Éppen egy hete jelent meg Móni nyári kalandjainak első része, a második részben sok mindenről szó lesz, számomra viszont a legérdekesebb rész a vége felé található, ebből lett a címben megfogalmazott kérdés is – ami persze egyrészt egyike a legősibb problémáknak, másrészt azt hiszem, valahol érinti a határátkelő tematikáját is, hiszen a legtöbben mégis anyagi okokból mennek külföldre. De nem húzom tovább, vágjunk bele! (A képeket köszönöm Móninak!)

„Mikor vége volt a tanévnek júniusban, egy kolléganőm azt mondta, utálja, amikor mindenki azt kérdezi: hová mész nyaralni? Amióta egyedül maradt, mert a férje meghalt, nagyon nehezen jön ki a pénzéből. Szóval, neki a nyaralás utópia. Lássuk, mennyire futotta nekünk abból a pénzből, amit már nekem kellett kigazdálkodni.

Mitől pihenés a pihenés?

Milyen szempontok szerint keresünk szállást? Kinek, mit jelent a pihenés, szabadság, kikapcsolódás?

Én ezen a nyáron már háromszor elcsodálkoztam azon, hogy a Balaton melletti kempingek mennyire tele vannak. Na, hogy nekem a kemping egy sátorban nem kikapcsolódás, az biztos. De nem vagyunk egyformák.

Ugyanakkor, ha visszatekintek az életem során átélt nyaralásokra, mégis a kempingben eltöltött kalandokra gondolok vissza leginkább jó szívvel, és ezek a legemlékezetesebb nyaraim.

Szóval, az első részben említettem, hogy a napi 20 ezer forintos szállást túl soknak találtam két ember részére. Húgom rám bízta a keresést, és én megint a kedvenc térképemről választottam települést, mert szerintem ez nagyon átlátható, ezen kívül engem a színe is lenyűgöz (a kékes zöldről van szó, egy kicsit színtévesztő vagyok egyébként).

Az északi partot néztem, mert ott jóval több lehetőség van a kirándulásra és mivel most autóval megyünk, ezért ez jó ötletnek tűnt. Rögtön Badacsonytomajon akad meg a szemem és ott találok is szállást. 14.000 forint per éjszaka négy embernek. 

Tehát megspórolunk két nap alatt 26 ezer forintot, ami nagyon sok pénz, ha azt vesszük, mennyiből kell gazdálkodni. Amit igazából nem is tűztem ki célul. A józan észre bíztam, hogy egy kétéjszakás, nem egészen háromnapos nyaralást mennyiből lehet kihozni egy felnőtt és egy gyerek részére. 

Nem jól indult 

Először a zsákbamacska rész jön. A fotókon nem minden derül ki. Például az, hogy engem kicsit átvert a házigazdánk. Külön kértem, hogy különálló apartmant kapjunk. 

Ezzel szemben az emeleti apartmanban, ahol valóban két hálószobánk volt, osztozni kellett a konyhán és a nappalin. Szerencsénk volt, mert egy fiatal pár volt az emeleten, akiket alig láttunk (és inkább mi voltunk a hangosabbak). 

A két hálószoba mellett volt a fürdőszobánk és az egész egy kis előtér mögött volt, amit egy ajtó elzárt a nagy nappalitól és konyhától, így megvolt a nyugalmunk (azért a házigazda kapott tőlem egy nagy fekete pontot). 

Emelet lévén éreztük, hogy nem lesz hűvös este, hiszen aznapra 35 fokot jósoltak. Sajnos első éjszaka csak bukóra volt nyitva az ablak, és hiába próbáltam, nem tudtam kitárni. 

A csodálatos Balaton 

A strand kárpótolt minket mindenért. Hihetetlen, hogy két ember bejut 1.200 forintért. Budapesten ez lehetetlen. Mivel már négy óra elmúlt, még kedvezményt is kapunk, ezért csak 650 forintot fizetünk. 

Fantasztikus a kilátás. A parton heverve a gyönyörűséges Balaton a vitorlásokkal, a túlparttal, a part felé úszva pedig a Badacsony-heggyel. Van-e még egy ilyen tó a világon, ahol ennyi szépet lát az ember a vízben úszkálva?

Rohadtul szar éjszakám lesz. Nagyon meleg van a szobában, alig alszom valamit. Alig várom, hogy kint ülhessek reggel a kávémmal a teraszon. De lányom meglep, mert reggeli után kitárja az ablakot. Hogy nekem ez miért nem sikerült előző este? 

Egész napos strand a terv. Már látom magam aludni a nyugágyon. Micsoda élvezet! Nem csinálni semmit, csak hűsölni az árnyékban. Azért egy vízibiciklit kibérelünk a gyerekek unszolására, olyat, amin csúszda is van. 

Mi nem csúszunk, mert a fenekünk bele sem fér a csúszdába (én meg egyébként sem terveztem a vízbe esni, mivel másfél évig szenvedtem egy hallójárat gyulladástól). 

Húgom talál estére programot, de mivel a strandot elég hamar elhagyjuk, ezért van időnk elautózni a Szigligeti Várig. Az egyik nagy kedvencem.  A vár aljában egy nagyon jó kis cukrászda van. 

A lányok egyenruháján van a fagyis felirat. Azért én javítanék a feliraton: amire szükséged van, szeretet és fagyi.

A fagyira szükség van, hogy legyen energiánk felcaplatni a vár aljába. A jegypénztáros csak lihegő turistákkal találkozik. A gyerekek rögtön ki akarják próbálni az íjat. Az íjász meg le akarja nyilazni a gyerekeket, mert nincs ideje megenni a szendvicsét. 

Aztán ki van borulva, hogy milyen bénák a kölykök és nem érti, hogy miért nem tudják elsőre eltalálni a táblát. Nekem elég nehéznek tűnik az íjászat. Fantasztikus a látvány a Király Toronyból. Gyönyörű ez a vidék. Jó lenne egy nyaraló valahol a Balatonnál. 

Állatok között 

Az esti program Salföldön van. Lovasbemutató lesz, a jegyárban benne van az állatsimogató is. A jegyárak csak a helyszínen derülnek ki. Baromi drágának tartjuk. 3.000 Ft a felnőtt, 2.000 Ft a gyerekjegy. 

Na nem, köszönjük, nekünk elég lesz az állatsimogatós belépő. A hölgy résen van. Nem enged el minket. Azt mondja, megvehetjük 2000 plusz ezerért. A műsor után megállapítjuk, hogy ennyit sem ért. 

Lányom nagyon bátor. Még ostort is mer csapkodni a közönség előtt a pusztában. Egyszer én is megpróbáltam, nagyon nehéz. Lóra is mer ülni (én soha többet ló közelébe nem megyek, Zakopanéban megharapott egy ugyanis). 

Az állatsimogató viszont mindent megért. Nekem elsősorban lányom boldogsága miatt, aki odavan az állatokért. Én is odavagyok értük, egészen odáig, amíg nincs szaguk, nem nyalnak meg, nem ugrálnak a világos nadrágomra, nem látom a szőrüket mindenhol a lakásban. Ezért nézem az Animal Planet csatornát. 

Itt viszont megkapom a mangalicák szagát. Az állatfarmtól nem messze van egy nagyon helyes kis étterem, a Pajta. Egy kis lugas kellős közepén ülhet az ember, árnyékot adó fák alatt. Csak mikor már belépünk, jövök rá, hogy túl késő. A hely tele van heverésző kutyákkal. 

Mindenki nagyon éhes, ezért nem mondhatom, hogy meneküljünk inkább. A félelmem beigazolódik. Egész evés alatt mellettem van az egyik kutya, kitartóan a szemembe néz, és nyalogatja a száját. 

Egyébként egy művész házaspár galériája is itt van. Fotóművész a férfi. Nem nagy a választék az étlapon, de nagyon finom minden, amit rendelünk. 

Csillagok között 

Tartalmas nap volt, aminek a végén vár minket a legjobb rész. Megint kiülök a teraszra este és a csillagokat nézem. Jó érzés, hogy a gyerekek jönnek maguktól is, és lerakják a telefont. 

Sokkal jobban láthatók a csillagok innen, mint a budapesti lakásom teraszáról. Mutogatom nekik, amit annak idején megtanultunk. Kis Göncöl, Nagy Göncöl, Esthajnal csillag. 

Aztán látok valamit, ami már egyszer az életben lenyűgözött. A repülőket felismeri mindenki, nagyjából egyazon sebességgel közlekednek, villogó piros fénnyel és jó sok van belőlük. 

Amit én láttam, az egy sárga kis csillagra emlékeztető beazonosíthatatlan tárgy, ami végig hasít az égen, sokkal gyorsabban halad, mint a repülők. Aztán eltűnik. Lányom nem rest, veszi is elő a telefonját és megállapítja, hogy ez egy műhold. Milyen hasznosak ezek a techno gyerekek! 

Ezek után persze UFO-król beszélünk és látok megint hulló csillagot (a harmadik augusztusban). Elmondom nekik, hogy augusztusban elméletileg több hulló csillagot lehet látni, mint az év többi részében. Na persze, csak akkor van esély rá, hogy lássanak egyet, ha az eget bámulják és nem a telefonjukat. Unokaöcsém is elkap egyet. Fantasztikus látvány! 

Én az elsőt a szobámból láttam, az ágyon fekve, itt Budapesten. A függöny nem volt behúzva teljesen, egy 30-35 cm-es rés volt, és abban a keskeny sávban, külön az én tisztelemre hullott az a csillag. Hihetetlen élmény! 

Aztán elvonulunk a szobánkba, aminek az ablakából látszik Badacsony. A sötétben igazából csak sejtjük, hogy milyen óriási valójában. Aztán jön a meglepetés! Egyszer csak a hegy mögül egy hatalmas monstrum tűnik fel a sötétben. 

Te jó ég! Mi a jó franc ez?!!!  A hulló csillagok, UFO-k és műholdak után adja magát a helyzet, felkiáltok: gyerekek, gyertek ide gyorsan, itt egy repülő csészealj! 

Elzúg a fejünk felett, még húgomat is ki tudom csábítani a szobájukból. Átrohanunk a kis előtéren, a nappalin, vissza a teraszra.  Látjuk, ahogy a Balaton felett száll tovább, nagyon alacsonyan. Nekem ez egy utasszállító repülőgépnek tűnt. 

Azóta sem tudom mi volt. Ha valakinek van ötlete, kíváncsian várom. Ez augusztus 17-én történt, este 10 óra körül. Az kiderült, hogy Hévízre már az orosz turisták miatt van menetrend szerinti járat. 

(Közben zárójelben megjegyzem, hogy egy kollégám is látta, ezt most utólag szúrom ide. Ők Nagyvázsonyban kempingeztek, szerinte egy amerikai bombázó volt). 

Mit lát egy gyerek? 

Egyébként hihetetlen, hogy a gyerekek mennyire mást látnak egy tárgyban. Én tényleg egy csészealj szerű valamit láttam, lányom szerint háromszög alakú volt és ennek alapján, megint a telefon segítségével jött a gyerekek válasza: ez egy lopakodó. 

Aztán később nagypapi, aki katonatiszt volt megerősíti, hogy bizony ez lehetett egy amerikai gép, hiszen a Balaton felvidéken van gyakorló pálya. Nekem a lopakodó szóról valami halk jut eszembe. Na, ez nem volt halk, de gondolom attól lopakodó, hogy nem látják a radaron, ezért szállt olyan alacsonyan (mint a gép, ami belerohant a WTC-be). 

