Határátkelő

Talán nem túlzás azt állítani, hogy világszerte tízmilliók követik figyelemmel mindazt, ami az Egyesült Királyságban II. Erzsébet halála óta történik. Az események sora sok mindent elárul nem csak az országról, de saját magunkról is.

Gabi több mint egy évtizede él Angliában, ahol igazán alulról küzdötte fel magát, hiszen takarítóként kezdett. Aztán teljesült az álma, amiről kiderült, mégsem az, hogy végül vegyen egy nagy levegőt és megtalálja a hivatását.

A hatvanas évek közepe sok szempontból Európa egyik aranykoraként él sokak emlékezetében – a fokozódó jóléthez társult a szabadság, ami a vasfüggöny mögül kiszabadulva még nagyobb élmény lehetett. Csodabogár szerint mindenképpen, aki egy kora őszi út emlékeit idézi most fel.

Párizs 1966-ban

Ezekben a napokban kezdődik meg az egyetem Hollandiában (sok helyen most van a bevezető hét, amolyan gólyatábor féleség), amit sok tízezer diák vár nagy örömmel és nem kis szorongással. Utóbbi oka nem is feltétlenül az „új ország, új élet, új iskola”, hanem az a pokol (és Emőke írásából kiderül, ez egyáltalán nem túlzás), amit a lakhatás például Amszterdamban jelent. (A képeket külön köszönjük!)

Nyitott, befogadó, szuper város - csak éppen lakni nincs hol benne

Egyszerre tipikus és egészen egyedi Pál története, hiszen aligha ő az egyetlen tanár, aki úgy döntött, hogy inkább külföldön keresi a boldogulást. (Mosogatóként már az elején többet keresett, mint Magyarországon tanárként...) Olyanok azonban aligha vannak túl sokan, akik (komoly kitérővel, de a célt soha fel nem adva) a szakmában tudtak maradni.