A mai poszt kifejezetten vitaindító írás, méghozzá egyenesen Franciaországból, az elmúlt egy hétben ott történtekre reflektálva. Nyilván sokféle vélemény van (ez az elmúlt napokban a különböző posztok alatt folytatott beszélgetésekben, vitákban világosan ki is derült), ez Hari Seldoné.

„Sok ember, aki nem ismeri a francia történelmet, nem tudja a hátteret, könnyen Sebestyén Balázsi szintre tévedhet. Franciaországban már a középkor óta hagyománya van a trágár / durva bírálatoknak IS. Célpontjuk legtöbbször az ésszerűtlenség és bigottság. Gondoljunk csak bele, némelyik versében hogy fogalmazott Villon!

Ez a durva kritika volt az egyik bázisa annak, hogy az évszázadok folyamán a néptömegek megszerezzék a hatalmat, és szétverjék az Ancine Régime-t. Ez IS része volt Voltaire korának, és a felvilágosodásnak.

Így sikerült megtörni a katolikus egyház tekintélyét és befolyását a francia politikára. Ez vezetett el a szekularizációhoz. Ezt őrzik máig a valójában marginális karikatúra kiadványok.

Ezek az újságok nem liberálisok, ahogy sokan gondolják, sokkal inkább baloldali anarchista vonalat képviselik. Kigúnyoltak ők katolikusokat, zsidókat, melegeket, és muzulmánokat is. Nem válogattak, célpontjuk, most is a legtöbbször az ésszerűtlenség és bigottság.

A terrornak vannak áldozatai, a Charlie Hebdo szerkesztőségében is volt muzulmán áldozat (Mustapha Ourrad). Egy pillanatra gondoljunk bele az áldozatok bátorságába!

Amikor bejöttek a gyilkosok fegyverrel, azonnal tudhatták, hogy nekik végük, sok kolléga az asztal alá bújt, és szerencséje volt. Az áldozatok nem ezt tették, hanem várták a golyókat. És hogy mennyire tudta, hogy meg fog halni, itt egy korábbi idézet Charb-tól: Inkább haljak meg állva, mint hogy térdelve éljek.

Erről volt élettársa, Jeannette_Bougrab mesélt, aki algériai származású muszlim családba született (igaz, saját bevallása szerint ateista) és Sárközy kormányában volt miniszter.

Ha akkor bemászott volna ő is az asztal alá, mint sok más, most azok sem élnének, akik ott húzták meg magukat. A gyilkosok megkapták azt, amit akartak. Nekik végük. Viszont a terrornak van több érdekes utóhatása.

Első, hogy Európa ráeszmélt alapértékeire: szolidaritás és szólásszabadság és a szekularizáció jelentőségére. Gyakorlatilag az egész világon végtombolt a Je suis Charlie tag. Szólásszabadság európai értelemben, hogy anélkül írhatsz le dolgokat, hogy félned kellejen attól, hogy megölnek utána (legfeljebb, ha annyira trágár, nem veszik meg a lapot, ez már legyen az újságírók gondja).

Olyannyira így volt, hogy még azok is kiírták a Je suis Charlie-t, akiket bizony igencsak trágárul rajzoltak le (Gérard Depardieu).

A másik érdekes fordulópont a muzulmán világ reagálásában történt. Míg 9/11 esetén, meg a londoni és madridi robbantások idején nagyjából az óvatos sunnyogás volt, hogy nem mi voltunk, most egy elég határozott vita alakult ki a terror kapcsán ott is.

Aki látta a Je suis Charlie twitter bejegyzés helyeit a világban, észrevehette, hogy a Közel-Kelet jelentős részén is felvillantak a pontok. Sok muzulmán karikaturista is rajzolt szolidaritása jeléül.

A Hezbollah vezetője szerint azok a dzsihadista csoportok, amelyek „aljas, erőszakos és embertelen” cselekményeket követnek el, „több kárt okoznak a prófétának és a muszlimoknak, mint az ellenség, vagy bármely könyv, film vagy karikatúra". Ezzel gyakorlatilag elítélték a gyilkosságot. Azért az feltűnő, hogy ilyet azelőtt nem tettek.

