Kisebb csend után ismét jelentkezett egyik legrégibb szerzőnk, Hothead, egyenesen Ausztráliából. Azt gondolom, mai írása kifejezetten nyugtatólag hat majd, és méltó lesz egy nyugodt és kellemes hétvégi naphoz. Ráadásul az is kiderül belőle, le kell-e szállni a bringáról, ha támad a Feketehátú fuvolázómadár.

„Az első poszt óta eltelt nagyjából egy év. (Hothead első posztját, melyből kiderül, milyen viszontagságok után váltottak országot, itt olvashatjátok. A második írásban a holland és az ausztrál iskolarendszer különbözőségeiről olvashattok, a harmadik rész pedig egy sajátos mikrovilágon, az uszodán keresztül mutatja meg, mennyire másként látják a világot e két ország lakói. Végezetül ismét Hollandia került terítékre, a házak, városok és az ünnepek. Mindegyiket érdemes elolvasni!)

Továbbra is Queensland állam fővárosában élünk, az előzőleg ócskának titulált házban, ami, a körülményeket tekintve, tulajdonképpen nem is annyira vészes.

Megszoktuk, a legegyszerűbb padlószőnyeget, a linóleumot, alaposan kiszellőztettük, kifertőtlenítettük az ezeréves beépített bútorokat, lassacskán berendezkedtünk, nagyjából mindennek meglett a helye.

Mit szépítsem a dolgot, ez egy faház, oszlopokon áll, az alja beépítve, így garázsként funkcionál, szóval olyan, mint a legtöbb ház itt a környéken. Szerkezetéből adódóan elég szellős, tulajdonképpen átfúj rajta a szél, de hát nincs benne fűtés, nincs miért hőszigetelni sem.

A benti hőmérséklet mindössze néhány °C-kal tér csak el a kintitől. Téli éjszaka nem volt ritka a 8-9 °C idebent, amit fűtés híján felöltözéssel kompenzáltunk, de napközben azért felkúszott 20 °C körülire a hőmérséklet.

Ez az időszak kedvezett a penésznek, ami az egész napos szellőztetés ellenére, szinte az összes helységben felütötte a fejét. A műanyag keretes tolóablakok mind szúnyoghálóval felszereltek, ami ismerve az itteni faunát, erősen ajánlott.

Nem akartunk megint költözni

A helyi viszonyokhoz képest olcsón (360 AUD/hét) béreljük a 3 hálószobás házat, ügynökségen keresztül, kínai tulajdonostól. Fél év elteltével nem akartuk nyakunkba venni egy újabb költözés nyűgjeit, ezért aláírtuk további egy évre a házbérlésre vonatkozó szerződést.

Az alacsony ár mellett, ami a maradás mellett szólt még, az iskola és uszoda közelsége. Ezek egymás mellett terülnek el (szó szerint – kb 6 hektáron a kettő együtt), és az utcánk végén kezdődő parkon át pár perces sétával megközelíthetőek. Mióta itt vagyunk, nyílt egy új orvosi rendelő is a közelben, nagyon kedves, Srí Lanka-i doktor nénink van.

A hollandiai szűk homlokzatú sorházak után egy lazán beépített zöldövezeti kerületbe érkeztünk, ahol nem vesz körbe többé a végeláthatatlan síkság, itt csak a következő dombig, hegyig látni el.

A házak egyszintesek, legalább két bejáratuk van, magasra lettek építve a nyári esőzések miatt (legutóbb 2011 januárjában pusztított az árhullám), kisebb-nagyobb teraszokkal, zöld kertekkel körülvéve. Épített-, és természetes környezet szépen megfér egymás mellett - míg a belvárosban egymást érik a felhőkarcolók, addig óriási területeken zöldellnek a trópusi esőerdők, végtelen nyugalmat árasztva.

A város és a természet

A városi kertek korántsem annyira gondozottak, mint amilyeneket Hollandiában megszoktunk, itt nem ritka a magas gaz vagy a kerítésen áttörő vegetáció. Az egész városban jellemzőek a hatalmas parkok, gazdag élővilággal, színes virágokkal, gigantikus fákkal, játszóterekkel, barbecueval, mosdóval, wifivel, számos rekreációs lehetőséggel.

Figyelemre méltó az ember és a természet közeli viszonya. Habár nagyvárosban élünk, hihetetlenül sokszínű madárvilág vesz körbe minket. Egyáltalán nem tartanak az embertől, sőt fészkelési időszakban egyesek támadóan lépnek fel, ha túl közel haladunk el a fészkeik alatt.

Erre legjobb példa a Feketehátú fuvolázómadár (Australian Magpie, avagy Gymnorhina tibicen), ami komoly skalpsérülést okozhat, hátulról csapva le "áldozatára". Az érintett területeken figyelmeztető táblákat helyeznek el, a gyerekek pedig már az iskolában megtanulják, hogyan kerüljék el az ilyen jellegű támadást (augusztus és október között):

* gyorsan haladj át a területen, de ne szaladj

* viselj kalapot vagy sisakot, napszemüveget, vigyél ernyőt

* szállj le a kerékpárról (ha azzal vagy éppen), inkább sétálj

* közlekedjetek csoportban

* soha ne menj közel a fiókához

* ne vedd le a szemed a madárról, addig nem támad, amíg figyeled

* soha ne bántsd, ne provokáld a madarat

Mézmadár az ablakunkban

Néhány hete közvetlen közelről figyelhettük meg egy Feketehomlokú mézmadár (Noisy Miner - Manorina melanocephala) pár fiókáinak felnevelését, ugyanis az ablakunk előtti Crotonra építették a fészküket. Jól szervezetten élnek, egymás fiókáit is etetik és védelmezik, 10-20 fős csapatba verődve elzavarják a náluk nagyobb testű madarakat (pl. Magpie) is.

Igen zajos és színes népség a papagájok és kakaduk, őket a Szivárványlóri (Rainbow Lorikeet - Trichoglossus haematodus) és a Rózsás kakadu (Roseate Cockatoo vagy Galah Cockatoo - Eolophus roseicapilla) képviseli a lakóhelyünkön.

A parkokban és a parton annyira elszemtelenedett az íbisz (Australian White Ibis - Threskiornis molluca), hogy kártevőként tartják számon, kihelyezett táblákon külön kérik, hogy ne etessük őket.

Vizes élőhelyeken gyakran láthatunk Ausztrál víziagámát (Australian Water Dragon - Physignathus lesueurii) a napon melegedni, türelmesen hagyja a fotózást. Az elvárosiasodás szép példája a házi gekkó (Hemidactylus frenatus), ez a hüllő annyira elterjedt Brisbane-ben, hogy kiszorítja a helyi fajokat.

Esténként rovarokra vadászva fürgén szaladnak az ablaküvegen, házfalakon, hangos cuppogó hangot hallatva. Néha betévednek a házba, főleg a még tapasztalatlan bébik, ilyenkor figyeljük, merre járnak, nehogy kárt tegyünk bennük.

Posszumok a villanyvezetéken

Szintén éjszakai állatok a posszumok, ezek a kb. 1 kg testsúlyú, hosszú farkú, ausztrál gyűrűsfarkú erszényeseket (Common Ring-tail Possum - Pseudocheirus peregrines) szinte naponta látunk, ahogy a villanyvezetékeken egyensúlyozva közlekedik a fák között, ehető gyümölcsöt vagy virágot keresve.

Ausztráliáról sokaknak a koala ugrik be először. Eddig mindössze egyszer találkoztunk vadon élő példánnyal, ez sajnos már itt is ritkaságnak számít. Méltán hírhedtek az ausztrál ízeltlábúak, közülük is főleg a különböző pókfajok. Szerencsére a házban eddig csak apró és ártalmatlan példányokkal találkoztunk, a kertben már előfordult tekintélyes méretű Arany hálószövő pók (Golden orb-weaver - Nephila ornata), néha megcsodáltuk, nem piszkáltuk, hát ő sem bántott minket. Ennyi elővigyázatosság persze nem mindig elég...

A méretéről nevezetes csótányt is még csak a garázsban láttam. Mondom, hogy nem is olyan rossz ez a ház! Az európai szemnek különleges, de itt hétköznapi növényekről is sokat lehetne írni, most csak néhányat érintenék.

Csodás növények mindenhol

Nem győzöm csodálni a trópusi-, szubtrópusi növényeket a természetes élőhelyükön. A Bottlebrush (Callistemon sp.) fajok - melyek közül 30 cm-nél magasabb példányt csak a budapesti Füvészkert ausztrál házában láttam ezelőtt - itt közönségesek, gyakran ezt ültetik az autópálya elválasztó sávjába.

Jakarandafa, Bougainvillea, Grevillea, eukaliptusz, fikusz, sokféle pálma, bambuszfélék, broméliák és a világ legnagyobbra növő lágyszárú növénye: a banán. Közönséges növénynek számít az európai virágüzletekben oly drága Crane Flower vagy Bird of Paradise (Strelitzia sp.), a Papagájvirág.

A rendkívüli növényvilág szép gyűjteménye tekinthető meg a Brisbane Botanic Gardens- ben, ahol az egyéni, vagy vezetett sétán kívül lehetőség van piknikezni, a környező irodák dolgozói elkölthetik ebédjüket, de gyakran rendeznek itt esküvőt vagy koncertet is.

Kötelező az egyenruha

Végezetül egy kicsit rólunk: a gyerekek szépen beszélnek angolul, a kisebbik iskolásom is megtanult már annyira olvasni, hogy nem kell emiatt külön órákra járnia. Az osztályok heti kétszer járnak az iskola könyvtárába, ahonnan az olvasási szintjüknek megfelelő besorolású (mese)könyveket hoznak haza itthoni olvasásra.

Kellemesebb az iskolába járás mióta rátaláltunk a kötelező egyenruha pamut változatára a boltokban. Igaz, hogy az iskola logója nincs rajta, de engedélyezik a viselését, és a nyári 30-36 °C-ban csak kényelmesebb, mint a műszálas holmi, pláne, hogy a napi testmozgáshoz sem öltöznek át.

Kivéve persze az úszást, amire ebben a tanévben is lehetőségük nyílt, egy újabb 8 hetes program keretében. Szépen beilleszkedtek újfent; egy kedves gesztus: az egyik barátjuk az idei olimpián a magyaroknak szurkolt, ha az adott versenyszámban épp nem volt ausztrál versenyző.

A legkisebb lassan 3 éves lesz, a nyári szünet után megpróbálkozunk helyet kapni a közeli Early Learning Center-ben, ami az iskolai tanulmányok megkezdését megelőző intézmény, olyasmi lehet, mint az óvoda.

Én megpróbálok részmunkaidőben elhelyezkedni, a férjem pedig hamarosan levizsgázik az itteni szabványokból, miegymásból, hogy végre megszerezze az áhított villanyszerelő licence-t. Az utolsó bekezdés legyen egy következő poszt bevezetése, legközelebb ezekkel a témákkal (munka, „óvoda") jelentkezem."