Bő egy hónappal ezelőtt volt egy poszt, melyben egy hír kapcsán azt a kérdést tettem fel nektek, hogy ha az utolsó (vagy jelenlegi) magyarországi fizetéseteket megtoldanák 100 ezer forinttal, visszaköltöznétek-e (vagy maradnátok-e). A poszt kapcsán írta meg véleményét Paul, ez következik most.

Ha te visszaköltöztél, esetleg visszaköltöznél Magyarországra, és szívesen elmesélnéd a történeted, az okokat, érveket, akkor írj a hataratkeloKUKAChotmail.com címre. Ugyanitt jelentkezhetsz is, ha nem írnál, de szívesen mesélnél!

„Nemrég olvastam a „százezer forintos kérdés” című cikket. Arra gondoltam reagálnék, megosztanám a véleményem.

Korábban már kétszer is írtam helyzetjelentést ide, így a történetemet csak nagyon dióhéjban említem, hogy legalább a „honnan is ír ez” kérdésre gyorsan választ adjak. 

2012 óta élek Berlinben, feleségem egy évvel később jött ki utánam Magyarországról. Mindketten dolgozunk szerencsére, nem élünk rosszul. 

A kérdésre, hogy „ha megtoldanák az utolsó magyarországi fizetésem 100.000 forinttal, akkor hazamennék-e”, a válaszom nagyon egyszerű és rövid: nem. Mondjuk, ha 200.000 forinttal toldanák meg, akkor sem. Most már, teszem hozzá, hiszen majdnem jött egy lehetőség, de ugye majdnemekre nem lehet életet építeni. 

Ahol a politika miatt veszekszik a család 

Én anno, 2012-ben, két dolog miatt jöttem el Magyarországról. 1. Senki nem akart olyan munkát, adni, ami szabályszerűen eleget fizetett volna (olyan területen dolgoztam, ahol egy minimál alapbér mellé, a jutalék adta a fizetés legnagyobb részét, de azt is szűkösen mérték), 2. A magyar mentalitás és az irány, amerre az ország elindult. 

Sajnos nem tudok politikamentes lenni, bármennyire is szeretném, hiszen a politika játszotta a legnagyobb szerepet a döntésemben. Egy olyan országban éltem, ahol apa és fia összeverekedtek, mert az egyik a narancssárga pártra szavazott, míg a másik a pirosra (nem az én családomból, hanem ismeretségi körből a történet). 

Egy olyan országban éltem, ahol csak azért, mert másképp gondolkodtam, az egyik párt (épp egy ideje kormányon vannak), megkérdőjelezte a magyarságom. Ahol bevett retorika volt, hogy aki nem velünk van, az nem magyar. 

Olyan országban éltem, ahol nagyon ritkán láttam a munkahelyen összefogást, de sz@rkeverést és egymásnak aláásást annál többet. Olyan országban éltem, ahol nincs egymás elfogadása, hanem minden apró eltérés miatt utálni kell valakit. És akkor menekültkérdésről még szó sem volt. 

Fáj, mert Magyarország gyönyörű 

Én ezekkel nem tudtam mit kezdeni. Vagyis dehogy nem, elmenekültem (na, nem olyan értelemben, mint azok, akik ellen sokan szavaztak). Az azóta eltelt 4,5 évben azok a folyamatok, amiket akkor megéltem, nem hogy csökkenni látszanának, hanem egyre csak súlyosabbak. 

Az emberek egyre elkeseredettebbek, az oktatás, egészségügy még trágyább, mint volt és a politika egy olyan torz népet nevel, amivel én azonosulni nem tudok. 

Fáj az egész egy picit, mert Magyarország gyönyörű ország, a családom még mindig ott él és a legtöbb barátom is. De ha belegondolok, hogy vissza kéne térnem abba az élettérbe, összerándul a gyomrom. 

Pont az olimpia alatt voltunk otthon nyaralni. Az az agymosás, ami ment a menekültes szavazáshoz kapcsolódóan, az hányinger. 

A berlini helyzet 

Én Berlinben élek, itt aztán vannak migránsok. Nem 1.300-an, amennyit Magyarországnak be kéne fogadnia, hanem több tízezer. Egy városban, ami 1,5-2-szer nagyobb csak Budapestnél. 

Már hallom is a hangokat, hogy de a legutóbbi berlini választásokon a nép megmutatta, mennyire nem tetszik ez nekik, mert kvázi leszavazta a mostani CDU-SPD koalíciót. Őket én most hangosan megtapsolom, és megkérem őket, hogy kapcsoljanak vissza az agymosó műsoraikra. 

Amióta itt élek, még soha nem volt bajom a menekültekkel (basszus én is valamilyen szinten bevándorló vagyok, még ha csak gazdasági is), pedig éltem én már külvárosban, belvárosban is. A legdurvább, amit megéltem (kocsifelgyújtás, randalírozás), azt is németek csinálták, szélsőségesek. 

Nálunk, Berlinben, együtt tudunk élni a helyzettel. Érdekes, hogy ebben a fővárosban nem félnek úgy az emberek egy esetleges támadástól, mint Magyarországon. Nonszensz szerintem, hogy Magyarországot bárki lehetséges célpontnak tekinti. Ennyire ne legyenek már naivak vagy önteltek. 

Nálunk az emberek nem félnek attól, hogy elkapják a nőket az utcán. Vagy, hogy elveszik a munkánkat. Vagy a fertőzések miatt. De amiatt sem, hogy átalakul a kultúra. És itt nem országos szinten 1.300 emberről beszélek, hanem csak egy városban 10-20.000-ről. 

Kormány és ellenzéke 

Persze itt sincs kolbászból a kerítés, ezt nem állítom. Itt is dolgozni kell a fizetésért és itt is vannak más nézetet vallók. De állami szintű agymosás (a la Fidesz) itt nincs, olyan szintű utálkozás sincs, mint Magyarországon. 

Van viszont normális egészségügy, meg oktatás, meg élhető világ, ahol nem arról kell, hogy szóljon az életem, hogy a frusztráltságomat a háború elől menekülőkön töltöm ki, mert mi máson is tenném. 

Nem kell minden nap a kormány mantráit hallgatnom, hogy a kerítés az jó, meg most Magyarország Európa zászlóshajója és majd mi megmutatjuk. Tele lett a hócipőm azzal, amit a mostani magyar kormány csinál. Azzal meg pláne, hogy ezt mennyien benyalják nekik. Persze egy olyan töketlen ellenzék mellett, ami most otthon van, nem csoda, hogy tudnak virgonckodni. 

Szóval, nem, nem mennék vissza, ha 150.000 (annyi volt a legutóbbi fizetésem) helyett 250.000-et kapnék, de még ha 350.000-et adnának, akkor sem. Többet jelent a lelki nyugalmam. És azért azt se felejtsem el, hogy itt nem is 350.000-et kapok. 

Jelen pillanatban csak akkor tudnám elképzelni, hogy visszaköltözzünk Magyarországra, ha a társadalmi gondolkodás, a magyar mentalitás megváltozna. 

Ha egy nyitott, befogadó, egymást segítő nemzet lenne, ahol a vezetők kevesebbet tesznek zsebre és többet adnak a népnek. Ahol nem kétszínűsködik a vezetés (hiszen az EU-s pénzek nélkül megállna az élet odahaza, de persze OV-ék szeretik Brüsszelt is elsőszámú közellenségként feltüntetni). 

Ahol az emberek el tudnák fogadni, hogy van más vélemény is. És ez alapvetően nem fizetéstől függ, hanem a fejben dől el. De én is tudom, hogy ez egy álom csupán. De ugye a remény hal meg utoljára és csak bízni tudok benne, hogy hamarosan egyre többen ismerik fel, mennyire káros a mostani rendszer és megindulnak a fejlődés útján, elhagyva a visszafejlődést.”

HÍRMONDÓ

Magyar bevándorlók az osztrákok célkeresztjében

A jelek szerint az osztrák hatóságok megelégelték a családi pótlékkal kapcsolatos kavarásokat, és alaposan nekiálltak ellenőrizni, hogy az ott dolgozó magyarok Magyarországon is felvesznek-e családi pótlékot gyermekeik után. Részletek itt.

Közösen lépnek fel a V4-ek az elvándorlás ellen

Mindegyik visegrádi országban akadnak gondok a fiatalok helyzetével, az államfők szerint meg kell állítani elvándorlásukat, egyebek között a startupok támogatásával, de segítséget kell nyújtani nekik a családalapításhoz is. Ja, és lesznek közös ösztöndíjak is. Hát nem tudom…

Kanadában már tél van

Az észak-amerikai országba (na jó, egyes részeibe) megérkezett a tél, nem is akármilyen káoszt okozva. Edmontonban például nem kevesebb, mint 142 baleset történt alig pár óra alatt.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.