A vasárnapi szolidaritási tüntetésen török, jordán, tunéziai és még egy sor muzulmán állam vezetője ott volt. Ezzel közvetve elismerték a nyugati liberális sajtószabadságot. Ezzel ők is elérkeznek a maguk XVIII. századi felvilágosodási századába, amivel a muzulmán világban is meg fog törni a vallás hatalma.

Most még nem jósolható meg, hogy ez melyik országban milyen gyors lesz (20 év? 50 év?). Egy generáció kettő, vagy három? Sok tényező gyorsíthatja, vagy lassíthatja, de a kimenetele egyértelmű, már jelentős tömegek nem érzik azt, hogy az iszlám az egyedüli és felsőbbrendű. Következménye pedig ott is az erősödő szekularizáció, és ateizmus terjedése.

Összegzésként még egy cikkből emelnék ki két fontos részt:

„Ha elfogadjuk, hogy egy vallás hívei megölik azt, aki kritizálni meri őket vagy a nekik kedves dolgokat, akkor egyben azt is elfogadjuk, hogy hatalmuk van felettünk.”

és:

„Mivel a muszlim fundamentalisták számára a vallási szabályok sérthetetlensége mindenek felett álló érték, nem fognak megelégedni azzal, ha a durva, szatirikus rajzok eltűnnek a nyugati címlapokról. Ha engedünk a nyomásnak, és a durva valláskritikát cenzúrázzuk, akkor egyre alacsonyabban lesz az a küszöb, ami sértőnek számít.”

Végül: szerencsére a muzulmán világban most úgy néz ki vége a „félrenézünk, mert nem is mi vagyunk” taktikájának. És azt gondolom, hogy az európai politikusok, akarva-akaratlanul most kezdik rákényszeríteni a muzulmán világra az európai liberális elveket.

Ez persze nem fog azonnal megtörténni (és természetesen lesznek „gettók”, ahol továbbra is erős lesz a nyugati civilizációval való szembenállás), de látható, hogy most megindult valami „bomlás” a muzulmán egységben.

Nem csak azokra a muzulmán kormányfőkre gondolok, akik elmentek a párizsi tüntetésekre, hanem sok radikális szervezet is elítélte a gyilkosságot. Például a Hezbollah-on túl Farid Benyettou (a gyilkosok egykori barátja és mentora), továbbá Ahmed Aboutaleb (Rotterdam muzulmán polgármestere).

Utóbbi azt mondta: „Érthetetlen, hogy a szabadság ellen fordultok. De ha nem tetszik a szabadság, akkor az Isten szerelmére, csomagoljatok össze, és menjetek el! Talán van számotokra a világon valahol egy hely, ahol önmagatok lehettek, őszinték lehettek magatokhoz, és nem mészároltok le ártatlan újságírókat. És ha nem jó nektek itt, mert olyan humoristák készítenek újságot, akik nektek nem tetszenek, akkor azt kell, hogy mondjam, menjetek a picsába!" - fogalmazott.

Ezek a kijelentések, sokkal inkább elbizonytalanítják és aláássák a muzulmán vallás identitását, mint bármi más. És azt látnunk kell, hogy ez így jó.

Ennek következtében meg fog indulni a vallástól való eltávolodás, és fokozatosan egyre növekedni fog a szekularizált, európai liberális elveket elfogadó tömeg.

Ahogy láthatjuk, eddig is voltak olyanok ebben a számunkra egységesnek gondolt muzulmán közösségben, akik MÁR azonosultak az európai értékrenddel: az áldozat Mustapha Ourrad és az élettárs Jeannette Bougrab.

Azonban az események sok muzulmán számára is rávilágítanak, hogy ők is el kell, hogy fogadják az európai értékrendet. Én bizakodó vagyok, hogy egyre több muzulmán fordul majd el a vallási bigottságtól és konzervativizmustól, ahogy felfogja, hogy ők is élhetnek a nyugati értékrend szerint."

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.