Általában kétféle kritika szokott érni egy posztot: vagy az, hogy túlságosan érzelmi alapon közelíti meg az elköltözés témakörét, vagy az, hogy túlságosan is a tényekre, adatokra koncentrál. Nos, Vombat írásában szerintem mindenki megtalálja a kedvére valót, hiszen amellett, hogy kiderül, miért is választották Ausztriát, sok konkrétumot is megtudhatunk a kinti életről. Utána pedig jöhetnek a kommentek.
TROLLFIGYELŐ: Nem ideillő, minősíthetetlen hangvételű hozzászólást olvastál? Jelezd nekem a hataratkelokommentKUKAChotmail.com címen és amint tudom, megteszem a tőlem telhető lépéseket. Őrizzük meg együtt a Határátkelő kulturált, európai hangnemét!
„A feleségem pénzügyi területen dolgozott, én gépészmérnök vagyok. Mindegyikünknek jónak mondható fizetése volt, próbáltunk belőle hosszútávra félrerakni, kötöttünk néhány befektetést (mai fejjel nem tenném, mert még ha válság nem is viszi el a nyereség szinte teljes egészét, akkor sem lett volna túl nagy üzlet egyik sem, amellett pedig túl hosszú időre leköti az ember pénzét), és az addigi megtakarításunkból (kiegészítve szülői segítséggel) vettünk egy lakást Budapesten.
A lakást messze van a luxustól, 50nm-re szükségünk volt, hiszen gyereket is akartunk, nem is volt drága akkori viszonylatban, de persze hitel így is kellett (mai fejjel ezt se tenném meg, mert egyrészt az elszabadult frank árfolyammal mi is sokat buktunk, másrészt pedig albérletből befolyó összeg nem fedezi a törlesztőt, és így megint csak túl hosszú időre kötjük le a pénzünket).
Akkor még a törlesztőnk kisebb volt, mintha albérletbe költöztünk volna, jól éreztük magunkat. Jött a válság, különösebb gond nélkül átvészeltük, nőtt a törlesztő, de bírtuk fizetni, csak a mellette félretett pénz lett mindig kevesebb. Nem akartunk túl sokat várni a gyerekvállalással, úgyhogy az elhatározást tett követte, és megszületett a kisfiunk.
Mi lesz így?
Gyerekszoba berendezés, nőgyógyász kifizetése (igen, borítékban), valamint autóvétel (egy 12 éves autót sem érzek túlzónak), hiszen sem terhesen, sem gyerekkel nem a legnagyobb élmény a vonatozás a nagyszülőkhöz, elvitte a maradék megtakarításunk nagy részét. Ott voltunk tehát 30 évesen, 1 gyerekkel, félig saját lakásban, korosodó autónkkal, mozgósítható megtakarítás nélkül...
Pedig viszonylag jól kerestünk, és nem szórtuk a pénzt. Elkezdtünk azon gondolkozni, hogy mi lesz így a jövőben? Szeretnénk még gyereket (aki azt mondja, hogy nem pénz kérdése, az szerintem meglehetősen felelőtlen), de mi lesz akkor? Miből fizetjük a számlákat, ha elvesztem a munkámat? Miből fogunk élni öregkorunkban? Nem nagyon volt megnyugtató válasz az akkori helyzetben...
Ezek után a Magyarországon egyre cifrábbá vált a helyzet (nem akarok politizálni, úgyhogy legyen elég ez a jelző rá), egyre bizonytalanabbul láttuk a jövőnket, aztán mikor a nyugdíjra félretetetett pénzünket beolvasztották a nagy közös jövőbe, nagyjából eldőlt, hogy a családunk élete nem ebben az országban fog folytatódni.
Bár nem szerettük volna itt hagyni a családunkat és a barátainkat (aki közül már többen vannak külföldön, mint Magyarországon...), de a gyerekeink jövője, és a saját öregkorunk miatt úgy döntöttünk: megyünk.
A közös keresztmetszet: Ausztria
Mivel egész jól tudok németül, sok német cégnél dolgoztam már, sokszor voltam kiküldetésben is, megcéloztuk a német nyelvterületet. Messzire a szüleink miatt nem akartunk menni, úgyhogy maradt Ausztria és Dél-Németország. Aztán még mielőtt komolyan keresni kezdtem volna, hívott egy volt kollégám, aki Ausztriában talált állást: kellene még ember a céghez.
Elmentem interjúzni, felvettek, végtörlesztettünk (itt ment el megtakarításunk újabb része, mert forintban nem kaptunk annyi hitelt, mint frankban volt, ezért be kellett fizetni egy nagyobb összeget, és persze lehet morogni, hogy képmutató módon kihasználtuk ezt a lehetőséget, de azt azért megjegyezném, hogy az árfolyamkülönbség, amit „ajándékba" kaptunk, kevesebb, mint amennyi a magánnyugdíjpénztárunkból „beolvadt"), kiköltöztem (újabb sok pénz), kis idő múlva jött a feleségem két gyerekkel (egy a pocakban), és itt tartunk most.
Pár gondolat az ausztriai életről
Albérletek
Először tisztázzunk pár fogalmat! Warmmiete, az a bérleti díj, amiben benne van fűtés, víz, gáz, szemét, csatornadíj, de nincs benne a villanyt, internetet, kábel-tv, telefon. Kaltmiete csak az albérleti díj, minden rezsiköltség ehhez adódik hozzá.
A Kaution, a kaució, nem hiszem, hogy kéne magyarázni, 2-3 havi bérleti díj szokott lenni, kiköltözéskor ugye visszajár. A Provision, pedig egy ingatlanközvetítési díj, ha nem közvetlenül magánszemélytől veszi bérbe az ember, ez 1-2 havi bérleti díj szokott lenni.
Itt érdemes megállni egy pillanatra, és számolni, ugyanis rossz esetben előfordulhat, hogy a szerződés aláírásakor 6 (!) havi bérleti díjat át kell adni (első havi díj, 3 havi Kaution, 2 havi Provision)! Az albérleti árak elég különbözőek, mi egy kis faluban lakunk, itt a Warmmiete kb. 6-7,5 euro/nm, lakásmérettől függően. A legközelebbi nagyobb városban inkább 9-10 körül mozog, Bécsben pedig még több.
A rezsidíjakat átalányban számlázzák, év végi leolvasással, elszámolással (ez a Warmmiete-be foglalt rezsiknél is így van, tehát pazarolni nem érdemes). Fontos, hogy gyakorlatilag az összes albérlet bútorozatlan, sokszor még konyhabútor sincs! Én 3 hét alatt két olyan albérletet találtam, ami méretben és árban megfelelt, konyhabútor volt, Provision pedig nem, úgyhogy ha szorít az idő, nem nagyon lehet válogatni.
Étkezés
Az étel drágább, mint Magyarországon. Néhány körülbelüli ár viszonyításképpen: Vegyes darálthús 5, marhahús 10, csirke-, sertéshús 8 euró/kg. Olcsóbb sajt/szalámi/sonka árak: 5/13/12. A legolcsóbb kenyér kilója kb. 1,5 euró. Vaj, kenősajt 3-5 euró/kg. Zöldségek, gyümölcsök nagyon változó árban vannak, de drágább mint Magyarországon. Tészta, rizs 0,9 cent kilója. Egy üveg sör kb. 0,8.
A drágább árakhoz hozzátartozik, hogy itt minden helyben elérhető dolog helyi! Itt nem kell félni, hogy „bizonytalan eredetű", vagy rossz minőségű ételbe botlik az ember. Nincs piac, hiszen a boltban is ugyanazt kapja az ember. Pl. nálunk a faluban vannak disznótenyésztők, viszik a disznókat a falusi vágóhídra, onnan meg viszik a húst a falusi boltba. Összeségében mi hármasban kb. 100 euróból kijövünk hetente.
Tömegközlekedés
Itt minimális, az autó létszükséglet (gondolom, Bécsben másképp van). Magyar rendszámos autót itt törvényesen nem lehet használni, ha van ausztriai lakcím (márpedig bejelentés nélkül nincs albérlet...)! Lehet kockáztatni, de sokezer eurós büntetésre lehet számítani, ha elkapnak valakit.
Tehát a magyar autót át kell regisztrálni, ami nem olcsó, a mi 12 éves gépünknél ez kb. 5-600 euró (pontosan nem tudom, mert még nem értem a folyamat végére), de az autó értékétől függ, úgyhogy drágább autókkal nem biztos, hogy érdemes próbálkozni (nekünk nem volt pénzünk másikra, és ennyit megért nekem, hogy egy biztosan jó állapotú autónk legyen), ill. nagyon régivel sem, mert a rossz környezetvédelmi értékű, autók után sokkal többet kell fizetni.
Éves autópálya-matrica 77 euró, csak akkor érdemes megspórolni, ha valaki év közepe felé jön ki, mert a kéthavi matrica 25 euró körül van, és szinte minden utazáshoz lehet használni az autópályát, mert a hálózat nem központosított, mint Magyarországon, hanem hálószerű.
A benzin 1,4 euró/liter, autópályán jóval drágább, talán 1,6, dízelt nem tudom, nem szoktam nézni. Ami drága, az a kötelezőbiztosítás. Ez is autófüggő, de nagyságrendileg tízszer annyiba kerül, mint Magyarországon...
Telefon
Telefonálni nagyon olcsó, a mi csomagunkban havi 3 euróért 300 percet lehet hívni Ausztriában minden hálózatban. Érdemes a kiadódó percdíjat összehasonlítani a magyarral... Egyelőre mobilnetünk van, ami itt szinte mindenhol nagyon gyors (videótelefonálás gond nélkül megy), 10GB 10 euróba kerül.
Ha már 3 hónapja Ausztriában él az ember (a hivatalos bejelentkezés kezdete számít, természetesen), akkor lehet szerződéses internet is, 2 év hűségnyilatkozattal havi 15 euróért korlátlan adatforgalommal. Kábeltévével (legtöbb helyen van műholdvevő az épületen), vezetékes internettel, vezetékes telefonnal nincs tapasztalatom.
Családtámogatás, tb
A családtámogatás több, mint Magyarországon. A gyes/gyed összege lehet fizetésfüggő (erről nem sokat tudok), illetve lehet választani, hogy 12 hónapig havi 1000 euró vagy 20 hó*600 vagy 30 hó*400.
A családi pótlék kb. 110-120 euró az első gyerekre, másodikra kicsit kevesebb (pontos összeget nem tudok). A gond csak ott van, hogy ezekhez először le kell mondani a magyar támogatásokat, majd utána kérvényezni az osztrákot, és sajnos az ügyintézés miatt pár hónapig se innen, se onnan nincs semmi... Ezért mi még ezeket nem intéztük el, de egyébként jár minden visszamenőlegesen is (bejelentkezéstől számítva a különbözeteket kifizetik).
A társadalombiztosítás úgy működik, hogy ha a családban van valakinek munkája, akkor annak van TB-je is (itt Sozialversicherung), és jár a házastársnak, ill. a gyerekeknek is. A kórházak sokkal jobban felszereltek, az itteni dolgozók sokkal nyugodtabbak. Gyerekorvos csak kórházban van, egyébként a körzeti orvos vizsgálja a gyerekeket is.
Patika nagyobb helységekben van külön, kisebbekben a körzeti orvosnál van berendezve az is (hiszen minek kelljen külön elmenni a felírt gyógyszerért?). Terhesgondozás ritkábban van, viszont itt ingyen jár az a színvonal, mint Magyarországon magánrendelőkben, ill. a vérvételt is az orvos csinálja, nem kell külön bemenni kórházba csak emiatt.
Munka, fizetés
Fizetésekről nem írok, mert csak a magaméról tudnék, arról meg nem akarok. Több, mint Magyarországon. Annyit azért mégis leírok, hogy itt a havi fizetést egy évben nem 12-szer kapja az ember, hanem 14-szer, és hogy a minimálbér nem tudom hogy van hivatalosan, de teljes munkaidős állásért havi kb. 1000 eurónál (bruttó) nem fizetnek kevesebbet. Itt a munka nem napi 8, hanem inkább 9-10 óra. Bár ez azért részben Magyarországon is így van...
Megkülönböztetést egyáltalán nem érzek, ugyanúgy kezelnek, mint bármelyik másik munkatársamat (egy ismerősömnek volt ellenkező tapasztalata, de egy másik cégnél ő is megtalálta a helyét). Egyébként meg lehet próbálni nyelvtudás nélkül is állást keresni, nem lehetetlen, csak sokkal kisebb az esély, és eléggé behatárolt a terület (idénymunka, betanított munka). Angollal már jobb az esély, mérnökként legalábbis jó pár kollégám van, aki angolul kommunikál, meg itt amúgy is mérnökhiány van.
Oktatás, ruházkodás, szórakozás
Ruha, cipő, műszaki cikk ugyanannyi, vagy olcsóbb. Minden olyan dolog viszont a fizetések arányában sokkal drágább, amihez sok emberi munka kötődik (hiszen a dolgozókat meg kell fizetni), tehát főleg a szolgáltatások. Étterembe azért eljárunk néha, fejenként itallal, desszerttel 15 euróból megvan (falusi vendéglő), de amit lehet (pl. autószerelő) inkább Magyarországon intézünk hazalátogatáskor.
Óvoda (Kindergarten) és az általános iskola alsó tagozata (Volksschule) minden kis faluban van. Felső tagozat (Hochschule) a nagyobb falukban, bölcsőde (Krabbelstube) és középiskola csak a nagyobb városokban. Egyébként még a legkisebb faluban is óriási játszótér van.
Sokba kerül a kiköltözés
A kiköltözés körül van sok adminisztrációs teendő, de azért nem ördöngösség elintézni. Budapest és Ausztria között nagyon jó a vonatközlekedés! Mi a kisfiunk, és a terhesség miatt továbbra is autóval járunk Magyarországra, de akinek nincs plusz „csomagja", járhat vonattal.
Ja, és itt mindenki nyugodt, udvarias, mosolygós, és senki sem siet, kapkod. Gyorsan átragad az emberre, és ez szerintem megfizethetetlen...
A kiköltözéshez pénz kell, sok pénz. Mi úgy jöttünk ki, hogy csak elég lesz a maradék megtakarításunk, de az első 3-6 hónap nagyon szűkös így is! Aztán mikor ki van fizetve a kaució, a költözés, megvan a bútor, a mosógép, át van íratva az autó, stb. azért beindul a dolog, és lehet félrerakni!
Összességében anyagilag jobban ki lehet jönni, de itt sincs kolbászból a kerítés. Mi egyáltalán nem bántuk meg, hogy ide költöztünk! Nem mondom, hogy soha nem költözünk vissza Magyarországra, de amíg ekkora a különbség a két ország között (és nem a pénzre gondolok, hanem a biztonságra, nyugalomra), biztos hogy nem..."
Utolsó kommentek