Így november vége felé a határátkelők jó része már eldöntötte (vagy nagyon kezd a körmére égni a döntés), hogy hol és kikkel tölti az ünnepeket: felkerekedik és hazautazik a (szűkebb-tágabb) családhoz, esetleg a család utazik hozzá, vagy a legrosszabb esetben mindenki külön karácsonyozik. Ma amolyan vitaindítóként megpróbáltam összeszedni pár (komoly és nem annyira komolyan veendő) érvet az utazás és a maradás mellett, aztán ti majd a kommentekben elmesélitek, hogyan tervezitek a dolgot.
„Őrült rohanás volt az egész, tiszta stressz, pedig azt hittem, majd kipihenem magam!”
„Valami nem volt az igazi, kicsit idegennek éreztem magam a saját hazámban, pedig nem erre számítottam.”
Nem biztos, hogy szó szerint, de szerintem rengeteg határátkelő gondolja (vagy mondja is ki) a fenti mondatokat a Magyarországon töltött évvégi ünnepek után, miközben persze nagyszerű dolog a család körében lenni karácsonykor, találkozni a régi barátokkal, ismerősökkel.
Vajon melyik az erősebb, azaz (kicsit másként feltéve a kérdést): menni vagy maradni?
Mivel szinte napra pontosan egy hónap múlva lesz karácsony, érdemes talán elgondolkodni az évvégi hazautazás előnyein és hátulütőin – kicsit listázva is mindkét oldalt, aztán majd ti úgyis jól megmondjátok a kommentekben, mit gondoltok róla (aki hosszabban is kifejtené, az nyugodtan tegye meg levélben, külön posztban)!
Érvek a hazautazás mellett
Találkozol a családdal és a barátokkal
Nyilvánvalóan ez a legerősebb érv (sőt: AZ érv), hiszen mi másért utazna haza az ember karácsonykor, mint hogy a szeretteivel töltse az időt? Nem kell adott esetben magányosan nézni mások boldogságát, hanem a családunkkal lehetünk, élvezhetjük saját kis hagyományainkat.
Itt akár be is fejezhetném ezt a posztot, hiszen a legtöbben alighanem ez alapján döntenek az utazás mellett. Nem fejezem be (mert kapnék a fejemre), mert a dolog azért ennél bonyolultabb kicsit.
Nyilván az utazás mellett szól, hogy más azért személyesen találkozni a családdal és a barátokkal, mint mondjuk Skype-on. Leülni dumálni, meginni egy (két, három…) sört – ilyenkor még az egyébként idegesítő nagybácsi is elviselhető, legalábbis egy rövid ideig.
Édesanyád főztje
Az anya főztjénél nincs jobb a világon, még akkor is, ha van, mert nem egyszerűen gasztronómiáról van szó, hanem a gyerekkor ízeiről. És az nagyjából biztos, hogy a kedvenceidet fogja sütni-főzni. Ezen nincs mit ragozni.
A karácsonyi családi hagyományok
Ha már az előbb említettem a hagyományokat, azért egy-két gondolat erejéig érdemes kitérni rájuk. Nem csak az egész nemzetre érvényes tradíciókról van szó, sőt, elsősorban nem azokról, hanem az olyan apróságokról, melyek minden család életében jelen vannak, és csak az adott család életében vannak jelen.
Például az a sütemény, aminek ugyan voltaképpen semmi köze a karácsonyhoz, de valamiért úgy alakult, hogy csak és kizárólag akkor sütitek meg. Ember nem tudja már, miért lett ez így, de így van, és jó ebben egy kicsit elmerülni.
Az a régi, nulla anyagi, ám felmérhetetlen érzelmi értékkel bíró fadísz is otthon vár, amit még gyerekként készítettél, és azóta szertartásosan minden évben felkerül a fára.
Ezek azok az aprónak tűnő, ámde nagyon fontos dolgok, ami miatt egy otthoni karácsony mindig más lesz, mint egy külföldi.
A megszokott dolgok
Vannak olyan dolgok, amiket külföldön nem, vagy nem olyat lehet kapni. Nem is feltétlenül a minőség számít, hanem az emlékek és az adott termékhez kapcsolódó érzelmek.
Tudomisén, a Baba szappan vagy a Boci csoki közül egyik sem a műfaj csúcsa, de azért ragaszkodunk hozzá, és ilyenkor jó beszerezni és magunkkal vinni belőle.
Feltöltődsz
Azért a külföldi élet (különösen az első egy-két évben) igencsak stresszes tud lenni, az ismeretlen hagyományok, a nyelv, a különböző szokatlan élethelyzetek miatt.
Odahaza viszont minden ismerős, az emberek, a gesztusok, tudod, hogyan reagál a zöldséges, az eladó (bár néha azt kívánod, ne tudnád…), szóval ilyenkor kicsit lehet feltöltődni (és rájönni, hogy voltaképpen jobb, hogy nem is vagy itt, de ezt csak dupla zárójelben jegyzem meg).
Jól szakaszol
Bocs, de ezt nem tudtam jobban megfogalmazni. Embere válogatja, de én például olyan vagyok, akinek segít, ha szakaszokra bonthatja a dolgait, vagy akár egy évet.
Ha az ember akár kétszer-háromszor hazalátogat egy évben (vagy a szerettei, barátai látogatják meg őt külföldön), akkor sokkal könnyebb a hiányukat is kezelni, hiszen tudod, hogy mikor mész, vagy ők mikor jönnek, és „azt a két hónapot már guggolva is kibírom”.
Érvek a hazautazás ellen
A fentiek alapján az ember persze azt gondolhatja, nem lehet kérdéses, hogy karácsonykor haza kell utazni, ám akadnak ellenérvek is. Hogy ezek mennyire erősek (vagy komolyan vehetők), azt mindenki döntse el maga.
Az utazás
Az első és egyik legfontosabb érv maga az utazás és a vele járó macera. Bepakolni, kipakolni, bepakolni, kipakolni, mindezt egy hét alatt, ráadásul ha repülővel utazik az ember, akkor tömeg van, nagyon korán ki kell menni a repülőtérre, és csak reménykedni lehet, hogy minden időben indul és érkezik.
Ha autóval utazunk, akkor az egyrészt sokáig tart, másrészt kódolva van valami jó nagy dugó, és akkor az időjárásról még nem beszéltünk. Szóval az utazás elég macerás tud lenni…
Azok a fránya anyagiak
… és persze drága is. Aki ilyenkor ki tud fogni egy jó fapados ajánlatot, az maga Óz, a nagy varázsló, mert a légitársaságok sem hülyék persze, pontosan tudják, hogy ilyenkor aztán megszaladhat a virtuális toll.
Egy fokkal jobb a helyzet, ha autóval is haza tudunk menni, akkor viszont a fentiekkel kell számolni.
Honvágyad van? Csak rosszabb lesz!
Nagyon hiányoznak már az ismerős helyek, a családod, a barátaid, nyilván alig várod, hogy velük legyél. A honvágy és az emberi természet azonban fura dolog, hiszen egyrészt fantasztikus érzés végre otthon lenni, másrészt ez a pár nap nagyon gyorsan elrepül, és amikor ott állsz, hogy indulni kell, az lehet olyan rossz, hogy azt kívánod, inkább ne is jöttél volna. Idővel aztán persze minden a helyére kerül, de a búcsú a legtöbbször nagyon nehéz.
A családod
A távolság mindent megszépít, csak aztán beköszön a valóság, és kiderül, hogy a végtelenül idegesítő nagybácsi semmivel sem lett kedvesebb a legutóbbi találkozás óta eltelt hónapokban. Sőt.
Ráadásul miközben körberohanod a családot (nehogy valaki megsértődjön, amiért pont vele nem találkoztál), és a barátokat (nehogy valaki megsértődjön, amiért pont vele nem találkoztál), nagyjából 15-ször kell válaszolnod ugyanazokra a kérdésekre, ami egy idő után azért fárasztó.
A családdal kötelezettségek is járnak, nem lehet kihagyni az idegesítő nagybácsit, sem a hátad közepére nem kívánt unokatestvért, mert egyrészt jönnek, másrészt nem illik. Pedig te a drága idődet nem velük szeretnéd tölteni.
Ha nem utazol haza, ilyen problémáid tuti nem lesznek.
A fordított kultúrsokk
A fordított kultúrsokkról már elég sok szó esett itt, a blogon is (például ebben a posztban), nagyon leegyszerűsítve arról van szó, amikor hazaérkezve rádöbbensz, hogy idegennek érzed magad, és egy csomó mindent nem értesz, ami Magyarországon zajlik.
A jelenség azért is furcsább talán, mint a „sima” kultúrsokk, mert azt feltételezed, hogy otthon mindent ismersz, benne élsz a kultúrában, a hétköznapokban.
Csakhogy gyakran előfordul (pláne ha már több éve él külföldön az ember), hogy azon kapja magát, nem érti, mi zajlik, mi több, idegesíti is jó pár dolog. Ha ehhez még hozzáadódik a család értetlensége is, akkor egy ünnepi időszak akár keserűvé is válhat.
Mit mond a szakember?
Végezetül nézzük, mit mond a szakember erről az egész kérdésről! Nóra tavaly ilyentájt írt a témában a blogra, ő a külföldön élés témáját kutatja, és szerintem érdekes, amit írt. Lássunk néhány részletet (a teljes posztot itt találod)!
A feszített programról
Döntsd el, hogy mit akarsz! Ha most henyélni szeretnél és ébresztőóra nélkül felkelni, tedd azt, de akkor ne érezd magad frusztráltnak, ha nem tudsz minden rég nem látott rokonnal és baráttal találkozni.
Ha viszont inkább a magyar kapcsolataidat ápolnád, akkor beszélj meg minél több találkozót (akár már az utazás előtt elkezdheted a szervezésüket), viszont ne várd, hogy kipihenten térsz majd vissza külföldre, úgyhogy – szerintem – jobb, ha már előre betervezel egy pihenési időszakot karácsony utánra.
Van néhány olyan program, ami lemondhatatlan, ahol nincs döntési szabadságod, egyszerűen adott, hogy december 24-én este mindenki összegyűlik a nagymamánál. Ezeket szépen tedd be fix, mozdíthatatlan pontként a látogatások tervébe.
A többinél viszont, ahol van választási szabadságod, védd meg, ami fontos neked, amit előzőleg célként, vágyként, kívánságként megfogalmaztál a magad számára.
Szabad nemet mondani plusz még egy karácsonyi ebédre, hiszen a mi igényeink és jóllétünk is fontos. És el lehet fordítani a fejünket, amikor a metró mozgólépcsőjén még egy érdekes programlehetőség plakátját pillantjuk meg, tudva tudván, hogy érdekes lehetőség ugyan, de éppen elég annyi program, amennyit már beterveztünk.
Hazalátogatáskor sokszor felmerül egy sürgető érzés, a valamiről való lemaradás, valami kihagyásának félelme. Ne aggódj, ez csak egy képzet.
A családi kapcsolatokról
Egyrészt ilyenkor szembesülünk azzal, hogy megváltozott a szeretteinkkel való kapcsolatunk, hiszen mindketten más emberek lettünk, másrészt pedig rájövünk arra is, hogy a kezdeti űrt, amit az elmenetelünkkor magunk mögött hagytunk, bizony, betömték, az élet megy tovább nélkülünk is.
Nincs meg a régi helyünk, ahova visszatérhetünk. Talán átrendezték, átalakították a szobánkat, talán a családi feladataink elvégzésére másokat kértek meg. Hát, nem a legkellemesebb érzés ezzel találkozni. Talán ahhoz az érzéshez tudnám hasonlítani, amit egy édesanya érez, amikor a gyermeke felnő, és rájön, hogy a gyermeke nélküle is remekül boldogul.
Mi vigasztalót lehet ilyenkor mondani? Azt, hogy lesz viszont egy új, más helyünk a családban. Lehet egy új szerepünk, ahol kamatoztathatjuk a külföldi tapasztalatainkat. Hiszen ki tudná annyi történettel szórakoztatni és annyi érdekességgel elkápráztatni a vacsoraasztal körül ülőket, ha nem mi, külföldön élők?!
A fordított kultúrsokkról
A másik tipikus belső folyamat, ami lezajlik egy külföldről hazalátogatóban, a külföldi életének és a magyarországi napjainak összehasonlítása („Hmmm, Londonban képesek az emberek szépen sorba állni és türelmesen várakozni a buszra való felszállásra, itt vajon miért nem?!”), és végül a kétkedés („Biztos, hogy jól döntöttem, amikor elköltöztem?”).
Nem biztos. A hazalátogatás ugyanis szembesít egy másik alternatívával: így is élhetnél, ha Magyarországot választod. Biztos, hogy a külföldit akarod? Alaposan fel tudja kavarni a lelkeket.”
Szóval a kérdés akkor az, hogy hazalátogatni vagy sem, illetve nektek milyen ezzel kapcsolatos (jó és rossz) élményeitek voltak? Írjátok meg kommentben vagy ha hosszabb, akkor a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!
HÍRMONDÓ
„Ijesztő” dolgot mondott a miniszter az orvosok elvándorlásáról
A miniszterek éves parlamenti meghallgatásai általában nem tartoznak a legizgalmasabb programok közé, sokszor az utójáték sokkal érdekesebb, mint maga az esemény… Nem volt ez másként az emberi erőforrások miniszterének meghallgatásán sem.
Szlovákia rámozdul a külföldi munkaerőre
Nincs mese, a szlovák gazdaságnak szüksége a külföldről érkező munkaerőre, így aztán Pozsony a jövő év tavaszától várhatóan egyszerűsíti a foglalkoztatásukat. A szakszervezetek szerint csak a fizetéseket akarják alacsonyan tartani.
Elvándorlás és hazaszeretet
„Nem állítjuk, hogy jobb külföldön, vagy jobb otthon. Egyszerűen csak betekintést nyerhetünk néhány érintett fiatal sorsába, életébe, és így kapunk egyfajta összképet a problémáról.”
(Fotó: pixabay.com/Talmacita)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek