Eljött az a pillanat több országban is, amikor a politikusok rájöttek, hogy ha az eddigi ütemben folytatódik a határátkelés, annak nem lesz jó vége, mert előbb-utóbb az elvándorolt munkavállalók (akik ugye jelentős részben fiatalok) hiányozni fognak. Arra gondoltam, ma nézzük meg, milyen megoldási javaslatokkal álltak elő az írek és a szlovákok (felidézve pár gondolat erejéig a magyar programot is), aztán majd jól megbeszéljük, mi az, ami titeket például hazatérésre tudna bírni.

(fotó: flickr.com / iMorpheus) 

Kezdjük az írekkel, már csak azért is, mert nekik igen komoly tapasztalatuk van a migráció kezelésében.

Ha jól látom, a dublini kormány elég sokat próbál tenni azért is, hogy segítse a határátkelők külföldi beilleszkedését (akármilyen furcsán is hangzik elsőre), miközben természetesen megpróbál minél több munkavállalót hazahívni.

Kezdjük a beilleszkedés segítésével, aminek kapcsán épp a napokban jelentették be, hogy átfogó csomagot állítottak össze a határátkelésből adódó (elsősorban lelki) problémák kezelésére. Dan Mulhall londoni ír nagykövet ezt azzal indokolta, hogy felismerték: felelősséggel tartoznak az Írországot elhagyókért is.

Aztán ott van az emigránsoknak szóló tanácsadással és terápiával foglalkozó jótékonysági szervezet, az Icap (Immigrant Counselling and Psychotherapy), amely londoni és birminghami központjaiban és szerte Nagy-Britanniában megtalálható szakemberi hálózatával segít.

Az írek persze nem csak a lélekre figyelnek, ezért aztán létrehozták az IN-Dublin projektet, amelynek lényege, hogy ezen keresztül lehet felvenni a kapcsolatot (és tapasztalatot cserélni) a hasonló cipőben járó társakkal, illetve az ír üzleti világgal (mert munkahely nélkül visszatérni senki sem szeret, ugye).

Az Irish Network Dublin (IN-Dublin) nem a semmiből született meg, a tapasztalatot a 19 amerikai helyszínnel működő Irish Network-USA hozta, amely értelemszerűen az Egyesült Államokban élő ír és ír-amerikai munkavállalókat próbálja meg összekötni egymással. Sikerére jellemző, hogy több mint 3500 tagja van.

A dublini változat célja, hogy „fórumot biztosítson a hazatérő határátkelőknek”, elsősorban az Egyesült Államokból visszatérőkre koncentrálva. Persze nem csak a duma megy, mentorprogramot indítottak a fiatalok számára, társadalmi és kulturális eseményeket is szerveznek.

A szlovákok és a hárommillió

Máshonnan közelítenek a szlovákok, ahol a kormány úgy döntött, összesen 10 ezer eurós (3 millió forintos), vissza nem térítendő állami támogatást ad azoknak a diplomás szlovák fiataloknak, akik ugyan jelenleg külföldön élnek, de hajlandóak hazatérni. 

A Hazatérés projekt mögött az egyre komolyabb méreteket öltő agyelszívás okozta aggodalom áll. A támogatást két részletben fizetik ki, a jelentkezők a feléből a visszaköltözés kiadásait fedezhetik, a második részletet akkor kapják meg, ha legalább egy évet a hazai állami szektorban dolgoztak le.

A vezető beosztásban dolgozók (és legalább tízéves gyakorlattal rendelkezők) még ennél is többet, akár 50 ezer eurós (15 millió forintos) támogatást is kaphatnak. A pozsonyi kormány évente legalább 50 fiatalt szeretne hazatérésre ösztönözni, erre egymillió eurót szánnak.

A helyi egészségügyi biztosítók adatai szerint évente mintegy 30 ezer szlovák fiatal mondja fel hazai biztosítását határátkelés miatt. Az elmúlt öt esztendőben a számuk meghaladta a 150 ezret. Ami pláne aggaszthatja (és aggasztja is) a pozsonyi vezetést, hogy a végzős középiskolások több mint 70 százaléka mielőbb szeretne távozni az országból.

És a magyarok

Ugyan volt már szó róla, de azért elevenítsük fel a magyar programot is, amely egyelőre (?) kizárólag Londonra és az Egyesült Királyságra koncentrál, mégpedig azért, mert ott a legalacsonyabb a magyar munkavállalók átlagéletkora (33 év), 80 százalékuk 40 évnél fiatalabb, rendszerint magas végzettségűek (33 százalékuk diplomás, 43 százalékuk érettségivel rendelkezik) és 49 százalékuk nőtlen vagy hajadon.

A célcsoportot azok a diplomás, hiányszakmát űző fiatalok alkotják, akik jól beszélnek angolul, legalább egy éve külföldön állással rendelkeznek és szándékukban áll hazatérni. A program része hazai vállalkozás elindításának segítése is.

A Gyere haza fiatal nevet viselő projektre 100 millió forint van, ebből 50 fiatalt csábítanának haza Londonból, méghozzá úgy, hogy a munkahely mellett lakhatási és letelepedési támogatást adna a kormány.

Azt most hagyjuk, hogy a program kapcsán nem nagyon jön ki a matek, nem is ez a lényeg, inkább arról kérdeznélek titeket, nektek melyik program (az inkább a lehetőségek megteremtésére, mint a konkrét anyagi segítségre koncentráló ír, vagy az egész korrekt összeget felajánló szlovák) tetszik a leginkább, illetve mi kellene ahhoz, hogy a Magyarországra költözés mellett döntsetek.

Az lenne a kérésem, hogy maradjunk a realitások talaján (tehát a „változzon meg az emberek hozzáállása” és társai most annyiból nem játszanak, hogy az egy hosszú folyamat, ugyanakkor például a bürokrácia csökkentése például jöhet), tehát elsősorban próbáljunk eljátszani a gondolattal, hogy ha mi lennénk döntéshozó helyzetben, mit tennénk, milyen programot állítanánk össze.

A moderálási alapelveket itt találod.