas volt megszokni Svajcot, pedig egy rendkivul korrekt orszag es nagyon jofejek a svajciak, barmerre is jartam eddig...

Szoval akik nyelvtudas es/vagy penz nelkul akarnak elindulni, kurva gyorsan felejtsek el...

zseketto · http://azeletstmoritzban.blog.hu/ 2013.03.25. 03:52:57

@zseketto88: ja a 4000rugo ugy 1.5 honap alatt elment, szerencsere jott a fizu, de sokaig tartott egy kisebb stabil vagyont osszerakni...

jewel79bp 2013.03.25. 11:58:31

@maxval, a gondolkodni próbáló birca: egyetértek a posztolóval. Annyit tennék hozzá, hogy csak az próbálkozzon próba-szerencse alapon, aki senkinek az idejét, pénzét, szállását, munkáját nem akarja közben igénybe venni. Nekem is bánja pénzem, időm, munkahelyi jó hírem, hogy egyszer bedőltem valakinek. SOHA többet. Amúgy meg az ilyen lúzerek miatt van sokszor rossz hírneve egy népnek a célországban. Pl a cégnél, ahol dolgozom, kerek perec megmondták, hogy románt és bulgárt nem vesznek fel, mert csak rossz tapasztalatuk volt velük. Kinek hiányzik, hogy a magyarokra is ezt mondják?

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2013.03.25. 12:25:03

@jewel79bp:

Sajnos rasszista, idegengyűlölő emberek mindenhol vannak.

Vadalmaaaaa 2013.07.11. 20:16:36

@FencerNusy:
ilyen életed végéig van,hogy a tanult nyelven nem értesz meg szavakat,de ki kellett volna fejlődjön egy készség,hogy a szövegkörnyezetből bizony ki tudod következtetni és anélkül,hogy szótárt használnál,megfelelő értéken használni a továbbiakban az új szót

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.