Ma harmadik részéhez ér (és egyben befejeződik) az a minisorozat, melyet a Tárki tanulmánya alapján kezdtem, és ami azt próbálja meg felvázolni, kik a határátkelők, mennyien vannak / vagyunk és végül melyek a célországok. Egy biztos: Magyarország a határátkelésnek köszönhetően Magyarország sosem lesz többé olyan mértékben zárt világ, mint korábban volt.

Mielőtt belevágnánk a hová? kérdés taglalásába, hadd foglaljam össze röviden az első két rész tartalmát, már csak azok kedvéért is, akik nem olvasták ezeket a posztokat.

A mennyien? kérdésre a Blaskó Zsuzsa, Ligeti Anna Sára és Sík Endre jegyezte Magyar külföldön – Mennyien? Kik? Hol? című Tárki-tanulmány azt a választ adja, hogy Magyarországon a migrációs hajlandóság az 1990-es évekhez képest már az EU-csatlakozás előtt növekedni kezdett, majd 2010 és 2012 között tovább nőtt, azóta kismértékben csökken.

A megállapítja, hogy migráció növekedésének trendje mindenesetre Magyarországon 2006 után kezdett felgyorsulni, és azóta töretlenül emelkedik. A Tárki szerint a háztartások 2-3 százalékához tartozik olyan háztartástag, aki a felvétel idején külföldön tartózkodott. (Akit a teljes poszt érdekel, ide kattintva olvashatja el.)

A kik? kérdés kapcsán azt a megállapítást érdemes visszaidézni, mely szerint a migránsok körében a férfiak aránya magasabb, mint a nőké. Ami a kormegoszlást illeti, a külföldön élő magyarok körében a 26–50 éves korcsoportok aránya a legnagyobb. a felsőfokú végzettségűek aránya igen magas a határátkelők között, az alapfokú végzettségűeké viszonylag alacsony. (A teljes posztot itt olvashatjátok el.)

Nincs meglepetés a TOP3-ban

Ma arra a kérdésre keressük tehát a választ, hogy hová is mennek Magyarországról a határátkelők. Akit egy kicsit is érdekel a téma, alighanem rögtön három ország nevét vágja rá, ezek pedig Ausztria, Németország és Nagy-Britannia.Aki ezekre tippelt, nem tévedett, legfeljebb a sorrendben lehet eltérés.

A Tárki által idézett három felmérés közül a SEEMIG és a KSN Népességtudományi Kutatóintézet (Életünk fordulópontjai 2012) kutatása szerint egyaránt Németország és az Egyesült Királyság a két legfontosabb célország, a harmadik helyen Ausztria található. A legutóbbi népszámlálás érdekes módon inkább német túlsúlyt és valamivel gyengébb angliai jelenlétet mér.

Érdekes, hogy más társadalmi csoportok mennek e három országba, pontosabban a Nagy-Britanniában és az Ausztriába-Németországban munkát vállalók háttere.

A 18–65 évesek között Németországban a legkisebb a nők, a fiatalok és a felsőfokú végzettségűek aránya és körülbelül ugyanez a helyzet az Ausztriában tartózkodókkal is.

Angliába jellemzően a fiatalok mennek (a 18-31 évesek aránya 63 százalék, azaz közel kétharmad), a férfiak és a nők aránya kiegyenlítettebb, több mint kétszer annyi köztük a diplomás, mint a Németországot választó határátkelők között.

Honnan hova?

Nagy-Britanniába egyébként jellemzően Budapestről és a megyeszékhelyekről mennek (41 százalék), összehasonlításképp ez az arány Németországban 26, Ausztriában 23 százalék.

Németországba Észak- (19 százalék), és Közép-Magyarországról (16 százalék), valamint az Észak-Alföldről (15 százalék) mennek a legtöbben, Ausztriát viszont (egyáltalán nem meglepő módon) kétharmad részt (67 százalék) valamelyik dunántúli régióból választják.

Az ausztriai munkavállalást logikusan leginkább a földrajzi hovatartozás határozza meg: a dunántúli régiókból jelentősen nagyobb eséllyel mennek oda dolgozni a magyarok, ez az arány a Nyugat-Dunántúl esetében kiugróan magas, hiszen onnan közel tízszer nagyobb eséllyel mennek Ausztriába, mint a Közép-Magyarországon élők.

A Tárki szerint tehát ha meg szeretnénk rajzolni a Németországba határátkelők profilját, akkor alacsonyabb iskolai végzettségű, idősebb férfit látnánk (ebben persze benne van az én leegyszerűsítésem).

Az Egyesült Királyságot illeti (ha megint profilt szeretnék rajzolni), oda mennek a legfiatalabbak, és a legmagasabb iskolai végzettségűek, és a nők is nagyobb valószínűséggel választják Angliát, mint a férfiak.

Sokat beszélünk itt a blogon a nyelvtudás fontosságáról. Ezzel együtt is furcsa, hogy míg a Németországban élő magyaroknak csak alig több mint fele (57 százaléka) beszél németül, addig ez az arány Ausztriában már 74 százalék.

Végezetül hadd idézzem a Tárki összefoglalását, mert szerintem fontos megállapításokat tartalmaz: egyfelől azt, hogy Magyarország sosem lesz többé olyan mértékben zárt világ, mint korábban volt, másfelől, hogy a határátkelés várhatóan a jövőben is megosztó téma lesz - vagy ahogyan a Tárki fogalmaz: „egyre inkább politikai és társadalmi érzelmeket fog gerjeszteni”.

A moderálási alapelveket itt olvashatod el.