Nem volt rossz munkám otthon, a feleségemnek még meg is van, de éreztük, hogy ebből nem lesz egyről a kettőre jutás, pláne ha egyszer csak jön a baba – körülbelül így kezdődött mai szerzőnk, Gábor története, melynek első államosa egy Salzburgtól 50 kilométerre fekvő falu. Bevallom, nekem tetszik az a nyugodtság, ami a posztból árad és ami nem csak a helyszínnek, hanem alighanem a szerző hozzáállásának is köszönhető. (Én pedig köszönöm neki a fotókat is!)
„Alig vagyok túl az első (kultúr)sokkon, 1 hét múlva leszek itt 3 hónapja. Egy alig 900 fős faluban, Ausztria közepén, Salzburg tartományban, 902 méter magasan, 2-3 ezer méteres csúcsokkal körbevéve.
Régóta rendszeres olvasója vagyok a blognak, Facebookon is követem, már akkor is érdekelt, amikor bennem még csak érlelődött a külföldi munka/élet lehetősége.
Nős vagyok, gyermekünk még nincs, bár már nagyon szeretnénk, a feleségem március végén diplomázik, júniusban már ő is költözik ki. 30 éves vagyok, 11 éves átfogó szállodai tapasztalattal és egy idegenforgalmi diplomával.
Németül két éve kezdtem el magán tanárral tanulni, kimondottan a beszédre szorítkoztunk, tudtam, hogy nem nyelvvizsgázni szeretnék majd, hanem állást találni német nyelvterületen.
Bíztam az angolomban kezdettől fogva, tudtam, ha megakadok németül, értik az angolt is, de ha nem muszáj, akkor inkább ne, értékelik, ha németül próbálkozik az ember.
Szükség volt némi környezetváltozásra
Nem volt rossz munkám otthon, a feleségemnek még meg is van, de éreztük, hogy ebből nem lesz egyről a kettőre jutás, pláne ha egyszer csak jön a baba, akkor meg csak az én fizetésem.
Köztudott, hogy Magyarországon az idegenforgalomban / vendéglátásban ritkán fizetnek !hivatalosan! minimálbér felett, amiből pedig az ember többnyire megél, az a borravaló, de ugye abból nem lesz se nyugdíj, se félretett pénz.
Viszonylag könnyű utat választottunk, hiszen Ausztria közel van, az idegenforgalom virágzik, és amúgy is éreztük, hogy szükségünk van némi környezetváltozásra, elég volt a zsúfolt, koszos, egyre idegenebbnek tűnő budapesti belvárosból.
Kizártam, hogy közvetítő irodán keresztül keressek állást, úgy gondoltam, hogy a diplomám... nem, a szakmai tapasztalatom elég lesz, egy, a korábbihoz hasonló állás betöltésére.
Bécsben jártam 2 interjún, nem jött össze, de kalkulálva a lakhatással, étkezéssel és a fizetéssel, nem is igazán egyezett volna az elvárásaimmal, úgyhogy vállalva a távolságot, imádott nejemtől távol fél évig, elkezdtem kutatni a hegyek közt.
Érek-e valamit az osztrák munkaerőpiacon?
Tapasztalatból mondom, érdemes fölülni a vonatra vagy beülni a kocsiba és személyesen megjelenni. Regisztráltam néhány oldalra, kizárólag ingyenesekre, és elkezdtem küldözgetni az önéletrajzomat (mázlim van, mert a feleségem HR-es), közel sem teljes sebességgel, hiszen nem menekülésről volt szó, első körben pusztán arról, hogy érek-e valamit az osztrák munkaerőpiacon.
Nem kellett sokáig várjak a sikerélményre. Volt egy szabadnapom, este felültem egy Euronight-ra, hajnalban Salzburgban átszálltam (a Lokal Express mosdója olyan tiszta, hogy könnyedén átöltöztem benne), reggelre a szállodában voltam a megbeszélt időpontra.
Nem maradtam sokat, nem is kérdeztek sokat, emiatt talán nem is éreztem sikeresnek a beszélgetést. Tovább vitt az utam, gondoltam, ha már eljövök idáig, lebeszélek minimum 2 interjút, szóval már bátrabban, bár kissé fáradtam érkeztem a második helyre.
Mindenhonnan 1 hetet ígértek a válaszra, 2 hét múlva kaptam egy emailt az első helyről, hogy ha még részemről aktuális, akkor várnak szeretettel. Elvállaltam. Csak a tisztánlátás végett, éjszakás recepciós vagyok egy 170 szobás szállodában, túlórát, éjszakai pótlékot törvényileg meghatározott keretek között fizetik! Nincs „kiskapu", meg magyarázkodás.
Szerelmesek lettünk a környékbe
Bankszámlát még a nyáron egy bécsi kirándulás alkalmával nyitottunk, hogy ne minden pénzünk legyen - az egyre gyengülő - forintban, így már csak egy osztrák telefonkártya kellett. A lakcímem azonnal állandó lakcím lett, szerencsére, mert azzal sokkal könnyebb a későbbiekben itt intézkedni (pl. hitel, adókedvezmény)
A személyi igazolványomat leadtam még otthon már előre és az OEP-nél, illetve a NAV-nál is szóltam, hogy részemről vége, követelésük nem lehet többé felém.
Egy imádott feleséget otthon hagyni, még ha nem is örökre és nem is a világ végén, borzasztó nehéz, így is, hogy minimum 2 hetente találkozunk.
A hegyeket nem lehet megunni, a friss levegőt sem, mindketten szerelmesek lettünk a környékbe, számtalan lehetőség nyílik kirándulni, sétálni, enni, inni, ha pedig mindenképpen kell a város, vagy nem lenne később máshol munka, hát Salzburg 50 km, sokan bejárnak innen is, akár vonattal, akár autóval kényelmes megoldás, végig autópálya, és nem tudom hogy csinálják, de Ausztria ezen része híres arról, hogy nincsenek közlekedési dugók.
Az emberek osztrákok is meg nem is, úgy értem sok a bevándorló, többen dolgoznak itt németek, mint azt bárki is hinné, de toleránsak a helyiek, mosolyognak, köszönnek, próbálnak beszélgetni, szóval azt gondolom, hogy csak az nem tud beilleszkedni, aki nem akar.
Az ajtókat nem zárják
Itt szólok, tudom, hogy én soha nem leszek osztrák, még ha az útlevelem az is lesz egyszer, hiszen másképp nevelkedtünk, más meséken nőttünk fel, más történelemkönyvből tanultunk, de ezzel szemben a nyelvüket megtanulhatom (nem a németre, hanem a helyi nyelvjárásra gondolok), beállhatok önkéntes tűzoltónak, szívhatom a kristálytiszta levegőjüket és megköszönhetem (ezt nem nekik:) ), hogy egy olyan korban élünk, ahol mindezt csak is a saját képességeim határolják.
Egy faluról beszélek, hangsúlyozom, természetesen mások a körülmények Bécsben, vagy akár a jóval kisebb Salzburgban is. Itt természetes, hogy az ajtókat nem zárják, a garázs tele holmival tárva nyitva, kerítés ritkaságszámba megy, és persze minden udvar takaros és rend veszi körül a házakat. Az az Ausztria, amit én is elképzeltem anno.
Jövő év elejére felépül egy 28 lakásos társasház a falu határában, az önkormányzatnál lehet regisztrálni, hogy szeretnénk kibérelni egy lakást, összesített pontszámok alapján dől majd el, ki lesz a szerencsés 28 között! Ha házas vagy, pontot ér, ha lakik rokonod helyben, pontot ér, ha van gyerek, kortól függ mennyi pontot ér, és így tovább.
Működne Magyarországon is?
1997 óta az Önkormányzat (Gemeindeamt) törekszik az autómentes turizmus népszerűsítésére, ez abban áll, hogy fenntartanak kb. 10 elektromos autót (Peugeot iOn, Renault Zoe, Opel Zafira), amit a kedves turista rendkívül kedvező feltételekkel vehet igénybe. Pl. ha leadja a saját autója kulcsát, akkor díjmentesen használhatja ezt az autót.
Tankolni ingyenesen az Ausztriában már elég jól kiépült konnektorokról lehet, és a télen (hideg miatt szűkebb) kb. 60-80 km-es hatótáv pedig több mint elég az alkalmi használatokhoz. Mivel én is már helyi lakos vagyok, nekem is kedvezményesen odaadják, kaució nélkül, 21.-EUR / nap. Ilyenkor akarva akaratlanul is hasonlítgat az ember fejben, vajon működne ez Magyarországon is? Lehetséges, de kissé azért utópisztikus.
A legközelebbi vasútállomás kb. 10 perc kocsival végig le a hegyről, saját autó híján pedig marad a menetrendszerinti, de „telefonálni kell, hogy jöjjön" minibusz. Házhoz jön és visz, szóval kényelmes.
Van helyben óvoda és általános iskola, tűzoltóság, élelmiszerbolt, sportbolt, étterem, pizzéria, szórakozóhely, szarvasrezervátum, egy tó, ami télen korcsolyapálya, nyáron strand, szóval egészen el van kényeztetve az ember.
Át kell venni a ritmust
Nyolc sílift visz fel a hóhatár fölé, melyek között egy pár sűrített földgáz üzemű autóbusz közlekedik az autómentesség jegyében síelni vágyók kiszolgálására. Visszatérve a munkára, jól érzem magam, a legtöbb kollégám német (itt kötelező a 13. és a 14. havi fizetés, és általában a bérezés is magasabb), a főnökök osztrákok.
A helyiek néha kicsit olaszosak, nem kapkodnak, inkább bent maradnak tovább, hogy befejezzék a munkájukat, de mindezt minden zokszó nélkül. Ehhez alkalmazkodni kell, át kell venni a ritmust, a hozzáállással sosem volt bajom, világ életemben amit kiadtam a kezem közül, az tudtam, hogy engem jellemez, ezért mindig törekedtem a legjobbat nyújtani mind szolgáltatásban, mind termelésben.
Itt érzem először egy munkahelyen, hogy emberileg és anyagilag is elismernek. Aki hasonlóra és tisztességes megélhetésre vágyik tisztességes munkával, érdemes elgondolkodnia.
Napi 3 étkezést és a szállást a szálloda biztosítja, így nem kell törjem a fejemet, hogy miből fogunk lakást bérelni júniustól. Na, ismét egy hasonlítgató gondolat. A klasszikus helyeken (Lidl, Aldi, Interspar) bevásárolni, szinte alig drágább, mintha Budapesten lennénk, kis odafigyeléssel sokat lehet spórolni anélkül, hogy lejjebb adnánk az igényekből.
Jól érzem magam, alig várom, hogy a feleségem is itt lakjon velem, utána ígérem, írok a további tapasztalatokról, lakásbérlés, autóvásárlás, mindezek fenntartása és úgy általában, hogy hosszútávon is megérte e kijönni, vagy még csak a kezdeti fellángolás szól belőlem” :)
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: