Érdekes, hogy a Budapesthez viszonylag közeli városokból (például Bécs, és esetünkben Prága) viszonylag kevés írás érkezik, holott rengeteg előnyük van, például a hasonló környezet és könnyen megközelíthetők. Ezért is örültem Zsófi írásának.
„Tíz hónapja élek Prágában. Nem „menekültként" érkeztem ide: korábban fél évet éltem Londonban, és miután hazamentem befejezni az egyetemet, el is terveztem, hogy fogok még külföldön élni egy ideig itt-ott.
Csehország viszont soha nem jutott volna eszembe, ha egy rövid nyaralás során nem találkoztam volna a barátommal, akihez fél év ingázás után végül kiköltöztem. Mivel itt mindketten külföldiek vagyunk, így igazi bevándorló szemmel tudósíthatok a tapasztalatainkról.
A hosszú távra külföldre költözés, a barátok elkerülhetetlen elsodródása és elvesztése és az ezzel párhuzamos újra beilleszkedés főleg lelkileg nagyon nehéz folyamat, de erről nemrég közöltetek egy szuper írást. Csak ez az oka, hogy én nem írok róla bővebben.
Otthonos érzés
Prága egy nagyon kellemes, élhető város. Budapest után nem is tűnik igazán idegennek, az épületek, utcák hangulata, a folyó, a vár és katedrális a hegyen nagyon otthonos atmoszférát teremtenek.
Bár a budapesti hihetetlenül gazdag és izgalmas kulturális élet, a romkocsmák hangulata és a belterjesség, a barátokkal és haverokkal random összefutás és a mindenhol ismerős arcok nagyon hiányoznak, azért Prágában sem könnyű unatkozni.
Art mozik, kávézók, kézműves söröket kínáló "kocsmák", design- és termelői piacok, kiállítások, filmklubok és különböző fesztiválok közül bőséggel lehet válogatni minden héten. A rengeteg itt élő külföldinek köszönhetően sok angol nyelvű programot is könnyű találni, és több angol nyelvű internetes portál is segít a tájékozódásban.
Begubózó csehek
A cseh mentalitás, legalábbis számomra, sok tekintetben hasonlít a magyarhoz. Az emberek kissé zárkózottak, a saját problémáikkal vannak elfoglalva. Nekem is feltűnt, más itt élő külföldiektől is sokszor hallottam, és az éppen zajló választásokon való részvételi arányokból is szembetűnő, hogy a csehek nem politizálnak.
Ennek a begubózásnak vannak jó és rossz oldalai is, utóbbi például az alacsony civil és közösségi aktivitás. Csak egy példa: ősszel az ablakunk alatt ment el a Critical Mass felvonulás, ami a Pesten megszokott tömeghez képest egy viccnek tűnt, párszázan lehettek.
Bringások amúgy készüljenek fel rá, hogy Prágát nem nekik találták ki, a kevés bicikliút, ami van, szinte mind az autók között visz, a belvárosban pedig mindenhol macskakő és ahhoz hasonló díszburkolat van. Az autósok cserébe elég agresszívan vezetnek, és rengetegen vannak. Én emiatt otthon is hagytam a bringámat, ami nehéz döntés volt, helyette tavasztól őszig rollerrel jártam itt.
Nem elhanyagolható információ viszont, hogy a prágai tömegközlekedés hihetetlen jó: tiszta, megbízható, a belső zónákban szinte mindenhova 20-30 percen belül el lehet jutni.
Az árakról
Az árak sok tekintetben hasonlóak az otthoniakhoz, talán kicsit olcsóbb is sok minden (sör, kaja, tömegközlekedés). A lakásárak viszont kb. kétszer olyan magasak, mint Budapesten.
A fizetések, ha nem is a duplája az otthoninak, de érezhetően magasabbak. Nekem angoltanári diplomám van, amivel kifejezetten könnyű volt gyorsan állást találni, bár nem anyanyelvűként nemzetközi iskolákban, óvodákban (ahol először próbálkoztam) nem kellettem.
Ahogy látom - mondjuk ez sajnos nem meglepő - a tanárok itt jobban keresnek, mint Magyarországon: havi 18-20.000 koronát (180-200.000 forintot) simán haza lehet vinni kezdő gimnáziumi tanárként.
Nyelviskolában tapasztalataim szerint nehezebb állandó óraszámot kapni kezdetben, inkább cégekhez vagy egyéni tanfolyamokra küldenek, de mivel nem tervezek hosszútávon nyelviskolákban tanítani, és távmunkában még Budapestre is dolgozom kiegészítésképp, egyelőre nem volt szempont az azonnali magas fizetés itt.
A jól fizető belépő szintű állásokhoz amúgy vagy csehül, vagy nemzetközi cégeknél az angolon kívül még egy nyelven (német, francia, szlovák preferált) kell tudni általában - legalább ez is motivál benne, hogy megtanuljak csehül.
Elég az angol, de nem árt a cseh
Mint már említettem, Prágában rengeteg külföldi él, így az angol nyelvtudás a hétköznapokban teljesen elegendő is lehet, ha nincsenek különleges igényeink. Persze néha okoz fennakadásokat, ha nem beszél az ember csehül, már akár olyan kevéssé bonyolult ügyek intézésekor is, mint egy ajánlott küldemény feladása a postán, de ezeket meg lehet szokni.
A bürokrácia persze itt sem hajlandó angolul megszólalni, ha hivatalos intéznivalónk van, érdemes egy helyi ismerőst magunkkal vinni. Sokkal nehezebb viszont, hogy cseh nyelvtudás nélkül a cseh közösség nagyon kevéssé befogadó.
Ez teljesen érthető annak fényében, hogy a legtöbb külföldi csak rövidtávra érkezik, leginkább tanulni vagy világot látni jön és fél-egy év után továbbáll, ráadásul a külföldiek nagy része főleg külföldiekkel barátkozik.
Ha valaki nincs olyan szerencsés helyzetben, hogy egyetemi közegbe, rengeteg hasonló érdeklődésű fiatal közé érkezik Prágába, viszont hosszútávra tervez itt élni és szeretne magának társaságot, azért bizony sok mindent kell tenni.
Ehhez nem elengedhetetlen, de nagyon hasznos, ha beszélünk csehül, vagy legalábbis látják az igyekezetet. Arról nem is beszélve, hogy aki egy szláv nyelvet tud, az a többit is érteni fogja többé-kevésbé, szóval még hasznos is.
A nyelvórák nem kifejezetten drágák, én több nyelviskolában is megfordultam már és kiscsoportban vagy egyénileg általában 80-120 korona (800-1200 forint) között mozog egy óra.
Mit is dolgozunk?
Nem főállásként ugyan, de a mindennapi munkánk mellett a barátommal mi is egy coworking irodát vezetünk - így jutunk vissza a norvégiás poszthoz.
Én már menet közben szálltam be, a barátom az alapítótól vette át még 2010-ben, nem sokkal az indulás után.
Itt amúgy nem annyira ismert még ez a műfaj, egyelőre inkább Amerikában és Nyugat-Európában népszerű igazán, ezért mi nemcsak a saját irodánkat, de magát a coworking jelenségét, szemléletét is próbáljuk terjeszteni.
Prágában a miénk volt az első ilyen kezdeményezés, mostanra kezdenek csak elszaporodni, és egyre több nagy irodaház is nyit "közösségi" irodarészeket nagyon olcsó áron. Sajnos sokaknál egyértelmű cél a kisebb vállalkozások elnyomása is, volt, aki a mi áraink feléért hirdetett hasonló szolgáltatást a közelben...
A miénk egy nagyon családias, barátságos hely a belvárosban, összesen 16 asztalunk és egy tárgyalószobánk van, viszont igyekszünk olyan közösségi élményt biztosítani a tagjainknak, ami a munkájuk szempontjából is hasznukra válik: kapcsolatépítés, közösségi programok, előadások, kedvezmények, stb.
Többek között ez lenne a coworking lényege, ez teszi együtt és nem egymás mellett dolgozássá, de sajnos ezt a közösségi értéket a nagyobb vállalatok által coworking néven indított irodák nem képviselik igazán.
A miénkhez hasonló független irodák együttműködnek egymással, vannak közös programsorozataink, sőt, közös tagjaink is. Ha valakit érdekel bővebben a téma, itt talál róla leírást.
Az utolsó 100 komment: