oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2012. szeptember 21. 06:53,  Segítünk embernek maradni 80 komment

2012. szeptember 21. 06:53 Határátkelő

Segítünk embernek maradni

Ismét jelentkezik Rozamami, aki legutóbb a gyerekek iskolai beilleszkedéséről írt, ma pedig saját munkakereséséről (és találásáról) számol be. (Kalandjai első részét pedig itt olvashatjátok.) Kiderül az is, miként jelenthet motivációt egy ronda szőnyeg... Jó olvasást!

öregasszony_1.jpg

TROLLFIGYELŐ: Trollt láttál? Írj a hataratkelokommentKUKAChotmail.com címre és amint tudok, lépek az ügyben! Tegyünk együtt a Határátkelő kulturált hangnemének megőrzéséért! Történetedet továbbra is a hataratkeloKUKAChotmail.com címre várom!

„A történetem azoknak szól főként, akik egészségügyi szakmában szeretnének elhelyezkedni, szűkebben azoknak, akik az angliai care home ellátásban szeretnének állást találni.

A férj már fél éve egyedül nyomta az ipart kint Angliában, neki azonnal sikerült elhelyezkednie, IT munkakör, jó erős közép-felső nyelvtudással. A mi (én és a gyerekek) megérkezésünk után a gyerekek iskolába startoltak, nekem fél év „semmittevés" után végre kedvezményes nyelvtanfolyamra sikerült mennem.

Azért kellett a fél év parkolópálya, mert a nyelvtanfolyamok nagyon drágák, de kedvezményre van lehetőség, ha megállapítják, hogy jogosult vagy a working tax credit-re.

Nyelvi pankráció

Nyelvtudás nélkül én nem mertem belevágni a munkakeresésbe, mondják, hogy kutyaharapást szőrével, meg, hogy úgy a legkönnyebb tanulni, ha az ember a mélyvízben van, de ezt tudjuk be az én gyávaságomnak, vagy annak, hogy borzalmas frusztrációm volt ez nekem, hogy képtelen vagyok magam megértetni.

Fél évet kellett várni az adó-visszatérítéses határozatunkra, különböző bonyodalmak és az angol bürokraták kedves rokonsága miatt. Ez idő alatt tanultam azért magánszorgalomból, már ami a Star Trek, Stargate stb. összes részének végignézését illeti, a hétköznapokban pedig a pénztárosokkal, postás bácsikkal, villanyszerelőkkel és egyéb „állatfajtákkal" vívtam nyelvi pankrációt, ideértve egy – két segítőkész angol barátot is, már ami a BBQ-kat illeti.

„This is the beginning of a beautiful friendship"

A nyelvtanfolyam a gyerekeim sulijában ezzel a határozattal felfegyverezve 60 font/40 alkalom összegben már eléggé kedvező volt, és folytatólagosan lehet annyi körre elmenni, ahányat csak szükségesnek lát az ember lánya.

Egy szintfelmérő teszttel indultam, ez alapján besoroltak egy csoportba. Összesen tízen voltunk, barátságos és vidám környezetben folyt a nyelvtanulás, bár több lengyel és thai akcentust szedtem magamra, mint devonit, de annyi baj legyen.

Az én nyelvtudásom induláskor valahol az „I'm Lovin' it" és a „this is the beginning of a beautiful friendship" között volt félúton. Megtehettük, hogy viszonylagos szintre fejlesszem magam, mert ugyan egy fizetésből éltünk (plusz családi pótlék, valamint az adóvisszatérítés) a három gyerekkel, de beosztással azért normális körülmények között, nyugalmasan, még kirándulásokra és az autónk fenntartására is futotta. Szóval a nyelvtanulásom volt a fő cél elsődlegesen, ezt befektetésként éltük meg a jövőnk érdekében, hogy én is eztán munkába tudjak állni.

A regisztráció nehézségei

Időközben az NMC regisztrációmat is megkezdtem intézni, lévén, hogy otthoni ápolói felsőfokú szakképesítésem van. Itt hosszabban ki kell térnem ennek a szabályozására. Minthogy az NMC regisztráció kötelező minden nővérnek és szülésznőnek, e nélkül ebben a szakmában dolgozni az UK-ban nem lehet.

2004 után végzett nővéreknél ezzel semmi gond, bizonyítvány + europass kiegészítő (angol nyelven) ellenében, természetesen nem ingyenesen, megkapja a delikvens a működéshez szükséges regisztrációs számot. Nálam ugye az automatikus regisztráció ilyenformán nem jöhetett szóba, minthogy az én papírom 2004 előtti.

Ezzel még nem is lenne probléma, mert amennyiben a képzés nem változott (márpedig nem), így az europass-t kérvényeztem az egyetemtől két nyelven, ezt elbírálták, meg is kaptam. A fekete leves itt következett. Ugyanis a régebbi dátum miatt nekem kellett (volna) egy hivatalos hatósági igazolás Magyarországról, hogy az ezt megelőző öt évben legalább hármat betegágy mellett nővérként dolgoztam.

Ezt nálam esélytelen volt leigazolni, mert az utolsó években, amit otthon töltöttünk, én klinikai ambulancián voltam nővér, tehát nem betegágy mellett – éppen az egyműszakos munkarend miatt választottam ezt, a négy gyerek miatt – így ez a hajó egyelőre elment.

B tervből A terv?

Kaptam viszont egy ideiglenes regisztrációt, amely még nem tudom pontosan mire lesz jó, ennek most járok utána, elvileg betegágymelletti munka + valamiféle vizsga és aztán kapok rendes PIN-t – de még várom a tájékoztatót és a választ ez ügyben. Szóval ez most parkoló pálya.

Van továbbá nekem még egy ECDL bizonyítványom is, ami csak arra jó, hogy nem vagyok teljesen analfabéta a számítógéphez. Sok dologról viszont nincsen papírom, amihez értek, és amiket a későbbiekben legalizálnék. Ilyenek pl. kiadványszerkesztés, adobe szoftverek majdnem teljes tárháza, adatbázis.

Ezekből később még profitálhatok (főként, hogy mindet angol nyelven tanultam meg használni), és lenne is kedvem hozzá, szóval ez lenne a B terv (bár lehet, hogy a nyelv rendes megtanulásával előlép A tervvé).

(Ha minden kötél szakadna - tudok még tapétázni, padlózni, falat festeni, kisebb műszaki cikkek szerelése sem hoz zavarba /vasaló, hajszárító/, tudok hajat vágni, varrni, és furulyázni is - nem röhög!)

Az idősgondozásról

Ezek után tehát a következőkben azoknak szolgálhatok információval, akik kb. 0 végzettséggel elölről kell, hogy kezdjék itt Angliában, és mondjuk arra vetemednek, hogy az idősgondozási hálózatban helyezkednek el süteménycsomagolás, vagy takarítás helyett. Előrebocsátom: ez a munka nem könnyű, nem lehet belőle meggazdagodni (6.50-7.50 font / óra), valamint átlagon felüli empátiás készség kell hozzá.

Nagyon sok itteni munkaközvetítő speciálisan egészségügyi területen kínál munkákat illetve idősgondozói állásokat, de ezek közül több is feltételeket szab. Például, hogy legalább három hónap UK-n belüli álláshoz köti a regisztrációját. Az én számomra így ez nem volt járható út, hisz ez az első munkahelyem lett volna.

A másik dolog, hogy a legtöbbjüknél telefonos egyeztetésre, időpontkérésre van szükség, és mint tudjuk hiába az alap – közép nyelvtudás, telefonon sokkal nehezebb kapcsolatot felvenni (legalábbis tapasztalatom szerint nehezebb telefonban megérteni az angol nyelvet).

Az álláskereső oldalakon sok care assistant állást lehet találni, de ezek nagy többségét ezek a közvetítők hirdetik, és itt bezárul a kör. A jobcenter oldalán viszont a care home-ok és nursing home-ok közvetlenül is hirdetnek, itt a választék is nagyobb, napi szinten két-három (saját régiómban) hirdetés is felkerül.

Kis csellel...

A hirdetések között böngészve előnyben részesítettem azokat, melyekben emailben történő jelentkezésre is adtak módot. Több ilyen címre is elküldtem az önéletrajzomat, néhány soros levélke kíséretében. Kis cselhez folyamodtam, megírtam, hogy jelenleg nincsen telefonom, így kértem az időpont egyeztetést e-mail-ben. Azt gondoltam, akinek ez problémát okoz, az maximum nem válaszol, így végül is én is szűrtem az ajánlatokat...

Közeli munkahelyeket céloztam meg, amiatt, hogy a családban egyelőre egy autó van, illetve az én jogosítvány szerzésem még a jövő egyik számomra kívánatos tervei között szerepel.

Biztos, hogy szerencsém is volt, de az első kettő jelentkezésemre azonnal vissza is jeleztek néhány nap után, mindkét helyről interjúra is kaptam időpontot.

A rondaszőnyeges lakás, mint motiváció

Az interjútól úgy rettegtem, mint az a bizonyos könnyűvérű nő a templomban. Ne kérdezzétek, miért. Miért? Mert egyszer rég elmúltam már 18, soha életemben nem beszéltem egy büdös szót sem angolul, míg ide nem érkeztünk. Nem gondoltam, hogy Belzebub vár odabenn, sem kínzószoba. Nem tudom.

Viszont tudtam, hogy ha egyik lábamat rakosgatom szépen a másik után, akkor előbb utóbb odaérek, átlépem a küszöböt. Nagyon erős motivációként éltem meg, hogy gyűlölöm a zöld alapon drapp virágos, vastag padlószőnyeget a jelenlegi bérleményben, (eleve a drapp színtől hideglelést kapok), és mielőbb meg akartam válni tőle, nem beszélve arról, hogy egy kicsikét nagyobb, otthonosabb (és padlós) lakásba mehessünk. (Persze tanácsként nem venném be gyors munkakeresés listájára: elsőként költözz rondaszőnyeges lakásba.)

Magamban odafelé is csak angolul beszéltem, ezernyi szituációt pörgetem végig, amit az utolsó hetekben forgatókönyvírókat megszégyenítő alapossággal kidolgoztam.

Borult a koncepció

Amikor becsengetve elrebegtem az előre begyakorolt „Hello! I have an appointment to Mrs. Miller" –t és találkoztam a nursing home kedves mosolygós főnökasszonyával, az összes koncepcióm borult. Nem voltak ilyen „beszéljen kicsit magáról" bevezetőkérdések, meg „hol látja magát öt év múlva" pff, mit is gondoltam én (?), hisz nem felsővezetőnek jelentkeztem IT szektorba!

Először is megnyugtatott, hogy nem harap és mutogatott a fogára, aztán megkérdezte tudom-e, hogy ez milyen nehéz munka, és hogy hová is jelentkeztem. Kedvesen elbeszélgettünk mindenféléről, pl. hogy van Magyarországon ez meg az, meg, hogy van e nálunk is Karácsony, (szerintem elég jól lepleztem a meglepettségemet), majd pedig felajánlott egy egész délelőttöt arra, hogy jöjjek be, nézzem meg mi a munka, milyenek a kollégák, és utána eldönthetem vállalom e és milyen formában (éjszaka, nappal, részmunkaidő vagy teljes). Tehát gyakorlatilag azonnal megkaptam a munkát.

Még egyszer ismétlem – én érzésem szerint még most sem tudok angolul. Legalábbis rendesen nem. Ha a nyelvvizsgát venném alapnak, szerintem erős alap, gyenge közép a nyelvtudásom jelenleg (mindenki bíztat, hogy ez 3x40 órás tanfolyás, és önszorgalom után abszolút jó). Nyilván a munkában eltöltött idő alatt majd intenzíven fog fejlődni, és sokkal gyorsabban is, mint a nyelvtanfolyamon.

A különbségek

Angliában az idősgondozás retirement home-okban, care home-okban és nursing home-okban folyik. Sokan azt gondolják ezek között nincsen túl nagy különbség, pedig van. Az én nyomozásaim során arra jutottam, hogy a retirement home az idősek gondozóhelye, itt kissé demens (elbutult), illetve fizikailag leromlott állapotú (tolószékes, járókeretes) idősekkel lehet „találkozni", de vannak szellemileg friss, egyszerűen csak idős és felügyeletre szoruló emberek, helytől függően.

A care home gondozottjainak köre inkább szellemileg, és/vagy fizikailag sérült, (Alzheimer, Parkinson stb.) betegekből áll. Nursing home-ban inkább súlyos fizikai sérült idős betegek vannak. Műtéten átesettek, szövődményes cukorbetegek, mozgásszervi betegek, esetleg onkológiai kezelések utáni idősek.

Az, hogy az ellátás magán, vagy állami keretek között folyik majdnem mindegy, kicsit talán a környezeti tényezők és a szolgáltatás minősége között van különbség, de azt hiszem az ágyban fekvő, magatehetetlen idősek szempontjából majdnem mindegy van-e az udvarban medence.

A próbanap

Tehát: elmentem a próbanapomra. A 75 éves főnökasszony rendesen kiveszi a munkából a részét, vele töltöttem a napot. Nem túlzok, ha azt mondom, alig győztem utána szaladni a folyosón, én azt mondanám energikus, a nagyanyám azt mondaná, amit nagyapámra is mondott – hogy a végén úgy kell majd agyoncsapni.

Ez az én első munkahelyem egy nursing home. 25 férőhelyes, jelenleg 20 állandó vagy ideiglenes gondozottal. Félig magán, félig támogatott otthon, tehát a lakók, vagy családtagjaik fizetnek, ill. az önkormányzat is beszáll azért, hogy az idősek jó kezekben legyenek, minden ellátást megkapjanak.

A szobák egyágyasak, világosak, tágasak. A lakók a saját bútorzatukkal rendezik be, nekik, ill. családtagjaiknak tetsző módon. A 20 bentlakóra egy délelőtti műszakban 10 fős (6 fő ápoló, 2 konyhai, 2 takarító) személyzet jut.

A care assistant (nurse) feladata kicsit pincérkedős, kicsit gondozós. Ételosztás, ágy rendbetétele, segítés a tisztálkodásnál, fürdésnél, öltözésnél, kötözésnél asszisztencia. Ha igény van rá, pl. kivinni őket a kertbe, vagy csak éppen sétálni, beszélgetni, felolvasni, passziánszozni ill. bármiben a segítségükre lenni. Átlag 3-4 gondozott jut egy emberre egy műszak alatt.

A nővér (sister) feladata a gyógyszerelés, kötözés, vagy kötéscsere, injekciók beadása. Mindkét munkakör pontos adminisztrálást követel meg, eszméletlen szabálykövetéssel, pontos és előre meghatározott rend szerint. Minthogy három team dolgozik – ápolói, konyhai, takarítói - egyiknek sem kell a másik munkáját csinálni, és pontosan meg is van határozva, hogy kinek mi a dolga.

Példa erre: a reggeli ágynemű csere és tisztálkodás idején a lehúzott ágynemű, használt hálóruha, gumikesztűk, pelenkák, alátétek, bármi ilyen egy kosárba kerül. Ezekkel nem az ápolószemélyzetnek kell szaladgálnia, hanem a reggeli takarítós műszak dolga ezek ürítése. Az ebédeltetés után az edények és tálcák begyűjtése szintén.

Mindenki nagyon kedves

Ottlétem alatt mindenki mindent elmagyarázott többféleképpen, mindent megmutogattak, mindenki nagyon kedves volt velem, teljesen el is csodálkoztam. Az ápoltak is mosolygósak, hálásak, több nevet is kaptam a nagyothallóktól, de a Marilyn tetszett a legjobban.

A reggeli „hajtás" után 10 óra felé kötelező pihenőidő van. Ilyenkor az egész sereg visszavonul a staff room-ba. A szakácsfiú két tálcán kakaót, teát, kávét hoz, sok-sok pirítóssal és rákenhető dolgokkal. 30 perc üldögélés beszélgetés következik (természetesen a hívócsengetésre ilyenkor is figyelnek).

Ezután folytatódik a munka, többnyire a napi rutinra, és a lakók kéréseire kell figyelni, ki szomjas, ki a mellékhelyiségbe szeretne menni, ki levegőzni, vagy teázni. Az ebédeltetés utáni időszak az adminisztrációé, majd pedig felváltva mehet a személyzet a staff room-ban ebédelni (ebéd szintén ingyen jár a dolgozóknak).

Nappali műszak teljes állásban

A következő héten hétfő reggel kellett visszaszólnom telefonon a matron-nek (a főnöknő), hogy vállalom-e az állást, illetve, hogy part time (félállás) vagy full time (teljes állás) munkaidőben. Gyorsan vettünk nekem is egy jó kis mobilt, mert már egyáltalán nem izgultam a telefon miatt sem, mert tudtam, hogy a főnöknő milyen kedves ember.

Nappali műszakokat vállaltam teljes állásban. Heti 36 órás munkarendben dolgozom, reggel háromnegyed nyolctól, heti egyszer négyig, kétszer háromig, kétszer kettőig és két szabadnap. Három munkanapon túl vagyok, nyugodtan mondhatom, jól választottam.

Kedves csapatban dolgozhatok, mindenki készséges és segítőkész velem. Kicsit angolkockák, de ahhoz már hozzászoktam. Az én más agyammal nem értem, miért van szükség hat evőeszközre (kanál, villa, desszertvilla, két kés éllel a tányér felé :D) a tányér mellé a tálcára, ha a mamókát úgy kell etetni (egy bébi műanyagkanállal), mert magától már nem tud.

Csúcsfelszereltség

Miért kell három különböző takaró az ágyazáskor élére hajtogatva megfelelő sorrendben, mikor csak egyet használnak, és sorolhatnám. Ezeket meg kell enni – minden munkahelyen jellemző, és legalább van min derülni időnként. Cserébe viszont minden ágy liftes, hogy ne kelljen nagyot hajolni ágyazáskor, vagy ha a beteg fel akar kelni - csak lejjebb engedik.

A szobákban tévé, telefon, saját fürdőszoba, igény szerint laptopot is biztosítanak a gondozottaknak, de általában van sajátjuk. Messzemenőkig a kényelmük van a leghangsúlyosabb helyen, akkor is, ha kacifántos, vagy rossz napja van, és nem tudja mit is akar.

A bentlakók harmada gyakorlatilag mozgásképtelen, mégis egyetlen felfekvéses sebet sem láttam egyikükön sem. Speciális matracokon fekszenek, de még emellett is óránként kötelező pozíciójukat változtatni, ezt lejegyezni, aláírni.

A méltóságot megőrizni

Sosem lehet egyetlen idősnek sem gondozatlan a haja, a körmei. A nőknek segítünk körmöt lakkozni is akár, vagy sminkelni. Lehet, hogy ez némelyek felfogásában fura lehet, de én úgy gondolom, segítünk mindvégig – az út végéhez közeledve is – embernek maradni, a méltóságot megőrizni.

Szívet szorongató a szobájukban - kandallópárkányon, vagy ablakpárkányon sorakozó réges-régi fényképeket nézegetni, ahonnan egy fiatal, boldogságtól sugárzó pár mosolyog, és felismerni egyikükben azt a picikére töpörödött, csontos anyókát, akinek még fontos, hogy a férje szépnek lássa, illatosnak érezze.

Mindannyian befordulunk egyszer erre a folyosóra, csak annak való ez a munka, aki ezzel tisztában is van, és úgy bánik az idősekkel, ahogyan azt magának szeretné, ha majd ilyen helyzetbe kerül. Sajnos Magyarországon ilyen téren még van mit fejlődni.

Végezetül: egy évet adok magamnak, amíg rendesen megtanulom a nyelvet, aztán eldöntöm merre tovább. Maradok az egészségügyi területen és befejezem, amit elkezdtem, legalizálom a végzettségemet, vagy egészen más területre koncentrálva egy másik álmomat valósítom meg, esetleg, – és erre lenne a legnagyobb kedvem – a kettőt együtt alkalmaznám. Közelebbit erről még nem tudok, érzésem szerint kevés kiadványszerkesztést igényel a betegápolás, de majd kutatok erősen. :)"

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: egészségügy Anglia Nagy-Britannia idősápolás

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr324791649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

madscientist 2012.09.21. 07:29:24

Öröm volt olvasni, nagyon stramm kis poszt volt! :)
A végét még meg is könnyeztem picit... :'(
Csak annyit jegyeznék meg, hogy anno a telefonálástól én is meg voltam ijedve, hiába tudtam a nyelvet, ugye errefelé még az a fránya, mindennapokat átszövő dialektus is rátesz egy lapáttal, azaz örülsz, ha nagyjából érted mi van :D

Javorka (törölt) 2012.09.21. 07:40:57

Ez volt eddig a legjobb iras amit itt olvastam... huhh... oszinten csodallak, amiert urra tudtal lenni azon a gatlason, hogy egy altalad kevesse ismert nyelven kommunikalj.

A_d_a_m 2012.09.21. 08:03:48

Példamutató poszt, arról, hogy az ember azt vegye észre, amivel rendelkezik, s ne arra koncentráljon, ami épp nincs neki.
Gratulálok a posztírónak :)

olahzsolti 2012.09.21. 08:04:06

Meg kell változtatni a blog cimét:"életem Angliában"cimre!

Mintha a világ CSAK ANGLIÁBÓL ÁLLNA.Ez az egyik legjobb magyar blog,de sok olvasót fog veszteni az állandó egy ország miatt!!!
Nem igaz,hogy nem küldenek más országokból,szivesen olvasnék Kanada,Dél-afrika,Új zeland,stb..

SilentDreams 2012.09.21. 08:10:43

Fantasztikus, mint mindig. A leendő tevékenységi körbe a könyvírást is javaslom felvenni, először magyarul.... :)

Az angol telefonálástól engem magasabb nyelvtudással is kirázott a hideg, különösen az indiai call-centeresekkel "imádtam" beszélgetni (ügyintézni), de velük angolok kollégáimnak is elég sok megértési problémájuk volt.
A padlószőnyeges lakástól való megszabadulás nekem is célom volt, sikerült is..... Jó cél! :)

svájci sapka (ch) · http://svajcisapka.blogspot.ch/ 2012.09.21. 08:12:22

Nem csalódtam.
:)
Nagyon jó írás, mint az előző.
Bizony 4 x-en túl nem egyszerű a nyelvtanulás. Ismerem azt az érzést, amikor "szájzárat" kap az ember, még ha belül tudja is mint akar mondani.
Az utolsó részt nagyon szépen megfogalmaztad.

tomfree 2012.09.21. 08:32:55

Szép írás volt, kívánom hogy valósítsd meg minden álmod a jövőben, ahogy tervezted.

GolyofogoToni 2012.09.21. 08:39:17

Nagyon fajintos, erdekes iras. :)
De komolyan mondom en is, jövö heten megyek rokonlatogatoba Angliaba, es kivancsi vagyok milyen, ha mar mindenhol ezek folynak a csapbol nomeg egesz Magyarorszag oda vandorol...

bpetya75 2012.09.21. 08:46:12

@olahzsolti:

Csakhogy ez a poszt alapvetően nem Angliáról szól. Az csak a hátteret adja. A poszt arról szól, hogy hogyan veti meg a lábát valaki egy teljesen új környezetben, mik motiválják, hogyan keres megoldást a problémáira. Ezek univerzális dolgok.

Nyilván nem mindenhol van working tax credit, de "ronda padlószőnyeges lakás" meg társai igen. Ha képes lennél felülemelkedni azon, hogy ez a poszt Angliából jött, akkor észre vehetnéd az értékeit.

datolyapálma 2012.09.21. 08:46:15

nem vagyok egy érzelgős típus, de az utolsó előtti bekezdés...ott elgondolkodtam egy pillanatra...arról a bizonyos folyosóról...
nem bántam meg, hogy miattad regisztráltam az előző posztodnál...
várom a további írásokat is...

datolyapálma 2012.09.21. 08:50:08

@bpetya75:
köszönöm, hogy helyettem is válaszoltál olahzsoltinak...éppen írni akartam neki valami hasonlót, de lehet, hogy megint sarkosan fogalmaztam volna mint tegnap....:)

horcsogpofi 2012.09.21. 08:56:02

Nagyon kultúrált, őszinte poszt. Tényleg arről szól, amiről kell!

Ettől az I'm loving it-től az angol tanárok, meg a hagyományos brit angolt beszélőknek feláll a szőr a hátukon. Ezt sürgősen el kell felejteni.

A telefonnal nekem is ez a tapasztalatom, bár nálam az első pár perc után rááll a fülem, utánna már nincs gond.

Egyzser volt szerencsém angolul beszélő kínai nőcivel beszélni, hát hogy is foglamazzak, egy élmény volt!

Az időgondozás pedig már egy külön iparág, az európai, de főleg nyugati, társadalom nagyon öregszik. Sok idős beteg ember van, akiket csak ilyen módon lehet ellátani. Ezt saját erőből nem tudja az ország megtenn, ezért a sok külföldi ápoló.

Kíváncsi vagyok nálunk mi lesz a helyzet!?

svájci sapka (ch) · http://svajcisapka.blogspot.ch/ 2012.09.21. 09:05:47

@bpetya75: Már írtuk páran. Értő olvasás. Itt sokan a mai napig nincsenek tisztában vele, mit is jelent ...
:(

svájci sapka (ch) · http://svajcisapka.blogspot.ch/ 2012.09.21. 09:07:04

@horcsogpofi: Tegyük hozzá, sokan nem is alkalmasak erre a szakmára. Illetve nem is szakmának nevezném, hanem hivatásnak.

bpetya75 2012.09.21. 09:18:20

@tilmir:

Szerintem a skatulyázás miatt van ez. És fel sem tűnik, hogy nem a képet nézi, hanem azon van fennakadva, hogy "Már megint aranyfüsttel befúj gipsz keret. De unom már!"

SilentDreams 2012.09.21. 09:26:51

Anglia vs egyéb országok téma (eltekintve attól, hogy ez a poszt valóban nem elsösorban Angliáról szól):

Ha a legtöbb magyar Angliába megy mostanság külföldre élni/dolgozni, akkor várható, hogy onnan is érkezik a legtöbb poszt. Az eltérö irási kedvböl adódóan még akár több is, mint amennyit az ode érkezök aránya indokolna.
Ezt mesterségesen ki lehetne egyenlíteni, és akkor az angliai történetek jelentös része nem jelenne meg. Nem biztos, hogy ez oly sokaknak tetszene, de hagy döntse ezt el a bloggazda :)

En viszont újra és újra javasolnám, hogy láthassuk, hogy naponta/hetente/havonta honnan hányan olvassák a posztot. Lehet nem itt kellene javasolgatnom ezt HA-nak... :)

GyongyiL 2012.09.21. 10:01:38

Nagyon tetszik a stílus, ahogy írsz. Élvezetes nagyon, ezer köszönet érte, mert van akinél érdekes a téma de valahogy nem egy "tollforgató" típus.

kriszana · http://picasaweb.google.co.uk/kriszana 2012.09.21. 10:04:03

Nagyon jó poszt, mindig élvezem az írásaidat!
3,5 fél évig foglalkoztam mozgássérültekkel Angliában bentlakó gondozóként, tudom, mit jelent.
Várom a következő beszámolóidat!
Ugyanúgy élvezem, mint az Indiából vagy a világ más tájairól érkező híreket.
Nem aggódnék a blog olvasótábora miatt ;)

christophe 2012.09.21. 10:10:48

Komolyan,mintha egy olvasmànyos konyvet olvasnèk,3.alternativakènt ironak is elmehetsz ;-))

Egy kèrdès,negyedik gyerkoccel mi a helyzet,ha nem indiszkrèt a kèrdès.
''éltünk (plusz családi pótlék, valamint az adóvisszatérítés) a három gyerekkel''

Határátkelő 2012.09.21. 10:16:58

@olahzsolti: Komolyan nem értem, miről beszélsz. Valaki kitalálta ezt az Anglia-dolgot, és azóta minden angol posztnál megjelenik valaki, és elszajkózza.

Direkt összeszámoltam: az ezt megelőző 10 posztból kettő (2) érkezett Angliából. Figyelembe véve, hogy a külföldön letelepedő magyarok hány százaléka megy Angliába, ez szerintem még alacsony arány is.

De igaza van Pedróatyának (izé bpetya75-nek - bocs, de nehezen szokom... :D), a poszthoz Anglia csak a keretet adja, ugyanez az írás érkezhetett volna Németországból is.

Határátkelő 2012.09.21. 10:18:05

@SilentDreams: Javasolgathatod itt is. :))) Ígérem, lesz majd ilyen is.

Mammaroza · http://www.rozamami.blogspot.com/ 2012.09.21. 10:19:26

Ketto ora utan jelentkezem, es ha adodnak kerdesek szivesen valaszolok - addig is szep delelottot.

a_tom 2012.09.21. 10:22:55

Nagyon tetszett a poszt.

"...és furulyázni is - nem röhög!)"
Még most is röhögök :)

A félelmet a nyelvtanulástól megértem. Én úgy kezdtem tanulni hogy a 80-90-es években a számítógépes játékokat, programokat elkezdtem szótárazni, de élő beszéddel nam találkoztam. Aztán később egy olyan munkahelyre kerültem ahol napi 30-40 rendelést kellett felvennem telefonon a II. kerületből, ahol már akkor is rengeteg külföldi dolgozott, lakott. Tehát szinte nulla tapasztalattal kellett megértenem az összes létező borzalmas akcentussal beszélő görögöket, kínaiakat, indiaiakat, afrikaiakat. Valahogy csak sikerült(Úgy értem kommunikálni, nem feltétlen helyesen, nem gördülékenyen, nem szépen, de pontosan. Sose volt félreértés), ritkán adtam át a kagylót olyannak aki felsőfokon beszélt, bár azokkal ők is megszenvedtek :)

Amúgy nagyon sokat jelent az hogy mindenki türelmes, kedves. A félelem főleg abból fakad hogy itthon tilos hibázni, mindíg észrevezik, és elítélik, megbüntetik(mármint azokat akik nem "fent" vannak). És mivel senki sem tökéletes, mindenki hibázik. Az egyetlen módja hogy az ember elkerülje a büntetést, ha nem csinál semmit, vagy ha mégis akkor titokban. Ezért is olyan alacsony a kezdeményezőkészség, az önállóság, (az idegennyelv tudás), az önbizalom, magas a depressziósok, boldogtalanok, öngyilkosok aránya.

Az meg hogy oda kell tenni az evőeszközt akkor is ha nem használják, akár az is lehet az oka hogy állandóságot, biztonságot nyújt ha nem változtatnak megszokott dolgokon. Továbbá ad valami plusz törődést az idős embernek, nem érzi azt hogy már leírták, ugyanaz jár még mindíg neki mint mindenki másnak. Valamint esztétikus is egy szép teríték.

(Lefogadom más országokban mondjuk a parlagfüvet lenyírják ott is ahol nem látszik, vagy azok is akik nem allergiásak).

Liping 2012.09.21. 10:23:04

Tényleg nagyon élvezetes írás volt, köszönet érte.

Ami Anglia túlsúlyát illeti, hát ez van. Ha egyszer oda megy majdnem mindenki, akkor honnan lenne gyakori poszt Új-Zélandról? Nyilván onnan írnak, ahová mennek.:P

think different 2012.09.21. 10:28:55

Szerintem ennél jobb olvasmány nem kell reggeli kávé mellé.

Köszönjük Rozamami, ismét;)

o̝͚̣͔̙̜̜̞͉̺̞̬̖̱͉̼͛̑ͧ́̀̓̈́̓̾̇ͭͣ̆͊͌̑m͕̘̻̬̙̟͔̼̳̬̜̪͕͍̫ 2012.09.21. 10:56:31

@olahzsolti: nem utolso sorban, azert mert TEGED zavar anglia, ettol a blog meg nem fog sok olvasot vesziteni. valamiert sokan ugy gondoljak, hogy a sajat velemenyukkel a fel orszagot kepviselik.

mellesleg ha azt irta volna a bekuldo, hogy szlovakiabol kuldte, akkor se tudnad, valoban onnan van e. egesz egyszeruen nem errol szolt a tortenet.

enrobag 2012.09.21. 10:57:49

@Határátkelő:
sajnálom, de az ezt megelőző 10 posztból 3 angliai, vagyis a legutóbbi 11 posztból 4.
Ha meg a legutóbbi 20 posztot nézzük, abból 7.
Hozzáteszem, hogy engem speciel egyáltalán nem zavar. Nem azért számolgattam meg, hanem mert "ilyen a természetem".

Határátkelő 2012.09.21. 11:28:52

@enrobag: Akkor legalább fixen 30 százalék körül van. :) Egyébként tényleg az a helyzet, hogy ha egyszer sokan vannak ott, akkor sokan írnak onnan.

svájci sapka (ch) · http://svajcisapka.blogspot.ch/ 2012.09.21. 11:39:37

@Határátkelő: Ha nem tudnánk, hogy a szerző hol él, akkor a történet akármelyik angol nyelvterületről jöhetett volna,
Legközelebb vedd ki, hogy Anglia vagy inkább írd át valami másra, és akkor boldogok lesznek... :)
Hm?
:)

Határátkelő 2012.09.21. 11:42:59

@tilmir: :) Hát aki ettől boldogtalan, azzal nem nagyon tudok mit kezdeni. Engem speciel különösebben nem zavar, mert (bizonyos kereteken belül) mindenki azt ír, amit akar, csak furcsállom.

svájci sapka (ch) · http://svajcisapka.blogspot.ch/ 2012.09.21. 11:47:41

@Határátkelő: Persze, jogos.
Csak már állandóan visszatérő "probléma", és kicsit unalmas.
Engem csak az zavar, hogy valaki időnként "odaböfögi", és eltűnik. Akkor meg minek írja oda?
Ez annyira szánalmas.

think different 2012.09.21. 11:51:08

@Határátkelő: Ez a te blogod, azt csinálsz, amit akarsz. Javaslom a "Leszaromix" tablettát. Segít ignorálni a hasonló kommenteket.

SilentDreams 2012.09.21. 11:55:22

@Határátkelő: Ez a 30% körüli érték még lehet, hogy nagyjából meg is felel a tényleges arányoknak az utóbbi kb 10 (-15) évben külföldön dolgozók között.

Kb így nézhet ki érzésre: 90% Európa, 10% egyéb

Az európai 90% eloszlása:
Anglia 35%
Németo 20%
Ausztria 20%
Egyéb összesen: 15%

Aztán lehet, hogy eléggé mellé lövök a számokkal, de megbízható statisztaikákkal sajnos nem igen találkoztam. Ráadásul az utóbbi idöszakban ez akár lényegesen változhatott is.

kozmopolita 2012.09.21. 12:12:31

@Határátkelő: Én is szívesen látnék statisztikákat, már régóta érdekelne, szakmai ártalom :)

Nem csak a blog látogatottsága érdekes, hanem az olvasók (a magyarok?) földrajzi eloszlása is.

Persze nyilván nagyot változott a kép, amikor átköltöztél a blog.hu-ra, ezért jó lenne valahogy a régi adatokat is figyelembe venni.

szoroskissnyul 2012.09.21. 12:29:28

Szeretnem a segitsegeteket kerni abban,hogy hany % Angliaban az ado es mennyibe kerul a havi megelhetes ket gyerekkel?Milyen az ovodai es iskolai kepzes?Aki tud biztos infot kerem irjon!Koszonom

Északifény74 2012.09.21. 12:46:45

Köszi a posztot..nagyon jó volt..épp most megyek délutáni műszakba... a kórházba:)Majd később folytatom:) Csak így tovább!Marylin:)

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.09.21. 12:49:05

"Még egyszer ismétlem – én érzésem szerint még most sem tudok angolul. Legalábbis rendesen nem."

Ez abszurd szöveg. Mi az, hogy nem tudsz? Milyen szinten nem tudsz. Valójában az A1-es szintű alaptudás is tudás. Oké, nem tudsz mondjuk C1-es szinten, de ez nem jelent nemtudást.

Mrs. Clayton 2012.09.21. 13:02:26

ugyan nem írta Rózamami, h egy alkalom hány óra, így nem tudom összehasonlítani mással, de az biztos h a college-okban tax credit igazolás nélkül is jogosult az ember kedvezményes oktatásra, talán, de ezt nem tudom, ingyenesre is
minden esetre nálunk 9 hónapra heti 6 óra oktatás kb 680 font, de ha az ember nem részletben fizet, akkor kb 650

Mrs. Clayton 2012.09.21. 13:09:01

azt elfelejtettem hozzátenni, h ez már egy haladócsoport díjszabása, kezdőké ennek a fele, szóval ha valaki itt kint dolgozik akár csak rész-munkaidős állásban, ki lehet fizetni

daenerys123 2012.09.21. 13:09:46

@SilentDreams:

Én is bajban vagyok az angolul telefonálással, lehet ez valami általános jelenség :) Ami azért fura mert a televíziót meg 80%-ban értem

keptelen kepkeret 2012.09.21. 13:47:38

Angolul telefonalni az elso honapokban egy remalom, foleg az akcentusok miatt. En anno ugy oldottam meg, hogyha csengett a telefon es a ferjem otthon volt akkor felvettem, kihangositottam o pedig letatogta mit mondjak:-))Egy honap utan mar nem volt vele gond, rajottem, h csak figyelni kell es lebontani az akcentust.

Nezd, biztos h beszelsz angolul valamilyen szinten, de tudom milyen erzes kritikusnak lenni onmagaddal szemben. Ma mar anyanyelvi szinten beszelek, amerikai akcentussal de a mai napig megvannak a sajat fenntartasaim a nyelvtanommal kapcsolatban:-))

Amikor ugyfelekkel beszelek mindig fokuszalok arra, h lassan beszeljek (mert en minden nyelven hadarok:-)), nincs hadaras etc.

Majd belejossz hidd el, ido kerdese:-))

Javorka (törölt) 2012.09.21. 13:50:35

@daenerys123: Ha kep van a hanghoz az nagy segitseg. Telefonon sajnos csak a fuledre tamaszkodhatsz. :)

cukorhal 2012.09.21. 13:59:45

@a_tom: En is hasonloan latom, ez a "felek" megszolalni az adott nyelven (meg ugy is, hogy tanultam) olyan "nagyon magyar"... Mi valahogy rettegunk attol, hogy mit szol a masik, lenez, magaban kirohog, stb (Ez a gyereknevelesben is csodasan megmutatkozik, mig pl. a holland gyerek ordit a foldon mint a sakal, ugy, h az anyja nem vesz rola tudomast, addig egy magyar mar ingerulten raorditana: "kellj fel a foldrol, mit szolnak az emberek?!")...
Szoval ezert a szajzar. En egesz nap angolul telefonalok, mindenfele emberekkel, brittel, nem brittel, es ram is neha ramjon meg az a "nem anyanyelvi angol vagyok" felsz. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy aki le mer szolni, az elobb gondolkodjon el, hogy O tudna-e ezt a melot vegezni egy masik nyelven. De amugy soha senki nem szolt meg le...

élhetetlen 2012.09.21. 14:04:55

Rózamami, gratulálok, a stílusodhoz is, az elért eredményeidhez is!
A nyelvtudásról: hiszem azt, hogy a kommunikáció nem nyelvtudás, hanem intelligencia kérdése. Kb. 15 éve egy országos számlázórendszer bevezetésében dolgoztam, középfokú angollal, dán kollágával, programozóként. Nem az volt a lényeg, hogy értek-e mindent, amit akar, hanem, ha nem értem, merjek visszakérdezni, akár háromszor , ötször, mert a program nem mindegy, hogy mit csinál. (volt kolléganőm, aki megírta a "kért" programot (egyszer, mikor szabin voltam, soha többet, mert neki ciki volt azt mondani, hogy nem érti, hát csinált valamit). Volt éjjel háromkor is telefon Dániából, azt is megoldottuk). Ha az egyik ember figyel a másikra, akkor megértik egymást.
Belátom, vannak lehetetlen szituációk is, az én életemben ez volt: Párizsból egy napos buszos kirándulás, egy japán kiscsaj, és egy olasz srác próbál angolul beszélgetni, és nem értik egymást, és én nem csináltam mást egy napon keresztül, minthogy elismételtem, amit a másik mondott, tolmácsolás angolról angolra, ezt mindkettő értette. Hülye vicc volt.

tableno 2012.09.21. 14:06:01

Rozamaminak és az egész családnak üzenem: csak így tovább! Minden sikerülni fog nektek, amit elterveztetek, ebben egészen biztos vagyok. Nálatok talpraesettebb ember kevés van, és ez ebből a posztból is újfent kiderült!

repecs 2012.09.21. 14:11:56

Tartalmas, "furulyázni" röhögtem "folyosó" könnyeztem valami melegség, bizakodás hatja át az egészet. Köszönöm.

daenerys123 2012.09.21. 14:59:12

@Javorka:
erre még nem gondoltam :) de van benne valami, sőt..
Szerdától kezdek az új munkahelyemen kint, ahol majd telefonálgatnom is kell és eléggé félek tőle most még

2012.09.21. 15:12:17

@SilentDreams:

En egy föleg külföldieket ellato orvosi irodaban dolgozom Törökorszagban recepcioskent, es kifejezetten szeretek angolul telefonalni. Mivel nem tereli egy az ember figyelmet a vizualitas, sokkal jobban lehet szorakozni az akcentusokon.

A briteken mindig mosolygok, mert allandoan "wonderful"-oznak meg "lovely"-znak, ha megkapjak tölem az idöpontot - ilyenkor mindig nagyon fontosnak erzem magam. :)

A legviccesebben az olaszok beszelnek angolul, mindig nyujtak a szavak veget es ropogtatjak a massalhangzokat, nekem nagyon tetszik.

A franciakat eleg nehez erteni, az afrikaiakat es indiaiakat nem annyira, de ök meg sokszor nagyon ertetlenek, haromfelekeppen kell elmagyaraznom nekik ugyanazt a dolgot maskeppen. Lehet, hogy az en akcentusommal van a baj?

Az amerikaiak altalaban rövidek es lazak, a deli allamokbol valok meg mindig madam-oznak, elöször nagyon furcsa volt. Meg az is erdekes, amikor a katonasagnal dolgozok hundred-okban mondjak az idöpontot es alfa-beta-tango-znak betüzesnel.

Az elmult 10 honap alatt egyetlen amerikai pasi (aki egyebkent szörnyen raccsol) szolt be nekem, mikor elöször beszeltünk telefonon, mert nem ertettem elsöre a vezeteknevet - amiben persze ket r is van, közvetlenül egy p mögött. :)

Belevagott a szavamba es elkezdte mondani hogy en nem tudok angolul, es nekiallt magyarazni valamit az elödeimröl. Enyhen felhuzott, de eröt vettem magamon, es kedvesen leallitottam, hogy en csak azert vagyok itt, hogy segitsek, es ha höbölög, akkor csak megneheziti a dolgomat, ergo a sajat idejet pocsekolja. Mondanom sem kell, hogy azota nagyon udvarias es szepen kivarja, amig befejezem a mondatot.

2012.09.21. 15:22:45

De ha mar a telefonalasnal tartunk, akkor megiscsak a törökök tudnak a legjobban kikesziteni, amikor 10 percenkent hivogatnak, hogy utana jartam-e mar a problemajunknak. Meg hozza is teszik, hogy ök ott ülnek csaladostul a szobaban es varnak.

Ilyenkor csak annyit mondok, hogy ne haragudjanak mar, en nem üldögelek, hanem epp dolgozom, es nem mellesleg a törött labu kisfiu esetenek az elrendezese kicsit sürgösebb az ö papirmunkajuknal.

Ilyenkor paran csuklobol jönnek, a "dehat kislanyom-testverem-baratom" kezdetü mondatokkal, amiktöl felall a ször a hatamon, mert ne kislanyomozzon mar le engem senki ismeretlen, föleg ne telefonon.

Ennel meg azt is könnyebben viselem, amikor a fiatal afrikai menekült csajok joval az intim szferam hatarait atlepve, hozzamhajolva le"hey-sister"eznek.

Mammaroza · http://www.rozamami.blogspot.com/ 2012.09.21. 15:24:02

@christophe: A legidősebb lányunk éppen most diplomázott biológusként kitűnőre, rém büszkék vagyunk rá. Megcsinálja még az IELTS-et, aztán jön utánunk Angliába. Nem egyedül, ugyanis a barátja (6 éve együtt) eljegyezte a múlt héten :) . Tervei között szerepel itteni mester szak (forensic toxicology) illetve a PhD fokozat megszerzése - jövő szeptembertől. Addig dolgozni szeretne, a vőlegénye is elhelyezkedne itt kórházban (ő műtős szakasszisztens). Nagyon várjuk már, hogy újra együtt legyen a család.

TilosazA (UK) 2012.09.21. 15:30:11

Ez a poszt nekem is nagyon tetszett.Én is nagyon gondolkozom valami segítő típusú melón, csak az a baj, hogy ez kb 180 fokos fordulat lenne a mostani végzettségemhez, és gyakorlatomhoz.
Jó volt olvasni a hozzászólásokat, bennem is van félsz attól, hogy hogy fogom kinn megértetni magam (október közepén követjük a férjemet a lányommal), és mindig elfelejtem, hogy mennyire segítőkészek tudnak lenni az emberek, és senki nem fog körmöst adni, ha rossz a szórendem.
Férjem egyébként egy hete utazott ki, azóta újból és újból rácsodálkozik, hogy mennyire segítenek egymáson az emberek. Pl. a fejvadász cég munkatársa (amin keresztül a munkát találta) segített lakásbérléshez ügynökséget találni, hogy kb. mennyibe fog kerülni a bérlés, hogy hol mennyie a council tax, mennyibe kerül a víz, gáz, telefon, tv, hol lehet utánanézni az élelmiszer áraknak, stb. Olyan dolgokban segített, amikben elvileg már nem kéne neki, és még akkor is, mikor már rég alá volt írva a szerződés - tehát ő ettől nem kapott több pénzt.
Itthoni szemmel azért ez fura.

PMMAMI 2012.09.21. 16:04:46

Nekem is nagyon tetszett az írás , alapos és részletes volt . Érdekel a téma annál is inkább , mert én is szociális gondozóként szeretnék elhelyezkedni külföldön , legalábbis ez a terv . Hasznos ilyen és ehhez hasonló összeszedett postokat olvasni . Köszönöm !

2012.09.21. 17:14:39

@Mammaroza: Gratulalok, neked is meg a lanyodnak is - utobbinak mind a diplomahoz, mind az eljegyzeshez...

christophe 2012.09.21. 17:40:19

@Mammaroza: Gratulàlok,ès koszi a vàlaszt,bàr azota elovastam a blogodat,ajànlom mindenkinek :-)))

Muscari 2012.09.21. 17:44:28

Kedves Rozamami, szivbol gratulalok, nagyszeru emberek lehettek, nem kicsit irigyellek is benneteket. Persze, tudom, nehany evvel ezelott biztosan nem ezt mondtam volna...
Gratulalok a nagylanyodnak is, remelem, hamarosan egyutt lesztek. Tudom, milyen amikor az egyik gyerekedet otthon kell hagynod, nem te vagy az egyetlen, hidd el, aki erre kenyszerul. Tovabbi szep napot kivanok nektek, valamint csatlakozom az elottem szolokhoz: igazan irhatnal konyvet is ha az idod megengedi :-)

fhdgy 2012.09.21. 17:50:41

Én a "nyelvészeti" témához fűznék hozzá dolgokat: nem kell félni a az anyanyelviektől, ők sokkal megértőbbek és nem a hibákat keresik. Én több országban tapasztaltam már, hogy ha nem is tud az ember azon a nyelven, de egy "köszönöm"-öt az adott nyelven, elmakog, már akkor másképp kezelik! Köszön az ember az adott nyelven és utána németül, angolul vagy ahogy tudja, elmondja, hogy mit akar, már sok fal ledőlt! Volt egy Lomb Kató, aki sok nyelven volt szinkrontolmács és nemzetközileg elismert volt, tőle származik a mondás: egy nyelvet rosszul is érdemes megtanulni!
Ha mondjuk egy egy német kritizálna engem a német tudása miatt, akkor udvariasan megkérdezném, hogy ő jobban tud-e magyarul, mint én németül! Erre soha nem volt szükség! Ha az ember megtanul pár udvarias kérést és úgy kezdi, akkor nem lehet gond! Ezt bizton állítom!

fhdgy 2012.09.21. 17:52:29

Bocs, egy elírás: ....ha egy német kritizálna a német nyelvtudásom miatt....

Bohooo 2012.09.21. 18:03:21

"Szívet szorongató a szobájukban - kandallópárkányon, vagy ablakpárkányon sorakozó réges-régi fényképeket nézegetni, ahonnan egy fiatal, boldogságtól sugárzó pár mosolyog, és felismerni egyikükben azt a picikére töpörödött, csontos anyókát, akinek még fontos, hogy a férje szépnek lássa, illatosnak érezze."

Könny szökött a szemembe, ahogy ezt olvastam. Köszönöm, hogy még vannak ilyen rendes ápolók, akik így viszonyulnak az idősekhez. Mert a végén mind odajutunk majd...
Nagyon szimpatikus voltál nekem eddig is, Rózamami, de most még inkább. Sajnálom, hogy nem élek Devonban, ha úgy lenne, szívesen megismernélek személyesen is :) Igy viszont csak annyit tudok mondani, hogy nagyon sok sikert a nyelvtanuláshoz és a munkához is! :)

Muscari 2012.09.21. 18:29:15

@Bohooo: Ez nekem is megfordult a fejemben, marmint hogy szivesen megismernem Rozamamit, valoban nagyszeru ember, az emlitett resznel nekem is elszorult a torkom... Ezek nem csak szavak, sok-sok erzelmi toltetet kozvetitenek, elgondolkoztatjak az embert. Ilyen szep gondolatokert (is) erdemes a HA-olvasni
En is tavol lakom egy kicsit, Londonban.
Ha azonban egyszer arrafele jarok, lehet, hogy felveszem vele a kapcsolatot elotte. Remelem, nem bannad, Rozamami?

Bohooo 2012.09.21. 18:34:23

@Muscari: Szegény Rózamami, a végén megbánja, hogy ideírogatott, annyian fogunk akarni találkozni vele :D

De olyan jó tudni, hogy vannak ilyen inspiráló emberek, és olyanok is, akiket megérintenek a szavaik. Tényleg ezért jó ide járni, mert ugyan van sok 'énvagyokajani' jellegű poszt, de mellettük ilyenek is, amik nem csak információt szolgáltatnak, de emberileg is megérint minket a posztoló mondandója :)

a_tom 2012.09.21. 18:37:29

Ja igen, annyi még eszembe jutott hogy az akkori rémes angoltudásommal sose kaptam meg egy külfölditől sem hogy rossz, béna, hülye vagyok, ha valami nem volt tiszta akkor többször elismételtük, vagy megpróbálkoztunk lassabban, másképpen. Sőt volt párszor hogy meg is dícsértek hogy milyen jól beszélek :) Nyilván nem hittem el, jókedvűen nevetve azért megköszöntem :)
Nagyon sok angol, amerikai meg egyáltalán nem beszél semmilyen idegen nyelvet, semmilyen szinten.

Az hogy nem beszélünk nyelveket, vagy azt hiszük hogy nem jól, az főleg az itteni hozzáállástól van. Az hogy a nyelvvizsgán bekategorizálnak szintekre(meg kell ütni a minimumot mind nyelvtanban, mind szókincsben, mind írásban, mind szóban, holott lehet egyik-másik nem is olyan fontos valakinek, bizonyos szituációkban), az álláshirdetésekben kikötik a folyékony társalgási szintet, felsőfokot. El tudom képzelni hogy vannak anyanyelvi angolok akik szintén simán elvéreznének itt.
Sőt azt is elhisszük lassan hogy magyarul sem tudunk, hisz minden posztnál jön egy önjelölt nyelvtannáci és beleköt valajmi roppant fontos hibába, de véletlenül sem kedvesen és visszafogottan...

Nem mondom hogy egy műfordítónak vagy tolmácsnak nem kell a felsőfok, egy irodalmár, tanár tudjon kitűnően magyarul, de ne ez legyen az etalon... Nemhogy nem dől össze a világ, de az a természetes ha valaki néha hibát vét itt ott, és nem tud mindent(főleg ha nem az a szakterülete).
Persze lehet azzal jönni hogy alapműveltség része, de vannak kevésbé műveltek is, akik ettől még nem buta vagy rossz emberek.
Ugyanakkor természetesen fel lehet, sőt kell is hívni a másik figyelmét a hibára, ha az ember ezzel jót tesz. A gond az hogy ez sajnos igen ritkán fordul elő :(

Herr Géza 2012.09.21. 19:15:19

Nehogy már szentté avassuk Rózamamit: azért azt a "furulyázok - nem röhög!"-szösszenetet nem véletlenül írta oda... DDD
Komolyra fordítva a szót, én is ismét csak gratulálni tudok !! Most már nem is annyira az életük (saját erős !!) gatyába rázása miatt, hanem újfent lenyűgözött az írásodból áradó ezernyi pozitívum (ld. nyugalom, béke, gondoskodás, derű, csipetnyi frivolság, "melegség, bizakodás" (idézet repecstől, utólagos engedelmével..D), és még sokminden más...), na meg az írás technikája... Tényleg vedd fel C-tervnek !!! Magyarul már tökéletes, az angol meg sitty-sutty menni fog, na meg nem véletlenül vannak nyelvi lektorok a kiadóknál. Az első könyvedből kérek dedikált példányt...DD

ffüttyfürütty 2012.09.21. 19:43:42

Kedves Rózamami öröm volt olvasni ezt az írásodat is, teljesen kikapcsol olyan szórakoztató. Úgyhogy Adrian Mole után szabadon várom az X és háromnegyed éves Rózamami összes kalandját amit csak papírra/ide vet. Komolyan mondom belőletek kéne sorozatot csinálni! :D (lányodnak/hoz is gratula) ;)

Mammaroza · http://www.rozamami.blogspot.com/ 2012.09.21. 19:50:58

Rozamami sosem bánja meg, hogy idetalált, és itt megjelenhetett, mert annyi sok a pozitív hozzászólás (még a trollok is szórakoztatóak voltak sokszor). Nagyon jó érzés, hogy ha tetszik amit firkálgatok itt, vagy akár a blogon. A C - terv is alakulgat, bár kissé önbizalomhiányos vagyok még. Ismét köszönöm mindenkinek, aki reagált rám :D . Szentnek meg tényleg nem lennék jó, csak törekszem a jóra, több - kevesebb sikerrel.

Agicza · http://www.mds-epitesziroda.hu/ 2012.09.21. 20:27:34

Mélységes riszpekt Rózamaminak a szakmájához való hozzállásáért és a végtelen derűjéért és optimizmusáért. Az előző írása is tetszett, de ez is egy gyöngyszem... :)

Az indiai call centeresek az egyik legnehezebben érthető műfaj, az egyik duplán ugyanaz a nevű (szándékosan nem írom ki) telefontársasággal kellett küzdenem egy ideig, messze nem leányálom. :P

Akinek még hasonlóan gondja van telefonon megértetni magát, az próbálja ki, ha otthon van / nem útközben: szemeket lazán lecsukva, mintha relaxálna, és csak a beszédre figyelni és kizárni minden mást a környezetből... Megpróbálni, melyik füllel 'érti' jobban, és oda helyezni a kagylót/telefont. Kézzel fogható a különbség... Hátha másnál is. :)

Ugyandehogy (törölt) 2012.09.21. 20:38:11

@a_tom: én azért nagyon kedvesen bár, de nem bírom ki: a hibát ejtjük, nem vétjük:D

bpetya75 2012.09.22. 00:13:45

@a_tom:

Öcsém mesélte, hogy a németeknél poénból elment felsőfokúzni magyarból. Az írásbelije nem lett meg, pedig nem hülye a srác. Persze ebben az is benne van, hogy ahogy nálunk is zajlik ez a Rigó utcában, lényegében egy halott nyelvet kértek számon kb 35-40 évvel ezelőtti szabályokkal. Nagy részük nyilván máig él, de azért...

SilentDreams 2012.09.22. 10:23:20

@bpetya75: Ez nem semmi :)

Pont Németországban dolgozom épp, ki is próbálhatnám én is! De inkább csak ha ingyenes lenne :)

málnabálna 2012.09.22. 10:33:29

Nem csalódtam! :) hoztad a formádat! szuper írás!! az elsőt is élvezet volt olvasni, no meg ezt is!! van írói vénad, nem vitás! :)

az evőeszközökhöz(+3takaró élére hajtogatva, etc) annyit, h sztem ez is ahhoz tartozik, h "úgy legyen, mint régen"... a smink, a lakkozott körmök, illatfelhő az aszott anyókán valóban fontos, főleg, ha előtte is ehhez volt szokva! de ha nem még inkább aranyos és értékelendő, az utolsó időkben nem pisiszagú, trehány külsővel+ felfekvésekkel tarkított testtel megy az út végén...

DieNanny CH 2012.09.22. 15:26:54

Én minden olyan embert becsülök aki tud mit kezdeni idősekkel. Úgy értem, a nagymamám 89 éves, remekül ellátja magát, imád beszélgetni, pletykálni - én viszont nem, ha valami problémám van "in medias res" -módra két szóban lerendezem. Viszont ha Mamámmal beszélek, eleve összeszedem az elmúlt hét történéseit, mert nincsenek tartalékolva nálam pletykaalapok - akár, hogy valaki egy szál rövidújjúban volt 5 fokos hidegben, mert különben csak ülnénk egymás mellett. Pontosabban, ő imád mesélni, méghozzá azt, hogy mit csinált 65 évvel ezelőtt az anyósa, mikor ő hazajött este a szőlőből...
Amire ki akarok lyukadni, hogy ez egy olyan hivatás, amihez külön egyéniség kell, nemcsak megfelelő iskola. Húgom amúgy ilyen, ezért ő intenzíves ápoló...
Rózamami: gratulálok, így tovább és kitartást a nyelvvel!

ChristineK · http://christine-jartamban-keltemben.blogspot.com/ 2012.09.23. 09:08:39

Rozimami, minden tiszteletem a tiéd. Csak igy tovább és gratula az eddigiekhez!

miegysmàs 2012.09.23. 17:00:18

Köszönet az irasert,szamomra eddig talan ez tetszett a legjobban.
Sok sikert a kitüzött celokhoz,ugy tünik kitartasbol,szorgalombol humorerzekböl is akad böven,szeretnem majd olvasni a folytatast!

TilosazA (UK) 2012.09.23. 23:23:57

@Mammaroza: Ez nem ér.
Olvasom a blogodat, és emiatt nem alszom. :)
Már másodszorra írom fel a dátumot, hogy hol tartok, és mindig tovább olvasom...

Mammaroza · http://www.rozamami.blogspot.com/ 2012.09.24. 14:38:54

@TilosazA: En ennek orulok...marmint nem annak hogy nem alszol, hanem hogy tetszik. ;)

TilosazA (UK) 2012.09.24. 15:35:05

@Mammaroza: Végül úgy fél 2 tájékán sikerült elaludnom... Eddig nem éltem bele magam, hogy mi is 3 hét múlva költözünk, de tegnap annyira valóságos lett, hogy kiakadtam.
Azóta egyébként elolvastam az egészet - kár, hogy mi nem a déli részre költözünk, tesómék is ott élnek pedig.
Hát a zabszem effektus már nálam is bejátszik.

lüke 2012.12.31. 16:53:19

"Segítünk embernek maradni"
ebben nem kell, a Lajtától nyugatra minden eü és szoc. intézményben így van
, ez csak nálunk csoda

Elizabeth72 2013.02.10. 12:49:10

Kedves Rosamama, te eggy hihetetlenul szerencses ember vagy.
Masodszor vagyok kint, es tobb helyen be van adva az oneletrajzom, hogy idosotthonba szeretnek menni dolgozni. Elotte voltam mar carer, tehat tapasztalat, ugyanaz a nyeltvi szint nalam is megvan, es hihetetlen,hogy meg mindig nem talaltam munkat. A kozvetitok csak igergetik, van amelyik 8 hete es ha nem irok rajuk, nem is jeleznek vissza. A legutobbi az volt, hogy felhivott, tetsett neki az angolom, megigertehgy kuldi a jelentkezesi lapot, es az nem jott. Ratelefonaltam, megint elkerte az oneletrajzomat, es igerte estere a jelentkezesi lapot, majd megint nem kuldte...meg irtam egy emailt, hatha...de ki vagyok akadva, mert ezek ott hirdetnek. Magyarban is hirdetnek rengetegen...akkor hol a munka, mindennek megfelelek, es nincsen...Nagyon borzalmas ezt igy 60 par fonttal a zsebemben megelni,kisgyerekes anyukakent. Ugyhogy te valoban szerencss vagy. Minden jot neked tovabbra is.

Mammaroza · http://www.rozamami.blogspot.com/ 2013.02.10. 16:40:58

@Elizabeth72: Igen egyet értünk, nagy szerencsém volt, ahogyan a férjemnek is mikor kijött. Úgy könyveltem el, hogy az élet kárpótolt minket a sok buktatóért cserébe. Kívánom a legjobbakat neked is.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása