Nem állítom, hogy könnyű lesz a mai poszt, ugyanis Hálaadás-napi vacsorákról szól majd, és a szöveg még hagyján, de a képek… még nézni is tereh. A poszt gerincét P. Elliot küldte be, de érkeztek fotók a Facebookon is, azokat is megmutatom nektek. Én csak azt sajnálom, hogy megkóstolni nem tudtuk ezeket a szuper ételeket. :)
„Szinte a legkedvesebb ünnepem, egyenlő hangulatban a karácsonnyal. Reggel 6-kor teszem a sütőbe a pulykát töltelékkel együtt, de külön bolti gyártmányú tölteléket is készítek, mert van, hogy valaki azt szereti inkább.
Nagy faxnit nem csapok, ragaszkodom a régi hagyományos étrendhez: töltött pulyka, krumplipüré, meg párolt krumpli, dobozos gyári vörösáfonya-szósz, de van friss is, amit nem főzök, hanem friss narancslével meg cukorral pépesre turmixolom, nagyon finom.
Van még gravy szósz, párolt zöldségek, őszibarack befőtt, uborka, almapüré, párolt édeskrumpli, cseresznyés és tökös pite. Idén torta helyett fatörzs lett, egy gyümölcsös tál, kizárólag négy évszakos gyümölcsökkel.
Italok közül buborékos szőlőlé, vagy narancslé, mert a család nem szereti az alkoholt, nekem és a vendégeknek van fehér- és vörösbor… nagyjából minden évben ez van.
Idén délután kettőre jöttek a vendégek, pont addigra rögzítettem, hogy minden kész legyen. Az asztal körül egymás kezét fogva valaki elmondja az áldást, idén én éreztem kedvet hozzá, mert nem volt mit megköszönni, hehehe, csak azt, hogy élek és itt ülök az asztalnál.
Valahogy egyszerűen nem jutott eszembe, hogy mi is történt velem az évben, ami kiemelkedő volt, így aztán hagytam a vendégeket, hogy hadd mondják el ők, hogy mit köszönnek meg.
Utána átadtam a szeletelő kést annak a vendégnek, aki a legközelebb ült a pulykához, hogy kezdheti felvágni, de visszautasította a kést, mert lecsavarta a pulyka egyik combját.
Innentől aztán mindenki szeletelgetett, így szeretem, hogy egye csak mindenki azt a részt, ami neki tetszik. A pirosra sült bőrön két férfi tréfásan összemarakodott (elnézést a kotnyeleskedésért, de nem tudom megállni, hogy meg ne jegyezzem: megértem – HÁ) és elvitték, holott már a sütőben nézegettem, hogy ezzel fogom kezdeni az evést, végül valami maradékot azért találtam még rajta.
Innentől már a telepakolt tányérok mellől folyik a szó, beszélgetés, vidámság, lassan eszik mindenki, de kitartóan. Van, aki a desszerttől visszatér a pulykához, és elölről kezdi, főleg a férfiak. Ez egy ilyen ünnep, ahol mindenki halálra eszi magát, más ünnepeken furcsa hogy nem, lehet, hogy az éhező telepeseket akarják utánozni, hehehe…?
Órákat ülünk együtt, és szinte végig az asztalnál. Maradék van bőven, egy púpozott tányérnyit belőle kiteszek a mosómedvének, hadd ünnepeljen ő is.”
Eddig tartott P. Elliot írása, most pedig jöjjön három kép, ami a Facebookra érkezett. Az első Judithtól.
Aztán Edith következik.
Végül egy másik Judit, hogy teljes legyen a sor.
Köszönöm mindenkinek!
HÍRMONDÓ
„Csak nehogy ez legyen életem csúcspontja”
Emlékeztek még a 80-as évek egyik legnagyobb sztárjára, Beri Aryra (Szerelem első vérig...)? Elképesztően kalandos élete során volt mosogató is Londonban - derül ki egy tök jó interjúból.
Ausztriában is kezdődik
Na, az egyik államfőjelölt már bedobta (nagy kérdőjelekkel ugyan), hogy esetleg népszavazás kellene az ország uniós tagságáról.
Albérlői mindennapok Londonban
"Az alap, hogy a ruhák nem férnek be a szekrénybe és ehelyett a hálószoba sarkába vannak hajigálva. Jártam olyan lakásban, ahol megálltam az előszoba közepén és nagyon vigyáztam, ne érjek hozzá semmihez."
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek