Amolyan igazi megérkezés utáni első poszt a mai, szerzője, Tamás, Svájcban kezdi meg egyetemi tanulmányait és ígérete szerint több beszámolót is küld majd az élményeiről. Az elsőből kiderül, hogy ma már nem akkora bravúr kijutni külföldi egyetemre, és az is, hogy Tamás felkészült rá: magyarországi barátai egy részét alighanem elveszíti az évek során.
TROLLFIGYELŐ: Trollt láttál? Írj a hataratkelokommentKUKAChotmail.com címre és amint tudok, lépek az ügyben! Tegyünk együtt a Határátkelő kulturált hangnemének megőrzéséért! Történetedet továbbra is a hataratkeloKUKAChotmail.com címre várom!
„Ticino kanton, Lugano. Ez Európának talán az egyetlen régiója, ahová a németek is vágynak. Ebben a városban az egy főre jutó sportkocsik száma magasabb, mint az V. kerület éves GDP-je, itt 24 óra után legyintesz, hogy ha Porsche Panamerát látsz.
Kikerülés
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy külföldi egyetemre kijutni nagy dolog, hát annyira nem. Nem mondom, hogy mindenkit felvesznek – mert nem. Sőt van olyan is, akit felvesznek, de valami oknál fogva nem tud kimenni.
Eredeti tervünk egy barátommal az volt, hogy a(z) University of Innsbruck-ot vesszük célba, de ez lassacskán megváltozott. Bécs, Graz, Stockholm, Innsbruck, Kufstein és a dél-dániai egyetemek kerültek még szóba, amikor a tanulás folytatásáról volt szó. 2 közös van a felsorolt egyetemekben: a) országhatáron túl vannak b) ingyenes az oktatás.
Megtaláltam a mostani egyetememet (Universitá della Italian Svizzera) a neten, az iskola webjéről letöltöttem a jelentkezési lapot, elküldtem, amit kértek (bizonyítványok, nyelvizsga/ák, önéletrajz, motivációs levél stb.) és vártam. Jött az első értesítés, hogy szeretnének egy Skype-interjút.
Természetesen igent mondtam és a cél érdekében nyakamba vettem a guglit a Skype/video –interjúkkal kapcsolatban. Kötetlen beszélgetés, fesztelen hangulat 1.000km távolság. 6 hét és értesítenek. Megjött a papír hurrá – lakáskeresés, egyetem, nyári kurzusok, ösztöndíj stb.
Előzmény
Kamaszkorom óta mondtam szüleimnek, hogy külföldre fogok menni, mert nincs értelme otthon dolgozni, tanulni, lenni. Eleinte rám hagyták, mondván „kamasz a gyerek", aztán 2009-ben kimentem egy hónapra dolgozni Angliába (első külföldi kaland), 2010-ben Angliában töltöttem egy félévet Erasmus ösztöndíjjal.
Most, 1 évvel a BsC diplomám után, 9 hónappal az első bejelentett munkahelyem után itt vagyok. A BsC diplomám előtt 4 évet töltöttem el a felsőoktatásban, 2 egyetemen (átjelentkezés), sportoltam (amire kaptam ösztöndíjat: havi 5.400 HUF-ot, ami után nem akartam rohangálni, nem ért annyit az életemből), önkéntes voltam 3 évig.
Jelen
Egy 5 nyelven beszélő moldáv lány, egy iráni srác és én. Így vagyunk most. Még szeptemberben költözöm másik lakásba, egy közeli városba, ahol már csak magammal leszek (és Párocskámmal, amikor kijön meglátogatni). Lesz olasz, francia, svájci, dél-afrikai csoporttársam is – nyitva a világ.
Bennem vannak még az otthoni, pontosabban budapesti érzések és képek, amik szép lassan elmúlnak majd. Szerintem úgy, mint másoknak, Nekem is megváltozik az életem. Milyen irányba? Rajtam múlik.
Az otthoniak közül szinte mindenki ki fog esni az életemből, Páromról tudom, hogy rendszeresen látogatni fog, amilyen gyorsan lehet követne és talán még 1-2 ember kinéz hozzám. A rosszalló-anyagias gondolatokat szeretném lelombozni, Párom 16 évvel idősebb Nálam, a kapcsolatunk Magyarországon is mentes volt az anyagiaktól, tisztán szerelemről, bizalomról, a „Másik"-ról szólt.
Anyagiak
Az itt töltött pár nap alatt annyit tapasztaltam, hogy minden drágább. A gyümölcs (otthoni szemmel nézve) kifejezetten drága, 2.50 CHF a banán, akciós áron. Alma 3 CHF körül, szőlő 2.30 CHF, kiwi 0.40 CHF/ darab. Kenyér igénytől függően 1.20CHF (toast kenyér, amin a nap átsüt) - 4 CHF (3 nyelven magvakkal töltött barna, teljes kiőrlésű kenyér) között mozog. 300g-os takarékos, pénztárcabarát vajkrém 1.40 CHF, felvágottak 1.80 CHF-től indulnak a csillagos égig.
Az étel jelentősen drágább. A hely mivoltának köszönhetően csak olyan termékekről tudok árat mondani, amik (sajnos) a legtöbb magyart nem érintik. Ermenegildo Zegna öltöny 1.000 CHF, Louis Vuitton női cipő (egy pár) 740 CHF, Armani kabát 720 CHF. Meglepetten tapasztaltam viszont, hogy az iPhone 4s barátságosnak nevezhető áron (700 CHF körül) már kapható, Apple boltban, Apple Shuffle 2gb pedig 50 CHF.
Mint mindenhol, a lakhatás itt is drága. Jelenleg 13 CHF/éjszaka vagyok a szobában + 250 CHF kaució, amit kiköltözésnél viszontlátok. Mendrisióba fogok költözni, ott 590 CHF/ hó költség mellett fogok lakni, még van 1 köröm az ingatlanossal, remélem, tudok alkudni.
Mivel Istennek van humora, remélem és hiszem, hogy onnan is majd továbbköltözöm, ugyanis az egyetem webjén találtam egy programot ahol idősekhez költöznek fiatalok - hogy közelebb hozzák a társadalom két végét -, ahol 300 CHF/hó lesz a költségem, ami a lakhatást illeti.
Az egyetemért itt fizetnem kell, hogy mennyit leírni HUF-ban felesleges. Sokat mondó tény, hogy egy félévnyi tandíjam kevesebb (!) mint egy takarító 2 havi bére. Az olasz könyvem 70 CHF körül volt, a Statisztika könyvem is 60 CHF körül volt.
Közlekedés
A látottak alapján a város tömegközlekedése kiváló, a vonatállomásról átszállás nélkül utazhatunk Milano központi pályaudvarára. Itt árakkal kapcsolatban nem tudok mit mondani, lakótárs annyit mondott, hogy ha hosszabb távra veszel, akkor van valamennyi árengedmény.
A biciklisek nem remegnek minden egyes kereszteződésnél, hogy vajon mikor csattan beléjük egy autós, a gyalogosnak már akkor megadják az elsőbbséget, amikor zebrához lép. A város az eddigiek alapján megfelelően kicsi. Az öböl menti sétány 10 perc alatt megtehető, annak bármelyik végébe eljutni nem több 15 percnél."
Az utolsó 100 komment: