Határátkelő

Volt egyszer egy úszó, aki azért nem tudta teljesíteni a korábban egyébként már teljesített távot, mert nem látta a túlpartot, a célt. Mert a cél szem előtt tartása ad erőt a magunk elé kitűzött feladat teljesítésére. Erről is szól Péter mai írása, no meg arról, hogy ne növesszünk kopoltyút a víz alatt, azaz ne fogadjuk el a helyzetünket, ha többre is képesek lennénk. (Korábbi posztjait, a Londonban, sej sorozat előző részeit itt találjátok.)

Londoni minialbérlet (Fotó: rightmove.co.uk) 

Amikor meghirdettem a Magyarország 2.0 pályázatot, őszintén szólva kétféle írásra számítottam: gondoltam, jönnek majd a nagy, átfogó ötletek és persze a rövidebb, praktikusabb gondolatok is. A mai írás az utóbbi kategóriába tartozik és én ennek örülök, mert Mme Seldon tippjei az abszolút megvalósítható kategóriába tartoznak, nem kell hozzájuk államreform, újragondolt gazdaságpolitika – csak egy kis odafigyelés és szándék. Márpedig egy kis odafigyeléssel és jó szándékkal néha többre megyünk, mint a nagy reformokkal. Ezért is gondoltam, hogy (bár felajánlotta, hogy a rövidsége miatt esetleg menjen párban valamelyik másik írással) megállja a helyét önmagában is. (A pályázat eddig megjelent írásait itt olvashatjátok el.)

Szavazni ma is, mint mindig a poszt végén, és/vagy a Facebookon tudtok.

Bea története több szempontból is nagyon érdekes számomra: megmutatja, milyen veszélyekkel jár, ha anélkül indulunk útnak, hogy pontosan tudnánk, mi vár majd ránk; ugyanakkor bizonyíték arra is, hogy elszántsággal és kitartással sok mindent le lehet győzni. Pedig nem volt egyszerű dolga, hiszen az első argentínai kör nem sikerült túl jól, de nem adta fel – és reméljük, jön majd a folytatás további posztok formájában. (A képeket köszönöm.)

A címben feltett kérdésre az alapválasz az, hogy „legyél hozzá Amerikában”, és ez nyilván nem megúszható. Ugyanakkor a dolog menete már egy érdekesebb (és tanulságosabb) kérdés és válasz, szóval ma ez lesz az egyik témánk. Emellett megismerkedhetünk egy érdekes kezdeményezéssel, a végén pedig kis játékra invitállak titeket: gondolkodjatok el azon, ki mit tanácsolna 18 éves önmagának! Vágjunk is bele!

(Fotó: daytondailynews.com) 

Szerintem a legtöbben legalább egyszer eljátszottunk már a gondolattal, hogy milyen lenne olyan munkát végezni, ami nem köt helyhez, amit bárhol a világban végezhetünk – és ha ez megvan, akkor nekivágni kicsit (vagy nagyon) a világnak. Persze a legtöbben maximum a gondolatig jutunk el, viszont vannak, akik meg is valósítják az álmukat. Közéjük tartoznak a digitális nomádok, akiknek a technológiai fejlődés tette lehetővé ezt az életmódot.

Lassan letelnek a nyári szabadságok, ha valami szép helyen jártál, érdekes kalandban volt részed, vagy egyszerűen csak megosztanád az élményeid, ne habozz, írd meg és küldd el ahataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Felicia Hargarten és Marcus Meurer