Azzal kezdeném az eheti blogajánlót, hogy elárulom: akadnak hetek, amikor olyan posztokat olvas az ember, hogy szinte sajnálja, amikor ki kell hagyni valamit (és persze akad nyögvenyelősebb időszak is). Nos, a mai az első kategóriába tartozik, sok jó poszt született az elmúlt napokban, ezekből kellett kiválasztani hármat. Az első rögtön a gazdagság kérdését feszegeti, a második Bécset hasonlítja össze Budapesttel, míg a harmadik a Ramadánt mutatja be nagyon érdekesen. Lássuk hát!

(fotó: Avij)

Kezdjük tehát a Holland Waffel bloggal, amely azt a kérdést feszegeti, mit is jelent a jómód, a gazdagság egy hollandnak és ehhez képest mit egy kelet-európai határátkelőnek, méghozzá egy személyes találkozás alapján. Az alaphelyzet: egy szlovák ismerős azzal dicsekedett, hogy végre repülőn utaztak haza látogatóba, „mint a gazdagok”.

„Mekkora különbség van a holland és ebben az esetben szlovák, de nyugodtan mondhatom, hogy a kelet-európai mentalitás között! Egy kelet-európainak, az, hogy repülővel utazik haza, az már gazdagság, egy hollandnak pedig ez természetes. Meg sem fordul a fejében, hogy ezt gazdagságnak definiálja.

Miért utazik akkor mégis autóval vagy busszal? MERT OLCSÓBB! A hollandoknál nincs nagyobb spúr a földön: előttem van a kép, ahogy R. (a férj) kalkulálja a szlovák út költségeit: céges autó + most a benzin nem is olyan drága vs. repülőút + autóbérlés. És D. hiába él az egyik leggazdagabb országban, mégis szegénynek érzi magát, mert nem repülővel utaznak.

Egyébként magunkon is látom: itt, ha két fizu van egy háztartásban, akkor simán megengedhetsz magadnak egy luxusautót vagy sportautót is – ezt azért említem példának, mert N. eléggé autóőrült, és szeretne előbb-utóbb egy szép nagy autót. :)

Ennek ellenére a hollandok jellemzően kicsi autókkal és átlagos márkákkal járnak. Ha egy nagyobb Mercedest látunk, akkor annak legtöbbször lengyel rendszáma van, vagy arab fazon ül benne. Itt az autó egyszerűen nem státusz szimbólum, és nem attól leszel gazdag, mert Mercedesed van vagy BMW-d.

Persze a hollandoknak is megvannak a heppjei, amire költenek: biciklire például semmi pénzt nem sajnálnak. Több ismerősünk is van, akiknek 4-5 biciklije van, köztük akad olyan, ami 4-5 ezer eurós (ezért már egy használt motort veszünk!!).

Vagy itt Almereben, kis túlzással minden sarkon van egy kikötő, ami tele van szuper vitorlás hajókkal. Néha szoktunk sétálgatni ilyen helyeken, és teljesen átlagos családok használják őket, a parkolóban teljesen átlagos autók vannak. Itt a vitorlázás nem luxus, hanem az átlag élet része.

Szóval azt hiszem ez az egyik igazán nagy kulturális különbség Kelet- és Nyugat-Európa közt: mit tekintesz gazdagságnak. És ebben az esetben már nagyobb rugalmasságra van szükség, főleg a vegyes házasságok esetén, mint az, hogy elfogadom, hogy itt kwark van túró helyett.”

A teljes posztot a Holland Waffel blogon olvashatjátok el, szerintem érdemes!

Mitől más Bécs, mint Budapest?

Na, a címben felmerülő kérdésről aztán köteteket lehetne írni, nagyon nehéz feladat egy posztban összefoglalni (akár szubjektíven is) a különbségeket. A Smart Career Journal blog megpróbálta, íme!

„1. Budapest egy party-város, Bécsben inkább nyugdíjaskodni lenne jó

Anno hétfőn reggelenként magas nyomású vízzel mosták le a járdákat az utcánkban, hogy letisztítsák a hétvégi bulizó fiatalok nyomait a 6. kerületben. Óh, régi szép emlékek a bulis éjszakáról és a Nagymező utcában üvöltöző fiatalokról! Na, Bécs nem ilyen. Nyugisabb, a szórakozás kevésbé laza, jóval kulturálisabb és itt kisebb választékból kell főzni.

2. Kardinális kérdés: a kaja

Vannak, akik szerint Ausztriában olcsóbb az élelmiszer, mások szerint meg itthon. Szerintem a helyzet a következő: az alapvető élelmiszerek azért Magyarországon olcsóbbak.Azok, akik sima kenyeret, sima kenőmájast, tojást, mittudomén még miket vásárolnak, odakint csak forgatják a szemüket az 500 forint értékű kenyérre. Sokan viszont úgy fogják érezni, hogy Ausztriában sokkal változatosabban és igényesebben tudnak táplálkozni. (…)

A fizetésed kisebb arányát kell kajára költeni, ez biztos, és minimális erőfeszítéssel és felárral durván változatosabb és minőségibb kajákat tudsz beszerezni.

3. Lakhatás

Ez egy óriási különbség. Budapesten relatíve könnyen jutsz albérlethez, Bécsben irtó nehéz. Rengetegen érkeznek ide dolgozni, és egyszerűen nincs ennyi lakás.

A bérlői-bérbeadói viszony sokkal szabályozottabb, mint ahogy azt itthonról ismerjük. Bérlőként több kötelezettséged és persze komolyabb jogaid is vannak. Az albérletek nagy részét csak hosszú távra adják ki (például 3 évre… mondom én, hogy durva), munkáltatói igazolást kérnek és jellemzően közvetítőkön keresztül. Akik 2-3 havi kaucióért dolgoznak, amit majd Te fizetsz és jellemzően 3 havi kaució plusz az első havi bérleti díj a beugró. (...)

4. A hangulat

Békebeli. Mindenhol érződik a jólét adta kiegyensúlyozottság és korrektség. A hétköznapi viták jellemzően higgadtan rendeződnek, az egész város nyugisabb. Nagyon durva: az emberek tudnak sorban állni! (...)

Bécs lassan, de biztosan épül, ki van találva, rengeteg zölddel és parkokkal vesz körül. Nyugalom van, jólét és méltóság. Hozzá képest Budapest hektikus, vad és hömpölygő. Te tudod, mikor és mit akarsz.”

A teljes posztot ide kattintva olvashatjátok el.

Mit érdemes tudni a Ramadánról?

Bő két hét múlva, azaz június 18-án kezdődik a Ramadán, és egészen július 16-ig tart, ami (az Isztambul kalandok blog szerint) az egyik legkeményebb böjt – nem utolsósorban a hőség és annak következményei miatt.

(fotó: flickr.com / Amila Tennakoon) 

„A Ramadán az Iszlám naptár egyik hónapja. Jelentése: szárazság, hőség (ez utóbbi valószínűleg az idén nagyon találó lesz). A legenda szerint ebben a hónapban Mohamed visszavonult elmélkedni (ami ugyebár böjttel jár), a 27 napon pedig megkapta Istentől (Allahtól) a Koránt.

A hívők pedig erre emlékeznek. Mégpedig úgy, hogy ameddig fent van a nap, addig nem szabad enni, inni, meg semmi olyasmit, amitől mi jól éreznénk magunkat, más pedig rosszul. Ezt később egy nagyonhívő úgy módosította, hogy már hajnalhasadáskor be kell fejezni a reggelit (ez kb. 2 órával a tényleges napkelte előtt van), hiszen ő szeretett korán kelni.

Persze ezt nem lehet kibírni, ha nem készülünk fel rá kellően. Mégpedig úgy, hogy még a napkelte előtt jó nagyokat eszünk és iszunk. Főleg iszunk. Meg étel nélkül még csak-csak megvagyunk, na de víz nélkül… (...)

Az, aki nem biztos benne, hogy végig tudja csinálni, és közben a munkáját is rendesen ellátja, annak tilos belekezdenie. A Ramadán nem kötelező. Csak ajánlott. Mindemellett nagyon is tanulságos. Ugyanis 30 napon keresztül megtapasztaljuk az igazi nélkülözést. (...)

Ez a 30 nap elég arra, hogy az ember megértse, a saját bőrén tapasztalja meg, milyen fontos egyetlen csepp víz, egyetlen falat kenyér. És bár az első napok végén tényleg hatalmas evések vannak, szépen-lassan átszokunk a pazarló életmódról egy sokkal takarékosabbra. Ahol az ételt és az innivalót megbecsüljük.

Tehát sok szempontból nagyon tanulságos, és egyben egy erőpróba is. Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, azt mondanám, hogy olyan, mint lefutni egy maratont.”

A teljes írást ide kattintva olvashatjátok el.

A moderálási alapelveket itt találod.