Határátkelő

Hanna lassan hét éve él Olaszországban, ahová voltaképpen egy szerencsés véletlennek köszönhetően került. Aki követi a blogot, az talán emlékszik még rá, hogy körülbelül két éve megírta már történetét, miként sikerült elkezdeni operaházakban rendezőasszisztensként dolgozni. Most arról mesélt, miként…

Nem, nem az ünnepek alatti, felettébb káros mámorokról (túlevés, túlivás) van szó, éppen ellenkezőleg: a sportos mámorról, ebben az esetben a szörfről. Persze azért nem marad ki a gasztronómia sem...

Amikor az ember 11 ezer kilométerre Budapesttől kap egy emailt a légitársaságtól, hogy törölték a járatát, de ne aggódjon, akkor az első dolog, amit csinál, az természetesen a heves aggodalom. Különösen, ha mindez egy harmadik világbeli országban történik járvány idején.

Vannak az ember életében helyzetek, melyek egészen váratlan fordulatokhoz vezetnek. Ami különösen izgalmas tud lenni, ha ez olyankor történik meg, amikor az ember Thaiföldön ül egy buszon.

Mostanában inkább csak az álmodozás szintjén utazgat az ember Olaszországba, szóval elég jól esik olvasni Steve posztját egy korábbi itáliai útról és elábrándozni azon, milyen lenne beülni egy jó kávéra vagy borra valami szép helyre.