Krisztina lassan két és fél évtizede indult először útnak, saját szavai szerint becsavarogta a fél világot. Közben a 2000-es évek közepén megpróbálta még egyszer Magyarországot is, de nem működött neki a dolog, így immár 9 éve Angiában él, és az utóbbi években mintha a neki való állást is megtalálta volna. Írása a Magyarország és én pályázatra érkezett.
Szavazni ma is a poszt végén és a Facebookon lehet.
(fotó: flickr.com / Excel Companion Care)
„1991 óta „csavargok”, kezdetben csak kalandvágyból - Amerikától a Közel-Keletig minden meg volt. A kevés magyar, aki útnak eredt a rokonok után vagy szintén kalandvágyból, az mondhatni sokkal könnyebben „boldogult”, azért is, mert segítették egymást és kevesen voltak, keresték egymás társaságát.
Voltak Magyar Házak szerte a világon, ahova bement az ember, és mint a templomban, rögtön megoldódott a probléma. Nagyon messze állt tőlünk a rosszindulat, irigység, egymás kihasználása, mert kevesen voltunk és nem volt „kenyérharc”.
Mindenkinek jutott elég, és nagy volt az öröm, ha egy honfitársunknak bejött az élet. Nem, nem volt „kolbászból a kerítés”, de volt bizalom és segítőkészség! Én nem a jövőtlenség miatt mentem el, hanem fogalmazzunk úgy, nyughatatlan voltam.
Próbáltam otthon maradni
Amikor hazalátogattam szintén nagy volt az öröm, hiszen az embereknek nem volt bizonytalan a helyzetük, volt miben hinni, voltak biztos pontok az életben, sok barát, akire lehetett számítani, mert nem mindenki egyszerre volt bajban.
Próbáltam otthon maradni, 2001 és 2006 között szuper volt minden, aztán tudjuk, mi történt. A vállalkozások már csak a napi megélhetésért küzdöttek foggal-körömmel, és ez anyagilag vagy elég volt vagy nem, de egzisztenciálisan már nem fejlődött ez ember sehova.
Nekem nem volt elég, mert nem kerestem annyit, amennyit az államnak kellett volna kifizetni. Ez azóta sem változott, csak már simliskedni sem lehet, mert semmire nincs gyakorlatilag kereslet, és közben meg minden silány, ócska minőségű, amilyen az életszínvonal Magyarországon.
Kilátástalanság, rossz közhangulat, még adót csalva sem lehet megélni, hát még anélkül, aztán ott vannak a hitelek – ezek egyenként is nyomós okok az elköltözésre. Ott kell élni, ahol élni lehet és nem vegetálni, stresszelni.
Az igaz, hogy „hosszú hervadás emészti azt a fát, Melyet nagy korában tesznek más földbe át”, de van az a kín, ami miatt a más föld visszahozza az életünket.
A más föld: sokszor olvastam, hogy a magyarok egymáshoz való viszonya külföldön nem mindig felhőtlen. Van egy jó hírem: a lengyeleké, a cseheké, oroszoké, angoloké sem. Egyformák vagyunk, olyan ez, mint egy iskola, ahol vannak gonosz, antiszociális, undok, kedves - mindenféle emberek. A mi dolgunk, hogy kiválasszuk közülük, ki az, akire számítani lehet.
Én a 25 év alatt szinte mindenen végigmentem, amin most az „új életet kezdők” végigmennek, és van egy jó tanácsom a számukra: segíts magadon, Isten is megsegít. Számíts magadra, a tudásodra, a tehetségedre, a szorgalmadra, és egy percig se hagyd magad kihasználni!
Újrakezdés Angliában
2006-ban kezdtem újra Angliában egy pubban mint manager. Nem volt magyar rajtam kívül, de volt hozzám hasonló 15 bevándorló, és a légkör maga volt a pokol. Gondoltam, lépek, mert én nem szeretnék közéjük tartozni és nem stílusom a csapos néni - sem a mellem nincs elég magasan, és a borvirág sem a kedvenc virágom.
Következő munkahely: gyógyszertári asszisztens szép helyen, de nagyon kevés pénzért, ami azért ahhoz elég volt, hogy ott vegetáljak, de nagyobb lendület volt szükséges a bankszámlámnak, szóval léptem.
A következő állomás a live-in care azaz bentlakásos ápolói munka, sok pénzért. Ez a munkahelyem azóta is megvan, és rendszeresen repülgetek haza. Ha volna jó diplomám sem tudnék nyomás alatt irodában dolgozni, szóval ezt nekem találták ki és nagyon boldog vagyok - csak akkor lennék boldogabb ha Magyarországon indulna be a szekér mondjuk olyan osztrák szinten.
Nem, nem gondolom, hogy olyan sok idő kellene, csak egy hozzáértő kormányzás és jog, ami mindenkire egyformán vonatkozna.”
A moderálási alapelveket itt találod.
AMIT TUDNI KELL A SZAVAZÁSRÓL
A szavazás menete: voksolni a Tetszett vagy a Nem tetszett gombra kattintva lehet.
Emellett szavazhattok a Facebookon is, ott jobb híján a lájkok száma dönt majd.
A szavazás eredményét a megjelenés után 48 órával rögzítem, hogy ne kerüljön előnybe az, akinek korábban jelent meg az írása.
Mivel a két felületet nagyon nehéz összehasonlítani, ezért a sorozat legvégén a 3-3 legtöbb szavazatot kapott írás egy-egy rövid részlettel egyetlen posztban jelenik majd itt meg, és végül az ott kapott voksok döntik el a közönségdíj végső sorrendjét.
Utolsó kommentek