A kérdést a heti ajánló egyik blogja tette fel három Svájcban élő magyarnak, és egész érdekes válaszok születtek ételektől családon át egészen a hétköznapokig. Aztán maradva a kajafronton egészen Okinaváig repülünk, ahol kiderül, mit keres egy távoli japán szigeten a kürtőskalács (és tényleg lehet kapni!), végül megnézzük, milyen Ausztrália felülnézetben. Szerintem jó kis út lesz!

Neked mi hiányzik Magyarországról - és mi nem? Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

(Fotó: flickr.com/topbudapest)

Induljunk el Európából, méghozzá Svájcból, ahol a TutiFrankó blog kérdezett meg három ott élő magyart arról, mi hiányzik nekik (és mi nem…) Magyarországról.

„Mi az, ami leginkább hiányzik Magyarországról? 

Tamás: Egyértelműen a család, bármennyire is elcsépeltnek hangzik. Hiányzik, hogy az öcsémmel fiús dolgokat csináljunk. Ha külföldön élsz, nem lepheted meg a szeretteidet csak úgy, nem ugorhatsz be hozzájuk, ha rossz napjuk van éppen. 

Hiányoznak továbbá a barátaim, a volt kollégáim, az otthoni teljesítmény túrák, a sárkányhajó csapatom és a balatoni nyarak. Otthon táncot tanítottam, táboroztattam, gyerekekkel foglalkoztam, ezekben itt Svájcban nincsen részem. 

Mivel még nem beszélem tökéletesen a nyelvet, hiányzik az a jóleső érzés is, hogy értek mindenkit magam körül. Hiányzik a magyarok spontaneitása, itt egy ebédet vagy esti iszogatást is pontosan meg kell tervezni előre. 

Ja, és talán hihetetlen, de a napi esztétikai élményhez hiányoznak a szép lányok és nők! Férfiként feltűnt, Svájcban mennyire nem ad magára a gyengébbik nem, meg sem próbálnak nők lenni. 

Ági: Nekem leginkább a családi élmények hiányoznak, például a kerti partik a szélesebb rokonsággal. Hiányolom a nagy telek körüli teendőket, azt a hatalmas teret, amit otthon megszoktam, és ami itt csak álom egyelőre. Pótolhatatlan az a kapcsolati hálózat, amit odahaza kialakíthatok a rokonok és a barátaik által. 

Magából az országból leginkább a hagyományok hiányoznak, amiket jól ismerek, és otthon talán már egy kicsit untam is őket, hiszen az „enyémek”. Ilyen például március 15-e, augusztus 20-a, a különböző fesztiválok és búcsúk. 

Hiányoznak azok a kizárólag magyar vonatkozású dolgok, amelyeket átadhatnék a gyerekeimnek. Itt minden új, és a leendő gyerekeimmel majd együtt kell beletanulnom a kultúrába is. 

Norbi: A svájci nagyon szorgos nép, augusztus elseje és karácsony között egyetlen extra szünnap sincsen. Ebben az időszakban nekem kifejezetten hiányoznak a magyar nemzeti ünnepek, főként a pihenés miatt. 

Talán kicsit morbidan hangzik, de én nagyon szeretem otthon a gyertyákkal kivilágított novemberi temetők látványát, hangulatát. Na, olyan itt nincsen. 

Kultúremberként hiányzik még a magyar színházi előadás is. Ja, és a nagycsaládi összejövetelek, hogyne, azokra itt nincsen mód. 

No, és néhány megfoghatatlan dolog így a végére: hiányzik a lángos illata tihanyi látképpel körítve, a majális hangulata, a hazai ízek, a Family Frost zenéje, a Lánchíd fényei, a kétütemű Trabant hangja és a metró ill. a kisföldalatti tipikus „illata”. 

Mi az, ami nem hiányzik otthonról? 

Tamás: Egyáltalán nem hiányolom a tipikus magyar vezetési „kultúrát” az utakon (dudálást, levillogást). Pompásan elvagyok anélkül, hogy a politikusok teljesen hülyének néznek, ám a szűklátókörű embereket mégis tudják befolyásolni. 

Nem hiányzik a sok panaszkodó ember sem, no meg a vasárnap hajnali motoros fűrész vs. sarokcsiszoló szimfónia, egy kis kutyaugatással fűszerezve. 

Ági: Nézd, én nem véletlenül költöztem külföldre. Nem hiányzik az állandó stressz a megélhetés miatt, a reményvesztettség, a savanyú arcok, a fellengzés, a kilátástalanság és az irigység. Semmiféle nosztalgiát nem érzek a kórházak gusztustalansága és a korruptság iránt. 

Kellemetlen arra gondolni, hogy Magyarországon milyen sok a beszűkült gondolkodású, rasszista és maradi felfogású ember. Szerencsésnek érzem magam, hogy egy olyan országban élhetek, amely közelebb áll az egyéniségemhez. 

Norbi: Amikor haza megyek, utálom, hogy a csapból is a kormány folyik, ráadásul a sikkasztás trendinek számít. Szinte mindenkinek magas a vérnyomása, meg akar halni és ezt meg is osztja bárhol, bárkivel, bármikor, kérdés nélkül. 

Svájchoz képest otthon sok az elhízott ember, az egészségügyből pedig csak nem akar kikopni a hálapénz. Ha a szülőföldemen kilépek az utcára, azonnal szembetűnik a sok kóbor kutya, a kutyagumi, ráadásul az erdők is tele vannak szeméttel. 

Nem hiányoznak a nagy kerítések a házak körül; valamint azok az emberek sem, akik bulizás címén ájulásig isznak. 

Mi az, amit mindig hoztok magatokkal az óhazából? 

Tamás: Emlékeket. Máskülönben pedig el sem indulunk otthonról szalonna, túró, kolbász és száraz tészta nélkül. 

Ági: Pörkölt- és tyúkhúsleves kockát. Leveskocka itt is van, de valamiért más az íze. Azok a lekvárok pedig, amelyeket anyu és anyósom csinálnak minden évben, nem helyettesíthetők semmivel. Benne van a szeretetük. 

Norbi: Az attól függ. Ha repülővel járunk otthon, akkor kerül a csomagba túrórudi, makuka (nem borsodiaknak: napraforgómag), néha jó kis borsodi ropi és konyakmeggy. 

Ha kocsival megyünk, akkor kihasználjuk a magasabb súlyhatárt és bespájzolunk anya lekvárjából, szörpjéből, tésztájából és befőttjéből. Karácsonykor természetesen nem maradhat el a szaloncukor sem. Ja, és akár tetszik, akár nem: felpakolunk egy adag megújuló honvágyat is.” 

A teljes posztot még több kérdéssel és válasszal itt találjátok. 

Mit keres a kürtős kalács Japánban? 

Ha már az előbb olyan nagy hangsúlyt kapott a gasztronómia, menjünk is tovább ezen az úton, igaz, jó messzire, egészen Okinaváig, ahol a Tshabee in Japan blog szerzője fedezett fel egy egészen hihetetlen dolgot.

„Étkezés szempontjából két fő jellegzetessége van a szigetnek: egyrészt messze esik Japán fő szigeteitől, így olyan halakat is lehet itt enni, amiket Tokióban nem. (Bár ebből én nem sokat vettem észre...) Másrészt pedig sok amerikai tartózkodik itt, ami a kajafelhozatalra is rányomja a bélyegét... 

A legfőbb ételük viszont egyik kategóriába se tartozik bele. Az ugyanis a souki soba, egy újabb spagettiféle. A sima sobával ellentétben ez nem hajdinából készül, hanem sima búzalisztből. Amúgy viszont a szokásos módon lében úszik a cucc. Ami ez esetben némi random zöldség, meg oldalas vagy szalonna. Ami nagy kedvencem! :) 

És hogy egy kicsit az amerikai beütés is megmutatkozzon: egy másik itteni jellegzetesség a tacós rizs. (A taco pitába tekert darálthús meg zöldség. Eredetileg mexikói étek, de az USA-ban is közkedvelt gyorskaja.) Itt a hagyományos taco húst pakolják egy adag rizsre, meg adnak hozzá még egy kis sima tacót is. Na ez is hamar belopta magát a szívembe. 

Bónuszként pedig jöjjön egy igazán jellegzetes okinawai finomság: a kürtős kalács. Egy kedves barátom adta a tippet, hogy van egy ilyen üzlet Nahában a Kokusai Doorin, úgyhogy nyilván nem hagyhattam ki. 

Az egyik ottani dolgozótól megtudtam, hogy a tulaj igazából vérbeli okinavai, de egyszer járt Magyarországon, és nagyon megszerette a kürtős kalácsot. Ezt mondjuk nem is csodálom. 

Egyébként ott lehet kapni mindenféle szószokkal, meg hot dog kiadásban is. Én azért maradtam a klasszikus fahéjasnál. Meg a barátnőm családjának is vittem párat kóstolóba. Nekik is tetszett.” 

A kürtős kalács OK, de azért a hot dogos verziót szerintem én kihagynám (na jó, egy kóstolást lehet, hogy megérne…). Mindenesetre a teljes posztot itt találjátok. 

Ausztrália felülnézetből 

Talán emlékeztek még, hogy az Ausztrália A-tól Z-ig blog két főhőse egy négyhónapos ausztrál körutat tett nem is olyan régen. Itt is olvashattatok a kalandokról többször is. Most zárásként egy egészen különleges poszttal álltak elő.

„Végül 29.000 km és 115 nap után visszaérkeztünk a kiindulási pontunkhoz, Sydney-be, a Harbour bridge alá. 

Ahogyan Ellen Johnson Sirleaf is találóan megfogalmazta: „The size of your dreams must always exceed your current capacity to achieve them. If your dreams do not scare you, they are not big enough.” Azaz ha az álmaid nem ijesztenek meg, nem álmodtál elég nagyot. Ennél jobban mi sem tudtuk volna ezt megfogalmazni... 

Ezennel bemutatjuk Nektek az Ausztrál körutunk során felvett drónfelvételeinkből álló válogatást. 

Habár sajnos némelyik nemzeti park területén nem volt engedélyezett a drónozás (pl. Uluru), azért reméljük így is átmegy, hogy mennyire fantasztikusan gyönyörű is ez a kontinens. Akár már holnap nekiindulnánk újra körbejárni... 

Az eredeti posztot itt találjátok.

HÍRMONDÓ 

A hét legérdekesebb álláslehetőségei

Svédország, Ausztria, Anglia, Franciaország, Dánia és egy egészen egzotikus ország is szerepel a listán több más mellett - most te jössz!

Alig maradt munkára fogható ember Magyarországon 

Nem akárki mondta ezt, hanem a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (egyébként a kormányhoz meglehetősen közel álló) elnöke. Parragh Ferenc szerint a magyar gazdaság munkaerőpiaci tartalékai erősen fogynak. 

Kisgyerekes határátkelő vagy? Neked is jár ez a támogatás! 

Törvényjavaslatot nyújtott be a kormány arról, hogy a határon túl született gyerekek is kapjanak életkezdési támogatást és szüleik jegyezhessenek babakötvényt. 

Meddig ellenőriznek még az osztrák határon? 

Mi is megírtuk, hogy hat új átkelő nyílik a magyar-osztrák határon, ugyanakkor még mindig okozhat problémát, hogy Ausztria (Schengen ide, Schengen oda) továbbra is ragaszkodik a határellenőrzéshez. 

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.