Határátkelő

A thaiföldi Ao Nang érdekes hely, mert egyrészt kifejezetten a turistákra specializálódik, másrészt nagyszerűeket lehet kirándulni és gyönyörű a tenger. Szóval sajátos kettősség jellemzi, miként az kiderül Utazó Tódi beszámolójából is.

Máltáról sokakban él az a kép, hogy egy kellemes mediterrán sziget. Ami igaz is, különösen, ha az ember nyaralni megy oda. Ha azonban az ember ott is él, miként mai posztunk szerzője, Karesz, akkor már árnyaltabb lesz a kép. Olyannyira árnyalt, hogy egy egész posztsorozat születik belőle, melynek első részéből kiderül egyebek mellett, hogy a helyiek szeretik nagy hangon kifejteni a véleményüket (azaz kiabálnak), a magyarokhoz mérhetően pesszimisták, viszont imádják a tűzijátékot – nappal is…

Balázs friss egyetemistaként került Dániába, ahol nem csak az egyetemet végezte el, hanem dolgozni is kezdett. Arról beszélgettem vele, hogy a dánok tényleg a világ legboldogabb népei között vannak-e, megszokható-e az ottani időjárás és egy diákcsereprogram révén milyen volt a sanghaji felhőkarcolók között járni.

Igazán egzotikus a mai kínálat, hiszen járunk majd Tajvanon, aztán (újra) vezetni tanulunk Ománban, végül megnézzük, milyen az élet az arab sivatagban.

Mindannyiunkban él egy kép arról, melyek a boldog, mosolygós országok és melyek azok, ahol az emberek inkább negatívan állnak az élethez. Nem kell messzire menni: minket, magyarokat jellemzően a második csoportba szokás sorolni (hogy igazságosan-e vagy sem, az más kérdés), míg a déli népek közül többet inkább az elsőbe. Vajon mennyire igazak ezek a sztereotípiák a hétköznapokban és érdemes-e mindezt figyelembe venni, amikor az ember határátkelőként országot választ magának?