Manapság a külföldi munkavállalás messze nem végleges döntés, pláne Európán belül, ahol oda-vissza mozoghatnak az emberek. Példa erre Zsuzsa története is, aki egy egészen érdekes csiki-csukit bonyolít Magyarország és Németország között.
Te mikor érezted először úgy külföldön, hogy otthon vagy? Volt egyetlen ilyen pillanat, vagy egy folyamat része az érzés? Esetleg soha nem fogod magad otthon érezni? Írd meg a tapasztalatod, véleményed a hataratkeloKUKAChotmail.com címre.
„Az én történetem talán nem annyira szokványos, mint a többi kiköltözőé, bár olvastam már itt a Határátkelőn hasonló sztorit.
2011 őszén merült fel bennem először komolyabban, hogy szeretném kipróbálni milyen egy másik országban, egészen konkrétan Németországban élni és dolgozni.
Nem a pénz hajtott, hisz jól kerestem az akkori munkahelyemen, hanem a kalandvágy és a vonzalmam Németország felé. Akkor még csak 25 éves voltam, se kutyám, se macskám, nem volt vesztenivalóm. Viszonylag hamar találtam munkát egy magyar cégen keresztül, aki az anyacéghez keresett alkalmazottakat.
Mikor először utaztunk ki az interjúra, beleszerettem a városba. Nagyon megfogott a hangulata, nem is volt kérdés, hogy szeretnék-e ott élni. Két másik kollégával költöztem ki, hasonló korúak voltak, mint én, de hamar kiderült, hogy elég sok magyar van a cégnél, így egy percig sem voltam egyedül.
Hamar beilleszkedtem, a német kollégáim nagyon kedvesek voltak. Lehet plusz pont volt, hogy beszéltem a nyelvüket, persze nem anyanyelvi szinten, de tudtam velük kommunikálni.
Az első év boldogsága és egy elkapkodott visszatérés
Sok programot szerveztünk a kinti magyarokkal, akik között nem egy jó barátra leltem, így az otthoniak hiánya valamelyest enyhült. Persze segített az is, hogy sokan meglátogattak kint, így majdnem egy teljes év szinte felhőtlen boldogságban telt.
Azt azért hozzáteszem, hogy nem voltak nagy elvárásaim, tudtam, hogy ott sem egy tündérmese az élet és igenis tenni kellett azért, hogy el-/befogadjanak, de ez így van rendjén.
Nem különösebben szabtam határidőt, hogy meddig szeretnék kint élni, de úgy másfél év után belém furakodott a gondolat, hogy lehet, jobb lenne, ha visszaköltöznék Magyarországra.
Mégis csak itt van a családom, a barátaim nagy része és gondoltam egyszerűbb lesz a párkeresés is. Két év kint lét után aztán felmondtam, úgy, hogy közben kerestem Budapesten lakást és munkát is.
Az első munkalehetőséget elfogadtam, amit egy ismerősön keresztül találtam és szerencsére a lakáskérdés is hamar megoldódott (szintén ismerősnek köszönhetően).
Kb. fél év eltelte után kezdtem azt érezni, hogy elhamarkodott döntés volt visszajönni. Nem szerettem a munkám, se a lakást, ahol laktam és persze a fizetésem is jóval kevesebb volt, így elkezdtem felélni a félretett pénzem.
Megint Németország
Egyedül az okozott örömet, hogy sokat lehettem a barátaimmal. Éppen ezért is volt lelkiismeret-furdalásom, amiért elkezdtem ismét kint munkát keresni. Egy évvel a hazaköltözésem után, ismét teli bőrönddel vártam, hogy elinduljon a céges járat Németországba, az új munkahelyem felé.
Megint egy magyar cégen keresztül kerültem ki, de itt most a kinti telephelyen kellett besegíteni a németül nem beszélő kollégák munkáját. Az első pár hónapban nem voltam elájulva a munkahelyemtől. Szervezetlen volt minden, egyik helyről a másikra költöztettek, és amikor az előző német céghez hasonlítottam őket, csak a negatívumokat láttam.
Kicsit kétségbe estem, hogy hova kerültem, de aztán lett egy saját lakásom és a munkahelyen is kezdtem megszokni a számomra új mentalitást. Voltak itt is hullámvölgyek, hol nagyon elégedett voltam, hol nekiálltam munkát keresni, de aztán lenyugodtam és úgy döntöttem, hogy csak arra fogok összpontosítani, hogy megfelelő tőkét gyűjtsek össze a hazaköltözéshez.
Egy váratlan fordulat
Aztán jött a hír, hogy a megrendelőnk nem tud egy jó darabig kint munkát biztosítani, így a vezetőség 2016 nyarán hazarendelt mindenkit. Senkit nem rúgtak ki, mondván, hogy ha ismét elindul a projekt, nem szeretnének megint egy új csapatot betanítani.
Itthon persze meg kellett oldanom megint a lakhatásom és fele annyi pénzből kellett megint megélni. Szerencsére volt segítség, amiért nagyon hálás vagyok és néhány hónap vendégeskedés után beköltöztem egy lepukkadt, bútorozatlan kis bérlakásba.
A tervem az volt, hogy nem megyek már vissza és itthon fogok másik munkát keresni, de részben azért, mert már kicsit belefáradtam a munkahely váltogatásokba, részben azért, mert ismerem magam és tudtam, hogy nem kizárt, hogy pár hónap alatt meggondolom magam, inkább maradtam a cégnél és vártam.
Nagyon élveztem, hogy megint több időt tölthetek a szeretteimmel, szerettem bejárni a munkahelyemre, persze nem a munka, hanem a társaság miatt, de a hiányérzet nem múlt el.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a pénz nem motivál, persze, hogy fontos szerepet kap a mai világban, de nekem a német mentalitás, a nyugalom és összeszedettség, amit kint tapasztaltam, szintén hiányozni kezdett.
Tavaszi váltás?
Most úgy áll a helyzet, hogy tavasszal újraindul kint a munka és nekem felajánlottak egy vezető pozíciót, amit elfogadtam. Kicsit félek, hogy megbántom, azokat, akiket szeretek, azzal, hogy megint itt hagyom őket, de remélem, ahogy eddig is, most is támogatni fognak.
Kíváncsi vagyok, hogy most meddig fogom bírni kint, hogy vajon elmúlik e majd egyszer a hiány, amit kint is és itthon is érzek. Bízom benne, hogy megtalálom majd a helyem. Azt viszont mindenkinek tanácsolom, akinek már egyszer is megfordult a fejében, hogy kipróbálja magát külföldön, hogy tegye meg!”
HÍRMONDÓ
Hazatérés külföldről – munkakeresési tippek
Miközben sokan elmennek Magyarországról, elég nagy a visszatérők aránya is, akik sokszor olyan problémákkal szembesülnek, amire esetleg külföldön nem is gondoltak volna. Például a munkakeresés terén. Négy kérdés, amit érdemes feltenni.
Hogy mondják japánul, hogy tepertő?
Van ám japánoknak szóló magyar nyelvkönyv, amiben egészen érdekes dolgok is láthatók. Kiderül például, hogyan is mondják azt a japánok, hogy tepertő.
Berlin nyer, ha London veszít?
Az Egyesült Királyságban működő globális befektetők körében Berlin az első számú célpont, amikor a Brexit miatti áttelepülésben gondolkodnak - derül ki az Ernst&Young friss tanulmányából.
Határátkelés másképp: a kiküldetés
Határátkelésből többféle is lehet, a ma már remélhetőleg egyre ritkább „elindulok, és majd lesz valami” mellett ott van például a kiküldetés, amit immár évtizedek óta alkalmaznak a magyar cégek. Mik az előnyei?
(Fotó: pexels.com/Irene Lasus)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek