TROLLFIGYELŐ: Trollt láttál? Írj a hataratkelokommentKUKAChotmail.com címre és amint tudok, lépek az ügyben! Tegyünk együtt a Határátkelő kulturált hangnemének megőrzéséért! Történetedet továbbra is a hataratkeloKUKAChotmail.com címre várom!

„A történetem azoknak szól főként, akik egészségügyi szakmában szeretnének elhelyezkedni, szűkebben azoknak, akik az angliai care home ellátásban szeretnének állást találni.

A férj már fél éve egyedül nyomta az ipart kint Angliában, neki azonnal sikerült elhelyezkednie, IT munkakör, jó erős közép-felső nyelvtudással. A mi (én és a gyerekek) megérkezésünk után a gyerekek iskolába startoltak, nekem fél év „semmittevés" után végre kedvezményes nyelvtanfolyamra sikerült mennem.

Azért kellett a fél év parkolópálya, mert a nyelvtanfolyamok nagyon drágák, de kedvezményre van lehetőség, ha megállapítják, hogy jogosult vagy a working tax credit-re.

Nyelvi pankráció

Nyelvtudás nélkül én nem mertem belevágni a munkakeresésbe, mondják, hogy kutyaharapást szőrével, meg, hogy úgy a legkönnyebb tanulni, ha az ember a mélyvízben van, de ezt tudjuk be az én gyávaságomnak, vagy annak, hogy borzalmas frusztrációm volt ez nekem, hogy képtelen vagyok magam megértetni.

Fél évet kellett várni az adó-visszatérítéses határozatunkra, különböző bonyodalmak és az angol bürokraták kedves rokonsága miatt. Ez idő alatt tanultam azért magánszorgalomból, már ami a Star Trek, Stargate stb. összes részének végignézését illeti, a hétköznapokban pedig a pénztárosokkal, postás bácsikkal, villanyszerelőkkel és egyéb „állatfajtákkal" vívtam nyelvi pankrációt, ideértve egy – két segítőkész angol barátot is, már ami a BBQ-kat illeti.

„This is the beginning of a beautiful friendship"

A nyelvtanfolyam a gyerekeim sulijában ezzel a határozattal felfegyverezve 60 font/40 alkalom összegben már eléggé kedvező volt, és folytatólagosan lehet annyi körre elmenni, ahányat csak szükségesnek lát az ember lánya.

Egy szintfelmérő teszttel indultam, ez alapján besoroltak egy csoportba. Összesen tízen voltunk, barátságos és vidám környezetben folyt a nyelvtanulás, bár több lengyel és thai akcentust szedtem magamra, mint devonit, de annyi baj legyen.

Az én nyelvtudásom induláskor valahol az „I'm Lovin' it" és a „this is the beginning of a beautiful friendship" között volt félúton. Megtehettük, hogy viszonylagos szintre fejlesszem magam, mert ugyan egy fizetésből éltünk (plusz családi pótlék, valamint az adóvisszatérítés) a három gyerekkel, de beosztással azért normális körülmények között, nyugalmasan, még kirándulásokra és az autónk fenntartására is futotta. Szóval a nyelvtanulásom volt a fő cél elsődlegesen, ezt befektetésként éltük meg a jövőnk érdekében, hogy én is eztán munkába tudjak állni.

A regisztráció nehézségei

Időközben az NMC regisztrációmat is megkezdtem intézni, lévén, hogy otthoni ápolói felsőfokú szakképesítésem van. Itt hosszabban ki kell térnem ennek a szabályozására. Minthogy az NMC regisztráció kötelező minden nővérnek és szülésznőnek, e nélkül ebben a szakmában dolgozni az UK-ban nem lehet.

2004 után végzett nővéreknél ezzel semmi gond, bizonyítvány + europass kiegészítő (angol nyelven) ellenében, természetesen nem ingyenesen, megkapja a delikvens a működéshez szükséges regisztrációs számot. Nálam ugye az automatikus regisztráció ilyenformán nem jöhetett szóba, minthogy az én papírom 2004 előtti.

Ezzel még nem is lenne probléma, mert amennyiben a képzés nem változott (márpedig nem), így az europass-t kérvényeztem az egyetemtől két nyelven, ezt elbírálták, meg is kaptam. A fekete leves itt következett. Ugyanis a régebbi dátum miatt nekem kellett (volna) egy hivatalos hatósági igazolás Magyarországról, hogy az ezt megelőző öt évben legalább hármat betegágy mellett nővérként dolgoztam.

Ezt nálam esélytelen volt leigazolni, mert az utolsó években, amit otthon töltöttünk, én klinikai ambulancián voltam nővér, tehát nem betegágy mellett – éppen az egyműszakos munkarend miatt választottam ezt, a négy gyerek miatt – így ez a hajó egyelőre elment.

B tervből A terv?

Kaptam viszont egy ideiglenes regisztrációt, amely még nem tudom pontosan mire lesz jó, ennek most járok utána, elvileg betegágymelletti munka + valamiféle vizsga és aztán kapok rendes PIN-t – de még várom a tájékoztatót és a választ ez ügyben. Szóval ez most parkoló pálya.

Van továbbá nekem még egy ECDL bizonyítványom is, ami csak arra jó, hogy nem vagyok teljesen analfabéta a számítógéphez. Sok dologról viszont nincsen papírom, amihez értek, és amiket a későbbiekben legalizálnék. Ilyenek pl. kiadványszerkesztés, adobe szoftverek majdnem teljes tárháza, adatbázis.

Ezekből később még profitálhatok (főként, hogy mindet angol nyelven tanultam meg használni), és lenne is kedvem hozzá, szóval ez lenne a B terv (bár lehet, hogy a nyelv rendes megtanulásával előlép A tervvé).

(Ha minden kötél szakadna - tudok még tapétázni, padlózni, falat festeni, kisebb műszaki cikkek szerelése sem hoz zavarba /vasaló, hajszárító/, tudok hajat vágni, varrni, és furulyázni is - nem röhög!)

Az idősgondozásról

Ezek után tehát a következőkben azoknak szolgálhatok információval, akik kb. 0 végzettséggel elölről kell, hogy kezdjék itt Angliában, és mondjuk arra vetemednek, hogy az idősgondozási hálózatban helyezkednek el süteménycsomagolás, vagy takarítás helyett. Előrebocsátom: ez a munka nem könnyű, nem lehet belőle meggazdagodni (6.50-7.50 font / óra), valamint átlagon felüli empátiás készség kell hozzá.

Nagyon sok itteni munkaközvetítő speciálisan egészségügyi területen kínál munkákat illetve idősgondozói állásokat, de ezek közül több is feltételeket szab. Például, hogy legalább három hónap UK-n belüli álláshoz köti a regisztrációját. Az én számomra így ez nem volt járható út, hisz ez az első munkahelyem lett volna.

A másik dolog, hogy a legtöbbjüknél telefonos egyeztetésre, időpontkérésre van szükség, és mint tudjuk hiába az alap – közép nyelvtudás, telefonon sokkal nehezebb kapcsolatot felvenni (legalábbis tapasztalatom szerint nehezebb telefonban megérteni az angol nyelvet).

Az álláskereső oldalakon sok care assistant állást lehet találni, de ezek nagy többségét ezek a közvetítők hirdetik, és itt bezárul a kör. A jobcenter oldalán viszont a care home-ok és nursing home-ok közvetlenül is hirdetnek, itt a választék is nagyobb, napi szinten két-három (saját régiómban) hirdetés is felkerül.

Kis csellel...

A hirdetések között böngészve előnyben részesítettem azokat, melyekben emailben történő jelentkezésre is adtak módot. Több ilyen címre is elküldtem az önéletrajzomat, néhány soros levélke kíséretében. Kis cselhez folyamodtam, megírtam, hogy jelenleg nincsen telefonom, így kértem az időpont egyeztetést e-mail-ben. Azt gondoltam, akinek ez problémát okoz, az maximum nem válaszol, így végül is én is szűrtem az ajánlatokat...

Közeli munkahelyeket céloztam meg, amiatt, hogy a családban egyelőre egy autó van, illetve az én jogosítvány szerzésem még a jövő egyik számomra kívánatos tervei között szerepel.

Biztos, hogy szerencsém is volt, de az első kettő jelentkezésemre azonnal vissza is jeleztek néhány nap után, mindkét helyről interjúra is kaptam időpontot.

A rondaszőnyeges lakás, mint motiváció

Az interjútól úgy rettegtem, mint az a bizonyos könnyűvérű nő a templomban. Ne kérdezzétek, miért. Miért? Mert egyszer rég elmúltam már 18, soha életemben nem beszéltem egy büdös szót sem angolul, míg ide nem érkeztünk. Nem gondoltam, hogy Belzebub vár odabenn, sem kínzószoba. Nem tudom.

Viszont tudtam, hogy ha egyik lábamat rakosgatom szépen a másik után, akkor előbb utóbb odaérek, átlépem a küszöböt. Nagyon erős motivációként éltem meg, hogy gyűlölöm a zöld alapon drapp virágos, vastag padlószőnyeget a jelenlegi bérleményben, (eleve a drapp színtől hideglelést kapok), és mielőbb meg akartam válni tőle, nem beszélve arról, hogy egy kicsikét nagyobb, otthonosabb (és padlós) lakásba mehessünk. (Persze tanácsként nem venném be gyors munkakeresés listájára: elsőként költözz rondaszőnyeges lakásba.)

Magamban odafelé is csak angolul beszéltem, ezernyi szituációt pörgetem végig, amit az utolsó hetekben forgatókönyvírókat megszégyenítő alapossággal kidolgoztam.

Borult a koncepció

Amikor becsengetve elrebegtem az előre begyakorolt „Hello! I have an appointment to Mrs. Miller" –t és találkoztam a nursing home kedves mosolygós főnökasszonyával, az összes koncepcióm borult. Nem voltak ilyen „beszéljen kicsit magáról" bevezetőkérdések, meg „hol látja magát öt év múlva" pff, mit is gondoltam én (?), hisz nem felsővezetőnek jelentkeztem IT szektorba!

Először is megnyugtatott, hogy nem harap és mutogatott a fogára, aztán megkérdezte tudom-e, hogy ez milyen nehéz munka, és hogy hová is jelentkeztem. Kedvesen elbeszélgettünk mindenféléről, pl. hogy van Magyarországon ez meg az, meg, hogy van e nálunk is Karácsony, (szerintem elég jól lepleztem a meglepettségemet), majd pedig felajánlott egy egész délelőttöt arra, hogy jöjjek be, nézzem meg mi a munka, milyenek a kollégák, és utána eldönthetem vállalom e és milyen formában (éjszaka, nappal, részmunkaidő vagy teljes). Tehát gyakorlatilag azonnal megkaptam a munkát.

Még egyszer ismétlem – én érzésem szerint még most sem tudok angolul. Legalábbis rendesen nem. Ha a nyelvvizsgát venném alapnak, szerintem erős alap, gyenge közép a nyelvtudásom jelenleg (mindenki bíztat, hogy ez 3x40 órás tanfolyás, és önszorgalom után abszolút jó). Nyilván a munkában eltöltött idő alatt majd intenzíven fog fejlődni, és sokkal gyorsabban is, mint a nyelvtanfolyamon.

A különbségek

Angliában az idősgondozás retirement home-okban, care home-okban és nursing home-okban folyik. Sokan azt gondolják ezek között nincsen túl nagy különbség, pedig van. Az én nyomozásaim során arra jutottam, hogy a retirement home az idősek gondozóhelye, itt kissé demens (elbutult), illetve fizikailag leromlott állapotú (tolószékes, járókeretes) idősekkel lehet „találkozni", de vannak szellemileg friss, egyszerűen csak idős és felügyeletre szoruló emberek, helytől függően.

A care home gondozottjainak köre inkább szellemileg, és/vagy fizikailag sérült, (Alzheimer, Parkinson stb.) betegekből áll. Nursing home-ban inkább súlyos fizikai sérült idős betegek vannak. Műtéten átesettek, szövődményes cukorbetegek, mozgásszervi betegek, esetleg onkológiai kezelések utáni idősek.

Az, hogy az ellátás magán, vagy állami keretek között folyik majdnem mindegy, kicsit talán a környezeti tényezők és a szolgáltatás minősége között van különbség, de azt hiszem az ágyban fekvő, magatehetetlen idősek szempontjából majdnem mindegy van-e az udvarban medence.

A próbanap

Tehát: elmentem a próbanapomra. A 75 éves főnökasszony rendesen kiveszi a munkából a részét, vele töltöttem a napot. Nem túlzok, ha azt mondom, alig győztem utána szaladni a folyosón, én azt mondanám energikus, a nagyanyám azt mondaná, amit nagyapámra is mondott – hogy a végén úgy kell majd agyoncsapni.

Ez az én első munkahelyem egy nursing home. 25 férőhelyes, jelenleg 20 állandó vagy ideiglenes gondozottal. Félig magán, félig támogatott otthon, tehát a lakók, vagy családtagjaik fizetnek, ill. az önkormányzat is beszáll azért, hogy az idősek jó kezekben legyenek, minden ellátást megkapjanak.

A szobák egyágyasak, világosak, tágasak. A lakók a saját bútorzatukkal rendezik be, nekik, ill. családtagjaiknak tetsző módon. A 20 bentlakóra egy délelőtti műszakban 10 fős (6 fő ápoló, 2 konyhai, 2 takarító) személyzet jut.

A care assistant (nurse) feladata kicsit pincérkedős, kicsit gondozós. Ételosztás, ágy rendbetétele, segítés a tisztálkodásnál, fürdésnél, öltözésnél, kötözésnél asszisztencia. Ha igény van rá, pl. kivinni őket a kertbe, vagy csak éppen sétálni, beszélgetni, felolvasni, passziánszozni ill. bármiben a segítségükre lenni. Átlag 3-4 gondozott jut egy emberre egy műszak alatt.

A nővér (sister) feladata a gyógyszerelés, kötözés, vagy kötéscsere, injekciók beadása. Mindkét munkakör pontos adminisztrálást követel meg, eszméletlen szabálykövetéssel, pontos és előre meghatározott rend szerint. Minthogy három team dolgozik – ápolói, konyhai, takarítói - egyiknek sem kell a másik munkáját csinálni, és pontosan meg is van határozva, hogy kinek mi a dolga.

Példa erre: a reggeli ágynemű csere és tisztálkodás idején a lehúzott ágynemű, használt hálóruha, gumikesztűk, pelenkák, alátétek, bármi ilyen egy kosárba kerül. Ezekkel nem az ápolószemélyzetnek kell szaladgálnia, hanem a reggeli takarítós műszak dolga ezek ürítése. Az ebédeltetés után az edények és tálcák begyűjtése szintén.

Mindenki nagyon kedves

Ottlétem alatt mindenki mindent elmagyarázott többféleképpen, mindent megmutogattak, mindenki nagyon kedves volt velem, teljesen el is csodálkoztam. Az ápoltak is mosolygósak, hálásak, több nevet is kaptam a nagyothallóktól, de a Marilyn tetszett a legjobban.

A reggeli „hajtás" után 10 óra felé kötelező pihenőidő van. Ilyenkor az egész sereg visszavonul a staff room-ba. A szakácsfiú két tálcán kakaót, teát, kávét hoz, sok-sok pirítóssal és rákenhető dolgokkal. 30 perc üldögélés beszélgetés következik (természetesen a hívócsengetésre ilyenkor is figyelnek).

Ezután folytatódik a munka, többnyire a napi rutinra, és a lakók kéréseire kell figyelni, ki szomjas, ki a mellékhelyiségbe szeretne menni, ki levegőzni, vagy teázni. Az ebédeltetés utáni időszak az adminisztrációé, majd pedig felváltva mehet a személyzet a staff room-ban ebédelni (ebéd szintén ingyen jár a dolgozóknak).

Nappali műszak teljes állásban

A következő héten hétfő reggel kellett visszaszólnom telefonon a matron-nek (a főnöknő), hogy vállalom-e az állást, illetve, hogy part time (félállás) vagy full time (teljes állás) munkaidőben. Gyorsan vettünk nekem is egy jó kis mobilt, mert már egyáltalán nem izgultam a telefon miatt sem, mert tudtam, hogy a főnöknő milyen kedves ember.

Nappali műszakokat vállaltam teljes állásban. Heti 36 órás munkarendben dolgozom, reggel háromnegyed nyolctól, heti egyszer négyig, kétszer háromig, kétszer kettőig és két szabadnap. Három munkanapon túl vagyok, nyugodtan mondhatom, jól választottam.

Kedves csapatban dolgozhatok, mindenki készséges és segítőkész velem. Kicsit angolkockák, de ahhoz már hozzászoktam. Az én más agyammal nem értem, miért van szükség hat evőeszközre (kanál, villa, desszertvilla, két kés éllel a tányér felé :D) a tányér mellé a tálcára, ha a mamókát úgy kell etetni (egy bébi műanyagkanállal), mert magától már nem tud.

Csúcsfelszereltség

Miért kell három különböző takaró az ágyazáskor élére hajtogatva megfelelő sorrendben, mikor csak egyet használnak, és sorolhatnám. Ezeket meg kell enni – minden munkahelyen jellemző, és legalább van min derülni időnként. Cserébe viszont minden ágy liftes, hogy ne kelljen nagyot hajolni ágyazáskor, vagy ha a beteg fel akar kelni - csak lejjebb engedik.

A szobákban tévé, telefon, saját fürdőszoba, igény szerint laptopot is biztosítanak a gondozottaknak, de általában van sajátjuk. Messzemenőkig a kényelmük van a leghangsúlyosabb helyen, akkor is, ha kacifántos, vagy rossz napja van, és nem tudja mit is akar.

A bentlakók harmada gyakorlatilag mozgásképtelen, mégis egyetlen felfekvéses sebet sem láttam egyikükön sem. Speciális matracokon fekszenek, de még emellett is óránként kötelező pozíciójukat változtatni, ezt lejegyezni, aláírni.

A méltóságot megőrizni

Sosem lehet egyetlen idősnek sem gondozatlan a haja, a körmei. A nőknek segítünk körmöt lakkozni is akár, vagy sminkelni. Lehet, hogy ez némelyek felfogásában fura lehet, de én úgy gondolom, segítünk mindvégig – az út végéhez közeledve is – embernek maradni, a méltóságot megőrizni.

Szívet szorongató a szobájukban - kandallópárkányon, vagy ablakpárkányon sorakozó réges-régi fényképeket nézegetni, ahonnan egy fiatal, boldogságtól sugárzó pár mosolyog, és felismerni egyikükben azt a picikére töpörödött, csontos anyókát, akinek még fontos, hogy a férje szépnek lássa, illatosnak érezze.

Mindannyian befordulunk egyszer erre a folyosóra, csak annak való ez a munka, aki ezzel tisztában is van, és úgy bánik az idősekkel, ahogyan azt magának szeretné, ha majd ilyen helyzetbe kerül. Sajnos Magyarországon ilyen téren még van mit fejlődni.

Végezetül: egy évet adok magamnak, amíg rendesen megtanulom a nyelvet, aztán eldöntöm merre tovább. Maradok az egészségügyi területen és befejezem, amit elkezdtem, legalizálom a végzettségemet, vagy egészen más területre koncentrálva egy másik álmomat valósítom meg, esetleg, – és erre lenne a legnagyobb kedvem – a kettőt együtt alkalmaznám. Közelebbit erről még nem tudok, érzésem szerint kevés kiadványszerkesztést igényel a betegápolás, de majd kutatok erősen. :)"