Sajátos mikrovilágba kalauzol ma minket Hothead, akinek a családjában, a gyerekek között az úszás nagy szenvedély. Írásának érdekessége, hogy szerintem ezen a sajátos világon keresztül elég jól átjön a különböző országok, kontinensek közötti hozzáállás, és nem csak az úszásoktatás terén... Kíváncsian várom, hogyan fogadjátok a mai posztot, hiszen ez egyike azon ritkább alkalmaknak, amikor nem a nagy, általános képet látjuk, hanem annak csak egy apró szeletét.
„Az előző két posztban (itt és itt) már utaltam rá, mennyire fontos az életünkben az úszás. Mindhárom gyermekem 3-4 hónapos kora óta rendszeresen, kihagyás nélkül úszik. A „nem megyünk úszni" kezdetű mondat komoly büntetést jelent nekik kicsi koruk óta.
Magyarország: a kezdetek
Magyarországon két uszodában szereztünk tapasztalatokat. A másodikba nagylányom egyéves korától kezdtünk el járni, miután az első hely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az oktatót nagyon megszerettük, a mai napig tartjuk vele a kapcsolatot, imádja a gyerekeket és viszont. A két nagyobb nála tanulta meg az alapokat, 2-2,5 éves koruktól nélkülem úsznak.
Heti kétszer egy óra volt a medencében töltött idő, ebből az utolsó 15 perc mindig játékkal telt. A nagy 4, a kicsi már 3 éves korától mélyvízben úszott, messze ők voltak a legkisebbek a 20-25 fős, nagyrészt iskolásokból álló csoportban.
Az uszoda berendezése a '80-as éveket idézte, az öltöző zsúfolt volt, a hajszárítókra rendszeresen várni kellett, a takarítás minimális, sajnos többször is kaptak a gyerekek uszodaszemölcsöt és alkalmanként másfél-két órát utaztunk oda és ugyanennyit vissza, ennek ellenére innen volt a legnehezebb elszakadni, amikor elköltöztünk Magyarországról. Öt és fél évig jártunk ebbe a budapesti uszodába.
Hollandia, Zwem ABC
Hollandiában országszerte egységes az úszásoktatás, különböző szintek teljesítése után a gyerekek ún. Zwemdiploma-t kapnak. Háromféle szerezhető, A, B és C. Négyéves kortól lehet kezdeni az úszástanulást.
Az A diploma megszerzése tart a legtovább, amíg ezt elérik, addig különböző színű szalagokkal jelölik a csoportokat. Egy-egy blokk 12-13 hetes (az oktatás igazodik az iskolai szünetekhez), utána lehet feljebb kerülni a következő színű csoportba. Az a gyerek, aki megszerzi az A diplomát, egyedül úszhat az uszoda bármely medencéjében.
A sokéves úszó múlt itt mit sem ért! Szintfelmérés után besorolták őket valamilyen majdnem kezdő csoportba, ami először elég furcsa volt, de ahogy telt az idő, egyre inkább körvonalazódott, miért is történt így. Itt ugyanis nem a hagyományos értelemben vett úszást oktatják, hanem túlélésre tanítják a gyerekeket, hogy legyen vízbiztonságuk, de essenek pánikba, ha véletlenül vízbe pottyannának, képesek legyenek kievickélni a partra.
Így aztán vizsgafeladat volt a ruhában úszás. Az A diplomához rövidnadrág és rövid ujjú felső, gumiszandál, a B diplomához hosszúnadrág és hosszú ujjú felső, gumiszandál, a C-hez pedig mindehhez még egy esőkabát volt a felszerelés, ebben úsztak néhány hosszt.
Egy-egy lecke 45 perces volt, és egyáltalán nem volt játékidő. Egy csoportban 10-15-en voltak. A nagylányom legyűrte az ellenszenvét és az összes diplomát megszerezte az ott töltött másfél év alatt, ám a kicsi nem boldogult, ő folyton a víz alatt akart lenni, hiszen eddig azért kapta a dicséretet, az „új technikával" (kint kellett tartani a fejet a vízből) megfájdult a nyaka. Végül egyetlen diplomát sem sikerült begyűjtenie, ami nagyon elvette a kedvét és visszavetette a teljesítményét.
Az uszoda gyönyörű volt, gyerekbarát, tiszta, tágas öltözőkkel, barátságos falfestésekkel. A szemölcsöt elfelejthettük. Minden lecke előtt és után kötelezően lezuhanyoztak a gyerekek és rendszeres volt a takarítás. A medence szélén lehajtható pelenkázóhely volt a babáknak, ezenkívül vízálló boksz is rendelkezésre állt, hogy legyen hova betenni a babát, amíg a felnőtt felöltözik, ebből volt a medence mellett és az öltözőben is egy-egy darab.
Ami megdöbbentő volt, hogy rajtunk kívül senki sem használta a hajszárítót. Télen sem! Esetleg sapkát húztak a vizes fejükre, mielőtt hazaindultak, ami amúgy nem jellemző viselet Hollandiában, csak ha extrém hideg van.
Ebbe az uszodába gyalog jártunk, ami alkalmanként 50-55 perc sétát jelentett. Busszal kb. ugyanennyi idő lett volna, várakozásokkal, kacskaringós útvonallal. Egy 45 perces lecke €6.60, 1 óra babaúszás €3.50, strandbelépő €2.90/fő. A diplomaúszásokért €10-20 közötti összeget kellett fizetni alkalmanként.
Ausztrália, az igazi
A legrosszabbra is felkészülve, ugyanakkor a kedvező fordulatban bízva iratkoztunk be a mostani uszodánkba itt, Ausztráliában. Itt is szintfelméréssel kezdődött a bemutatkozás, mindhárman a tudásuknak megfelelő csoportba kerültek.
A benti medencére tekintve a gyakorlatlan szem káoszt, zsúfoltságot lát, pedig szisztematikus rendszerben folyik az oktatás. A medence sok-sok különböző méretű részre van osztva, és akár 10-12 oktató is van a vízben egyszerre, fejenként 3-6 kisgyerekkel.
Egy blokk két hónap, heti egyszer fél óra úszást jelent, ami a magyarországihoz képest kevésnek tűnik, viszont a kis létszám miatt rendkívül hatékony. A tudás és követelményszint logikusan épül fel. Itt megtaláltuk a helyünket!
A tanár már az előző tanévben felfigyelt rájuk, biztatja őket és ez kihat a teljesítményükre és a hangulatukra is. A kicsi újra szeret úszni járni, a nagylányom pedig szárnyal!
Minden blokkban van egy alkalom, amikor életmentést is tanulnak (Water Safety Week), e napokon különböző eszközökkel kimentik a segítségre szoruló társukat a vízből.
A medence körül rendszeresen elhúzzák a vizet, annak ellenére, hogy betonpadló van, amelynek legjobb tulajdonsága az, hogy vizesen sem csúszik. Az öltöző méretre rendben van, viszont nem olyan tiszta, mint a hollandiai.
A medencetér előtt végig üvegfal húzódik, kényelmesen helyet foglalva minden lecke végigkövethető. Sőt, ha valamelyikük épp egyedül van az oktatóval, engedélyt kaptam a fotózásra (amit meg is teszek...).
A két hónapos blokk 125 AUD / gyerek, amibe beletartozik, hogy vasárnaponként dél és délután 5 között belépőjegy nélkül mehetnek az uszodába. Ez nemrég van csak így, előtte szokás volt az úszáslecke után picit tovább maradni, és az arra kijelölt részen játszani, de sokan „ottfelejtették" magukat és az utánuk jövők nem tudtak parkolni. Hogy ne a gyerekeket büntessék, ez lett a megoldás és működik!
Összefoglalva: nagyon sokat köszönhetünk a magyarországi oktatónknak, és a hollandiai lubickolás után most újult erővel úszunk Ausztráliában. A nagylányom 8,5 éves, amióta az eszét tudja, úszó akar lenni, a hosszú távú célja, hogy egyszer olimpiát nyerjen. :) A többiek egyelőre „csak" imádnak úszni."
(Ez egy archív poszt, melynek eredetijét itt olvashatod el.)
Utolsó kommentek