Miközben Magyarországon csökken (optimista szemüvegen keresztül nézve is stagnál) a születő gyerekek száma, a külföldön élő magyarok körében éppen fordított a tendencia. Ami persze egyfelől jó hír, hiszen ők is magyarok, másfelől azért felvet jó pár kérdést.
A te gyereked, unokád is külföldön él? Hogyan éled meg a hiányukat? Írd meg és ki magadból a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!
Kezdjük a tényekkel, amelyeket Budapest Főváros Kormányhivatala adott ki az LMP kérésére anyakönyvi nyilvántartása alapján, és amelyek azt mutatják, hogy 2010 óta közel 78 ezer magyar gyermek született külföldön.
A nagyságrendek érzékeltetésére, ez körülbelül olyan, mintha lett volna egy év, amikor minden magyar gyerek külföldön született (a 2011-es mélyponton 88 ezer gyermek jött világra Magyarországon, de tavaly is csak 93 ezer), összességében pedig a megszülető magyar gyerekek közül minden hatodik külföldön látja meg a napvilágot.
Hogy ez nem valami nemzeti önsorsrontás, az abból is látszik, hogy a külföldi születésszám nő, a rekordhónap éppen tavaly december volt 1500 anyakönyvezési kérelemmel.
És itt álljunk is meg egy pillanatra!
Miközben ez a 78 ezres szám nem alacsony, hajlamos vagyok élni a gyanúperrel, hogy ennél magasabb is lehet, hiszen nem feltétlenül anyakönyveznek minden, külföldön született gyereket Magyarországon, van, ahol a szülők nem akarják, máskor a bürokrácia rettentheti el őket.
Miként Eszter írta a Facebookon a hír alá, „nem ez a durva, hanem az, hogy csak a londoni nagykövetségen 4-6 hónapokat kell várni egy szabad anyakönyvezési időpontra”.
A magyarországi helyzet
Idén év elején jelent meg egy átfogó ifjúságkutatási felmérés, amiből kiderült, hogy noha a népességfogyás megállítására Magyarország világviszonylatban is rengeteget költ, ehhez képest az eredmény szerény.
A magyar fiatalok nehezebben találnak párt maguknak, és egy sor félelmük van a családalapítás kapcsán. (Talán Nyugaton azért jobb a helyzet a határátkelő magyarok körében, mert aggodalmaikat ott jobban kezeli az állam és a társadalom.)
Magyarországon a gyerekvállalás rontja a döntést meghozó felnőtt tanulási lehetőségeit, hátráltatja munkahelyi karrierjét, rontja anyagi helyzetét, szűkíti a szabadidő eltöltésének lehetőségét, és akadályozza a szexuális életét – ez a magyar fiatalok véleménye.
Miközben Makay Zsuzsanna demográfus szerint ezért is nagyon nagy dolog, hogy a fiatalok még mindig viszonylag sok gyereket akarnak (a kívánt szám átlaga 1,7-re emelkedett).
Ez azt jelenti, hogy a fiataloknak fontos értéket jelent a gyerek, nem kell őket arra is még külön rávenni, hogy saját utódot akarjanak. Németországban például már több mint 20 százalék azon nők aránya, akik egyáltalán nem akarnak gyereket.
A baj inkább az, hogy a fiatalok nehezen valósítják meg a terveiket. Ennek több oka van. Továbbra is tartja magát például az elv, hogy kizárólag „saját lakásba szülünk”. Ezzel szemben Nyugaton jóval többen élnek és alapítanak családot bérleményben.
Miközben Magyarországon idén januárban 7683 gyermek jött világra (ez fél százalékos csökkenés az egy évvel korábbihoz képest), a halálozások száma 19 százalékkal ugrott meg, ami 2000 óta a legrosszabb szám (alighanem az influenzajárvány okozta).
A fiatalok nem mennek külföldre, mert az EU nem külföld
A Magyar Ifjúság Kutatás 2016 (amit a kormányközeli Új Nemzedék Központ megbízásából a Társadalomkutató Intézet koordinál, és a Századvég és az MTA kutatói végeztek) kissé másként láttatja a helyzetet.
A felmérést közreadó kormánypárti Magyar Idők azt írta, a magyar fiataloknak egyre fontosabb a magyarsághoz fűződő viszonyuk, a korábbinál pozitívabb a jövőképük, valamint erősebb a családjukhoz fűződő kapcsolatuk.
Mindemellett azt is megtudhattuk, hogy a fiatalok „nem menekülnek az országból”, 67 százalékuk kizárólag Magyarországon képzeli el a jövőjét, kétharmaduk azért, mert ragaszkodik a családjához.
A lap egy érdekes fordulattal azt írta, hogy az Európai Unió tagországait munkavállalás vagy tanulás szempontjából indokolatlan külföldnek nevezni, hiszen az EU-n belül közös munkaerőpiacról beszélünk.
Így már érthető, hogy alig 3 százalék azok aránya, „akik valóban külföldön”, azaz EU-n kívüli országban vállalnának munkát – értelmezte újra a körülöttünk lévő világot a Magyar Idők, amely azért azt is leírta, hogy a fiatalok többsége néhány hónapig, esetleg néhány évig szívesen dolgozna vagy tanulna az országhatárokon túl.
Visszatérnek-e?
