Ma ismét egy olyan poszt következik, amelynek szerzője még a kezdetekkor írt a blogra. Gergely története annyiban különleges, hogy ő több külföldi munkavállalás után is visszatért Magyarországra, nem kevés tapasztalattal a tarsolyában. Mai írásának legfontosabb üzenete szerintem az, hogy ne csábítson el a magyar szempontból magasnak tűnő fizetés, mindig számoljunk, mert megélni is kint kell a kint keresett pénzből. Szóval csak okosan.

Ha van kedved, örökítsd meg egy napod (akár több, akár kevesebb szöveggel), ne habozz, készítés pár képet, írj mellé pár sort és küldd el a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!!

De mielőtt belevágnánk, hadd idézzem fel egyik korábbi posztját, több mint 4 évvel ezelőttről. A helyszín Csehország, azon belül is egy Ostravához közeli kutatóközpont, ahol szerzőnk elnyert egy ösztöndíjat.

„Ekkor kb. még három hónapom volt az indulásig, de nem vittem túlzásba a készülődést. Utólag kiderült, hogy ez hiba volt. Elkövettem azt a hibát is, hogy nem vittem magammal magyar-cseh szótárat. A csehek is úgy vannak az idegen nyelvekkel, mint mi: valamennyire tudnak, de nem épp a szívük csücske, hogy azon beszéljenek... Szóval ha tanácsolhatom nektek, az utazás előtt készüljetek fel mindenből. (...)

Bár Csehországban elvileg nem okoz gondot, hogy nem tud az ember csehül, hisz az sem egy világnyelv, de azért azt jól gondoljuk át, hogy mit tudunk. Ugyanis az idősebb munkatársaim, az öreg profok szinte kivétel nélkül elsősorban németül beszéltek, míg úgy 40 évtől lefelé pedig az angol ment kizárólag. Még jó, hogy mindkét nyelvet beszélem valamennyire. Na de akkor is: párhuzamosan ki használja a kettőt?! Mert most arra lett szükség... Nem egyszer iszonyú kimerülten és fájó fejjel mentem haza emiatt. (...)

Egy másik tipikus hibát is elkövettem a munkahelyen. Ugye én voltam az új arc, nekem kellett volna keresni a többiek társaságát - amit nem tettem meg. Így aztán bezáródtak előttem olyan kapuk is, amiket utólag szinte lehetetlen kinyitni. Ez kemény tanulság volt, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy kerülje el. Ez a dolog nem köthető csak a kutatóintézetekhez - bár lehet, hogy ott a szerepe jelentősebb -, mindenhol, ahol új munkahelyen kezdünk, oda kell figyelni arra, hogy kiépüljenek a megfelelő kollegiális kapcsolatok már az elején. Egy külföldi meg főleg ügyeljen erre. Ez volt talán ennek az útnak a legkomolyabb tanulsága a számomra.”

Eddig a korábbi poszt részlete, most pedig lássuk, hol tart ma, 4 év elteltével Gergely!

Egy bizonyos szint alá ne

„Korábban már írtam a külföldi útjaimról, így azokat most nem szeretném megismételni. Viszont jóval érdekesebb az, hogy azóta milyen munkaajánlatokat kapok, kaptam.

Merthogy - és ez fontos! - arra mindig törekedtem, hogy friss legyen az önéletrajzom, és ha valahol kezdem magam kényelmetlenül érezni, akkor legyen betárazva mind külföldi, mind belföldi álláskereső portálokon. Nem akarok ezek közül kiemelni egyet se, mert idővel változik ezek színvonala, és az én igényeim is alakultak.

Pár év munka után az ember óhatatlanul is képet kap arról, hogy valójában az ő tudása mennyit is ér. Lehet, hogy kicsit túl is értékeli önmagát, de ami fontos, megtudja, hogy ő mit nem akar csinálni, hogy mi az a szint, ami alá nem akarja adni. Én is így voltam vele. Volt az a szint, ami alá még úgy se akartam lemenni, hogy nem volt közben állásom.

Kiket keresnek?

Külföldön azt megtanultam, hogy ott azt a szakmai tudást értékelik elsősorban, amire helyben nem találnak munkaerőt már hosszú ideje. Ott olyan pozíciók betöltése lehetséges, amelyek betöltetlen volta már annyira fájó az illető cégnek, hogy az emberi kvalitások a jelölt esetében háttérbe szorulnak.

Azaz, amíg a tudásom pótolhatatlan, addig van időm arra, hogy pótolhatatlanná tegyem magam náluk, hogy megmutassam a magam emberi oldalát is - azaz megszerettessem magam.

A másik eset pedig arra, hogy külföldön elhelyezkedhessem az, ha jóval kevesebbet keresnék ott annál, mint amennyiért ott helyi munkaerőt alkalmazni tudnának. Magyarul ott nem fizetnék meg értékén azt a tudást, amit a munkám ott ér.

Ez utóbbi eset nyilván bevállalható bizonyos esetekben, de hosszú távon ott se tartható, azaz ott is a mihamarabbi állásváltásra kellene berendezkedni. Azt javaslom mindenkinek, hogy ezt csak akkor vállalják be, ha fontosabb a kaland, amit a külföldi munka ad, mint a stabilitás. Ha be mernek, tudnak vállalni akár 1-2 bukást is, mert a kockázat benne van.

Számolj, mielőtt belevágsz!

Elmondok egy példát. Hívtak Berlinbe dolgozni 1500 euróért. Ez jól hangzik idehaza, hisz ez olyan 450 ezer Ft lenne. Csakhogy ezt a pénzt Berlinben kapja az ember, így ott kell belőle megélnie. Ott kell belőle albérletet kivennie, ottani árakon.

Az ételt ugyan lehet innen is kivinni, ami jelentős megtakarítást jelenthet akár, de utaznia is innen kell, ami tartós ottani élet esetén nincs - ez pedig elviszi a réven azt, amit a vámon nyernénk. Szóval csak megfontoltan és átgondoltan!

Van az a munka, amiért én is bevállalnám - és volt is ilyen spanyol vonatkozásban -, de mindenkinek azt javaslom, hogy számoljon, mielőtt belevág. És legfőképp nézze meg az illető ország sajátosságait.

Amikor a sok sem feltétlenül elég

Másik példa. Hívtak Londonba is dolgozni, szép pénzért, évi 60 ezer fontért. Ez hatalmas összeg ott is, de idehaza pláne. Havi 5000 font bruttó. De gondoljuk át ezt egy picit jobban, én is így tettem.

Olyan helyen kellett volna laknom családostul, ahol az árak finoman szólva is csillagászatiak. Persze lehet tőle távolabb is lakni, de akkor komoly rizikófaktor lett volna az utazás, ami az én munkám esetében nem lebecsülendő.

Illetve ott a bölcsőde, óvoda nem magától értetődő, ezért is kénytelen sok nő otthon maradni a gyerekekkel. Ugyanígy az egészségügyi ellátás, hisz betegek akármikor lehetünk, ami miatt nem várhatunk arra, hogy majd itthon kapunk kezelést. Ismét csak azt mondom: ésszel éljünk.

Harmadik példa. Német cég, nyelvtanfolyamot is ajánl, viszont elvárja azt, hogy hálásak legyünk a lehetőségért. Na ezt a hozzáállást kerülje mindenki, mert ebből csak rosszul jöhet ki.

Kevés lesz a fizetés, ráadásul örülhet, ha anyagi veszteség nélkül ki tud szállni belőle. És a legkevesebb az, ha bukik anyagilag, de haza tud jönni. Ezt most hadd ne részletezzem, de tartsuk észben: külföldön se mindenki makulátlan, ott is sokan akarnak a zavarosban halászni, másokat kihasználni.

Miért maradtam itthon?

De volt még valami, ami miatt itthon maradtam. Mégpedig az, hogy a külföldi tapasztalataimmal, a nyelvtudásommal idehaza is egyre jobban el tudtam adni magam. Egyre jobb állásajánlatokat kaptam és kapok még most is.

Tehát meglett az a lehetőségem, hogy én választhassak az állásajánlatok között. Ugyan szerényebb fizetésért, mint tőlünk nyugatra, de mint azt fentebb is leírtam, az összeg önmagában nem minden.

Itthon márpedig többet kapok, mint a hazai fizetések többsége, így többet is tudok belőle elérni itthon, mint tehetném azt külföldön. Ráadásul itthon vagyok, közel a rokonokhoz, barátokhoz, akik biztos hátteret adnak.

Mert aki külföldre megy dolgozni, erről se szabad, hogy megfeledkezzen: külföldön egyedül lesz, mint az ujjam. Ki lehet bírni addig, amíg felépül egy baráti kör, de észben kell tartania mindig, hogy addig is ki kell bírni.

Nekem szerencsém van, mert könnyen alakítok ki barátságokat, de olyan barátokat, mint amikre gyerekkorban, vagy még inkább tinédzserként szert teszünk, nagyon nehéz pótolni. Ugyan a Facebook sokat segít, de a személyes találkozásokat nem pótolja. Szóval ismét csak ésszel, azt javaslom.

Önmagunkat kipróbálni

A lényeg, hogy aki elég kalandvágyat érez magában és bírja a stresszt, az csapjon bele! Élete nagy kalandja elé néz. Ha kilátástalannak érzi az életét idehaza, akkor is - a kényszer nagyon jó inspiráció, sok mindenre megtanít. A külföld pedig kiváló terep önmagunk kipróbálására.

De akár ez, akár az a motiváció, mindig gondolkodjon, mielőtt belevág és legfőképp számoljon. Nem kell minden részletet kidolgozni, de az alap bevételek-kiadások számítást végezzük el és vegyük számításba a tartalékainkat is. Magyarán készüljünk fel a várható nehézségekre és akkor kevesebb meglepetés fog érni. Mert meglepik lesznek, az biztos.”

A moderálási alapelveket itt találod. Magyarországról pedig itt olvashatsz híreket, sztorikat, érdekességeket.