Úgy tűnik, körvonalazódik valamilyen kompromisszum Nagy-Britannia és az Európai Unió között a szigetországba külföldről érkező határátkelőknek járó ellátások kapcsán. Hogy pontosan miről is van szó, és mindez mit is jelenthet az országban élő (vagy oda tartó) magyarok számára, mindjárt megpróbálom megfejteni (aztán ti majd jól megmondjátok, miért tévedtem, és/vagy ti hogyan látjátok).

Hosszas huzavona és több egyeztetés után kedden előállt a farbával az Európai Tanács elnöke, azaz Donald Tusk közzétette a David Cameron brit kormányfővel folytatott megbeszélései eredményeképp körvonalazódni látszó javaslatot az uniós szabályozási reformról.

Miért most?

Az időpont érthető. Ugyan a brit kormánynak elvileg jövő év végéig elég lenne kiírni a népszavazást az ország uniós jövőjéről, az elég jól látszik már pár hónapja, hogy David Cameron nem szeretné odáig húzni a dolgot és még idén nyáron lezavarná a referendumot.

Márpedig ehhez muszáj egyezségre jutni a tagállamok vezetőivel a februári uniós csúcson, hiszen a brit közvélemény elé megfelelően tálalni kell az eredményeket, az átalakított szabályokat, különben könnyen az uniós tagságot feladni nem kívánó kormány akarata ellenében alakulhat a voksolás végeredménye. Szóval a brit kormánynak elég sürgős a dolog, éppen ezért fontos Brüsszelnek is, hiszen az EU-nak sem hiányzik egy esetleges kilépést támogató referendum.

Behúzzák a vészféket?

A javaslatcsomag első ránézésre engedményeket tesz Londonnak, hiszen a britek bevezethetik a „vészféknek” nevezett szigorítást. Ennek lényege, hogy a külföldről érkezők csak négyévi nagy-britanniai munkaviszony után vehetnék csak igénybe a munkavállaláshoz kötődő brit szociális juttatásokat teljes egészében.

Ehhez azonban a többi tagállamnak (pontosabban az EU-s miniszterek tanácsának) is el kell ismernie azt, hogy a túlzott munkaerő-áramlás az adott ország „társadalombiztosítási rendszereinek alapvető feladatait befolyásolja”, és „túlzott nyomás alá helyezi a közszolgáltatások rendes működését”.

London azt is szerette volna elérni, hogy egyáltalán ne vehessenek fel családi pótlékot azok a szigetországban dolgozó uniós munkavállalók, akiknek gyermekei nem élnek Nagy-Britanniában.

Ezen a téren nem jártak sikerrel, pontosabban annyi kedvezményt azért elértek, hogy súlyozhatnak, azaz csak annyit családi pótlékot kell (majd egyszer) kifizetniük, amennyit a külföldi igénylők hazájában a megélhetési költségek indokolnak.

Magyarán: egy Angliában dolgozó magyar, akinek a gyermekei Magyarországon élnek, kap majd ugyan családi pótlékot a gyerekek után, de annyit, amennyit a magyar – és nem az angliai – megélhetési költségek indokolnak. Ami őszintén szólva jogosnak tűnik, ha a gyerekek otthon maradtak.

Azt az Európai Bizottság is elismeri, hogy Nagy-Britannia esetében létező problémát jelent a túlzott munkaerő-beáramlás, ami egy ilyen vészfék bevezetését indokolttá teheti.

Nagyon fontos viszont az, hogy az esetleges korlátozások a már Nagy-Britanniában élő és dolgozó uniós munkavállalókra nem vonatkoznának, és egyelőre az sem világos, mikortól vezetnék be azokat.

Csakhogy…

Ugye azt az ember már megtanulta (a brüsszeli híreket követve feltétlenül), hogy mindig van egy „csakhogy”, vagy egy „de”. Nem kivétel a mostani helyzet sem, ezért is szerepel a címben az utalás a magyar népmesére a lányról, aki hozott is, meg nem is.

A javaslat például leszögezi, hogy a legteljesebb mértékig tiszteletben tartja a jelenlegi szerződéseket, így a szabad munkavállalás és a diszkrimináció mentességének elvét.

Magyarán: jelenleg is létező szabályokat értelmeznek és pontosítanak (mint a Bruxinfo rámutat, ebben az esetben az ellátórendszer kárára történő visszaélésekről van szó), valamint módosítanak is majd uniós jogszabályokat, de újakat nem alkotnak.

A javaslat ráadásul csak akkor lép életbe, ha azt a többi EU-társállam is jóváhagyja (ezért kellett kompromisszumot kötni még a februári csúcs előtt), szóval a döntés nem csak és kizárólag a britek kezében lenne, márpedig ellenérdekelt fél azért akad, mást ne mondjunk, ott vannak például a lengyelek.

Ugyanakkor például az Eurológus szerint a cseh Európa-ügyi államtitkár, Tomas Prouza elfogadhatónak nevezte a javaslatot, de azért hozzátette, hogy kemény vitákra számítsanak a britek annak kapcsán, hogy milyen hosszú időre zárhatja el az Egyesült Királyság a támogatásokat.

Mert itt van a másik csavar, ami nem más, mint hogy a vészféket csak átmenetileg lehetne alkalmazni, arról viszont még csak utalás szintjén sincsen szó, hogy ez pontosan (vagy homályosan) mit jelent.

További engedmények

A magyar munkavállalókat a javaslat többi része aligha érinti ennyire közvetlenül, de azért címszavakban összefoglalom.

A csomag megtiltana mindenféle diszkriminációt az Európai Unióban honos természetes és jogi személyekkel szemben annak alapján, hogy országuk milyen fizetőeszközt használ (azaz nem lennének előnyben az eurózóna tagjai, ez a briteknek régi vesszőparipája).

David Cameron még tavaly ezzel kapcsolatban azt mondta: kormánya szerint semmi nem indokolja, hogy az egységes valuta és az európai egységes piac földrajzi határai egybeessenek, és ki kell mondani, hogy az Európai Unióban „egynél több” fizetőeszköz létezik.

Emellett fontos még, hogy a tervezet elismeri a britek kimaradását az EU-integráció szorosabbá válásából (ez a brit történelmet, az Európához való mindenkori viszonyt és az általános hangulatot ismerve erős ütőkártya lehet David Cameron kezében a referendum előtti kampányban), más kérdés, hogy ennek a módja finoman szólva is homályos.

Részben ide tartozik a nemzeti parlamentek szerepének erősítése, például abban, hogy bizonyos esetekben útját állhassák az uniós jogszabályalkotásnak, más kérdés, hogy ehhez megint a tagállamok abszolút többségének teljesen egységes fellépésére van szükség.

Mi lesz most?

Azt Donald Tusk is elismerte, hogy nehéz tárgyalások várnak még a felekre addig, amíg a javaslatból megállapodás lesz, és azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a csomagot nem lehet szétszedni, azaz vagy egyben fogadják el, vagy sehogy.

David Cameron természetesen győzelemként kommunikálta a megegyezést, elsősorban a nemzeti parlamentek szerepének növelését és a vészféket kiemelve, ráadásul gyorsan ki is jelentette, hogy ha az EU elfogadja a tervet, akkor a maga részéről Nagy-Britannia további uniós tagsága mellett kampányol majd.

Röviden összefoglalva: nekem úgy tűnik, sikerült egy olyan kompromisszumos javaslattal előállni, amit mindkét fél sikerként kommunikálhat, ugyanakkor a történetnek még messze nincs vége, hiszen az igazán fontos részleteket még csak ezután dolgozzák ki (például a leendő nagy-britanniai magyar határátkelőket leginkább érintő vészfék bevezetésének körülményeiről, annak időtartamáról és pontos feltételeiről).

Addig adtak is, meg nem is.

A moderálási alapelveket itt találod.