Brüsszel igazán különleges hely lehet, hiszen miközben Belgiumban van, az Európai Unió központjaként jóval több egy „egyszerű” fővárosnál, hiszen oda koncentrálódik az európai politikai döntéshozatal jelentős része. Mai szerzőnk, Nitnitnit párja az Európai Bizottságnál kapott munkát, természetesen ő is költözött vele. Mindez nem olyan régen történt, de az első tapasztalatok leszűrésére pár hónap is elegendő volt. (A képeket szokás szerint köszönöm!)

„Direkt írtam Brüsszelt, és nem Belgiumot, mert jelentős különbség van a kettő között. Mielőtt kijöttünk, túrtam a posztokat, hogy találjak bármi informatívat arról, mibe vágunk bele, de nem találtam semmit. Így remélem, ez az írás némiképp hiánypótló lesz, még akkor is, ha picit szubjektív és nem kicsit hosszú. :)

Picit rólam: írtam már ide, éltem Angliában 3 évet, hazamentem, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg jobb-e máshol. :) Angliában felszolgáló és báros voltam egy hotelben, otthon pedig a Central Media Holding (aka Sanoma) kötelékében töltöttem be felelős pozíciót utoljára (nem, nem listázom le a termékeimet, mert Határátkelő bácsi lehet, hogy úgyis „kisípolná”).

Szépen sikerült három év alatt egy darab angol nyelvtudással fellépcsőznöm magyar munkanélküliből olyan menedzserré, aki Magyarország második legnagyobb portfóliója zászlóshajói útját egyengeti. Nem vagyok kifejezetten különleges, elvégeztem egy idegenforgalmi középiskolát, két évet a jogi egyetemen heccből, és nem volt soha sehol protekcióm.

Három és fél éves otthonlétem alatt gazdagodtam rengeteg munkatapasztalattal, egy 17 éves autóval, három macskával és egy csodálatos társsal. 2012 végén kezdtem először újra érezni, hogy menni kéne. Biztos sokat rontott a dolgon, hogy az Örs vezér téren dolgoztam akkor, és engem borzasztóan befolyásolnak a külvilágból érő impulzusok. Aki mindennap arra jár, tudja, mire gondolok.

Munkát váltottam, nem lett jobb. Ráfogtam a Blaha Lujza térre, de igazából velem volt a baj. Nem voltam elégedett azzal, aki vagyok.

Három év alatt Kedvesem is és én is 3-3 munkahelyváltáson estünk át. Ültünk úgy otthon, hogy néztük egymást és megkérdőjeleztük a képességeinket. Vajon tényleg velünk van a baj?

Egyszer csak felkeresték LinkedIn-en

2013 decemberében elkezdtünk kifelé tekintgetni, megjártuk Berlint is interjúk végett. Közben megkerestek az akkor még Sanomától, és szó szerint kivadásztak az előző munkahelyemről. Tettek egy ajánlatot és a kezembe adták a felelősséget. Habár mindketten újra biztosnak tűnő és kecsegtető állásban voltunk, nem mondtunk le a költözésről, de talonba tettük. Sokat segített az új munkakörnyezet, reggelente autóval járhattam (végre), és sok minden inspirált.

(Úristen, mennyi előzményt írtam, vissza a tárgyra!)

Pár hónapra rá Kedvesemet egyszer csak felkeresték LinkedIn-en, hogy lenne-e kedve interjúzni egy állásra Brüsszelben. Megbeszéltük, hogy soha semmi mellett nem megyünk el, mert nem szeretnénk semmilyen nyitva hagyott kérdést, ami majd rátelepszik a kapcsolatunkra az ínséges időkben.

Megvolt az interjú, vártunk. És vártunk. És vártunk. És közben meg is beszéltük, hogy ugyan már, mit akarunk, ez egy fejvadász cég, azt sem tudjuk, mi ez, kik ezek. Jött a hívás, hogy sikeres volt és hogy Európai Bizottság. Perszepityu, én meg öreg halász vagyok.

Mentek az interjúk, becsületesen vették a repjegyeket a Kedvesemnek, és küldték a csokikat nekem (ezúton is köszönöm…). Mivel tudtam, hogy versenyvizsgához van kötve szinte minden pozíció az intézményeknél, nagyon nem éltem bele magam semmibe, jól megvoltunk. Épp.

Aztán egyszer csak jött a hívás, hogy „Költözöl velem Brüsszelbe?”. És költöztem. Hipersebességgel szerveztük le a költözést, lakásbérlést, felfújható ágyat.

Két tévhit

Tévhit 1: otthonról nem lehet lakást kivenni

De, lehet. Három macskánk volt (még mos is vannak), és kettőből csak egy állásunk, az is egy meg nem kezdett szerződéssel. Mondhatjuk, hogy szerencsénk volt, én azért szeretem a magam vállát is megveregetni ezért.

Csak expatokkal foglalkozó ügynökségeket és csak olyan lakásokat kerestem meg, ahol kikötötték az állattartás lehetőségét. Mindenhol úgy kezdtem, hogy külföldiek vagyunk, és hogy 3 cicánk van, plusz egy megkezdetlen állásunk. Úgy vélem, ha az ember nem futja le a felesleges köröket sokkal gyorsabban jut el a céljához.

Tévhit 2: otthonról nem lehet állást találni, főleg, ha valaki nem beszéli az ország nyelvét

Ez nagyon sok mindentől függ. Nyilván ép ésszel fel kell mérni a lehetőségeket. Belgium hivatalos nyelvei közül én egyiket sem beszélem. Angollal szerencsére mindenhol boldogulok. Ezt is foghatjuk a szerencsére, vagy arra, hogy nem csak állásokat kerestem, hanem „az állást”.

Tudtam, hogy csak olyan jöhet szóba, ahol a hivatalos nyelv angol, tehát nem erre a piacra dolgozik. Tudtam, hogy nagy cégeknél a döntéshozatali és felvételi folyamat bürokratikussága miatt sajnos át sem fog jutni az életrajzom.

Lelistáztam tehát a kis/közepes cégeket, akiknek a terméke angol nyelvterületre van pozícionálva. Rengeteg nem volt, összesen úgy emlékszem egy kezemen meg tudtam számolni. Sehol nem voltak kinn meghirdetett állások (ami előny, hiszen nincs verseny egy esetlegesen felmerülő munkaerőhiányra), de írtam mindnek, ahol úgy ereztem, marketingesre lehet szükség.

Még aznap felhívtak és 3 hét alatt felvettek az egyik helyre. Ismét csak úgy érzem, hogy ezzel a módszerrel elkerültem egy csomó felesleges kört és csalódást.

Tudni kell megalkudni

Természetesen ennek is megvoltak ezek a részei, ahol döntést kellett hozni, és átmenetileg akár meg is alkudni. A lakás nem tökéletes, de naponta dolgozunk rajta és nekem ez az állás picit visszalépés.

Mivel látom ebben is a potenciált, egyáltalán nem élem meg kellemetlenként vagy kudarcként. Ez szükséges. Két állás is szükséges. Nem azért, mert egyből nem lehet megélni, hanem a saját biztonságunk érdekében. Elképesztő mennyiségű terhet levesz egy kapcsolatról, ha van mentőháló és nem azon izgulunk, mi lesz ha…

Soha semmi sem biztos, bármilyen jól végezzük a munkákat, ez egy hatalmas lecke, amit otthon tanultam meg. És bár lehet felfelé bukni, ha az ember rátermett, a bizonytalanság gyilkos tud lenni.

Amit itt tanulok minden nap: én voltam az a nő, akinek a 17 eves BMW-je határozza meg, hogy ki ő. Akinek fontos, hogy mi van a névjegykártyáján, és akinek fontos, kívülről mit látnak.

Úgy érzem, ez a város nagyban nevel engem. Na, nem mintha kevésbé szeretném az autómat… Aki volt már itt, tudja, aki nem, annak elmesélem: az emberek itt nem tudnak vezetni. Slusszpassz, nem. Összevissza amortizálják egymás autóit, egyik csattan a másik után, hopp egy tükör.

Az autóm hazament vizsgázni, és nem vagyok benne biztos benne, hogy visszahozom. Egyrészt féltem, másrészt teljesen felesleges. A biciklis közlekedés (azzal ellenben, ahogy be akarják állítani) nagyon is rendben van. Igen. Biciklizem. Én, aki nem látta a biciklijét 10 éve, és egyszer futott mintegy sportolásképp, ami után napokig haldoklott. Vettem egy használt biciklit és azzal járok dolgozni. Gyorsabb, könnyebb.

Minden a maga medrében

Itt valahogy senkit nem érdekel, mi van a névjegykártyámon, vagy ki vagyok. Dolgozom, dolgozunk, minden megy a maga medrében. Minden reggel az egyik fejlesztőfiú besegít a biciklimmel az ajtón, látja az ablakból, ahogy bénázok és jön is. Szerintem nem kedvel jobban, mint bárki mást, mégis minden reggel jön.

A cég fele egyébként belga, a többiek multikulti (US, CA, PT, ES, FR, IN, stb.), de nincs rossz tapasztalatom senkivel. Bejönnek, dolgoznak, kávéznak, esznek, dolgoznak, hazamennek.

Felszínes dolgokról beszélgetnek és senki sincs jobban az egyikkel és kevésbé jobban a másikkal. Például annak a lehetősége, hogy mint otthon a csajokkal munkában kitárgyaljuk egymás magánéletét, teljességgel lehetetlen. Kutya, cica, család van-e, és ennyi.

Napi dolgokról, időjárásról, hova menjünk vásárolni, melyik helyre jó beülni, ki mit főz. Ennyi. Nincs ennél bensőségesebb beszélgetés, ami elsőre fura, de egyáltalán nem bánom. Ez egy munkahely, és mindenki akként kezeli. Rengeteg munkahelyi konfliktust megelőz, ami otthon mindennapos.

Vannak itt is olyan dolgok, amiken lehet hergelnie magát az embernek, például hogy nem kötelező felszedni a kutyagumit, csak erősen ajánlott. A lábunk elé nézni is erősen ajánlott. Vagy hogy tényleg mindenkinek az autója meg van húzva, egységesen. Vagy hogy sokat esik és magas a páratartalom.

Vagy hogy a szomszéd macskája kintről nyávog hajnalban a benn lévő macskáimnak. Vagy hogy két szomszédunk azon levelezik egymással az ajtón, hogy bezárják-e a felső zárat, és szerintem egyszer csak vér fog folyni (az egyik lakó görög, a másik latin kislánynak tűnik, külsőre és temperamentumra is), de a belga főbérlőnk mintegy teljes nyugodtsággal nem érdeklődik a helyzet után. :)

Valahogy mégis megnyugodtunk itt… Nem tudom megmagyarázni, sosem készültünk pont ide.

Pár hasznos infó a végére

Beköltözés után regisztrálni kell a communéban, helyileg illetékes van mindenhol. Elvileg munkaszerződés, bérleti szerződés, 6 fénykép, magyar ID kell, gyakorlatilag ez egy hosszas és gonosz folyamat, de túl kell esni rajta, nekem már félig megvan.

A procedúra után egyszer csak kijön a rendőr (mi nem kicsit blokkoltunk le amikor csengetett, hogy ÚRISTEN, KI HALT MEG?), de csak megnézi, ott lakunk-e, meggyömöszöli a macskákat, kitölt valamit, tovább gyömöszöli a macskákat és elmegy. Utána vissza kell menni a communéba, de itt még nem tartok, mert ezek nem gyorsak. :)

Bankszamlat az ING nyit magyar ID-ra gond nélkül. A BNP azt mondja, ő is nyit, de hazudik, mert bezárja utána, amíg meg nem jön a belga ID-kártya, ami 6 hónap is lehet. Nem javaslom a BNP-t. Nagyon nem.

Egészségbiztosítást a mutualitenél kell elintézni és utána ajánlott bejelenteni az OEP-nél. Az orvos itt fizetős, de a biztosító téríti. Egyrészt rossz ez, mert mindig minden pénzbe kerül, másrészt itt csak az megy orvoshoz, akinek baja van. És nem ugrik be a veresegyházi asszonykórus vérnyomást méretni napi kétszer.

Ha már nagyon honvágy van

Van magyar bolt, kettő is Brüsszelben Hungarom néven. A piacon kapni fehérrépát és TV-paprikát, zöldségeseknél, bevásárlóközpontokban nem láttam még. A Delhaize-ben zure room felirattal csodálatos krémes tejfölt kapni.

Mindent meg lehet főzni, amit otthon, de rengeteg a hal és egyéb finomságok, amit ki kell próbálni. Mi még rossz étteremben nem voltunk, vagy csak ügyesen választunk.

A fapados jegyek elképesztően olcsóak, (6990 Ft karácsony másnapjára nem rossz ár) és működik több magyar taxitársaság is nevetségesen alacsony fuvarárral a reptérről.

Lidl es Aldi van itt is, pont ugyanolyan árakon, mint otthon, tehát szárazárut és tisztítószereket venni ott is érdemes. A Delhaize és a Carrefour kb. ugyanazt tudja, majdnem ugyanolyan áron, én egyelőre nem érzem Tesco és Auchan minőségűnek ezeket, szerintem jobbak.

Bútorokból hatalmas választék nincs, csak a magasabb árkategóriában. Én még egyelőre sokallok 1000+ eurót egy kanapéért, így mi IKEA-minőségben rendezkedtünk be, illetve rengeteg közösségi csoport (Fb, G+) van, ahol épp elköltözők vagy átköltözők árulják mindenféle kiegészítőiket, bútoraikat igazán áron alul.

Nem szégyellem, hogy sok mindent szereztünk be így, mivel kezdőtőként nem volt, egy hónapig az egyetlen bútorunk egy használt franciaágy volt. Ilyen fórumokon 400 EUR-ért sokan egy lakást be tudnak rendezni.

Fura es fontos dolog, hogy a városban a bútorokat külső lifttel juttatják fel és le. Egy költöztetés úgy néz ki, hogy a liftesautó beáll a ház elé, többnyire a járdára és felliftez mindent. Nincs lépcsőn cipekedés, minden az ablakon át közlekedik. Ha valaki bútort vesz tehát, érdemes megkérdezni, hogy a lift service kell-e, mert borsos ára is lehet.

Drágaságok

Autózni drága, parkolni drága, biztosítani drága. Csak hogy adjak támpontot, fiatalként, kevesebb, mint 5 éves jogsival, balesetmentesen, 17 éves 1,6-os autóra évi 900 EUR a biztosítás (a legolcsóbb helyen ennyi, az ING-nél pl. 2200), amit egyben, vagy két részletben kell rendezni.

Ezen felül évi kb. 200 EUR az útadó (ez csak halovány emlék). Tíz évnél idősebb autót egyébként nem sok cég biztosít. Műszaki vizsga évente van, és állítólag szigorú. Viszont van magyar autószerelő is, nagyon kedves és ingyen szerelte a defektem. Oh, igen, egy nap alatt két defektet is be lehet itt szerezni, ha valaki olyan szerencsezsák, mint én.

Úristen, látva a szöveg mennyiségét ezt most jól be is fejezem, de ha esetleg lesznek kérdések, szeretettel várom, vagy ha hiányzik belőle valami lényeges infóköteg Brüsszelről, megírom szívesen.”

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.