A mai poszt tulajdonképpen egy reakció, mégpedig Mrs Rumcajsz pár héttel ezelőtti kanadai írására. Szerzője, Leroy Brown, aki szintén Kanadában él, ráadásul ugyanúgy Ottawában, mint Mrs Rumcajsz, ráadásul mindkettejük házastársa kanadai. Ezzel alighanem ki is maxoltunk minden kimaxolnivalót mára, nincs más hátra, mint maga a poszt. (A két képért köszönet a szerzőnek!)
„A Kanadai görbe tükör bejegyzés késztetett levélírásra. Én is itt élek, ráadásul Ottawában: a posztot nagyon jónak találtam, és arra indított az elolvasása, hogy én is hozzátegyem a magamét. Rövid bemutatkozásom: korom 43, családi állapotom nős, foglalkozásom közigazgatás/nonprofit menedzsment. Határátkelésem oka: feleségem kanadai.
Idemásoltam pár sort Mrs Rumcajsz írásából (ami nem jelenti azt, hogy nem érdemes kattintani a teljes posztra), amire reagál is Leroy Brown. (Határátkelő)
„A juharsziruphoz nincs mit hozzáfűzni, nem isszák és nem mindenhez, de, azért rettentő büszkék rá. :) Inkább lehetne többet beszélni a kanadaiak szívéhez oly közeli és nemzeti ételnek tekintett poutine-ról, ami nem más, mint hússzafttal nyakon öntött sültkrumpli.
A kanadai gasztronómia másik csúcsterméke a hódfarok, azaz a beaver-tail. Mielőtt a blog greenpeaces és WWF-es olvasói vérbosszúért kiáltanának, azelőtt gyorsan hadd jegyezzem meg, ez az étel nem a hód farkából készül. Inkább egy fánkszerű vagy lángosszerű olajban kisütött anyag, amit sós és édes feltéttel is árulnak és valóban hódfark alakú.
Hangulatos kis utcai bódékban árulják, az elfogyasztása pedig igazán a téli hónapokban válik remek kihívássá. Lehet választani, hogy a mínusz 15-20 fokban megéri-e lehúzni az egyujjas bundakesztyűt és megkockáztatni a kisebb fagyási sérüléseket vagy összekenni ugyanazt az egyujjas bundakesztyűt, ami aztán rögtön spontán jégszoborrá merevedik. :)”
Mielőtt továbbmennék, az eredeti poszt kapcsán a poutine-ról van egy fontos hozzáfűzni valóm: a sültkrumpli és a hússzósz mellett a harmadik alapösszetevője a sajtforgács, enélkül nem az igazi.
Enyhén sós, cheddar-szerű, de nem érlelt, hanem olyan friss sajtról van szó, ami ideális esetben nyikorog az ember foga alatt. Meg egy kicsit ráolvad a többi összetevőre.
A juharszirup (és a hamburger és a steak) mellett nagy a kultusza a szalonnának is, ami itt a szeletelt bacont jelenti. Ottawában az egyik menő fánkos hely árul juharszirupos-szalonnás fánkot. Kicsit alaposabb keresés után pedig lehet találni szalonnaízű szénsavas üdítőt is. Nem ajánlom, igazából elég borzasztó.”
A kultúrsokk
Az én alaptörténetem a Kanadában szerzett első benyomásról ez: az emberek rám mosolyognak az utcán. Ha véletlenül összeakad a tekintetem a szembejövővel, néz az arcomba és mosolyog. Az elején nem értettem, hogy mit akarhat tőlem ez a vadidegen; kis időbe telt, mire felfogtam, hogy itt ez a szokás.
A kanadaiak udvariassága amúgy is közmondásos, az Államokban is úgy gondolnak rájuk (sok egyéb sztereotípia mellett), hogy ők azok az észak-amerikaiak, akik kedvesek.
Amikor kanadai IP-címről akartam megnézni egy Colbert Show-videót a Comedy Central weboldalán, rájöttem, úgy van kódolva, hogy csak az USA-ban lehessen nézni: azt mondta az oldal, hogy a tartalmat blokkolták, valószínűleg a túlzottan udvarias viselkedésem miatt (ezt azóta levették, most már sajnos csak egy általános szöveg van ugyanott).
Tipikus kanadai szóváltás a „Bocsánat. - Nem, én kérek bocsánatot”, már amikor nem köszönnek meg éppen valamit. Van egy rituálé, amely rendszeresen lejátszódik reggel, amikor megyek be a munkahelyemre. Két bejárati ajtón át jutok be az épületbe, majd egy-egy ajtón tovább a lépcsőházba és az első emeleti folyosóra, ahol a cégünk van. Nehéz, maguktól záródó ajtók, kicsit mindig neki kell veselkedni, amikor nyitja az ember.
Ha jön mögöttem pár lépéssel valaki szintén befelé, itteni szokás szerint várok rá egy-két másodpercet és tartom neki az ajtót: megköszöni, én meg azt mondom, szívesen.
Ugyanez lejátszódik két lépéssel beljebb, a második ajtónál, majd - ha szintén arra jön - az előcsarnok túlsó sarkában, a lépcsőház ajtajánál. Az első emeleten kinyitom a folyosóra nyíló ajtót és hátrasandítok, jön-e utánam. „Bocsánat” - mondja, és mutatja, hogy megy tovább a másodikra.”
A moderálási alapelveket itt találod.
Utolsó kommentek