Itt az új év, és az egyik újdonság (a többiről majd akkor, amikor időszerű lesz), amivel szolgálhat a Határátkelő, az egy reménybeli együttműködés a Magyar Rádió neves sportriporterével-szerkesztőjével, Lantos Gáborral, aki ma útnak indul, és 100 napot tölt majd el Észak-Európa országaiban. Kalandjairól itt is rendszeresen beszámol majd. Miként fér ez a Határátkelő profiljába? Szerintünk belefér, hiszen útja során rengeteg magyarral találkozik majd, és ezeket a tapasztalatait megosztja majd velünk is. Mindent más jöjjön tőle!

"A címben voltaképpen minden benne van. 2013. január 2-án átlépem a határt, hogy legközelebb 2013. április 11-én este lépjek vissza ebbe az országba. Ez pedig pontosan 100 nap.

Dániába, Finnországban, Svédországban, Norvégiában, Izlandon, a Feröer-szigeteken és Grönlandon, azaz az északi régió 7 országában. Nuuk-on (Grönland) közelebb leszek az Egyesült Államokhoz, mint Európához, a Spitzbergákon az északi szélesség 79. fokán állok majd, reményeim szerint láthatom a Vaasa-futást (25.000 sífutó egyszerre Svédországban), ülök majd a kutyaszánon a sarki fény alatt és még sorolhatnám.

A szervezés hónapok óta tart. Grönland kivételével minden országban voltam már hosszabb-rövidebb ideig. Az út hívott, mint azokat, akik az El Camino zarándokutat járják végig. Azt pedig, hogy télen megyek, s kiteszem magam az időjárás és a természet viszontagságainak, külön bájt kölcsönöz az egésznek.

Voltaképpen azért írtam neked, mert az út szervezése során nagyon sok segítséget kaptam azoktól, akikről ez a blog szól, vagyis az országot már korábban elhagyó honfitársaimtól. Megható ez az egész, komolyan mondom. Megdöntötte bennem azt a tételt, mely szerint külföldön a magyar a magyarnak a farkasa.

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon minek, vagy kinek szól mindez? Esetleg a személyemnek, vagy a foglalkozásomnak? De aztán amikor az altai (Norvégia egyik legészakibb városa) magyarok baráti köre önzetlenül felajánlott egy mobilkártyát, amikor Izlandon élő magyarok szó nélkül segítettek nekem, amikor egy tundrán élő magyar lelkész minden követ megmozgatott azért, hogy 3 napot náluk is lehessek, azt gondoltam, hogy ezek a derék emberek tényleg örülnek annak, hogy egy másik magyar meglátogatja őket.

Hiszen ebben a régióban 99 éjszakát csak az tud eltölteni szállodában, aki megütötte a lottó főnyereményét. Én nem tettem meg ezt, de ez az utazás már maga a főnyeremény. Még el sem indultam, de máris annyi élmény van bennem, ami megtöltene egy könyvet.

És akkor nem szóltam még a helyiekről, azokról az ismeretlen ismerős finn, norvég, svéd, grönlandi emberekről, akik a hónom alá nyúlnak ebben a több mint 3 hónapos időszakban. Mert a meghatottság tényleg elönt, amikor a grönlandi Alexander azt írja, hogy szállás rendben, vár a nuuk-i reptéren. Vagy a finn Aira szó nélkül ajánlja fel muoniói házát, s még ő szabadkozik, hogy esetleg kényelmetlen lehet a számomra. Pedig nem lesz az. Súlyhatár 20 kg a repülések miatt, a könyvek sajnos, itthon maradnak.

A cél? Bemutatni azt a vidéket, amelyről oly keveset tudunk, amelyről a magyarok néhány sztereotípiával azért rendelkeznek. Melyek szerint északon télen hideg van, északon télen sötét van, északon az emberek sokat isznak, a sarkkörön túl nagyon depressziósak, és amúgy minden irtózatosan drága. Ezek az állítások önmagukban kivétel nélkül igazak, bár ami az ivást illeti, húsz évvel ezelőtt rosszabb volt a helyzet arrafelé.

A célom egy könyv, amely bemutatja a vidéket, az embereket, a tájat, Európa utolsó és a Föld egyik utolsó vadonját. Hálával és köszönettel tartozom feleségemnek, aki szó nélkül, de összeszorított foggal viseli el az én 100 napos kalandozásomat, szüleimnek, akik az alapjait tették le valamikor ennek a vállalkozásnak, munkahelyemnek és vezérigazgatómnak, aki szó nélkül engedett el fizetés nélküli szabadságra, pedig ma Magyarországon ez sem gyakori dolog.

A könyv majd megszületik, de addig is alkottam a Facebookon egy oldalt, amely egy nyitott közösség. Már több mint 850-en csatlakoztak, s mindazok, akik ezt az írást olvassák, jöjjenek bátran. Legyenek ők is részesei a nagy kalandnak, a 100 napos északi utamnak."