Szabolcs története sok érdekes fordulatot tartogat, ám számomra mégis az volt a legérdekesebb benne, hogy ismét bebizonyosodott, mint oly sok minden az életben, a határátkelés sem fekete-fehér történet, és messze nem olyan egyszerű, mint ahogyan sokan gondolják.
„Tíz ok, amiért szeretek itt élni” – miért szereted azt a várost / országot, ahol élsz? Vagy mi idegesít benne? Írd meg te is a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!
A kép illusztráció
„Néhány perccel ezelőtt fejeztem be a Mocskos hazaáruló lettem című poszt olvasását. A levél írójával sokban közös a történetem. Azzal a különbséggel, hogy én egy autó- és diákhitel okán léptem le.
Én azon szerencsés helyzetben voltam, hogy édesanyám külföldön élt. Sokszor beszéltünk róla, hogy menjünk ki mi is a párommal, de akkor még csak kettesben éltünk.
A diákhitel tette be a kaput
Diplomás létemre az építőiparban dolgoztam ipari alpinistaként. Mivel télen nagyrészt leálltunk, az addig felhalmozott tartalékból éltünk. Majd jött a lehetőség, vettem egy új autót, persze hitelre.
Aztán 2006-tól egyre kevesebb volt a munka. Maszekoltam éjjel-nappal, mert a melóhelyen egyre több volt a leállás. De a maszekolás persze nem hozott annyit a konyhára... Közben pedig a törlesztő részletek csúsztak. Kamatkülönbözetek... stb. Közben pedig megszületett a kislányom is.
Ami betette a kiskaput, az a diákhitelem, amit egybe kellett volna visszafizetnem, mert nem fizettem a törlesztőrészleteket. A párom utolsó pillanatban írt édesanyámnak, hogy gáz van.
Szerencsére beesett két nagyobb munka is, amiből az elmaradásom rendeztem. Közben édesanyám telefonon hívott, hogy készüljek, mert három hét múlva indulok ki hozzájuk.
Franciaország némi hátszéllel
A párom és a kislányom átmenetileg odaköltöztek a másik nagymamához. Én pedig elindultam egy fix összeggel. 2008 augusztusban megérkeztem Franciaországba. Szeptember elsejétől pedig egy építőipari cégnél kezdtem el dolgozni, minden nyelvtudás nélkül.
A kollégák nagy része barátságos és érdeklődő volt, de sok megalázó helyzetben is volt részem. Összességében azonban nagyon jó volt minden. A harmadik hónap után keresni kezdtem saját albérletet, találtam is elég gyorsan egy megfelelő ingatlant. Ami azért is nagyon jó volt, mert alig tíz percre volt a munkahelyemtől.
Mivel minden adott volt, a családom is megérkezett. Ami különösen jó volt, mert internet híján csak levélben tudtuk tartani a kapcsolatot, és néha telefonon. Aztán az örömbe némi üröm is vegyült, ugyan is decemberben megszűnt az állásom, akkorra gyűrűzött be az építőiparba a 2008-as válság.
Beárnyékolta sajnos az ünnepeket ez az esemény, de igyekeztem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Ami azért is mehetett könnyen, mert a kinti szociális ellátórendszer olyan mértékben védte a munkavállalót és támogatta anyagilag, amivel, ha nehezen is, de sikerült átvészelni azt a néhány hónapot.
Szerencsére gyorsan találtam munkát, a későbbiekben pedig saját vállalkozásba kezdtem. Sajnos a vállalkozásom egy év után becsődölt, mert a fővállalkozó nem fizette ki a szerződésben vállalt összeget. Pereskedni kezdtem a pénzemért.
Az öntödei munka
Megint jött egy nehezebb hónap, de ismét szerencsém volt, mert el tudtam helyezkedni egy öntödében, ahol bizonyos autómárkáknak gyártottak motorblokkokat.
Nehéz fizikai munka volt, de megfizették, a kollégák pedig nagyon jó fejek voltak. Egyetlen dolog jelentett csak nehézséget, mégpedig az, hogy „szerződéses” dolgozó voltam.
Ez azt jelentette, hogy egy munkaerő-közvetítő céggel kellett szerződést kötnöm, volt, hogy egy napra, de volt, hogy több hónapra szólt a szerződésem. De folyamatosan dolgoztam.
Ezek is érdekelhetnek
Mivel szerződéssel alkalmaztak, volt olyan eset, hogy telefonáltak a munkaközvetítő cégtől, hogy holnap ne menjek dolgozni, pedig „élő” szerződésem volt. Mikor ezt jeleztem, csak az volt a válasz, hogy ők ezt kapták utasításba.
Másnap délelőtt jött ismét a telefonhívás, hogy éjszakai műszakba menjek dolgozni. Attól a naptól kezdve végig éjszakai műszakban dolgoztam. Imádtam a munkám, már csak azért is, mert hétfő estétől péntek reggelig dolgoztunk, de a pénteki napot is fizették.
Mi voltunk a „magyar család”
Menet közben másik albérletbe költöztünk, ahol nagyon gyorsan berendezkedtünk, mondván a magyarországi életünket teljesen hátrahagyjuk. A kislányom is elkezdte az óvodát, amit az anyukája élt meg nehezebben. :)
A beilleszkedésben nagyon sokat segített az, hogy egy kis faluban laktunk, mi voltunk a „magyar család” és úton útfélen megállítottak minket és érdeklődtek és támogatásukról biztosítottak minket. Nagyon jó érzés volt.
Az sem volt utolsó szempont, hogy az én fizetésem bőven elég volt arra, hogy megéljünk. Magunk mögött hagyhattuk az itthoni problémákat. Sokat utaztunk, kirándultunk. Nem kellett „filléreskedni”, és ez nagyon sokban hozzájárult ahhoz, hogy megtaláljuk a számításunkat.
Egy tragédia következményei
Sajnos azonban édesanyám súlyosan megbetegedett, kezdetben még bizakodóak voltunk, de ahogy haladt előre az idő annál inkább vált nyilvánvalóvá az elkerülhetetlen.
Végül hosszan tartó betegség után 2011-ben édesanyám meghalt, ami rányomta a hétköznapokra a bélyegét. Ő volt, aki összetartotta a családot, nem sokkal halála után a párom és a kislányom visszaköltöztek Magyarországra.
Én továbbra is kint maradtam, és ez a kapcsolat rovására ment. Egy véletlennek köszönhetően ismerkedtem meg a volt menyasszonyommal (aki most a feleségem).
Akkor már az internet adta lehetőségek révén tudtuk tartani a kapcsolatot. Többször is terveztük, hogy de jó lenne, ha meglátogatna, de valahogy sosem jött össze a dolog. Sajnos annak a lehetőségétől elzárkózott, hogy külföldre költözzön.
A visszatérés
Teltek a hónapok, egyre jobban elmélyült a kapcsolatunk, én pedig nem zárkóztam el a lehetőség elől, hogy esetlegesen én költözzek vissza Magyarországra.
Végül is ennek az adott egy nagy lökést, hogy megszűnt a szerződésem a munkahelyemmel. Így aztán fogtam a cuccom és visszaköltöztem.
Nagyon nehéz volt az első egy év újra „itthon”, és nem csak azért, mert nem volt munkám. Sokkal inkább a mentalitás különbség miatt.
Azzal nyilván mindenki tisztában van, hogy külföldön jobbak a kereseti lehetőségek - természetesen dolgozni kell a pénzért - de számomra nem az anyagiak voltak az elsődlegesek, sokkal inkább az, amikor az utcán vagy a kollégákkal beszélgettünk akkor nem arról szólt a beszélgetés, hogy kinek milyen nehézségei vannak, sok a rezsi, vagy drága a gyógyszer... a hangulat az a más...
Összesen négy évet éltem kint, de ha valakire, akkor rám inkább mondható lenne a hazaáruló jelző, mert sokkal inkább éreztem... érzem magam franciának, mint magyarnak. És nem feltétlenül az anyagi jólét miatt.”
HÍRMONDÓ
Az év eddigi legjobb hollandiai munkalehetőségei
A britek uniós kilépése miatt egyre nagyobb lendülettel tör előre Hollandia a magyarok kedvenc külföldi célországai között, amire jó példát adhatnak ezek a lehetőségek is.
Ahonnan már elmenekülni sem lehet
Kelet-Magyarország hagyományosan nehéz helyzetben van, ám az utóbbi évek tovább rontottak a helyzeten. Záhony és környéke például olyan hely, ahol gyakorlatilag mindenkinek vannak ismerősei, akik az elmúlt években költöztek el – sokan külföldre.
Ami mindenképpen kell a külföldi munkavállaláshoz
Amikor valaki elkezdi tervezgetni a határátkelést, nyilván végigveszi, mi minden kell hozzá, mi az, ami nélkül nem szabad elindulni.
Rengeteg pénzt jelentenek a külföldi diákok
Majdnem negyedmillió külföldi hallgató iratkozik be minden évben a brit egyetemekre, ami elképesztően nagy bevételt jelent az országnak.
(Fotó: pixabay.com/guy_dugas)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek