Talán nem túlzás azt állítani, hogy mi, magyarok, hajlamosak vagyunk inkább félig üresnek tekinteni a mindenkori poharat, ezzel együtt is érdekes, hogy miként látjuk saját magunkat a többi európai országhoz viszonyítva. Mennyire szeretünk abban az országban élni, ahol élünk, mennyire vagyunk boldogok otthon és a munkahelyen? Rögtön kiderül.

„Tíz ok, amiért szeretek itt élni” – miért szereted azt a várost / országot, ahol élsz? Vagy mi idegesít benne? Írd meg te is a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Az Európai Unió (még pontosabban: a Bizottság) időről időre nagyon érdekes felméréseket készít, ebben az esetben például azt próbálták meg kideríteni, mennyire boldogok az uniós állampolgárok az élet különböző területén. 

A tavaly szeptemberben és októberben végzett felmérésben (itt letölthető az egész) arra voltak kíváncsiak, az emberek hogyan érzik magukat a családban, a munkahelyen, otthon, és persze az országban. 

A 28 tagállamban végzett felmérés immár a hetedik a sorban (az elsőt 2006-ban csinálták, majd 2009, 2011, 2012, 2014 és 2016 következett), azaz van összehasonlítási alap. 

Ami az összképet illeti, a válaszadók 91 százaléka boldogan él a családjában, közel kétharmad (64 százalék) pedig a munkájával is elégedett. Tízből kilenc ember boldog abban az országban, ahol él, 78 százalék pedig az Európai Unióban. 

A válaszadók háromnegyede pozitívan áll Franciaországhoz (74 százalék), Németországhoz (72) és az Egyesült Királysághoz (64). Az Egyesült Államok nem túl népszerű (45 százalék, 2016-hoz képest 16 százalékpontos esést bemutatva), és az európaiak nem nagyon bírják Kínát (32), és Oroszországot (28) sem. 

A családi élet 

Ami a családot illeti, általában véve azt mondhatjuk, hogy tíz emberből hét boldog a családjával. A lista egyik végén a dánok (99 százalék), az írek és a máltaiak találhatók (97 százalék), de a többség is bőven 90 százalék környékén vagy a fölött mozog. 

A lista végén a kelet-európai országok találhatók, Magyarország (84) hátulról a hatodik a görögök (86) mögött, de a csehek, a románok, a szlovákok, a litvánok és bolgárok előtt.

A felmérés ennél mélyebbre is megy, én ebbe nem mennék bele, akit érdekel, bogarásszon nyugodtan az eredeti jelentésben. Annyit talán érdemes megjegyezni, hogy kiderült: minél magasabb valakinek a végzettsége, annál valószínűbb, hogy boldogabb otthon. 

Érdekes módon a menedzserek, és a fehérgalléros munkát végzők is boldogabbnak vallották magukat, mint például a munkanélküliek – ezen annyira nincs mit csodálkozni… 

Karrier 

Négy országot kivéve elmondható, hogy az emberek több, mint fele a jelenlegi munkahelyén, ami érdekes adat szerintem. Az élen az írek (84 százalék) állnak, megelőzve a dánokat (81), és az osztrákokat (79). 

Ami a magyarokat illeti, pontosan kétharmad mondta, hogy elégedett a jelenlegi munkájával és karrierjével, ami éppen az uniós átlag (64) fölött van. 

Az is érdekes, kik csúsztak be az 50 százalékos határ alá. A legutolsók a görögök, amit az elmúlt lassan tíz év válsága után tulajdonképpen meg is lehet érteni. 

Előttük három ország áll egyaránt 49 százalékkal, méghozzá a ciprusiak, a bolgárok és (legalábbis nekem némi meglepetésre) a franciák. Ami még érdekes, hogy a franciák 15 és a lengyelek 10 százaléka azt sem tudta megmondani, egyáltalán boldog-e a munkájával.

Ebben az esetben érdekes azt is megnézni, miként változtak a vélemények a 2006-os első felmérés óta. Annál is inkább, mert elég komoly ugrások tapasztalhatók. 

Örvendetes módon például Magyarország esetében is, ahol 2006-hoz képest 22 százalékponttal többen boldogak a munkahelyükkel, és ez a lengyelek (24) után a második legnagyobb emelkedés. 

A legnagyobb csökkenés ezen a téren az elmúlt bő évtizedben a spanyoloknál, az olaszoknál és a görögöknél volt tapasztalható – nem kell hozzá közgazdasági lángésznek lenni, hogy ezt kapcsolatba hozzuk a 2008-as válsággal és annak következményeivel. 

Az ország 

A határátkelés szempontjából is fontos kérdés, mennyire érzi jól magát az ember a saját országában (vagy ott, ahol él). Nos, tanulságos lista következik, amit persze mindenki úgy értelmez, ahogy akar. 

Általánosságban tízből kilenc európai boldog ott, ahol él. A lista élén (már megint…) a dánok állnak (99 százalék), őket az írek (98), majd a hollandok és a svédek (97-97) követik, de a többiek sincsenek annyira lemaradva, általában 85 százalék körül mozognak az eredmények, ami nem rossz. 

Aztán az olaszoknál kezd másképp kinézni a kép, bár a 80 százalék még így sem rossz, aztán jönnek a csehek, a litvánok (még 70 százalék fölött), aztán az utolsó három: a románok (67), a bolgárok (66) és a sor végén a magyarok, ahol tízből már csak hat ember vallotta magát boldognak.

Ami már csak azért is érdekes, mert közben saját bevallásunk szerint sokkal boldogabbak vagyunk, mint 2006-ban, ezen a téren csak a portugálok előznek meg minket (ott 28 százalékpontos emelkedés volt, Magyarországon 26). 

A hangulat általában sem sokat romlott az Európai Unióban, a horvátok állnak -7 százalékponton (ugye ők 2006-ban még nem is voltak tagok), míg a franciák, a németek, a belgák és a luxemburgiak véleménye változatlan.

Nem tudom, mi lehet mindennek az oka, majd ti megfejtitek a kommentekben. :) 

Az Európai Unió 

Sokat halljuk az EU ekézését, de a helyzet az, hogy a megkérdezettek nagy többsége szeret az Európai Unióban élni. Leginkább a luxemburgiak (97 százalék), az írek (94) és a hollandok, valamint a dánok (92-92). 

A magyarokat megint a lista másik végén kell keresni, ráadásul olyannyira a végén, hogy megint a legutolsók vagyunk a magunk 57 százalékával (ami mondjuk még így majdnem tízből hat ember) a cseheket, a románokat és a görögöket megelőzve.

Az állandó EU-véget emlegetők alighanem csalódottan veszik majd tudomásul, hogy 20 országban is sokkal pozitívabban állnak most az uniós élethez az emberek, mint 2012-ben. 

A legnagyobb az emelkedés Portugáliában (31 százalékpont), Magyarországon (26), és Cipruson (21). Na, erre varrjunk megint gombot: szóval annak ellenére, hogy még mindig nálunk szeretnek az emberek a legkevésbé az Európai Unióban élni, a tendencia egyértelműen és erősen emelkedő az elmúlt öt évet figyelembe véve. 

Na, nem kínoználak titeket még több adattal, szerintem elég érdekesek ezek a megállapítások, folytassuk a kommentekben!

HÍRMONDÓ 

„Egyelőre nincs napirenden a hazaköltözés”

Az óvodapedagógusi munka nem kifejezetten az, amelyik elsőként eszünkbe jut a külföldi munkavállalás kapcsán, pedig így is el lehet helyezkedni. Példa erre Mónika története, aki lassan négy éve él Németországban. 

Elképesztő mértékben ugrottak meg a fizetések az építőiparban 

Az egyik legnagyobb magyar építőipari cég ügyvezetője szerint tetőzött a szakemberhiány az ágazatban, aminek egyik következménye a munkadíjak megugrása volt. A másik a külföldön dolgozók hazacsábítása lehet. 

Csodálatos dolog történt a londoni lakásokkal

Amiben sokan már nem is reménykedtek, bekövetkezett a brit fővárosban. Általában véve is alig nőttek az ingatlanárak a szigetországban, de London ezen belül is különlegesnek számít. 

(Fotó: pixabay.com/JanaHavlik)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.