Tapolca 

Az utolsó napra hagyjuk Tapolcát. Én javaslom, mert gyerekkorunkban többször is jártunk a tavas barlangban, ahol a csónakázó tó a kedvencünk. Amikor sorban állunk a bejutáshoz már kezdek izgulni, mert negyven éve még nem tudtam milyen a klausztrofóbiás pánik. 

Most már nincs visszaút, nem mondhatom, hogy be vagyok szarva a barlangtól. Már az épületben, amikor jön a túravezető, jön a pánikroham. Amikor bezárják a kis mozi ajtaját, ahol egy 3D-s filmet vetítenek, majdnem kirohanok a teremből, de erőt veszek magamon. Aztán lent a barlangban teljesen megnyugszom.

Hazafelé bemegyünk Sümegre. A vár alatt egy fantasztikus étterem, a Várcsárda szolgál ki minket ebédidőben. Kint ül mindenki, nagyon eredeti hely és finomak az ételek. Egy kicsit túlesszük magunkat. 

Az autóban megcsinálom a számvetést. 55.000 forint. Két éjszaka, két és fél nap. Itt még egy napot maradtam volna szívesen, hogy a badacsonytomaji strandon gyönyörködhessem a kilátásban. 

Mi a helyzet Budapesten? 

Mi van akkor, ha valaki nem tudja elvinni a gyerekét nyaralni, mert bizony sok ilyen család van?  Sokszor szembesülök azzal, hogy vannak gyerekek körülöttem, akik nem jutnak el még Budapesten sem, túl messzire a lakóhelyüktől. 

Ha a gyerekünket akarjuk szórakoztatni az bizony pénzbe kerül akkor is, ha nem megyünk nyaralni. A budapesti strand belépő árak nem a Badacsomtomajihoz hasonlóak. 

A Palatinus strandra hétköznap 2.400 forint a felnőtt jegy, a gyerek 2.000. Családi jegy 4.400 (1 felnőtt, két gyerek). Mi szoktunk vinni mindig egy gyereket. Általában meghívjuk, hiszen az árból látszik, hogy nekem nem kerül a családi jeggyel többe. 

Én nem szeretem ezt a standot, nagyon sokan vannak általában, és én még életemben nem láttam olyan strandot, ahol rendőrök mászkálnak. A zuglói Paskál strandra a jegyárak hasonlóak a Palatinuséhoz. Itt viszont jóval kevesebb medence van. 

A mi kedvenc strandunk Ráckevén van, az Aqualand. Az sajnos a HÉV jeggyel együtt már nem egy olcsó mulatság. Itt már érezni, hogy vidéken van az ember. Egy egészen más miliő. Nyugalom van, rengeteg fa, a gyógyvize miatt sokan jönnek ide Magyarország minden részéről. Annyira jól ment nekik, hogy még egy hotelt is felhúztak itt.  

Amihez nem kell pénz 

Sok olyan programot lehet csinálni, amihez nem kell pénz. Most például találtunk egy nagyon jó kis szalonnasütő helyet Pestszentlőrincen. Lányom összebarátkozott egy pár új szomszéddal, akik este hatkor kutyás találkozót rendeznek a házunk mellett. Velük voltunk itt. 

Elvittünk egy szomszéd gyereket is és az egész nap a piknikről szólt, ahol nem költöttünk semmivel többet, mintha otthon maradunk. Játék a kutyákkal, tollaslabdázás, foci, séta az erdőben, szalonna és kolbászsütés tűzön.  

Ha valaki Budapesten jár, ajánlom neki a Kopaszi-gátat. A Lágymányosi híd (nekem az marad) lábánál van Pest és Buda között egy hosszú, keskeny sziget. Az egyetlen hátránya lehet, hogy nem lehet kutyát bevinni. Sok étterem van, van egy játszóház, egy játszótér és a város zaját egyáltalán nem hallani. 

Az egyik kedvenc nyári hétvégénk Budakalászhoz kötődik. Egy barátnőm, aki tavaly költözött haza az Egyesült Államokból, lakik itt. Egy éjszakát töltöttünk náluk. 

Az Omszki tó mellett laknak, amiben fürödni már nem lehet, de lehet viszont a Lupa tóban, ami bicajjal 15 perc. A belépő első ránézésre drágának tűnik, de a családi jegy 8.000 forint négy embernek, tehát igazából olcsóbb, mintha a Palatinusra mennénk ketten. 

Ide a víz miatt érdemes menni. Na, itt látom a lábam a vízben, annyira tiszta. Vigyázat, csak úszóknak ajánlom. Nagyon mély és nagyon hirtelen mélyül. Vannak úszómesterek a vízen is, csónakon vigyáznak az emberekre, és a parton is vannak, akik fel alá mászkálnak és figyelik a vizet. 

Itt nagyon résen voltunk. Egy ilyen vízben még megtalálni is nehéz valakit. A gyerekek tudnak úszni, de a vízben található kis fémszigetig is elúszom velük. Erre a standra este fél nyolc után nincs belépő. Ha valaki arra jár, érdemes besétálni és megnézni milyen. 

Amolyan dubai érzés. Lehet baldachinos ágyakat bérelni, fehér homok van a parton. Először kicsit megijedtem tőle, mert amolyan felkapott, sznobos hangulatot sikerült elkapnom, de amikor végül elmentünk kellemesen csalódtam. Megéri kipróbálni. 

Aki szeret magányosan úszni, annak tökéletes napja lesz. Ami itt nekem nagyon érdekes volt (végül kétszer voltunk itt a nyáron), hogy alig van ember a vízben. Furcsa, de tényleg így volt. 

Hazaköltözött magyarok 

A kedvenc pillanataim Budakalászról, hogy beszélgetek két olyan nővel, akik mindketten hosszú ideig éltek Amerikában. Emlékezetes beszélgetés lesz. Úgy éreztem, hogy egy másik világba cseppenek. 

Más a szemlélet, más a beszélgetés fonala, mint amit általában megszoktam Magyarországon. Mondjuk úgy (és nem akarok megsérteni senkit), hogy ők már levetették magukról a birkaszőrt. 

Egyszer mondott valamit nekem, egy most már Németországban élő barátom, volt kollégám. Finoman fogalmazott, az volt a lényeg, hogy azokkal az emberekkel megszakad a kapcsolat, akikkel nem vagyunk nagyjából azonos anyagi szinten. 

Ezt akkor nagyon furcsának találtam pedig van benne igazság. Sajnos a pénz, amennyire szükséges rossz, annyira szükséges jó is. Ezért beszélünk róla annyit. Szerintem sok pénz nélkül is lehet boldog az ember, ha hagyják élni és kibontakozni. 

Remélem sok embernek volt élményekben gazdag nyara!”

HÍRMONDÓ 

Német, osztrák és izlandi munkalehetőségek 

Idősápolótól a villanyszerelőig ajánlunk így szombatra lehetőségeket nektek, elsősorban Ausztriába és Németországba, de aki komolyabb kalandokra vágyik, az megpróbálkozhat Izlanddal is.

Hogyan számít be a nyugdíjba a külföldi munka? 

A kérdés már most is sokakat foglalkoztat, de ahogyan telnek az évek, nyilván egyre több embernek lesz fontos és zsebbe vágó a válasz. Nézzük meg egy egyéni példán, mi most a helyzet! 

A kormány hihetetlen válasza a szakemberhiányra 

Már mi is rengeteg alkalommal beszámoltunk az egészségügyi szakemberhiányról. Laikusként azt gondolná az ember, hogy ilyenkor közép- vagy hosszútávon megoldást jelenthet a szakképzés erősítése. De ezek szerint tényleg nem értünk hozzá. 

Méteres hótorlaszok Ausztriában 

Rendben van, hogy Ausztria magasabban fekvő területein ilyenkor már nincs az a kimondott nyár (nagy kaland, Magyarországon is inkább november van, mint szeptember), de azért ami most történt, ezzel együtt is meglepő. 

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével