oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2012. augusztus 10. 06:54,  A sarki kebaboson túl 75 komment

2012. augusztus 10. 06:54 Határátkelő

A sarki kebaboson túl

Törökország különös hely nekünk, magyaroknak, hiszen egyrészt mégis csak megszállva tartották az ország (egy részét) hosszú ideig, másrészt szívesen járunk oda nyaralni, harmadrészt sokan szeretjük a török ételeket és negyedrészt aki járt már ott (nekem volt szerencsém) az tudja, hogy a törökök hihetetlen szeretettel tekintenek ránk. De mi van a sztereotípiákon túl? Kiderül Greg írásából, amit őszintén csak ajánlani tudok, mert rendkívül érdekes és informatív!

napfelkelte.jpg

TROLLFIGYELŐ: Trollt láttál? Írj a hataratkelokommentKUKAChotmail.com címre és amint tudok, lépek az ügyben! Tegyünk együtt a Határátkelő kulturált hangnemének megőrzéséért!

„Régen érlelődik bennem ez a poszt, lassan egy éve, hogy hazaköltöztem Törökországból. Amikor először olvastam a Határátkelőt, csodálkoztam is, hogy nincs még bejegyzés török élményekről, pedig nem csak földrajzilag, hanem kulturálisan sem olyan távoli az ország. Igaz, eszembe jutott, hogy a szokásos expat találkozókon sem találkoztam kint magyarral, sőt, anno az Iwiw, illetve a Facebook sem adott ki néhány diákon kívül más magyart, aki ott élne. Persze, nem véletlenül.

Két évet töltöttem Isztambulban, a világ (egyik :)) közepén. Online reklám területen dolgozom, s a hálózatunk frissen indult török irodája nagyon keresett egy szakembert a világban, hogy a négy éve még a robbanás előtt álló hazai piacon jól meg tudják lovagolni a kereslet készülő hullámait. Nem találtak ilyet. Utólag persze rájöttem, hogy egy német vagy angol szakember (s nem csak ők) Törökországról, a törökökről nagyon fals sztereotípiákkal rendelkezik – zárt török lakónegyedek, bevándorlók, kebabosok és zöldségesek, építőipari munkások, muszlimok. Persze, hogy nem akar senki „nyugatról" az ő hazájukba menni.

Vállaltam egy hónapot. Szállodában laktam, minden segítséget megkaptam, s cserébe sokat vártak el. Nappal az ő csapatukat és ügyfeleiket oktattam, éjszaka csináltam az itthoni munkámat. Kemény volt, de tetszett. Egy évre rá úgy alakult, hogy megkérdeztem őket, kell-e még szakember hosszabb távra? Örömmel vártak.

Kiismerhetetlen és segítőkész

Felpakoltam a cókmókomat és uzsgyi. Kocsival mentem, elvégre 1340 km, félúton Szófiában lehet pihenni, nem vészes. Az első benyomás finoman szólva is impresszív. Érkezik az ember egy kétszer egy sávos, sártengerrel és szeméttel övezett, igen lepukkant bolgár határátkelőre, a török oldalon pedig 10 kapu, vadiúj, kivilágított, márvánnyal borított épületek várják, hogy utána tükörsima 6 sávos autópályán érje el Isztambult. A törököknek fontos (volt) Európa.

Érkezésemkor rögtön ízelítőt kaptam két igen jellemző dologból: Isztambul kiismerhetetlenségéből és a segítőkészségből. Nagyjából sejtettem, hová kell menjek, az autóban GPS, megérkezem. Lehúzódtam a belvárosi utca szélére, ugrik a biztonsági őr, hogy itt nem lehet megállni. Elmutogattam neki a problémámat: nem találom a címet. Azt mondja, ááá, magyar, testvér, várj.

Odahívta a másik őrt, megbeszélték, megállítottak járókelőket, aztán két taxit is, s amikor már vagy 25 ember tanakodott a kocsi mellett, valaki a homlokára csapott és elkísért a két saroknyira lévő kis utcába. Ez a két dolog két év alatt sem változott. Isztambulban GPS-szel a kézben is könnyen el lehet tévedni, de bárki, bármikor hajlandó mindent eldobni a kezéből, hogy segítsen. Nem megmutatja, merre az út, hanem elkísér, mert úgy biztosabb.

Isztambul izgalmas és óriási

Törökül nem tudtam, az irodában mindenkinek hasznára vált, hogy angol a társalgás és a munka nyelve, a minimumot, amivel „meg tudtam győzni" a taxist, hogy ne a hosszabbik úton vigyen, viszont meg kellett tanuljam. A kint tartózkodásom alatt harmadik lettem egy helyi szervezésű reklámversenyen, mert nem turistaként egyértelműen láttam, hogy a 2-3 nap alatt, amit a turisták átlagosan itt töltenek, ki sem dugják a fejüket a műemléki városnegyedből, a Sultanahmetből. Pedig élveznivaló van bőven.

Sokan jártak nálam látogatóban, de messzebbre is jutott a hír, hogy Isztambulban vagyok, volt, hogy csak e-mailben érdeklődtek, szerintem mit kell megnézni. Írtam a listát, ja, még ez az étterem, meg az a múzeum, meg itt igyatok egy ilyet, no és ide menjetek ha fürödnétek, ebbe a boltba feltétlenül és társai. Elkészült, s be kellett lássam, erre két hét sem elég. Isztambul nagyon izgalmas és óriási.

éjszaka.jpg

Már egy ideje ott laktam, jártam a salsa bulikat (ez a hobbim), amikor is a helyi dolmus-sal (kisbusz, iránytaxi) kellett menjek valahova, életemben először. Néztem a GPSt, hol kell leszálljak, de mulya voltam, nem szóltam a sofőrnek. Mondom, úgyis közel van a végállomás, csak egy ujjnyira a térképen, majd visszasétálok. Több mint két órát sétáltam visszafelé, oda is értem a buli végére.

Elképesztő méretek

A méretekre nem csak a közel 17 millió lakos ad némi utalást, vagy az, hogy közel 100 km-t lehet az autópályán haladni a városon belül, hanem az, hogy ha munkahelyet váltasz, nagy valószínűséggel költöznöd kell. S ettől kezdve szinte biztos, hogy a barátaidat is sokkal ritkábban fogod látni. Nagyjából egy óra az, amit az emberek még ingázással eltöltenek, de többet nem éri meg, az egy óra pedig egy igen kis kört rajzol a várostérképre. Főként, ha át kell kelni a Boszporuszon.

Ugyan van két, kétszer három sávos híd is, csúcsidőben egy irányba akár 4 sávot is lehet használni mindkettőn, de mindhiába, a hídra való feljutás extrém esetben egy-másfél óra is lehet. A hídon állandó a rendőri jelenlét és mindkét oldalon áll egy-egy autómentő is, 24 órában, ott nem lehet fennakadás. Ha autóval vagy, veszett fejsze nyele, de ha taxiban ülsz, ilyenkor mondja a taxis, hogy oké, akkor levisz a hajóhoz. Az van 2-3 percenként is csúcsidőben, talán 10 perc vele átkelni, kényelmes.

Amikor ügyfélhez mentünk, sok esetben közlekedtünk inkább így. És persze sok esetben ráterveztük majd' az egész napot. Mondjuk másfél óra taxi, két óra tárgyalás, másfél vissza. Annak ellenére, hogy a benzin majdnem másfélszer annyiba kerül, mint itthon, a taxi kábé feleannyiba. Persze, ne csodálkozz, ha egy 700 ezer (!) kilométert futott Dacia Loganbe kell beülni. És azon se, hogy a sofőr a dugóban minden megálláskor elalszik, úgy kell szólongatni, hogy haladjunk. Vagy épp nem tud vezetni ezért koccan az utazás közben. Különben is, vezetni nem kell tanulniuk nekik sem, hiszen ha a kocsi farára kiteszik az „Allah megvéd" (Allah korusun) matricát, akkor biztosak lehetnek benne, hogy úgyis az lesz a sorsuk, amit megérdemelnek. Ha jó muszlimként élik az életüket, akkor lehet száguldozni.

Allah Korusun a buszon.jpg

Közlekedési káosz

A közlekedés egyébként is egy külön fejezet, ugyanis nincsenek szabályok. Vannak, de minek. Teljesen mindegy, mit mutat a tábla, a jelzőlámpa vagy a rendőr, mindenki csinál, amit akar. Valószínűleg ezért nem büntetik a mobilhasználatot sem vezetés közben, mert úgyis esélytelen telefonálni és vezetni egyszerre: a forgalom elviszi a figyelem 100 százalékát. A járdára parkolást sem büntetik, nincs az a hétköznapi autó, amelyik a sokszor 30-40 centi magas járdára fel tudna állni.

Azért szerettem kint vezetni, mert nagy a szabadságfoka, egy szabály van csak: amelyik résztvevőnek nagyobb az össztömege, annak automatikusan előnye is van. Ja, meg még egy, nyomni kell a dudát. Egy rövid a vigyázz-jövök, egy hosszabb a menj már, a még hosszabb pedig a mindjárt eldurran az agyam. Nem jöttem rá, hogyan rendezik a baleseteket, de van egy olyan érzésem, hogy a hibás fél megállapítása is valahogy erő alapján történik.

Rendőrrel csak majdnem volt dolgom, miután bemértek egy vidéki autóúton. Mondtam a török barátnőmnek, hogy meg ne szólaljon törökül, csak mosolyogjon. Én is szélesre húzott vigyorral vártam a rendőrt, és ártatlan szemmel csak annyit kérdeztem: Problem? Láttam, ahogy egy pár szemvillanás elejéig mérlegelte, hogy neki ez most mennyi idejébe és energiájába fog kerülni, s legyintett, hogy menjek.

Közlekedés témában álljon még itt a török forgalomszervezés csúcsa, amit én csak suicide road-ként emlegettem. A helyen nem fért el, csak három sáv. A délelőtti és a délutáni csúcsidőben a forgalmasabb irányban két sáv, a másikban egy van nyitva. Elválasztó nincs, csak útmenti táblák jelzik. Nem csúcsidőben viszont a középső sáv mindkét irányban használható! Térjen ki aki gyávább.

Na és a bürokrácia

Autót tartani Isztambulban egyébként luxus. Külföldinek különösen, hiszen csak 6 hónapot tölthet az autó az országban egy évben. Nincs kivétel, bírság viszont van. (Lehet adómentesen venni külfölditől megkülönböztetett rendszámú helyi autót, de csak külföldinek lehet eladni utána.) Ehhez két sztorim is van. A bürokrácia éber őrei ügyelnek arra, hogy ha autóval mentél be az országba, akkor azzal is gyere ki. Szintén nincs kivétel.

Ha ott az autód, de mondjuk a munkád Londonba szólít, akkor egy esély van, a vámáruraktár. Ehhez 10 és 4 között ki kell vándorolni a város szélére (mondtam már, hogy nagy?) és ügyintézni. Ugyan csak külföldiek tárolják itt az autóikat, de se nem beszél senki angolul, se nincs meg semmilyen papír vagy felirat angolul. Segítség kell. Űrlapot kapunk, kitöltjük. Másik szobában ügyintéző ellenőrzi, szignálja. Másik szobában valaki szintén megnézi, pecsétel. Harmadik szobában felveszik az autó adatait egy új lapra. A hamutartó megléte is külön kérdés. Negyedikben valaki ellenőrzi, ötödikben pecsételnek.

Két és fél óra várakozás nélküli – minden flottul halad! - paksaméta-terelgetés után már a főnöknél vagyunk, ő mindent átnéz, övébe rejtett pecséttel pecsétel, aláír. Kész. Na ja, gondoltam visszafele csak egyszerűbb lesz, de nem. Ugyanaz a procedúra, csak visszafelé. Kifizettem a tárolási díjat, és két óra papírmunka után már mehettem is a dolgomra. Büszke voltam magamra, hogy visszafelé már kollegiális segítség nélkül csináltam meg...

Na de azért volt még egy csavar. Azt ugyanis senki nem mondta el, hogy az eredetileg fél éves kint tartózkodási lehetőség ezzel lerövidült, mert miután elhoztam a vámraktárból, egy hónapra szűkült az időtartam. Hónapokkal később, a határon a vámos az ezt jelző macskakaparást böködte az ujjával az útlevelemben, amikor be akarta szedni a bírságot. Nem vitatkoztam vele, mert valami 5000 forint volt, de ez is 4 (!) óra papírmunkámba került a határon, dugig tele csomaggal, előttem még 1200 kilométer úttal. Amikor láttam, hogy éppen mindenki teázik, elgurult a gyógyszer. Kiabáltam, de rácáfoltak a tapasztalatomra, s egyből mindenki nekiállt dolgozni és iktatni a papírjaimat.

Viszont kiváló a tömegközlekedés

Szóval kint volt az autó, de egy-egy távolabbi út kivételével csak heti egyszer indítottam be, hogy ne merüljön le az aksi. A belvárosban úgysincs parkolóhely (vagy ha van az drága, macerás és nagyvárosokhoz illően lassú), a tömegközlekedés kiváló és 5 perc sétán belül minden kapható, ami az élethez kell. Ez szerintem a város minden részére igaz.

A tömegközlekedés egységáras (kb. 200 Ft volt egy menet, amikor kint voltam), bár a magán-üzemeltetésű buszokra és a dolmusra más a díjszabás. Ebbe belefér akár az is, hogy végigmenjünk a 43 kilométeres „metróbusz" vonalon, vagy elmenjünk a háromnegyed órás hajóútra lévő Hercegnő-szigetek valamelyikére. Egyes vonalakon vannak emeletes buszok is, állítólag ezeket Magyarországon gyártották. Csakúgy, mint a még mindig forgalomban lévő rengeteg Ikarust. Furcsa volt látni ezeket.

busz.jpg

A buszokon és a dolmuson a sofőrnek vagy a kalauznak (yeah!) kell fizetni, a metró, a sikló, a villamos és a hajók zsetonnal működnek és jellemzően minden megállóban van automata. Nagyon egyszerű rendszer. Persze, van chip alapú „bérlet" is, egy pici kedvezménnyel. A legkönnyebben a dolmusokkal lehet közlekedni, mert bárhol le lehet szállni róla, csak szólni kell. Meg persze ismerni, hogy hol vannak a végállomásaik...

Címszavakban: mit kínál a város?

Folyamatos gasztronómiai élvezetet (számtalan vidék konyhája, mediterrán ízű zöldségek és gyümölcsök, a tenger minden gyümölcse), óriási éjszakai életet, 6000 év történelmét, egy mindenféle szinten más, ugyanakkor kicsit ismerős kultúráját, nagyon kedves és barátságos embereket, lélegzetelállító panorámákat a Boszporuszra és túlpartjára, és a város – nem jöttem rá, honnan származó – erős pozitív energiáit. Itt nem lehet unatkozni. Ezek közül mindegyiknek van egy könyvtárnyi irodalma... (Jut eszembe, az irodalmi Nobel-díjas Orhan Pamuk könyvei sokat segítenek megismerni a kultúrát – bár ezzel nem minden török ért egyet. Én az Isztambult és az Új élet-et ajánlanám elsőre.)

Persze ez a sokszor kaotikus város csak olyannak jön be, aki kellő nyitottsággal tudja kezelni a nehézségeket és a kulturális különbségeket. Végighallgattam a Németországból érkezett szakmabeli nyűglődését, hogy itt semmi sem működik. Nem szeretnék politizálni, de aki járt Törökországban, az tudja, hogy a népeinknek nagyon sok köze van egymáshoz.

Nálunk sajnos nem tanítják az iskolában, hogy a török származású szavaink azok bizony nem a hódoltság idejéből valók, hanem sokkal régebbiek. És megdöbbentően sok van belőlük. Elég csak bemenni egy múzeumba és elolvasni az ókori tárgyak feliratait. Óriási érzés azt látni, hogy jé, ez törökül is meg magyarul is ugyanaz. Meg ez is. Meg ez is.

A mindennapi életben nem sokra megyünk azzal, hogy tudjuk, hogy a balta, a tepsi, a kos, a pogácsa és még sorolhatnám hosszú oldalakon keresztül – ugyanaz itt és ott is. A hasonlóságok persze nem érnek itt véget, a legmegdöbbentőbb talán az, hogy hasonló archetípusba tartozó emberek jönnek szembe az utcán és megvan az az érzés, hogy jé, de ismerős. De mondhatnám azt is, hogy számtalan alkalommal kaptam fel a fejem, hogy valaki magyarul beszél – pedig nem.

Mintha magunkat látnánk

A viselkedést pedig nem jellemzi jobban semmi más, mint a közlekedés. Képzeljünk el egy két sávos utat, ahol az egyik sáv elkanyarodik és üres, a másik egyenesen megy és áll a sor. Hová áll egy svájci, ha egyenesen akar menni? Beáll a sorba. Ez a dolgok rendje. Hová áll a török? Megy, ameddig lehet (a kanyarodósávban) és a lehető legutolsó pillanatban próbál besorolni. Mi van velünk, magyarokkal?

A legtöbbünk gondolkodóba esik. Tisztelem a szabályokat, kivárom a soromat, de mindenki menjen a pokolba, aki engem megelőz a kanyarodósávban. Vagy: sietek, haladok, majd beengednek elöl – de jajj, a sorban mindenki az én felmenőimet szidja. Számunkra nincs jó megoldás, mert ugyanúgy hozzuk a keletre (Törökországra is) jellemző megoldás-orientált ösztönöket – haladjunk! – és a nyugati, szabály-elvű gondolkodást.

Maradt még egy nagy halom sztorim, ajánlásom a városból, a kommentekben írjátok meg, hogy nekiálljak-e!"

Mit is mondhatnék mást egy ilyen élvezetes poszt után: részemről feltétlenül!!!

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Törökország

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr124704804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tanato 2012.08.10. 08:56:31

valami miatt elveszett az előző kommentem

tanato 2012.08.10. 09:01:47

Na úgy látom,már jó,szóval nagyon jó cikk várom a folytatást is.Különösen az fogott meg,hogy mennyi a közös szavunk/ez valahogy nincs elterjedve a köztudatban/milyen hasonló a hanglejtésünk és hogy mennyire sok hasonlóság van az arctípusunk között is.Érdekes volt ezt olvasni.Az biztos hogy az első írásos emlékek rólunk magyarokról amit éppen Konstantinápolyban / a mai Isztambulban/a Bizánci Császárságban írtak,úgy emlegetnek benne minket mint türkök népe.

bandirepublic · halottnakacoach.hu 2012.08.10. 09:01:58

élvezetes beszámoló Greg.

a közlekedéslélektant én is mindig figyelem külföldön, mert abból rengeteg következtetést le lehet vonni a helyiek viselkedésére vonatkozóan. itt svédországban is mindig nézem, és ha valaki kirívóan viselkedik, az tuti nem bennszülött.

amikor először vezettem itt, akkor agybajt kaptam a tötymörgéstől. mára már beleszürkültem a nyugdíjas mezőnybe, de az üres sávban én is elhúzok a végéig. persze szigorúan 50-nel..

tanato 2012.08.10. 09:03:37

Nemégen volt egy izgalmas nagyon sokrészes török sorozat a magyar TV-ben,Ezel a bosszú volt a címe,abban nagyon sok Isztambuli felvétel volt látható.

svájci sapka (ch) · http://svajcisapka.blogspot.ch/ 2012.08.10. 09:20:40

@tanato: És milyen jó a pasi, aki játszotta a főszereplőt... :D

Tényleg sok felvétel volt benne. Érdekes volt látni a luxus mellett, a szegényebb negyedet is.

A poszthoz: nagyon élvezetes volt olvasni, várom a következőt is.

Jolika neni a szomszedbol 2012.08.10. 09:26:20

Azt a mindenit, de jo kis poszt volt!

Annyira nem kapcsolodik a temahoz, de mi evekig repultunk a torok legitarsasaggal, isztambuli atszallassal, ahol 4-5 orat kellett varni. Akarhanyszor megerkeztunk Isztambulba, nekem is mindig ez a "jaj de nagyon kellemesen ismeros" erzesem volt, ahogy elnezegettem az embereket, hallgattam a torok beszedet, neztem a kiirasokat. Evek ota tervezzuk, hogy egyszer meg is hosszabbitjuk a varakozasi idot nehany napra.

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.08.10. 09:28:25

Ami a közlekedést illeti:

Régebben hallottam egy német ismerőstől, hogy a közlekedési szokásokban egy vonalat lehet húzni, a vonal Skandináviában indul és Indiában ér véget. Minél közelebb vagyunk Indiához a vonal mentén, annál “szabadabb” vagy másként fogalmazva felelőtlenebb a közlekedési stílus. Skandináviában a sofőr inkább áll két órán keresztül a hibásan állandóan pirost jelző lámpánál, de akkor se megy át a piroson, ha az élete ettől függ. Németországban ez esetben átmennek a pirosan, de amint gyalogost látnak a zebránál, illemtudóan megállnak, várva a gyalogos áthaladását. Magyarországon a zebránál várakozó gyalogos nem fejt ki hatást a sofőrökre, de ha a gyalogos már lelépett a zebrára, akkor megállnak. A Balkánon a zebrára lelépett gyalogos érdektelen tényező a sofőrök szempontjából – lehet, hogy csak nézelődik az a gyalogos, nincs miért megállni tehát -, csak a határozottan a zebrán haladó gyalogos készteti az autóst megállásra. Törökországban már a zebrán haladó gyalogos is kevés, ha nem halad eléggé gyorsan. Irakban és Iránban a gyalogosnak nincs elsőbbsége (a szabályok szerint persze van, de a gyakorlatban nincs), így a gyalogos kézzel jelez az autósoknak, hogy átmehessen a zebrán. A “legszabadabb” India, ahol a kocsik semmi szín alatt nem állnak meg a zebránál, csak lassítanak és lassítva szlalomoznak az átkelő gyalogosok között. Bulgária valahol a Balkán és Törökország között van a fenti skálán. A határozatlanul zebrán lépegető gyalogosra a közeledő autók rádudálnak és rávillanatanak, sőt a kicsit agresszívebb sofőrök még ki is kiabálnak, hogy pl. “gyorsabban, nem kecskét legeltetsz otthon a tanyán!”.

Horasz · http://horasz.blog.hu 2012.08.10. 09:52:29

Greg,

Kellemes írás...:) kösz.

rékuss 2012.08.10. 09:55:39

Tényleg jó kis poszt így péntekre :) Én a melóra lennék még kíváncsi, hogy jutottál ki, kerested-e a lehetőséget, hogy Törökországba menj, vagy váratlanul jött a lehetőség, stb...Mivel nagyon szeretném külföldön folytatni az életemet, ezért gyűjtöm az infókat az országogból, hogy lehet megélni, mennyi a lakás költsége, fizu, az élet, stb :) Köszi előre is, vároma következő posztot :)

Mammaroza · http://www.rozamami.blogspot.com/ 2012.08.10. 09:57:39

A vámáruraktár mennyire Vogon bolygós volt :D .
Feltétlen várom én is a folytatást. Észrevétel: a negatív agymenesztő dolgokról is pozitív felhanggal írni nagy dolog.... az írásodból kitűnik hogy mennyire szereted ezt a várost. Nagyon érdekes volt a beszámolód.

Elchango 2012.08.10. 10:12:10

csak megerositeni tudom,hogy marha jo volt a poszt es folytassa Mylord..........
@Gondolkodni Próbáló Birca : akkor lengyelorszagot se hagyd ki.....Kb. mint Bulgaria akkor. Ha at akarsz kelni a zebran eloszor dobbent feju autosokat latsz es mindenki lehuzott ablaknal ordit neked kifele,hogy kuuuurrrrwaaaaaa, kurrrrrrrrwaaaaaaa.Ennyit tudnak lengyel barataink.
Majusban beszelgettem itthon egy kozepkoru holggyel aki mondta,hogy neki Lengyelorszagbol ennyi maradt meg es soha tobbet nem megy oda mert majdnem halalra gazoltak, ugy rantotta vissza egy faszi a zebrarol es valamit mondott, amit nem ertett de neki ennyi egy eletre eleg is volt az orszagbol.nemhiaba tobb mint 4000 ember hal meg evente autobalesetben ott.Magyarorszagon kb. 600.

tanato 2012.08.10. 10:20:09

@tilmir: Így van,eddig minden nőismerősöm aki látta a sorozatot ezt mondta a főszereplőről.Persze a török női főszereplő is nagyon jól néz ki.És való igaz bemutatta a szegény negyedekben élők mindennapjait is.Ilyen szempontból is jobb volt mint egy száraz szociológiai leírás.

luisaferida 2012.08.10. 10:31:23

nagyon jó írás volt Greg és még-még-még!!!
amúgy pedig hol lehet veled megismerkedni? :P

Határátkelő 2012.08.10. 10:40:21

ÚJDONSÁG: Sokak kívánságára új funkcióval bővült a kommentelés. Mint talán észrevettétek, megjelent a Szűrés gomb, amely reményeim szerint igen hatékony módja lesz a trollok elleni küzdelemnek. (Lényege, hogy az általad látni nem kívánt kommentelő hozzászólásait automatikusan kiszűri.) Úgyhogy használjátok egészséggel, persze ettől függetlenül marad az email is, ott is lehet jelezni.

Hatalmas köszönet az indexes srácoknak a gyors és hatékony munkáért!!!

Kyria 2012.08.10. 11:23:35

IGEEEEEEN! Úgy olvastam volna még, epedve várom a folytatást!!!

zum trucc 2012.08.10. 11:32:44

Érdekes poszt, a bolgár nyaralásból át is ugrom két napra Isztambulba, kedvet kaptam nagyon. Köszönöm.

Votisky Petra · http://nokkulfoldon.hu 2012.08.10. 11:53:05

@Gondolkodni Próbáló Birca: Van egy kivétel a fenti szabályok alól, legalábbis a zebrát illetően: Románia.

Korábban ott iszonyúan büntették, ha valaki balesetet okozott zebrán, most is automatikusan ugrik a jogsi néhány hónapra, ha nem állsz meg a zebra előtt. Mi következik ebből? Minden autós megy össze-vissza, viszont ha zebrához érnek, akkor nyomnak egy satu féket, hogy átengedjék a gyalogost. Svájcban sem csinálják különbül.
Amikor én hazajövök Pestre Bukarestből, akkor az első napokban kis híján elütnek a zebrán, mert el vagyok szokva attól, hogy nagyon kell figyelni. Ha autóval megyek, akkor meg majdnem belém szállnak, mert átengedem a gyalogost. :-)

Votisky Petra · http://nokkulfoldon.hu 2012.08.10. 11:54:41

Nagyon klassz volt ezt a posztot olvasni. Imádom Isztambult, nagyon sokszor jártam ott. Szívesen mennék oda néhány évre dolgozni is.
Várom a folytatást! :-)

padlas 2012.08.10. 11:57:24

@Mammaroza: igen, nekem is az tűnt fel, hogy milyen vidáman ír az idegesítő dolgokról is, tetszik ez a szemlélet.

padlas 2012.08.10. 11:59:42

@Határátkelő: köszönet ezért! Nagyon sokat fog segíteni szerintem.

salsa LA 2012.08.10. 12:26:40

Nagyon köszönöm a biztatást! Folyt. köv.!
Témák még a tarsolyomban (némelyik akár külön posztot is megérne...): lakásszerzés és -bérlet, költségek, gasztronómia, csajozás-pasizás-család, szórakozás, néhány látnivaló, munkavállalás-munkakörnyezet, néhány utazási élmény.

Sajnos a képeim túlnyomó többsége a régi merevlemezzel együtt az enyészeté lett, de egyébként sem fotóztam sokat, elvégre nem turista voltam ott...

Elchango 2012.08.10. 12:57:13

@Votisky Petra: azert ne vegyuk mar pestet mintanak.Max.ha a devians viselkedest vesszuk alapul akkor jo mintaul szolgal.
nalunk videki megyeszekhelyen mar mar idegesito az emberek szabalykovetese. 40-nel is meg fekeznek, zebranal a gyalogosnak mindket oldalon azonnal megallnak mindket oldalt (amit azelott csak Nemetorszagban lattam es el se mertem hinni,hogy otthon is latni fogom ezt)
A kulfoldi ismeroseimnek is mindig mondom,hogy NE Bp alapjan iteljek meg az orszagot mert akkor nagyon gaz.Lepukkant 80-as evekbeli buszok (nalunk vadiuj Solarisok jarnak TFT monitorral, legkondival pl.) taxishienak, amiket eddigi eletemben csakis Pesten lattam Magyarorszagon (nalunk meg se mernenek a taxisok olyan viselkedest amit a pesti szutykok) es nemis beszelve az agressziv, osszeszart, osszehugyozott hajlektalanokrol.Esetleg hozza tudsz meg valamit tenni draga petra?

ZON 2012.08.10. 13:01:36

@Elchango: igazad van, az egyébkért kulturált lengyelek a közlekedési morálban alaposan leviszik a limitet...

A török közlekedés pedig az állandó macsóságkimutatási kényszer miatt lehet olyan, amilyen.65 év körüli, jólöltözött, frissen borotvált sofőr vitte hajnalban a családot a reptérre (havalimani törökül, mindig jó kedvem lesz, ha eszembe jut a szó).
Ha nem állt más a lámpánál: finoman, takarékosan indult.Ha beállt mellénk egy Fiat Doblo, vagy Ford Transit: padlógáz, üvegig húzatás, elégedett vigyor.Ja, Merci Sprinterrel voltunk, jó nagy dög.

TROLL 2012.08.10. 13:10:21

Én egy troll vagyok, jelentsetek föl kérlek..

Elchango 2012.08.10. 13:12:12

@ZON: ja.Europa legveszelyesebb orszaga ilyen szempontbol.Sot a mult heten is beszeltem egy lengyel csajjal aki rendszeresen jar a balkanra es azt mondta,hogy az ex. Jugoszlaviaban sehol de sehol nincs olyan rossz kozlekedesi moral mint naluk, Lengyelorszagon.Azt mondja ha otthon kell vezetnie halalfelelme van.El is hiszem. 4000 halott egy ev alatt az mar eleg tetemes szam.Azt ha 52-vel elosztjuk ki lehet kalkulalni,hogy mennyi fekete nylon zsakra van szukseg.

TROLL 2012.08.10. 13:19:08

Hát ez eléggé elborzasztott, még Moszkva is jobb helynek tűnik (tapasztalat).

bpetya75 2012.08.10. 13:35:12

@TROLL:

"Egy kéz érintette meg az arcomat. Fölnéztem.
– Nem gondoltam, hogy visszajössz, –
mondta a troll.
Olyan magas volt, mint én, de egyébként
nem változott. Hosszú, csimbókos
hajába levelek ragadtak, szeme tágra
nyílt és magányos volt.
Megvontam a vállam és megtöröltem
az arcomat a kabátom ujjával.
– Visszajöttem.
Három gyerek szaladt át a hídon kiáltozva.
– Én egy troll vagyok – suttogta a troll
alig hallható, riadt hangon. – Fol rol de
ol rol.
Reszketett.
Kinyújtottam a kezem és megfogtam
karmos mancsát. Elmosolyodtam.
– Minden rendben – mondtam. – Tényleg.
Semmi baj.
A troll biccentett.
A földre nyomott, rá a levelekre és
szemétre, aztán rám ereszkedett. Fölemelte
fejét, kitátotta a száját és erős,
éles fogaival megette az életemet.
Mikor befejezte, fölállt és leporolta
magát. Belenyúlt kabátja zsebébe és kivett
egy hólyagos, megkövült salakdarabot.
Felém nyújtotta.
– Ez a tiéd – mondta a troll.
Fölnéztem rá: olyan kényelmesen,
könnyedén viselte az életemet, mintha
már évek óta ezt tenné. Elvettem a salakot
a kezéből megszagoltam. Éreztem a
vonat szagát, amelyikről leesett sok-sok
évvel ezelőtt. Megmarkoltam szőrös kezemmel.
– Köszönöm – mondtam.
– Sok szerencsét – mondta a troll.
– Igen, persze. Neked is.
A troll az én arcommal mosolygott
rám.
Hátat fordított és elsétált arra, amerről
jöttem, a faluba, ahol az, üres házat
hagytam aznap reggel; fütyörészett séta
közben."

Tényleg troll vagy?

padlas 2012.08.10. 14:02:06

@salsa LA: szerintem ezek kozul szinte barmelyikrol irhatnal meg posztot. Talan a latnivalok es az utazasi elmeny az amivel erdemes vigyazni, mert ha azok tultengenek egy posztban akkor kicsit utikalauz hangulata lesz, mikozben itt pont nem a turistaskodas szokta erdekelni az embereket elsosorban.

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.08.10. 14:06:07

"Allah megvéd" - jobb lenne "Isten megvéd" alakban fordítani, ezzel sok félreértés előzhető meg.

Votisky Petra · http://nokkulfoldon.hu 2012.08.10. 14:25:14

@Elchango: Kedves Elchango,

En egy peldat emlitettem erdekessegkepp Romaniarol. Nem hasonlitgattam semmit semmivel, pusztan annyit irtam, hogy annyira megszoktam a zebranal megallo autosokat, hogy kis hijan balesetet szenvedtem, amikor hazajottem Pestre.

Mivel nekem Pest jelenti a hazajovetelt, ezert ezt emlitettem. Sajat tapasztalatot irtam le, nem az orszag jellemzojet.

Petra

Hari Seldon 2 2012.08.10. 14:31:24

Nagyon élvezetes írás. Turistaként szívesen mennék oda, de semmiképpen nem tudnám elképzelni, hogy rövidebb-hosszabb ideig ott éljek.

mommmmo 2012.08.10. 14:44:01

En is gyakran szalltam at Isztambulban, amikor mentem haza a kozelkeletrol, abszolut kedvenc repterem: isteni jo kajaldak vannak, rendezett, ugyanakkor igazi szines forgatag, "kelet-nyugat talalkozasa" ..

Es egyszer elhagytam ott a laptoppomat, amikor jottem, es amikor mentem, osszeszedtem a talalt targyak osztalyan! szoval le a kalappal.

mommmmo 2012.08.10. 14:52:22

En imadnek ott dolgozni. Pont idealis tavolsagra van Magyarorszagtol, igazi nyuzsi, gazdasagi fejlodes, rengeteg latnivalo, fantasztikus termeszeti kornyezet, es igen, ez a "valahonnan olyan ismeros" dolog.

Na persze, vannak lepukkant reszei Torokorszagnak, de ahogy hallom Isztambulban nagyon jol megy. Imadom a helyeket, ahol nem "mult van" meg "jovo van", hanem a jelen duborog.

Gilda66 · http://azeletgenfbenmagyarkent.blogspot.hu/ 2012.08.10. 15:04:32

Nagyon jó kis írás volt, én is várom a folytatást!

lanyi 2012.08.10. 15:14:10

Szeretem Törökországot:)
Autóval voltam, és tényleg úgy vezetnek mint az agyhalottak.Az úthálózat kiváló.Én nagyon olcsón parkoltam az egyik kikötőnél.(Yalovából érkezik oda a komp)Érdekes még a törökök viszonya Atatürkhöz.
Bármikor elindulnék újra:))

nickita 2012.08.10. 15:34:15

Zsírkirály. Méééééééééég.
Imádom a törököket, ahogy azt mondják: Madzsarisztán.
Nagyon szeretnek bennünket, pedig ők is hullottak rendesen itt a 150 év alatt, nemcsak mi.
Furcsa látni, hogy a Mohács utca emlékezik meg a mohácsi diadalról (török szemszögből), de minden éremnek két oldala van.
Arról nem is beszélve, hogy genetikailag, a szlávok után ők állnak hozzánk legközelebb (hiába, az a 150 év nem múlik el nyomtalanul). Szóval, ha úgy tűnik, hogy ismerős jön szembe a konstantinápolyi utcán, akkor az nem véletlen.
A török konyhából is sokat átvettünk annak idején, sőt a kávét (feketeleves) is ők ismertették meg velünk.
Sokkal több köt össze bennünket, mint ami elválaszt.

salsa LA 2012.08.10. 15:46:42

@nickita: Pont ezért írtam. Ez a kép él bennünk - mert ezt tanították az iskolában - hogy a törökökhöz a 150 év köt minket. Szerintem súlyos tévedés. 150 év alatt át lehet venni egy pár szót - de nem sokszázat és nem alapvető, mindennap használt szavakat. A 150 év alatti genetikai keveredésről a Török, Türk és más török családneveink árulkodnak, de nem hiszem, hogy a török-magyar genetikai keveredés bármilyen hatással lett volna Törökországra... Volt egy pár kutatónk, aki sokat foglalkozott a témával nyelv, genetika és kultúra szempontjából - s ugyanarra jutottak, mint amit a törököknek tanítanak az iskolában: néhány ezer éve együtt őriztük a nyájakat a sztyeppén. Persze nagyban leegyszerűsítve. :-)

Patrisha80's 2012.08.10. 16:10:47

Kalauzok a buszon, de jo!! Eloszor en is az akartam lenni itt Braziliaban, de lebeszeltek a veszelyek miatt, itt sokszor kiraboljak oket :( Pedig nagyon akartam. Ott ulnek vagy allnak a kalauzok? Itt a csak ulnek a buszokon, egy magasabb, elforditott ulesen.

mommmmo 2012.08.10. 16:11:04

@salsa LA: ja, biztos, hogy nem a 150 ev miatt halljuk ugy "mintha magyarul beszelnenek"

Hanem azert mert az o szavaik is mely es magashangrenduek, es igy tovabb..amugy nekem is azt mondtak torokok, hogy tulajdonkeppen mi vagyunk a nagy torokseg "legnyugatabbra szakadt aga".

Catgirl · http://chile-beautiful.blogspot.com/ 2012.08.10. 16:27:13

Közlekedési áttekintőhöz országonként még én is hozzáfűznék kicsit. Van Indiánál rosszabb is:)))) Például Peru és Bolívia. A perui és bolíviai sofőrökből ha zebrára merészkedő gyalogost látnak, az egyetlen reakciót hoz elő: teljes erőből rálépnek a gázra. Az embernek tényleg olyan érzése van a zebrán, hogy vadászidény van gyalogosokra:))))))))

Dragonlady (Bp, Hun) 2012.08.10. 16:42:23

ööö, itt zebrák sincsenek, nyertem? :-) szerencsére nincsenek megőrülve, de összezavarodnak a gyalogosok létezésétől. mintha nem gyalogolna millió ember, pedig de.

nálam 1. török konyha, a sütijeik egy az egyben mintha a nagymamám konyhája lenne, és ráadásul pirospaprikáznak is (nem a sütit), 2. főnököm második helyen befutó jófej.
viszont sajnos nem voltam már 20 éve, a kistanárjaim mindig hívnak, mióta hazamentek, de valahogy nem esik útba. pedig érdekes lenne, mert ott jártam először külföldön életemben, és nagyon érdekes emlékeim vannak.

tanato 2012.08.10. 16:57:25

@salsa LA: Eszembe jutott,Bíborbanszületett Konstantin volt aki előszőr írt a magyarokról jóval a Honfoglalás előtt és egyértelműen Türköknek nevezett minket.

tanato 2012.08.10. 17:02:06

@Catgirl: Örülök,még egy ismerős név a "régi" blogról.Lassan vissszatér a nagyja.Amarantét hiányolom még,persze sok más nevet is/Alexa,Pervinka,Andalúzkutya,Fruka amelyek nagyhirtelen eszembe jutnak.

Catgirl · http://chile-beautiful.blogspot.com/ 2012.08.10. 17:08:56

@tanato:

Itt voltam, de csak olvasóként....abba a mocskolódásba ami az elején volt, nem akartam beleszólni. Remélem a mostani intézkedések segítenek a régi, kulturált hangnem visszatérésében.

tanato 2012.08.10. 17:12:47

@Catgirl: Ez jogos,az eleje az tényleg kritikán aluli volt kommentileg.Na a lényeg az hogy tényleg kezdenek visszaszivárogni a "régiek" és az "újak" közül is csak a normálisabbja marad meg.

Saxonville 2012.08.10. 17:14:59

Végre egy igazán jó Törökország bemutatkozó. Én is imádom Isztambult, bár csak egy hosszú hétvégét töltöttem ott a feleségemmel. Otthonos érzésem volt nekem is és ezt máshol nem nagyon éreztem. A közlekedés valóban kaotikus és egyben izgalmas. A taxisofőr ment közben kezde magyarázni, persze nulla angoltudással, hogy mekkorát bukott a török tipmixen. Hogy jobban megértsem vezetés közben előbányászta a fogadószelvényét és egy sportfogadás újságot, ami gyakorlatilag betakarta a szélvédőt és úgy mutogatta, hogy melyik meccs nem jött be neki. Halálfélelmem is lehetett volna, de ott inkább szórakoztatott, mint ahogy minden más. Az emberek iszonyatosan előzékenyek és akarnak dolgozni. Csak jelzem, hogy egyetlen koldust sem láttam abban a városban, ahol biztos, hogy 25% körül van a munkanélküliség. MInden sarkon viszont 4-en árultak ásványvizet, vonalzót, papírzsepit, narancslevet vagy éppen cipőt pucoltak. Még éjjel 11.kor is találkoztunk a Taxim téren 7-8 éves gyerekekkel, aki esernyőt vagy valami fajátékot árultak és mindezzel együtt iszonyatosan boldogok voltak.
A bazárból meg egy mondat jutott az eszembe, amit a kereskedők mondtak, amikor megtudták honna jöttünk. Madzsar basa nadzs a hasa dzsere vegyél bőrkabátot. Az előzékenységről annyit, hogy az egyik este egy étteremben kb. 11 óra körül a pincér kihozta a grátisz almateát -elma csáj- és látta. hogy nagyon ízlik. Simán felajánlotta, hogy elmegy (éjjel) egy közeli boltba és vesz nekem otthonra is. Mindenhol, ahol ettünk és ez éttermet jelent nem valami sarki talponállót valami ajándékot adtak, vagy a teát, vagy valami kenyeret sajttal előételnek, vagy egy desszertet. Elképzelhető, hogy ezek be vannak építve az árakba, de akkor is jól esik és a vendégszeretetet tükrözi. A konyha meg szerintem valami isteni napokig tudtam volna csak egyfolytában enni. Csak azt nem értem, hogy miért csak a gyroszos gyorskaját exportálják a világba.Igazából ha negatívumot kellene mondanom, csak egy dolog jut az eszembe, hogy elég füstös város cigi, vizipipa, látványkonyha meg miegymás, de ez is kibírható. Összességében én szívesen élnék a Városban, ahogy egy görög filmben beszéltek róla. Nagybetűvel és tulajdonnévként és kitelepített görögök - ez azért sokat elárul a varázsáról.

2012.08.10. 17:37:18

Nagyon erdekes poszt, remelem lesz folytatas! Engem tobbek kozott kimondottan erdekelnenek 'anyagias' dolgok pl. fizetesek, arak, ingatlanarak, stb. (Sajnos nem vagyok potencialis ingatlanbefekteto, csak kivancsi.)

Kozlekedessel kapcsolatban hozzatennem, hogy Indiaban sincsenek zebrak az uton, ismeretlen fogalom. Sot a legtobb uton savok sincsenek. Mindenki - beleertve teveket, teheneket, helyenkent elefantokat stb. - ott megy ahol tud. (Ja most jut eszembe hogy nehol lattam olyan kozlekedesi tablakat amiken az volt hogy 'adj elsobbseget az elefantoknak'. Megiscsak van valami rend...)

Dragonlady (Bp, Hun) 2012.08.10. 17:52:22

Mirjam: válaszoltam neked a minap a másik posztban, ahol kérdeztél.
Indiában nem jártam (nem is vágyok), de nálam eddig Jáva tarolt ebből a szempontból, tényleg a népsűrűség miatt. nincsen autópálya, és többszáz km ilyen kaotikus városi utcán kell átverekedni magát az embernek, ha el akar jutni a közepétől a végéig. 600 km 18 óra. soha többet. állítólag India még rosszabb, bele se merek gondolni.

spangola 2012.08.10. 18:20:32

Állj neki, én várom.

2012.08.10. 18:27:49

@Chang Yai: Szia, most lattam csak a valaszodat a kerdesemre, nagyon koszonom!!! Megbeszelem a baratommal a dolgot (neki van science / tanitas hattere) es ha komolyan gondoljuk, batorkodom majd elkerni az elerhetosegedet Hataratkelotol. Tenyleg nagyon kosz az infokat illetve a segitokeszseget.

Kozlekedessel kapcsolatban: meg nem voltam Javan (mindenkeppen a vilag koruli utam resze lesz, amint megnyerem a lottot) de India kozelekedesenel kaotikusabbat / veszelyesebbet egyszeruen nem tudok elkepzelni... Ettol fuggetlenul nekem a kedvenc orszagom, de minden nezopont kerdese :)

2012.08.10. 19:52:40

Szia Greg!

Nagyon örültem reggel, mikor megláttam, hogy a mai poszt Törökországról fog szólni, és még boldogabb voltam olvasás után, mert nagyon színvonalas írást hoztál össze, rendkívül tetszett - bár nyilván többet mond nekem a bejegyzés, tekintve, hogy már 4 éve élek Ankarában.

Az egyik barátnőm méltán mondta Isztambulról hogy nem egy város, hanem egy külön ország, ennek megfelelően nagyon sokszínű és minden nap tartogat meglepetéseket. Épp ezért (is) szeretettel várom a további beszámolóidat!

Amúgy (a férjemmel ellentétben) én imádok itt ügyet intézni, eddig kivétel nélkül mindent meg tudtunk oldani sec perc alatt, beleértve a házasságkötést, a tartózkodásit és az állampolgársági kérelmet. Utóbbihoz két, egyenként 10, azaz tíz perces interjún át vezetett az út.

Az első a rendőrségen volt, ahol először azt kérdezte a pasi, hogy voltam-e már kitoloncolva Törökországból. Erre szerényen megkérdeztem, hogy mit jelent ez a török szó (deporte etmek, hehe), mert nem ismerem. Erre az ügyintéző mosolygott egyet, és rátértünk arra, hogy mit vacsoráztunk tegnap a férjemmel, aki nem mellesleg bent ült, mialatt engem faggattak. Persze a hozzáállás attól is függ, hogy szimpatikus-e a delikvens a bürokratának.

Érdekes volt például az is, hogy amikor anno évente visszamentünk meghosszabbítani a tartózkodásit, a pasi emlékezett ránk. Mondanom sem kell, hogy emiatt nagymértékben lerövidült a pecsételéssel töltött idő. Tehát teljes mértékben egyetértek azzal is, amit a segítőkészségről mondtál.

A török nép egyébként olyan, mint a tükör, ha te kedvesen és türelmesen állsz hozzájuk, akkor a félholdat is lehozzák érted, viszont ha szótlan vagy és mogorva, akkor fittyet sem hánynak rád. Mindkét viselkedési formát használom minden nap, természetesen csak rendeltetésszerűen.

Ja, és a kiabálás? Az itt nem számít faragatlanságnak, azután általában még több tiszteletet mutatnak az ember iránt, arról nem is beszélve, hogy itt alapjáraton hangosabban kommunikálnak egymással az emberek.

angin san 2012.08.10. 19:57:15

Mindenképpen folytasd! Főleg a két nép közötti hasonlóságok érdekelnek, de a többi sztorit is epekedve várom.

2012.08.10. 20:29:34

@tanato: A török es a magyar nyelvben tenyleg egy csomo hasonlo hangazu szo van. Ezekröl itt talalsz egy folyamatosan bövites alatt allo listat: nagyutazas.wordpress.com/2011/05/18/hasonlo-torok-es-magyar-szavak/

@Patrisha80's: Itt ülnek a kalauzok, a masodik ajto mellett közvetlenül, es a hjegyeladason kivül hangosan buzditjak az embereket a le-es felszallaskor.

@Mirjam2: Most lenne pedig erdemes befektetni ingatlanba. Jelenleg a piac zart, külföldieknek nehez vasarolni, de ez a közeljövöben meg fog valtozni. Amikor a nyugati parton nyaraltunk, rengeteg harom szintes, teraszos villat lattunk 10 millio forint alatt egy köpesre a tengertöl.

Naschkatze (Mostindien / CH) 2012.08.10. 21:19:02

Csatlakozom az imädok täborähoz! :-)

klondike 2012.08.10. 21:24:54

@tanato: Bár a ménesgazda név nem szerepel a listádon, de azért klondike álnéven itt van.....:-)

tanato 2012.08.10. 21:36:46

@klondike: Örömmel látlak még így álnéven is.Nemsokára egy éves lesz a blog és vannak kitartó tagok szerencsére.

2012.08.10. 21:41:28

@PetraBee: Harom szintes, teraszos villa 10 millio Ft??? Ne mar! Figyelni fogom a hireket piacnyitassal kapcsolatban...

33621 2012.08.10. 21:41:28

Tisztelt Határátkelő!
Őrülök hogy itt tovább viszitek a fonalat amit az Origón elkezdtetek. Eddig csak olvasó voltam, majd ezután remélem aktív tagja leszek a közösségnek!

Gilda66 · http://azeletgenfbenmagyarkent.blogspot.hu/ 2012.08.10. 22:52:31

@PetraBee: Nekem mind a 2 fiam neve török eredetű, de az ősi magyar nevek között tartják számon.

salsa LA 2012.08.11. 00:42:03

@PetraBee: Dejó! Mindig mosolyognom kellett azon, ahogy a kalauz kajabál, amikor valaki hátul száll fel. Aztán úgyis muszáj előreadnia a pénzt. :)

Nagyon jó a szólistád, gratula! Én mondjuk kivenném belőle az egyértelműen jövevényszavakat mindkét nyelvben (pl. cigaretta), s ajánlom Vámbéry Ármin szószedeteit, sokat összeszedett.

CsaKaDuma 2012.08.11. 01:41:18

Az nem derül ki a posztból, miért jöttél haza?

bpetya75 2012.08.11. 14:10:11

@tiltott rengeteg:

Neil Gaiman: A troll hídja. A Tükör és füst című novelláskötetből.

Buci-Bigyo (törölt) 2012.08.11. 17:51:17

@Saxonville: Teljesen természetes, hogy az elűzött görögök így beszélnek KonsztantinoPOLISZRÓL, Nagy Konstantin városáról, a Bizánci Birodalom fővárosáról. Az Isztambul az egy viszonylag új név, úgyanúgy mint pl. Izmir, ami több ezer évig Szmirna volt, vagy pl. a fekete-tenger melletti és a kisázsiai görög települések, stb.

miegysmàs 2012.08.11. 20:23:41

Nagyon jo iras,jöhet a folytatas !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2012.08.11. 22:02:32

@Mirjam2
Ami a tengerparti ingatlanokat illeti, hihetetlen nagyok az arkülönbsegek. A felkapott helyeken (pl. Bodrum vagy Çeşme) aranyarban van az ilyesmi, de a kisebb falvakban, tehat a nem kimondottan turistaközpontokban tenyleg lehet ilyen ajanlatokat talalni. Raadasul mivel arrafele nincs sok külföldi, az emberektöl az etelekig minden autentikus, a helyiek pedig ahitattal öveznek. Tapasztalatbol mondom, meses, erintetlen helyek vannak a part menten, nem hiaba tervezzük, hogy ott eljük le a nyugdijas eveinket! Ha izelitöre vagysz, itt egy kis beszamolo: nagyutazas.wordpress.com/2011/10/11/izmir-torokorszag-egy-megkesett-uti-beszamolo/

@Gilda66
Megtudhatom, hogy hogy hivjak öket? Itt van Attila dögivel, de mas, Magyarorszagon is meglevö nev most nem jut az eszembe...

@salsa LA
A szolistaval nem a rokonertelmüek összegyüjtese volt a celom, hanem az, hogy motivaljam a nyelvtanulokat. Talan, ha latjak, hogy milyen sok hasonlo hangzasu szo van a ket nyelvben, nem fogjak olyan könnyen feladni a törökül tanulast, ami bar kezdetben könnyünek tünik, azert valljuk be, nem az. :)
Mindenkeppen meg fogom nezni az altalad ajanlott szoszedeteket, köszi a tippet!

Stupidella 2012.08.11. 22:14:47

Úúúúgy mennék Isztambulba akár már holnap is, annyira jó írás volt, hogy teljesen megkívántam! :)

thebigben 2012.08.17. 16:15:58

a kétsávos besorolás-kanyarodósáv példa zseniális!!!

sanya2011 2012.11.06. 10:55:53

Nagyon tetszett az iras. Egyebkent van egy sugarut Isztambulban, aminek a neve: Macar Kardeşler Caddesi (Magyar Testverek utja). Tenyleg szeretnek minket es mellesleg nagyon boldogok, amikor torokul probalsz veluk kommunikalni. :) (Tapasztalat). Ja meg egy ket jovevenyszavunk. Cok=Sok Elma:Alma, Cizme:Csizma, Var:Van, Reklam:Reklam :). Jeb:Zseb. A mobil naluk dzsebtelefon.

Feyyaz 2012.11.29. 23:18:54

En iyi İstanbul! :)

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása