Tulajdonképpen némileg „kísérleti" poszt a mai, hiszen szerzője, Indiana Jones nem hagyta el az országot – bár ő azt mondja, hogy a keleti országrészből Mosonmagyaróvárra költözni felért egy határátkeléssel. Szerinte azt a színvonalat, amit egy külföldi takarítás jelent, Magyarországon is el lehet érni.

TROLLFIGYELŐ: Trollt láttál? Írj a hataratkelokommentKUKAChotmail.com címre és amint tudok, lépek az ügyben! Tegyünk együtt a Határátkelő kulturált hangnemének megőrzéséért! Történetedet továbbra is a hataratkeloKUKAChotmail.com címre várom!

„Egy eddigiektől picit eltérő "határátkelést" szeretnék megosztani veletek. 24 éves srác vagyok, egy borsodi faluból származom, és pár hónapja költöztem Mosonmagyaróvárra dolgozni.

A hátteremről annyit, hogy elég szegény családból származom, bár azért éhezni soha nem kellett kis koromban, de spórolni kellett mindig a 2000 forintos sportcipőre. Szüleim még dolgoznak, bár inkább 5, mint 6 számjegyű a pénz, ami havonta érkezik kettejük munkája után. Van 2 húgom is, egyikük szakmát tanul éppen (ő speciel jól választott, tuti, hogy el tud helyezkedni vele) a másik pedig érettségi előtt áll.

Én érettségi után megcsináltam egy OKJ-s szakmát (idegenforgalmi), amiben aztán egy percet se dolgoztam, de legalább elég jól megtanultam angolul, többet ért, mint előtte 6 év általános és 4 év gimnáziumi nyelvoktatás. Ebből a szempontból megérte.

Azután jött az egyetem, Debrecenben közgáz, amit végül félbehagytam, mert nem is ment, nem is szerettem. Be kell vallanom, teljesen az én hibám, hogy így alakult, egyszerűen bamba voltam, csak sodródtam az árral, már első év után lépni kellett volna, de a kényelmes posványban elvoltam, és éveket töltöttem azzal, hogy semmire se haladtam.

Van munka, lehet dolgozni

Ezután idén nyár elején lecsaptam egy álláslehetőségre Mosonmagyaróváron, és azóta is itt vagyok. Egyszerű gyári melót végzek, viszont mintha teljesen más világba csöppentem volna. Van munka, lehet dolgozni, szerény, de normális fizetést kapok, amiből tudok kicsit haza is utalni és gyűjtögetni is.

Az angoltudásommal itt sokra nem megyek, ezért elkezdtem németül tanulni. 1 év múlva már Ausztriában szeretnék dolgozni.

Gondolkoztam sokat rajta, hogy jó lenne visszaülni az iskolapadba, és valami engem érdeklő dolgot tanulni, de sajnos túl sok rossz tapasztalatom van a magyar oktatással kapcsolatban.

Nem tudom, hogy külföldi egyetemeken is így zajlik-e, de velem csupa élettől elrugaszkodott, haszontalan dolgot magoltattak be, aminek aztán persze semmi hasznát nem lehet venni az életben.

A középiskola alapozása után én abban reménykedtem, hogy valami komoly, célirányos tudással ruház fel az egyetem, de csalódnom kellett. Ezért is vacillálok, hogy próbálkozzak-e újra valami érdekesebb, hasznosabb szakkal.

Egyrészt lenne lehetőség feljebb lépkedni a szamárlétrán, és jobb pozíciók is megnyílhatnának előttem, mint a sima kétkezi munka (úgy érzem, több van bennem szellemileg, nem megbántva ezzel a melósokat), de rengeteg idő lenne, és ki tudja lenne-e kitartásom még 3-4 évet tanulni. Bár jó pap holtig tanul.

Jobb, mint külföldön más mocskát takarítani

Amiért végül is úgy döntöttem, hogy megírom ezt a kis posztot az az, hogy látom, mennyien ülnek magukba roskadva, tespednek csak, hogy úgy mondjam, és várják, hogy majd lesz valami gyökeres változás. Vagy pedig elmennek Angliába más mocskát takarítani, 0 nyelvtudással, 5 bevándorlóval nyomorogva együtt és hazafelé azt a képet festik, hogy ott minden szép és jó.

Ezt a színvonalat itthon is el lehet érni. Most speciel az esős, koszos London (voltam ott pár hónapot, tudom, milyen) helyett a (szintén kicsit esős :D) Győrt járhatom, magyarok között vagyok, magyarul beszélek, hétvégente átruccanhatok Bécsbe, ami itt van egy köpésre vonattal.

Az én régi környékemen is sok olyan van, nem csak kisebbségiek közül, akik megkapják a kis munkanélküli segélyt, és elvannak, elvegetálnak egész hónapban 20-30 ezer forintból. Életerős, huszonéves emberekről beszélek, akik még csak legkisebb jelét se mutatják, hogy dolgozni szeretnének, inkább a szülők nyakán vannak, pedig nem egy ismerősömnek nagyon is piacképes szakma van a kezében (festő, villanyszerelő, asztalos, kamionos jogsi).

Keleten semmi remény nincs

Pedig mint mondtam, ez a pici, 400 kilométeres utazás számomra olyan volt mintha egy új országba csöppentem volna. Itt, aki akar, tud dolgozni. Kinyitom az újságot és tele van állásajánlatokkal. A keleti régióban, na, ott aztán tényleg semmi remény nincs, esélye sincs az embernek állás találni.

Zárszóként csak annyit, hogy ideje lenne mobilizálnia kicsit magát a magyaroknak, mert országon belül, vagy akár a szomszéd megyében is ott lenne a lehetőség, de rengetegen lekötik magukat, mert ott a megszokott ház, a barátok, vagy a lustaság miatt nem akarnak mozdulni."