Ákos fél évvel ezelőtt költözött ki a szigetországba, és akkortájt havi rendszerességgel jelentkezett itt videós posztjaival. Aztán (ahogy az már lenni szokott) beindult az élet, a munka, amivel párhuzamosan egyre kevesebb lett a szabadidő, ám most ismét felvesszük a fonalat. Lássuk tehát, hol tart most! (Aki lemaradt volna az eddigiekről, az itt, itt és itt kerülhet képbe.)

„Sok idő telt már el azóta, hogy utoljára jelentkeztem itt, bevallom, egyre kevésbé érek rá, a videókkal azonban nagyjából tudtam követni az eseményeket. Arra gondoltam viszont, hogy ne lógjon a levegőben az itt elkezdett történet sem, gyorsan összefoglalom az eseményeket.

Elsőként is szerencsésen találtunk egy lényegesen jobb lakást, valamivel persze drágábban, mint terveztem, de igazából ez a különbség elhanyagolható (£30 havonta).

Mivel úgy hiszem, hogy az átlagos Határátkelő-követő jobban tisztában van az itteni lakáskeresés kérdésével, mint jómagam, annyi poszt született már a témában, így ezt nem is részletezem.

A történet követése és az esetleges érdeklődők kedvéért viszont hivatkozom az ide tartozó három epizódot.  

Amire rá kellett, hogy ébredjek, az a megfelelő környezet és lakás fontossága az életemben. Nem hittem volna előzőleg, hogy ha egy legalább elfogadható szintet megütő élettérbe kerülök (az első lakás is teljesítette ezt a kitételt), attól függetlenül is még komoly életszínvonalbeli és lélektani fejlődést tud előidézni egy megfelelőbb környezetre történő váltás.

Az, hogy rendesen el tudtam helyezkedni és a magaménak éreztem azt, ami körülvesz, a 66 körüli nyugalmi pulzusomat levitte egészen 58-ig, ezt megfigyelve vált nyilvánvalóvá számomra a változás.

Munkakeresés és -találás

A következő terület a munka megtalálása volt. Az előző bejegyzésekben már felvázoltam a rendelkezésre álló lehetőségeket, melyek közül a választás korántsem volt egyszerű. Mindegyik kecsegtetett előnyökkel, de egyik sem volt tökéletes.

Ami még megnehezítette a dolgokat, hogy öt különböző fejvadász is próbált abba az irányba terelgetni, hogy az általa szervezett lehetőséget válasszam, hiszen az után kapják ők is a részesedésüket.

Módszereik a napi telefonhívásoktól egészen a már zavaró, szinte fenyegetőző e-mailekig terjedtek, így téve még nehezebbé a döntést.

Végül egy aránylag nagyobb céget választottam, ahol meglepő módon elég kreatív és szabad mozgástérrel rendelkező pozíciót töltök be, ami természetesen azért rengeteg kezdeti buktatóval jár, (egy teljesen új szolgáltatási területet kell elindítanom a nulláról) a jövőben viszont kellően nagy megtérüléssel számolhatok egy sikeres felépítési fázist követően.

Egy gyors összefoglaló epizód és egy pár felvétel az első napokról a következő videóban található.

Összességében egy sok lehetőséget tartalmazó pozíciót választottam, egy számomra már nagynak mondható vállalatnál (500 fő), amihez egy olyan fizetés társul, amivel számoltam a tervezgetés szakaszában, szóval összességében nincs okom panaszra.

Egyelőre lazább a munkatempó, mint amihez az otthoni munkahelyeken szoktam, valamint kisebb sikereket is nagyobb eredményként könyvelnek el, szemléletmódom ugyan nem változott meg ennek hatására, de azért mindenképp jól esik az elismerés.

Bringázz munkába!

Ami még ide kapcsolódik és véleményem szerint említésre méltó, az a munkába való biciklizés támogatottsága. Létezik ugyanis egy Cycle to work scheme elnevezésű program, melynek keretében a munkáltatók különböző formában biztosíthatnak részletfizetési lehetőséget, valamint adókedvezményt a biciklivel munkába járó alkalmazottak számára kerékpár vásárlás esetén.

Az eszközre fordítható összeg £100 - £1000 között alakul és szerencsére kiegészítőkre is felhasználható. Így én elköltöttem a teljes keretet, amiből sikerült minden kelléket és a biciklit is megvásárolnom, a nettó fizetésemből pedig havonta £48 kerül levonásra, így egy év alatt £580-ot fizetek az eredetileg 1000 fontos vásárlásért.

Az egy évnyi befizetést követően pedig cége válogatja, hogy mi történik. A törvényi szabályozást figyelembe véve vagy egy amortizált értéknek megfelelő végtörlesztési összeget kell még megfizetni, vagy pedig aláírható a hosszabb időre történő igénybevétel, melynek végén teljes mértékben elveszti a piaci értékét az eszköz és a munkavállaló birtokába kerül.

Eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a munkáltató sok esetben már nem szórakozik a fölösleges további papírmunkával és az első évet követően leírja 0-ra a kerékpár értékét, ami így aztán a végső tulajdonoshoz kerülhet.

Kíváncsi leszek, hogy hogyan alakul ez az én esetemben, mindenesetre a mostani vásárlásom vizuális bemutatása, valamint a városban található kerékpár utak rövid jellemzése a következő videóban látható.

Köszönöm annak, aki elolvasta ezt a bejegyzésemet is, talán voltak benne érdekes/hasznos részek.”

HÍRMONDÓ

Boris Johnson és a köpönyeg megforgatása

Alig pár nappal azelőtt, hogy az uniós távozást népszerűsítő tábor egyik vezéralakja lett, Boris Johnson jelenlegi brit külügyminiszter még a tagság előnyeit ecsetelő (végül meg nem jelent) cikket írt. Ő azzal védekezik, hogy ez inkább parodisztikus írás akart lenni. Nem akármilyen történet ez, melynek fordulatait itt és itt olvashatjátok el.

„Meg kell állítanunk a kivándorlási hullámot!”

Komoly problémát jelent a visegrádi országoknak a fiatalok elvándorlása, ezért meg kell állítani a hullámot. Ötlet is van rá, hogyan...

A streetfood mennyországa

Elképesztő divat lett mostanság a street food, más kérdés, hogy utcai kaják mindig is léteztek, maximum nem volt körülöttük ekkora felhajtás. Aki jót akar, az próbálja ki Olaszországban.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.