Ma három igencsak eltérő posztot ajánlok. Az első Törökországba vezet és a becsületgyilkosságok még ma is létező hagyományáról szól, a másik egy angliai vidéki hétvégi napot mutat be, míg a harmadikban kiderül, mi késztethet két magyart arra, hogy a tervezettnél majd’ egy évvel tovább maradjon Oroszország túlsó végén.
(forrás: girltalkhq.com)
Kezdjük tehát Törökországgal, ami rengeteg szempontból egyensúlyoz Európa és Ázsia határán (földrajzilag és egyéb téren is). A Tede in Turkey blog legutóbbi posztja is bizonyos szempontból ezt a kettősséget mutatja meg, méghozzá egy még létező, ám ettől még vérfagyasztó hagyomány, a becsületgyilkosság kapcsán.
„Vannak dolgok a világban, amelyek őrjöngésre késztetnek, mert borzalmuk felfoghatatlan, érthetetlen. (...) Amikor meghallom a hírekben, hogy egy fiatal lányt a saját bátyja gyilkolt meg, hidegvérrel, előre megfontoltan, a család utasítására, a borzalom hideg leheletét érzem. Család? Milyen család az, amelyik ilyet kér, ilyet rendel el? (...)
A becsületgyilkosság célpontjai mindig azok a többségében fiatal nők, akikről a család vagy a közösség úgy ítéli meg, hogy valamely tettükkel szégyent hoztak rájuk, ezért csakis életük kioltásával lehet a becsületükön esett szégyenfoltot lemosni. A gyilkosságot általában a család egyik férfitagja követi el, de az is előfordul, hogy a „bűnöst” öngyilkosságba hajszolják.
Az általuk büntetendőnek ítélt tettek közül ezek a leggyakoribbak: hűtlenség, házasságkötés előtti kapcsolat (nem biztos, hogy szexről van szó, egy titkos együttjárás is túl sok lehet), nem jóváhagyott házasságkötés, illetlen öltözködés vagy viselkedés, szökés a közösségből, féltékenységre okot adó (vélt) viselkedés, egyéni döntéshozatalra való törekvés, családon belüli vagy családok közötti konfliktusok, vérbosszú; és bűnös az a nő is, aki azért válik tisztátalanná, mert (sokszor a saját rokonai) megerőszakolták. (...)
Sokan gondolják úgy, hogy a becsületgyilkosság vallási alapokon nyugszik, mégsem lehet kimondani, hogy csak az iszlám világra jellemző. Általában olyan zárt, patriarchális berendezkedésű közösségekben fordul elő, ahol a törzsi, feudális gyökerek még mindig erősek, és ahol a belterjesség sem ritka. Ezekben a közösségekben olyan normák szerint élnek, ahol a hierarchiának mindennél fontosabb szerepe van, és a nők szinte semmilyen joggal nem rendelkeznek. (...)
Törökországban a Kelet- és Délkelet-Anatólia vidéki régióiban fordul elő nagy számban becsületgyilkosság, de nem hanyagolhatók el azok a nagyvárosok sem (Isztambul, Ankara, Izmir, Bursa, Diyarbakir, Antalya), ahová erről a területről vándorolnak az emberek a munkalehetőség és a jobb élet reményében.
Amikor az ilyen elszeparált környezetben élő családok egy nagyvárosba költöznek, viszik magukkal a szokásrendszerüket. Ez a nagyváros mindegy, hogy hol van, Törökországban, Európában vagy bárhol a világban. A városi környezet, a lehetőségek új tárháza, a városi lüktetés új igényeket ébreszt az addig mindentől elzártan élő nőkben.
A család azonban nem mindig tolerálja, ha a nő kifejezésre juttatja, hogy milyen új dolgokban szeretne részt venni. Olyan számunkra hétköznapi mozzanatok ezek, mint pl. új barátságokat kötni vagy divatosabb ruhákban járni.
Egészen hihetetlen, de a török büntető törvénykönyv 2004-es szigorításáig enyhítő körülményként vehették figyelembe, ha kiderült, hogy a bűncselekmény a család becsületének helyreállítása miatt történt! A kiszabott büntetés idejét csökkenthette, ha a bűncselekményt közvetlenül a házasságtörés vagy paráználkodás elkövetése előtt, közben vagy utána követték el!
A törvény módosításával már a becsületgyilkosságok elkövetőit is életfogytiglani szabadságvesztéssel sújtják, és nem csak az elkövetőket vonják felelősségre, de azokat is, akik az elkövetőnek kiadják a parancsot. (...)
Lehet törvényt módosítani, segélyvonalat létrehozni, menedékházakat emelni. De amíg a fejekben nem történik változás, addig marad a szörnyűség, amitől időről-időre újra elborzadunk, mert mi csak ritkán láthatunk a színfalak mögé, ha egyáltalán belátunk…"
Akit további részletek érdekelnek, az ne habozzon ide kattintani és elolvasni a teljes bejegyzést!
Vidéki Anglia
A következő poszt teljesen más világba, a vidéki Angliába visz el Digger révén (aki sokat fejlődött a blogszerkesztés területén… ;) ), a ma ajánlott írása pedig nem csak azért tetszett, mert szinte tapintható, mennyire szereti tárgyát, az autókat, hanem a rengeteg fotó miatt is (amiből én ide elloptam egyet).
"Olyan tökéletesen megszervezett volt az egész, hogy ha nem lett volna benne egy kis plusz, akkor akár precíz német szervezésnek is gondolhattuk volna. Ez a plusz pedig a családiasság hangulata volt. Az angol barátságosság, udvariasság legszebb hagyományai szerint.
A kiállított járművek tulajdonosai ott voltak a járművük mellett és aszerint, hogy egy vagy két napra jöttek vagy piknikeztek vagy kempingeztek. Minden kérdésre kedvesen válaszoltak, mindent bemutattak, megmutattak és őszinte örömmel vettek minden érdeklődést. (..) A belépő családi jegyként 15 font volt. Viszont az egész rendezvény bevétele jótékonysági célra egy kórház számára lesz átutalva.
A kapun belépve számomra a nirvána tárult fel. Nekem ez amit láttam felért egy sorozatorgazmussal. :))))))))))) Fantasztikus szerkezetek csodálatos állapotban. Egyik ámulatból estem a másikba. (...)
Kicsit odébb a világ legnagyobb lovaiból mutattak egy kis ízelítőt. A Shire lovak némelyikének két méteres marmagassága van. (...) Majd szembejött velünk az első működő gőzgép. (...) A gyerekeknek rengeteg programot és kreatív szórakozási lehetőséget kínáltak. Például állatsimogatót. (...)
Innen elmentünk ebédelni. Na, az volt a nap fénypontja. Odamentünk egy „Fish & Chips” nevű lakókocsi kajáldához és rendeltünk két fish & chipset meg a gyereknek valami csirkemelles történetet. Három üdítővel mindösszesen 20 fontot fizettem. Mit mondjak, a Hungaroring áraitól, de akár egy vidéki búcsú magyarországi áraitól is messze olcsóbb volt.
De nem ez a lényeg. Miközben fizettünk, megkérdezték, honnan jöttünk. Mondtuk, hogy Magyarországról. Na, mindjárt szóltak a háttérben hamburgert forgató Jimnek, hogy jöjjön és adja elő művészetét magyar nyelven. Ő pedig jó öblös hangon beleordította a pusztába, hogy „MI A FASZT CSINÁÁSZ BAZMEG!!!!”. Ez mindent vitt. :)))))))))))))))))) Kiderült, hogy tavaly a Balatonnál nyaralt és ott tanulta eme veretes műremeket.
Továbbmenve az árusok kerültek sorra. Na, gondoltam itt biztos aranyáron mérnek mindent. Olyan aranyáron mérték, hogy nem tudtam ellenállni egy dugókulcskészletnek racsnival együtt 10,5 fontért. Szinte ingyen volt. (...)
Mi kell egy ilyen kellemes lehúzásmentes naphoz? Először is mindenképpen egy gazdag ország. Aztán gazdag önkormányzat, amelyik nem vet ki hely, terület, és egyéb fűszálgörbítési adót. Az árusok ebből kifolyólag nem fogják egekbe emelni az árakat. Az egész bevétel egy kórház számlájára megy. Sokfelé voltak adománygyűjtő fiatalok. Én is tettem a perselybe. Mert értelmét láttam.”
Aki további képeket és videót nézegetne, valamint kíváncsi a Rolls-Royce Maharadzsa történetére, az feltétlenül kattintson ide!
Ráadás
Sajnos nagyon ritkán frissül egyik kedvenc blogom, a Káma-túra, ami egy magyar pár oroszországi kalandjait mutatja be. Így amikor frissül, akkor szívesen beválogatom ide, most különösen, hiszen kiderült, hogy maradnak még közel egy évet a távoli Izsevszkben. Az okok rögtön kiderülnek…
"A nyár végeztével a mi életünkben is lezárult egy három éves korszak. Era befejezte lektori munkáját az Udmurt Állami Egyetemen, én pedig megszereztem hőn áhított diplomámat a Kalasnyikov Egyetemen.
Jogosnak tűnik a kérdés, hogy akkor mégis mi a csudát keresünk mi itt Izsevszkben?! Hát igen, nem bírunk elszakadni ettől a várostól, a megszokás, meg a nosztalgia… lehetne viccelődni, de ennél azért prózaibb okai vannak.
Era elnyert egy ösztöndíjat, hogy végre befejezhesse doktori disszertációját. Ilyen lehetőség ritkán adódik, hogy fizetnek azért, hogy valaki írja a tudományos dolgozatát, ezért végül elfogadtuk a szerződést.
Voltak ugyan kételyek bennünk, hiszen a legutóbbi tavasz elég nyűgösen telt, de bízunk benne, hogy a valamivel szabadabb életvezetés és az új magyar lektor vicces társasága majd némileg enyhíti Era szenvedéseit.
A magam részéről jobb híján újra beiratkoztam az egyetemre. Most nem a „jó öreg” Kalasnyikov Egyetemre, hanem én is az Udmurt Államira, ahol Era eddig tanított. Orosz nyelvtanfolyamra fogok járni, mint sok más külföldi diák, aki Izsevszkbe érkezik. Még azért van mit csiszolni a tudásomon, főleg a nyelvtan területén. (...)
Eredetileg csak dolgozni szerettem volna valamelyik orosz építészirodában, de tavasszal az itteni barátaim nem sok jóval kecsegtettek. Állítólag a külföldi munkavállalók után valamilyen plusz járulékot kell fizetni a munkáltatónak az állam felé, amit természetesen nem szívesen fizetnek ki. Ezért hivatalos munkavízumot, bejelentett orosz állást valószínűleg nem kaptam volna.
Lehet, hogyha nagyon kerestem volna, valami összejött volna valamelyik nagy cégnél, de az utolsó napokban, a diplomázás hevében, erre se energiám, se időm nem volt. Azt pedig már a nyár elején le kellett rendezni, hogy milyen minőségben jövök ide vissza, mert otthonról intézni a meghívólevelet meg a vízumot sokkal bonyolultabb lett volna."
A további részletekért ide érdemes kattintani, az eredeti bejegyzésre!
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Utolsó kommentek