A thaiföldi Ao Nang érdekes hely, mert egyrészt kifejezetten a turistákra specializálódik, másrészt nagyszerűeket lehet kirándulni és gyönyörű a tenger. Szóval sajátos kettősség jellemzi, miként az kiderül Utazó Tódi beszámolójából is.
„Leszállás után (én félálomban) összeszedtük a csomagokat és bepattantunk az előre lefoglalt kocsiba, ami cirka negyven perc alatt elvitt minket az ao nangi Panang Krabi Resortba.
Ahol persze a szobánk a kora reggeli (ekkor volt nyolc óra) érkezésnek köszönhetően még nem volt kész. Ezért a bőröndöket leadtuk a megőrzőbe és a medence felé vettük az irányt.
A szálloda elég érdekesen nézett ki, minden külső fal szürkére volt festve, ami elég érdekes kontrasztot alkotott a medencék világos burkolatával és a növényzettel. A szoba ezzel szemben színes és gazdagon díszített volt.
Faragott férfi testrészek
Délután elfoglaltuk a szobát majd lesétáltunk a tengerpartra és long tail boattal átvitettük magunkat Ao Phra Nang Beachre.
Magát a strandot két szikla határolja mindkét végén, a parttal szemben, nem messze a vízben pedig áll egy szikla, amelyhez dagály idején kényelmesen be lehet úszni, apálykor meg a térdig érő vízben begyalogolni.
Ha valaki nem kedveli a napsütést, legalábbis akkora mennyiségben, amit ott kap az ember, a part mentén álló fák alatt lehet hűsölni, bár ha későn érkezik az ember, nehéz helyet találni.
Meg kell még említeni a part déli részén lévő hatalmas szikla alatti bemélyedést, melyet telehordtak különböző méretű faragott férfi testrészekkel. Ezek Indiából származó palad khik amuletek, amik a termékenységet szimbolizálják.
Késő délután vissza motorcsónakoztunk, majd egy finom thai vacsorával zártuk a napot, melyet egy neten előre kinézett, a központtól kicsit távolabbi zsákutcában lévő étteremben ettünk.
Véleményem szerint érdemes egy kicsit eltávolodni a parttól és a főutcától, mert iciri-picivel olcsóbb, viszont autentikusabb(nak tűnő) helyeken ehetünk.
Olyan, mint a Balaton
Az árakról annyit, hogy Ázsia sok országához hasonlóan Thaiföldön is sokkal olcsóbb az élet, mint Nyugaton. A piacokon, boltokban baráti árak várnak, a szállások is lényegesen olcsóbbak.
Másrészről olyan ez, mint a Balaton: a faluban lehet, hogy olcsó az élet, de a parton és a turista negyedben a pénztárcához vannak viszonyítva az árak.
Az egyik étteremben az étlapot tanulmányozva megállapítottam, hogy az ételek árai a londoni ár mínusz egy font szabályt követik, hogy még éppen el lehessen mondani, hogy olcsóbb, mint odahaza...
Hong Island
Másnap a hotelben elköltött reggeli után letipegtünk a tengerpartra és szintén long tail boattal átvitettük magunkat Hong Islandre, ahol először egy lagúnába viszik be az embereket csobbanni egyet, majd a sziget egyetlen homokos partjához.
A szigeten van WC és egy drága étterem, de egyébként minimális az infrastruktúrája. Az út egy óra, így négy óra után vissza is értünk a hotelbe.
Úgy gondoltuk, hogy a tetőmedencénél töltjük a vacsoráig hátralévő időt, de pechünkre érkezett egy hatalmas viharfelhő, melyből négy órán keresztül úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna.
Miután hiába vártunk arra, hogy elálljon, viszont a trópusi eső meleg, fürdőruhát és strandpapucsot húztunk és úgy indultunk az esernyő alatt egy közeli étterembe. Aznap nem válogattunk, egy közeli étterembe tértünk be, majd a még mindig szakadó esőben tértünk vissza a hotelbe.
Éjjel elállt az eső, ezért úgy döntöttünk, hogy utolsó teljes napunkat a helyi strandon töltjük, ami utólag nem bizonyult jó választásnak. Ao Nang strandja elég hangos, mert folyamatosan jönnek-mennek a long tail boatok, a homokban és a vízben rengeteg kagylóhéj van és a víz sem valami tiszta. Mindegy, túléltük mindezeket a megpróbáltatásokat. :)”
Ha ennél is teljesebb beszámolóra vágytok, akkor irány Utazó Tódi blogja!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek