Rendkívül elégedett az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. a Gyere haza, fiatal program eddigi eredményeivel. Engem pedig annyira megfogott ez az elégedettség, hogy gondoltam, kicsit beszélgethetnénk ma erről, persze kissé messzebb tekintve. A szikár számok: 100 millió elköltött forint, 52, Magyarországra visszatérő fiatal és 2200 Facebook-követő. A kérdés csak az, lehet-e ezt jobban, vagy csak egyszerűen másként csinálni. Még az is lehet, hogy igen...

Először pár gondolat a program első (nem teljes) évéről, hiszen áprilisban indult a Gyere haza, fiatal, melynek keretében Nagy-Britanniából (azon belül is elsősorban Londonból) próbál meg a kormány hazacsábítani fiatalokat.

A nyolc hónap alatt összesen 52 fiatal tért vissza Magyarországra dolgozni, kihasználva a lakhatási, letelepedési támogatást és a megfelelő munkahely biztosítását.

A lebonyolító Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. (röviden és a továbbiakban: OFA) adatai alapján december elejéig 3500 fő regisztrálta magát a honlapjukon (apró trükk, hogy regisztráció nélkül nem nagyon lehet érdemi információt megtudni a programról), 412 fő töltötte ki a szükséges nyilatkozatokat, és 52-en tértek vissza Magyarországra.

A 125 partnercégnél összesen 1208 betöltetlen állás van, a Facebookon eddig 23 858 embert értek el, közülük 2199-en lájkolják az oldalt.

Az OFA az Index kérdésére azt írta, sokan érdeklődnek a program iránt más külföldi országokból is, és mivel a kísérleti program keretében 50 fő hazatérést vállalták, az eredeti célt már túl is teljesítették. Az OFA szerint „a program bővítésére láthatóan van igény", tehát számíthatunk arra, hogy az folytatódik más országokban is.

Mindenki másképp csinálja – de az írek biztosan

Ha azt vesszük, hogy fejenként 2 millió forintba került egy határátkelő magyar hazacsábítása, akkor merülhetnek fel bennünk kérdőjelek (bennem merülnek, őszintén szólva), és talán érdemes körülnézni, mások hogyan csinálják.

Tudom, sokszor példálózom itt az írekkel, de ez nem véletlen: egy Magyarországhoz sok szempontból hasonlító országról van szó, hatalmas tapasztalattal a migráció kezelésében.

Arról már nem is beszélve, hogy az írek rájöttek: sokkal hatékonyabb, ha megpróbálnak érdemi párbeszédet folytatni a külföldön élő (és sok esetben rendkívül sikeres, a szakmájukban elismert) írekkel, hiszen azok akár új ötletekkel, kezdeményezésekkel is előállhatnak.

Enda Kenny miniszterelnök például nemrégiben azt mondta, 2020-ig körülbelül 70 ezer (!!) ír tér majd haza, és jövőre lesz az első olyan év a gazdasági válság kezdete óta, hogy többen költöznek vissza, mint amennyien elmennek.

„Amit ezek az emberek hazahoznak magukkal, a tapasztalatuk, a tudásuk, és a magabiztosságuk – hatalmas lökést ad majd az ír üzleti életnek és a gazdaságnak” - fogalmazott nem is olyan régen, az Amerikai Kereskedelmi Kamara dublini hálaadásnapi rendezvényén.

Mi vonz haza?

Szintén a közelmúltban rendezték meg az ír határátkelők és az anyaország találkozóját, és nem kispályáztak, ott volt mindenki, aki számít. Például az Intel helyi első embere, Eamon Sinnott, aki szerint Írországban rengeteg fantasztikus lehetőség van a fiatal szakemberek előtt, ám ezeknek a lehetőségeknek „nem csak a szakmai és anyagi, hanem a kulturális és társadalmi elvárásaiknak is meg kell felelniük”.

Példaként azt hozta fel, hogy ha azt szeretnék, hogy az ír szakemberek hazatérjenek, akkor muszáj az adórendszert ennek megfelelően enyhíteni, különben nem tudnak meggyőző fizetést ajánlani nekik.

Nem mindenki értett ezzel egyet, a Cork-i Egyetem szakembere, Piaras Mac Éinrí, aki részt vett a határátkelők körében végzett felmérésben, azt mondta, gyakorlatilag senki sem említette a hazatérésről döntő tényezők között az adócsökkentést, annál inkább a munkahely minőségét, a karrierlehetőségeket, valamint az egészségügyi rendszert és az oktatást.

A Lonely Planet igazgatója, Noirin Hegarty szerint a legfontosabb hazavonzó tényező a család. Ő maga Ausztráliából költözött haza, mert azt akarta, hogy a gyerekei az ír oktatási rendszerben nőjenek fel. Noirin Hegarty azt is hozzátette, létfontosságú volt, hogy úgy alakították ki a rendszert, hogy az megkönnyítse a hazaköltözést.

Az oktatáson nagyon sok múlik

Az Ireland 2016 program igazgatója, John Concannon egyértelműen fogalmazott: ha az ország haza akarja vonzani a határátkelőket, egész egyszerűen a világ legjobb alapfokú oktatását kell létrehoznia, mert a felmérések szerint az iskolák minősége az egyik legerősebb motiváció a hazatérésre.

Jimmy Deenihan diaszpóraminiszter nemzeti párbeszédet sürgetett a külföldön élőkkel, hogy pontosan kiderüljön, milyen feltételeket kell Írországban megteremteni a hazatérésükhöz.

Az üzenet tehát egyértelmű: nem mindenféle anyagi támogatásokkal és programokkal lehet hazavonzani a határátkelőket, hanem azzal, ha olyan vállalkozói, adózási, társadalmi és főleg oktatási környezetet teremtenek a külföldön élőknek, aminek következtében azok komolyan fontolóra veszik a hazatérést.

Végül még egy (szerintem jellemző és fontos) vélemény, amit Niamh Bushnell, Dublin start-upokért felelős biztosa fogalmazott meg, aki 16 év New York után tért haza.

„Amikor megérkeztem Dublinba, rádöbbentem, milyen sok tapasztalat gyűlt itt össze, ugyanakkor arra is, milyen kicsik a léptékek. Nagyon könnyen előfordul még a hozzám hasonló, sokáig külföldön élt és sokat látott ír vállalkozókkal is, hogy a hazatéréskor átáll a gondolkodásuk egy kizárólag helyi nézőpontra. Muszáj bátorítanunk azokat, akik hazatérnek, hogy megtartsák a nemzetközi elvárásaikat, a nagy ötleteket és a világszerte meglévő kapcsolataikat, és így építsék a vállalkozásukat” – mondta Niamh Bushnell.

Nem elég a Túró Rudi

A poszt végén összefoglalnám, én mit szűrtem le az ír példából: a legfontosabb tanulság számomra az volt, hogy nem mindenféle kétes értékű programokkal kell megpróbálni hazahívni a határátkelőket, hanem olyan környezetet kell teremteni, ami elég jó ahhoz, hogy az emberek haza akarjanak térni.

Ehhez pedig nem elég a Túró Rudi, pár erre (mindenféle ösztönzők miatt) nyitott vállalat, és a nosztalgiakampány, hanem megfelelő üzleti és társadalmi környezet kell, különös tekintettel az oktatásra, és a nyitottságra a világ felé.

Amíg ez nincs, addig marad a fejenként két millió forintos, pár tucat embert elérő program.

(Fotó: flickr.com /iMorpheus)

A moderálási alapelveket itt találod.