Kicsit elkalandoztam, ám visszatérve a poszt eredeti témájához, a helyzet szerintem annyiban elgondolkodtató, hogy a mostanában külföldön született magyar gyerekek sokkal erősebb kapcsot jelentenek majd az adott országhoz, mint az a gyermektelen párok esetében feltételezhető.
A visszavándorlásról ugyanúgy nincsenek ugyan pontos adatok, mint az elvándorlásról, ám a Tárki egy tavalyi tanulmánya a tükörstatisztikákra hivatkozva azt írta, az akár 50 százalék felett is lehetett még a rossz gazdasági viszonyok között is, korábban pedig akár 75 százalékos visszavándorlás is jellemző volt. Ez persze nem azt jelenti, hogy ők mind Magyarországon maradtak, sokan közülük ismét felkerekedtek.
A visszavándorlás azonban (legalábbis az én laikus véleményem szerint) a gyerekes családok esetében már sokkal nehezebb dió, különösen, amikor a külföldön született gyerek óvodába, iskolába kezd járni.
A szocializáció kulcsfontosságú évei ezek, egy iskolás gyereket nagyon nehéz kiragadni a környezetéből és külföldre költözni vele (számára Magyarország ugyanúgy külföld, mint a Magyarországon élő gyerekeknek mondjuk Ausztria, vagy Németország) még akkor is, ha esetleg nincsenek nyelvi nehézségei.
Ez a 78 ezer gyerek tehát nem csak egy szám, emögött családok, sorsok húzódnak meg, és ha nem is lehet ilyen egyenes arányokat felvázolni, azért ha csak azzal számolunk, hogy a felükkel nem költözik majd vissza Magyarországra a családja, akkor máris egy közel 120-150 ezres tömegnél tartunk, akik jó eséllyel nem fognak Magyarországon élni.
Az otthon maradottak
Mindezek ráadásul csak a 2010 óta mért adatok, ha az európai uniós csatlakozás óta eltelt bő évtizedet nézzük, akkor ennél jóval magasabb lehet ez a szám, aminek messzeható következményei vannak a Magyarországon maradottakra is.
Például a nagyszülőkre. A közelmúltban talán már idéztem Klári egy régebbi írását, most csak egy bekezdést hoznék ide megint, de annyira pontos, hogy nincs szívem kihagyni:
„Két fiúunokám már első generációs „ozzi”. A nagyobbiknak Benedek Elek meséit olvasom és magyar népmeséket néz a DVD-n. Kifogástalanul beszéli a magyar és az angol nyelvet.
Hetente tartjuk a kapcsolatot Skype-on. Főleg hétvégén szoktunk beszélni a 7 órás időeltolódás miatt. (Amikor Magyarországon délután van, náluk már késő éjszaka.)
Az egyik szemem (még most is) sír… és a másik is csak mosolyog. Hogy miért? Mert a gyermekünk mindig hiányozni fog, akárhová is viszi őket a Sors! A személyes találkozás, gondoskodás, ölelés, sok-sok puszi egy évben csak egyszer adatik meg a számunkra.”
Nyilván Ausztrália a világ túlsó felén van, és könnyebb a kapcsolatot tartani mondjuk Ausztriából vagy Németországból, de azért sok tízezer olyan nagyszülő és unoka van, akiknek az életéből hiányozni fog a rendszeres személyes kapcsolat.
A mérleg másik serpenyőjében persze az van, amiről Era is írt a Facebookon, és ez talán zárszónak is megfelel: „Nekem az jut eszembe erről, hogy ezeknek a külföldön született gyerekeknek van jövőjük. Érdemes lesz tanulni, mert lesz munkahelyük és egy jó fizetésük is. Mióta külföldön élünk, azóta tudunk normális nyugodt életet élni. A gyerekeinknek mindent meg tudunk adni és nagyon sok lehetőség áll előttük is”.
HÍRMONDÓ
Bevállalnád a nagy pénzt a nyomorúságért?
A külföldi munkavállalás egyik nagy kérdése az, hogy a magyarországihoz képest magas fizetésért mit hajlandó bevállalni az ember. A külföldi munka egyik speciális változata a kamionsofőrködés, akik néha elképesztő körülmények között dolgoznak.
Röhögd ki a Brexitet, dolgozz Írországban!
Miközben a skótok és az angolok egymást nyúzzák, a Nagy-Britanniában élő külföldiek pedig egyelőre nem tudják, mi lesz velük, Írországban arra készülnek, hogy a Brexit nyertesei legyenek. Például ezekhez hasonló állásajánlatokkal.
A skótok nem hagyják magukat
Újabb fordulat a Brexit unalmasnak eddig sem nevezhető történetében: a skót parlament felhatalmazta a kormányfőt az újabb függetlenségi népszavazás előkészületeinek megkezdésére.
„Még nem halott” az ingyenes európai utazás ötlete
Az alapötlet az volt, hogy 18 éves korban minden uniós állampolgár kapjon egy vasúti bérletet, mellyel egy bizonyos időszak alatt korlátlanul utazhatna. A javaslat elbukott, de egyrészt most van helyette másik, másrészt az Európai Néppárt frakcióvezetője még nem adta fel teljesen a dolgot.
(Fotó: pixabay.com/cherylholt)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek