A mai poszt kissé rendhagyó lesz, és inkább vitaindító jellege van – de néha ilyen is kell. Iván ugyanis arról írt, hogy amikor külföldi munkáról van szó, miért elégednek meg oly sokan a legegyszerűbb munkákkal, miért nem törekednek többre, jobbra? Még egyszer: az írás vitaindító, egynémely kitételével én is tudnék vitatkozni, talán majd fogok is, de kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre is!
TROLLFIGYELŐ: Trollt láttál? Írj a hataratkelokommentKUKAChotmail.com címre és amint tudok, lépek az ügyben! Tegyünk együtt a Határátkelő kulturált hangnemének megőrzéséért! Történetedet továbbra is a hataratkeloKUKAChotmail.com címre várom!
„Lehet, hogy sokan úgy gondolják, ez a téma nem idevaló, merthogy nem egy konkrét ország vagy hely bemutatásáról szól. Tudnék arról is írni, lehet, hogy később majd meg is teszem, de szerintem ennél sokkal fontosabb, hogy az emberek fejében (gondolkodásában) rend legyen, mert ami a mai magyar átlagember mentalitásában megjelenik, hát azt nehéz lenne pozitív jelzőkkel illetni. A külföldi munkavállalás fontos dolog, de ez csak következménye annak, hogy mit gondolunk a világról, az életről, lehetőségekről.
Ami engem a legjobban elszomorít az az, hogy a magyar embernek (tisztelet a kivételnek) a külföldi munka a londoni mosogatást jelenti. Külföld egyenlő London (nagy jóindulattal legyen mondjuk Anglia), munka egyenlő mosogatás, takarítás, felszolgálás.
Miért ez a cél?
Most komolyan, ennyire tartjuk magunkat, ennyi az önbecsülésünk???? Nyugaton meg lehet élni mosogatásból is tisztes körülmények között, ez rendben is van, de hogy valakinek ez legyen a CÉLJA, motivációja, ezt egyszerűen nem tudom felfogni.
Ha én egy jó közgazdász-műszerész-nyelvész-asztalos-tanár-könyvtáros-eladó-virágkötő-hullaszállító-akármi vagyok, miért nem jut eszembe, hogy esetleg az eredeti szakmámban kellene elhelyezkednem? Ja, hogy ehhez áldozatokat kellene hozni?
Meg kellene tanulni – szakmától függően – mondjuk középfokon egy idegen nyelvet, ami a legtöbb ember esetében a világ legegyszerűbbje egyébiránt (gy.k. az angol)? Áldozatokat kellene hozni, befektetni magamba, a jövőbe, tanulni, képezni magam, aztán pedig megmérettetni?
A fordított kapitalizmus
Igen, ez normális helyeken így működik. Erről szól a kapitalizmus, folyamatos versenyhelyzet és megmérettetés minden szinten. A jó termék, szolgáltatás, amire VALÓDI igény van, fennmarad, sőt virágzik, a rossz pedig eltűnik, a piac majd eldönti, mire van igény. Egyéni szinten a dolog ugyanígy néz ki.
Magyarországon a legtöbb dolog pont fordítva működik, ezért is tartunk itt, ahol. A beteg, torz, működésképtelen rendszereket mesterségesen fenntartjuk, ezermilliárdokkal támogatjuk, a jó próbálkozásokat pedig csírájában fojtjuk el... az eredmény? Tökutolsó hely Európában gazdaságilag, ellenben az összes negatív statisztikában világelsőség!
Lehet valaki mosogató Londonban – és hangsúlyozom, nem nézem le azt, aki így dönt – csak belőle soha nem lesz boldog, elégedett, kiegyensúlyozott egyén. Persze az ember mindig a legkönnyebb ellenállás felé igyekszik, ez is tény, de hogy ennyire rövidlátóak legyünk, azért ez nagyon elkeserítő...
Több bátorság!
Ma már korlátlanul lehet külföldi egyetemekre vagy munkahelyekre jelentkezni és saját tapasztalatom alapján mondhatom, hogy semmivel nem nehezebb szakmailag egy külföldi interjú, mint egy itthoni. Persze a nyelvet tudni kell, tiszta sor.
De minden sokkal emberközpontúbb, és nem a dilettáns, üresfejű HR-es kolleginákkal kell jópofizni, nem az számít, hogy kinek a kije vagy, 25 éves vagy 65, kizárólag a tudásod, a tapasztalatod és hogy mennyire akarod az állást. ( Ez amúgy merőben szokatlan helyzet a rossz beidegződéseink miatt, szinte már zavaró...)
Szóval sokkal, de sokkal több bátorság! HAJRÁ KÜLFÖLD, HAJRÁ KÜLFÖLDI MUNKAVÁLLALÁS!"
Utolsó kommentek