Kell némi bátorság ahhoz is, hogy az ember Európán (vagy tágítva a kört: a nyugati kultúrkörön) belül találjon magának munkát és változtasson lakhelyet, ám szerintem ez mind semmi ahhoz képest, amit mai szerzőnk, Liping meglépett: ő ugyanis egészen Kínáig ment. Ráadásul – ha már lúd, legyen kövér alapon – egy kisvárost választott, ahol ő az egyetlen külföldi. Hogy mindez milyen élmény, az rögtön kiderül.
„Bár nem tipikusan határátkelős történet az enyém - nem vándoroltam ki, nem maradok itt örökre -, azért hátha nyújt némi kikapcsolódást a sok európai történet mellé. Ázsiába, Kínába jöttem ki másfél hónapja. A szerződésem egy évre szól, hosszabbítani lehet, ez elsősorban tőlem függ majd.
Egy közép-kínai kisvárosban tanítok angolt az egyik helyi középiskolában. Otthon sem éltem nehéz körülmények között, a számlákat ki tudtuk fizetni, devizahitelem sincs, szóval nem kellett "menekülni" Magyarországról.
Annak idején sinológusnak tanultam, s valamikor év eleje fele elkezdett motoszkálni bennem a gondolat, hogy ki kéne jönni egy évre. Motivált részben a pénz is, de főleg a lehetőség. Szeretem ezt az országot.
Rengeteg dolgot el lehet intézni
Rengeteg angoltanári állás van idekinn, de elég kevés az olyan, ahová felvesznek nem anyanyelvi beszélőt. Nem annyira azért, mert a tudás hiányától tartanának, hanem mert a helyi munkaerőpiac erősen védett, s a legtöbb tartományban csak akkor adhatják ki a pozícióhoz szükséges munkavállalási engedélyt, ha a jelölt állampolgársága brit, ír, amerikai, kanadai, ausztrál, új-zélandi vagy egyes esetekben még megfelelő a dél-afrikai is.
Persze Kínában rengeteg dolgot el lehet intézni, úgyhogy ha a munkáltatónak megfelelőek a kapcsolatai, még az is lehetséges, hogy a fenti dolog nem akadály.
Miután elhatároztam, hogy kijövök, elkezdtem bújni a netet álláshirdetések után. Végül egy kínai ügynökségen keresztül kaptam több megfelelő ajánlatot, s abból választottam ki a nekem leginkább megfelelőt.
Ha ilyenbe vágunk bele, érdemes felkészülni a Skype-interjúkra. Az ügynökségem vezetője egy olyan kínai, aki kivételesen jól beszél angolul (megkockáztatom, hogy jobban, mint én), de ez nagyon ritka. Beszéltem két másik közvetítővel is, őket alig értettem.
Választási lehetőségek
Kétféle lehetőség van a nyelvtanításra. Tömegével keresnek embereket nyelviskolákba és magánóvodákba, olykor egészen tisztességesnek tűnő bérezésért is (gyakran 10 ezer yuan felett - kb. 370 ezer Ft), de ezek a helyek többnyire a végletekig kisajtolják az embert, s ritkán van mellé megfelelő juttatás is (szabadság, betegszabi, stb.).
Nagyobb eséllyel vernek is át, sokszor elveszik a külföldi útlevelét, szakértői kiskönyvét, vagy egyszerűen nem fizetnek annyit, ami a szerződésben szerepel. Tipikus módszer a fizetés egy részének visszatartása is, ami bár törvénytelen, de garantálja, hogy a munkaerő kitöltse az előírt időt.
A másik, lényegesen kényelmesebb és biztonságosabb lehetőség, ha az ember állami intézményhez vagy normális oktatási rendszerű magániskolához szerződik. Itt a fizetések széles skálája fordulhat elő. Úgy 5000 yuantől indulnak, s szaktanárok vagy jobb középiskolák, egyetemek esetén elmehetnek 15-20 ezer yuanig is.
Plusz ezek mellé jár az összes tanítási szünet (egy hét október elején, egy hónap január-februárban), betegszabadság, további fizetett szabadság, szállás vagy lakásbérlési támogatás, stb. S mindamellett erősen szellős órarend, heti 10-16 órával.
Én vagyok az egyetlen külföldi
Én az utóbbi mellett döntöttem, s sikerült is két kedvező ajánlatot kapnom, amiből végül a jelenlegit fogadtam el. A másik a tengerparton, egy nagyvárosban lett volna, de egyrészt arrafelé nem a pekingi a köznyelv, másrészt jobban vonzott az isten háta mögötti hely.
Itt én vagyok az egyetlen külföldi, az emberek többsége soha nem is látott még másikat. Ennek megfelelően rendszeresen meg is bámulnak. A munkahelyem teljesen korrekt, mindenki segítőkész, bármi probléma felmerül, azonnal segítenek. Érezhetően megbecsülnek, a helyiek is, ha megtudják, hogy itt tanítok, meg szokták köszönni, bármily viccesen hangzik is elsőre.
Négy évfolyamon tartok órákat, heti 14-et. Az osztálylétszámok hatalmasak, van 86 fős csoportom is, a legkisebb pedig 54 fős. A diákokkal nincs gond, bár az angoljuk elég gyatra, de ez igaz az itteni tanárokra is. Van asszisztensem, aki szükség esetén segít, de az első hét után már nem nagyon járt be az óráimra, mert ebben maradtunk. Szerencsére beszélek kínaiul, úgyhogy nincs rá szükség.
Elképesztő árak
A munkaadóm biztosít lakhatást a suli kampuszában, két szobás, jól felszerelt, kényelmes lakóhelyem van. Az iskolai tanári kantinban nevetségesen olcsón lehet enni, egy-egy étkezés 6 yuanba (kb. 200 Ft) kerül, amiért annyit ehetek, ami belém fér. A fizetésen felül kapunk még havi 500 yuant megélhetésre, ami a táplálkozást maradéktalanul fedezi is így.
Az árak a kampuszon kívül is rendkívül barátságosak. Cigaretta 170 Ft-tól, kóla feleannyi, mint otthon, de néhány kisebb dolgot leszámítva minden nagyságrendekkel olcsóbb. A szolgáltatások különösen. A városközpontból a suliig a taxi ára 5-6 yuan, kb. 200 forint, a buszjegy 1-1.5 yuan. A közeli nagyváros, Chongqing mekijében a Big Mac menü 18.5 yuan, vagyis kb. fele a hazainak.
Mindezek miatt, s mert a fizetésem amúgy is elég magas, gyakorlatilag az egészet félre is tudom tenni. Nem spórolok, de itt tényleg könnyen meg lehet fogni a pénzt.
Spártai körülmények
Nagyon jól is érzem magam, s igazából ez számít. A körülmények kissé spártaiak sok szempontból az európai szemnek, de ez egy isten háta mögötti nyolcvanezres kisváros, s igazából, ha nem finnyás az ember, akkor nincs vele semmi baj.
Minden nehézség mellé sokkal több pozitívum jut. A táj lélegzetelállító, az emberek kedvesek, tényleg nincs okom panaszra. Már most erősen agyalok egy év hosszabbításon, de még nem tudom, hogy adagolom be otthon a hírt.
Ha felkeltette az érdeklődést és jönnél te is... Kínai nyelvtudás nélkül én nem vágnék bele. A kínaiak zöme nem beszél angolul, de még aki igen, akár az itteni kollégák, azokkal is valami angol-kínai keveréknyelvet nyomunk, mert az ő kifejezőképességük is nagyon korlátozott.
Értelemszerűen a boltokban, a jegypénztárakban, a hivatalokban sem beszélnek más nyelven, úgyhogy egyrészt a külföldi átvágása sem okozhat gondot, másrészt ha sikerül is a napi ügyeket elintézni, jó eséllyel nehéz szocializálódni a helyi társadalomba.
Tavalyi elődöm ilyen okok miatt le is lépett egy hónap után. A nagyvárosokban persze más a helyzet, több a külföldi, helyenként magyarok is nagyobb számban. Ha elég bátor vagy, s érdekel a helyi élet, s el is tudod viselni annak esetleges furcsaságait, akkor próbáld meg. :)"
Az utolsó 100 komment: