oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2016. augusztus 24. 06:44,  A túlpart felé 263 komment

2016. augusztus 24. 06:44 Határátkelő

A túlpart felé

Volt egyszer egy úszó, aki azért nem tudta teljesíteni a korábban egyébként már teljesített távot, mert nem látta a túlpartot, a célt. Mert a cél szem előtt tartása ad erőt a magunk elé kitűzött feladat teljesítésére. Erről is szól Péter mai írása, no meg arról, hogy ne növesszünk kopoltyút a víz alatt, azaz ne fogadjuk el a helyzetünket, ha többre is képesek lennénk. (Korábbi posztjait, a Londonban, sej sorozat előző részeit itt találjátok.)

nagy-britannia_london_minialberlet.jpgLondoni minialbérlet (Fotó: rightmove.co.uk) 

Ha víz alá kerültél, legalább ne növessz kopoltyút!

Kedves osztott lakásban lakó, a fürdőszoba szabad időszakait leső, magad által sodort cigarettát szívó, a félkész ételeidet hazai fűszerekkel javítgató, a sarki török boltban az árcédulákat tüzetesen összehasonlító, a lakótárs mosogatószeréből igazán csak egy cseppet használó, a kölcsönvett lábosát az eredeti helyére milliméter pontossággal visszatevő, a tervezett hazautazást megint elhalasztó, a mosott ruhát a szobádban szárító, azt a néhány megállónyi távolságot inkább legyalogló, fizetésnap előtt a bolt önkiszolgáló kasszájánál hosszasan aprópénzt dobáló, múzeumokat és színházakat csak kívülről látó, az otthoniakkal könnyed mosolyú virtuális beszélgetéseket folytató, fizetésnapon a bankszámládat mindig kis szorongással lekérdező, a városból csak a lakásod és a munkahelyed közti útvonalat ismerő, egymás haját szemmérték-alapon levágó, időnként az otthoni kerttel álmodó, hétvégén megint a szobádban pihenő, „nemsokára hazamegyek és létrehozom az otthoni vállalkozásomat”-tervezgető, az idegen nyelvet a nálad is rosszabbul beszélőktől elleső honfitársam!

Csak erre vigyázz: ha víz alá kerültél, legalább ne növessz kopoltyút: ne fogadd el ezt a helyzetet, ne erre rendezkedj be!

Moldova György egyik kis könyvében, egy „jótanács-gyűjteményben” olvastam ezt a mondatot, amelyet most alcímként is használok. Közben pedig azt látom, mintha az itt élők többsége változtathatatlan adottságnak tartaná a pillanatnyi helyzetét: az otthoninál alacsonyabb szintű munkát, a minimálbéres „társadalmi státuszt”, az ügyintézés aktuális zavarait, a kezdeti bizonytalanságot, vagy akár a saját nyelvi nehézségeit.

Többeket láttam „feladni”: hazautazni néhány hét után. Mindegyikük az adott helyzetét vetítette ki magában az egész jövőjére. Az adott helyzetére mondta azt, hogy nem akarja tovább így; és ezt úgy értelmezte, hogy nem akarja tovább itt. Mintha az „így” és az „itt” szükségképpen egyszer s mindenkorra ugyanaz lenne.

Többeket láttam belefásulni, és már örülni a „szerződéses” munkának, amikor a szakképzett asztalos lelkesen lohol a pékségben a zsemle-csomagoló éjszakai műszakban, a logisztikai mérnök és az otthon egykor sikeres dj a szemetesautókat vezeti éveken át, a majdnem-végzett szociális munkás pedig örül, hogy takarítóból éjszakai recepcióssá léptette elő a szálloda.

Ehhez lépest természetesen tündérmesének tűnik az (egykori) otthoni élet… még akkor is, ha tudjuk, hogy az az otthon, az az ország már nem az, nem ugyanolyan.

De akkor is abban nőttünk fel, az ottani nyelv az anyanyelvünk, az ittenit pedig kínlódva tanuljuk, sokkoló döbbenetként élve meg egy-egy angol szó tucatnyinál is több magyar jelentését.

(Csak egy példaként: „illiberal” (a dictzone.com alapján): antiliberális, bigott, fösvény, fukar, illiberális, kicsinyes, korlátolt, közönséges, műveletlen, nem szabadelvű, ordenáré, szabad emberhez nem méltó, szervilis, szolgai, szűk látókörű, szűkmarkú.)

Úgy érezzük, hogy ebben a földben soha nem tudunk gyökeret verni – miközben az otthoni gyökereink körül… hoppá: most olvasom, hogy már a termőföld is eltűnt!

Hajlamos az ember ilyenkor lelkileg elfáradni és azt hinni, hogy nincs tovább: hajlamos érzelmi alapon menekülésbe kezdeni. Ez az, ami ellen írtam ezt a bejegyzést.

Mivel pedig, felmérések szerint, az emberek túlnyomó többsége, ha több közlést kap egymásután, akkor az utolsóra emlékszik legjobban, ezért ennek a bejegyzésnek most vége: nem akarom, kedves Olvasó, hogy most elterelődjön a figyelmed ahelyett, hogy a kulcsmondatra emlékeznél: ha víz alá kerülsz, legalább ne növessz kopoltyút!

Augusztus 7.: Duplán dupla – vagy semmi

Az egyórai minimálbér 2016-ban Magyarországon 639 forint, az Egyesült Királyságban 7,20 font: ez 350-450 Ft/£ árfolyamon (vagyis az elmúlt hónapok legmagasabb és legalacsonyabb árfolyama kerekített szintjén számolva) 2.520-3.240 Ft: a magyarországi minimálbér négyszerese-ötszöröse: a legrosszabb átváltás esetében is a duplának is duplája.

Egy komoly elemzésben persze most meg kellene említeni azt is, hogy Magyarországon több százezernyi közmunkás hivatalos jövedelme van a minimálbér alatt, tehát ha összeszámolnánk, hogy mennyit keresnek azok, akik a rendelkezésükre álló lehetőségek szerint a nekik járó minimumot kapják, akkor ennyien „rontanák a statisztikát”; továbbá meg kellene említeni, hogy az Egyesült Királyságban az évi 11.000 font alatti (a legrosszabb átváltással: a havi 320.000 Ft alatti) jövedelmek adómentesek, és ami a magasabb jövedelmi kategóriákban az adózás után megmarad, abból is legfeljebb 20%-os forgalmi adóval vásárolhatunk… de legyünk nagyvonalúak: maradjunk a négyszeres szorzónál, a dupla duplájánál.

Vagy a semminél. Mert középút nincs.

Most kicsit fáj a derekam. Tegnap délben hívott fel az ügynökség, hogy be tudok-e menni egy délutáni műszakra a chips-gyárba. Nagyon sokan voltak az ottani rendszeres „agencys” dolgozók közül, akik lemondták a délutáni műszakot a remek időre való tekintettel: a nap órákra is kisütött és a hőmérséklet meghaladta a 25 fokot: itt ez augusztusi kánikulának számít. Ennek köszönhetem, hogy én is kaptam telefonhívást; és természetesen be tudtam menni, mert ez is 8 óra (levonva belőle a félóra szünetet).

Csak kipihenni nemigen tudtam magamat: pénteken 10 órányit dolgoztam egy raktárban (közben egy óra szünettel), ahol kamionok tartalmát kellett kipakolni.

De nem is akartam pihenni, hiszen ezen a héten összesen ezt a két hívást kaptam (miután csütörtökig még semmi munkám, azaz semmi jövedelmem nem volt).

A heti jövedelmem tehát végül (9+7,5)×7,20 = 118 font és 80 penny. Mennyi fog ebből a számlámra kerülni? Hahó, az előbb megírtam: a teljes összeg, azaz 118 font és 80 penny.

(Igaz, ehhez tartozik, hogy tőlem biztosítást se vonnak le. Különféle kategóriák vannak ebben: bevallom, nem értem őket igazán, de annyit látok, hogy 12% a legmagasabb, amennyit National Insurance címén levonhatnak.)

Ez eddig szép; de a szobám heti bérleti díja 90 font. A maradékból kell megélnem, élelemmel és háztartási cikkekkel, fodrásszal és ruhatisztítóval és a táskám leszakadt fülének a megjavíttatásával – persze új ruha-cipő és más beszerzés nélkül. Nem rossz: valamivel több, mint 4 font jut egy-egy napra. Volt már rosszabb is… és biztos, hogy lesz még rosszabb is.

A jogszabály előírja ugyanis, hogy mennyi a minimális órabér; de egyáltalán nem írja elő, hogy mennyi a minimális óra… Ugyanabban a raktárban, ahol most voltam, az előző héten már dolgoztam egyszer: akkor négy óra után (amikor egy kamion kipakolását befejeztük) közölték, hogy mehetek is haza…

Négyórai minimálbér 28,80: múlt heti bérként ennyi került a számlámra, mert azon a héten összesen ennyi munkát kaptam – persze a lakbérem 90 font volt arra a hétre is.

Ismétlem: ez a minimális órabér (25 évesek és idősebbek számára). Az átlagfizetés az Egyesült Királyságban több mint kétszerennyi, Londonban pedig ennél is magasabb. (Nem igazán tudományos forrás, de nyilván tény-adatokra támaszkodik ez a cikk.)

De számoljunk a továbbiakban csak a minimummal!

Tehát: ha valaki 25 éves vagy idősebb és az Egyesült Királyságban napi rendszerességgel minimálbérért dolgozik, mondjuk heti 5 napon át napi 8 órát fél-fél óra szünettel, annak a havi átlagjövedelme 1.170 font. (A hiteles adatok a brit kormány honlapján.)

Ebből átlagosan havi 51 font (az évre együttvéve 608 font) jövedelemadót fizet (az évi 11.000 font feletti összeg 20%-át). Mondjuk, hogy a „legdrágább” biztosítási kategóriába esik és 12%-ot levonnak emiatt: az havi 140,40. Marad 978,60. Ha az enyémhez hasonló szobát bérel, annak a havi díja 390 font.

Mondjuk, hogy elkölt 200 fontot közlekedésre: ennél többet nemigen lehet, csak ha naponta taxival megy munkába. (Ezek egyébként a magas, londoni árak. Más településeken olcsóbb az élet.)

Akkor is közel havi 400 fontja (140-180.000 forintja) marad a zsebében adózás, lakhatás és közlekedés után, egy olyan országban, ahol az élelmiszerárak körülbelül a magyarországi szinten vannak, a ruhanemű és a műszaki cikkek olcsóbbak (és jobb minőségűek).

Mondom: ha valaki az Egyesült Királyságban napi rendszerességgel dolgozik. De ezt elérni: nekem egy év alatt nem sikerült. A magam jövedelme az idei év első felében [igazi adatokat írok, mint ebben a poszt-sorozatban mindig] 3.043,20 volt, azaz havi átlagban 507,20: a fentebb kiszámolt minimumnak nem egész 45%-a. Ebben a félévben hét olyan hét volt, amikor a heti jövedelmem kevesebb volt a heti lakbéremnél, azaz minden egyes hónapra legalább egy ilyen hét is jutott.

Ilyen helyzetben egyébként nagyon nagy tartalékot is kell képezni, mert soha nem tudom előre, hogy mi lesz. Hitelt pedig nem kapok. Megpróbáltam: amíg nem tudok igazolni legalább havi ezer font rendszeres jövedelmet, addig még a helyi Provident sem áll szóba velem – márpedig épp az a gondom, hogy semmiféle rendszeres, kiszámítható jövedelmet nem tudok igazolni.

Ott lebeg a szemem előtt, hogy ha legalább kamion-kipakolásra napi rendszerességgel hívnának, akkor milyen szinten élhetnék; és naponta nyomaszt, hogy a jelenlegi tartalékom éppen egy hétre elég, napi egy fontnyi legolcsóbb kenyéren és két pint tejen élve és rettegve attól, hogy mit csinálok, ha a fogam fájni kezd, nagyobb betegségről nem is beszélve; és nem tudhatom, hogy a jövő heti/havi jövedelmem mennyi lesz: duplán dupla – vagy semmi.

Középút viszont nincs: vagy duplán dupla, vagy semmi sem. Nem mondhatom azt, hogy kérem szépen, én megelégszem a magyarországi jövedelemnek a „sima” duplájával, de tessenek engem hat óra után hazaereszteni, vagy legalább elnézni, hogy a magam életkorában az is eredmény, ha a lelkes és kicsattanó egészségű huszonévesekre méretezett hatórás normát én nyolc óra alatt teljesítem: legfeljebb azt a kamiont, amelyik rögtön tovább indulna, nem én pakolom ki; legfeljebb az udvarnak azt a részét, ahol a törmelék fellapátolását rám tetszettek bízni, akár az ebédidőm terhére, de a magam tempójában lapátolom.

Azt sem mondhatom, hogy itt egy társam: adják kettőnknek azt a feladatot, megelégszünk fele-fele fizetéssel, de hadd osszuk meg a munkát és ne kelljen holnap sebekkel borítva bejönnöm, mert nem tagadom: a hetedik-nyolcadik órában már nem tudom könnyedén elkapni a kamionról ledobált 10-12 kilós kartondobozt, hogy egy pillanat alatt szépen elvágólag a raklapra helyezzem, és már vissza is forduljak, mire repül a következő keménysarkú doboz.

Ha nem akarok a vékonyka, szépszemű indiai lányok előtt erejüket fitogtató fiatalemberekkel rivalizálni, akik izmaikat ugráltatva feldobják a teli ládákat a galériára, hanem én inkább felviszem azokat a lépcsőn: engem tartanak lassúnak.

Ha egy pillanatra megállok, hogy kiegyenesítsem a hátamat: rám szólnak akkor is, ha behozom ezt a pillanatot, amíg a többiek cigarettázni mennek, hiszen én úgysem dohányzom.

Ha a munkanap első negyedóráját azzal töltöm, hogy az udvaron helyet csinálok a szemeteskonténereknek, amelyeket a nap folyamán ki kell majd gurítanom, akkor ennek nemcsak az a hatása, hogy abban a negyedórában négy konténer „felgyűlik”, hanem az is, hogy utána viszont gyorsan és rendezetten kerülnek az udvarra – de ha véletlenül épp abban a negyedórában ellenőriznek, akkor elküldenek és az adott munkahely a továbbiakra „letilt”, hiába volt meg a korábbi napokban a feladat egészére kiszabott időben a feladat egésze.

És főképpen ezt nem mondhatom: ne tessenek azt elvárni, hogy „harcoljak a feladatokért”, és az arcomról a boldog öröm sugározzon. Egyetlenegyszer mondtam egy ügynökségen, hogy a kevésbé lelkesítő feladatokat is kész vagyok elvégezni – a regisztrált munkakeresők közé sem voltak hajlandóak felvenni.

„A mi megbízóink olyan munkavállalókat keresnek, akik minden munkafeladatot lelkesen végeznek el” – mondták szemrebbenés nélkül; ami azt jelenti, hogy hazug munkavállalókat keresnek, mert nem hiszem el, hogy bárkit is lelkesítene, ha nyolc órán át mondjuk egyforma olajos motorkerékpár-alkatrészeket kell tisztogatnia vagy a futószalag sebességével kell chipseszacskókat felkapnia és 3-4 szempont szerint ellenőrizve pontosan megszámolva dobozba tennie (2-3 zacskóval többet, mint amennyi könnyen belefér). [Természetesen itt is minden egyes példa valódi.]

Vagy csinálom, abban a tempóban, azon a módon, ahogyan a többi, vagy egyáltalán nem: még arányosan csökkentett bérért sem.

Duplán dupla – vagy semmi.

Felvállalom tehát a hátfájást, a reggel hat órai kezdést vagy este tizenegykor való befejezést, és a gyakran megalázó körülményeket: amikor munkakezdés előtt félórával már ott állunk sorban az udvaron, egyenként a biztonsági őr elé járulva, hogy meghallgassuk, hová vagyunk aznap beosztva (miután bemondtuk, no nem a nevünket, hanem az ő jegyzetfüzetében lévő sorszámunkat, amelyet persze meg kellett jegyeznünk); vagy amikor a közvetlen munkairányítók kurta tőmondatos utasításaira négykézláb szedjük össze a műhelyben a szemetet, mialatt ők az ő nyelvükön vidáman társalognak egymással és a velük egy nyelven kommunikáló munkatársakkal, akiknek – érdekes véletlen – mindig a jobb szerszám, a kedvezőbb munkabeosztás és nagyobb szünet jut…

És most figyelj, kedves Olvasóm, mert a külföldi újrakezdés legnagyobb veszélyére hívom fel a figyelmedet. Ne növessz kopoltyút! Mondtam már? Nem elégszer!

A jelenlegi munkahelyi helyzeteket úgy fogom fel, mintha filmet néznék: igen, ilyen is van, de én nem ez vagyok. Én nem ez vagyok! Vagyok, aki vagyok; és most éppen, ideiglenesen ezt csinálom, mert ez visz közelebb a terveimhez. De nem ez vagyok! Nem fogok ezzé válni!

Korábban olvastam, most nem találom a történetet az úszóról, aki feladta a tengerszoros vagy mi átúszását, mert a ködben nem látta a túlpartot – ezért nem volt lelkiereje végigúszni a távot, amelyet pedig más alkalommal már teljesített.

Én kitűztem magamnak a „túlpartot” és mindent megteszek azért, hogy egy pillanatra se tévesszem szem elől. Neked is ezt tanácsolom, ha nem tekinted tolakodásnak a kéretlen tanácsot.

Az egyik korábbi posztban, egy lazább stílusúnak szánt előszó-sorozat végén ezt így írtam: ne add fel – ami azon múlik, hogy van-e a mindennapok túlélésén és az életed adott pillanatain túlmutató célod, amelyre gondolni tudsz a szükségképpen bekövetkező megakadások, elbizonytalanodások idején.”

SZERK.KÖZL.:

Az alábbiakat Péter a konkrét, helyzetét firtató kérdésekre írta kommentként. Mivel fontosnak gondolom, és sok kérdésre választ ad a hozzászólása, ezért utólag beillesztem ide, a posztba is, hogy több olvasóhoz eljusson. Íme:

"Nem hiszem, hogy bárkit is a személyem és a londoni személyes tervem érdekelne, úgyhogy eddig magamról csak azt írtam, amiről úgy gondoltam, hogy tanulsága lehet. De most sokféle részlet szóba került. Úgyhogy hadd mutatkozzak be kicsit azoknak, akik különféle részletekre rákérdeztek.

Az életkorom nem is ötössel, hanem hatossal kezdődik: pontosan 67. A kilóim száma ugyanennyi. Elegendő-e ez a magyarázat arra, hogy miért nem húzom soká a fizikai munkakörökben (és hogy miért nem is szívesen vesznek fel)?

Márpedig szakmai képzettségem nincs: ha nem a magam szakterületén dolgozom, akkor csakis a legegyszerűbb segéd- vagy betanított munka jöhet számításba; ami persze nem gond, ha nem kell például olyan kézikocsit tologatnom-húzogatnom, amelyik engem tol arrébb vagy esetleg elesem vele (volt rá példa).

Az egészségem jó, de őszintén szólva nemigen merek kockáztatni és különösen megterhelő munkakört vállalni; márpedig, mit is tagadjam, a „megterhelő” munka határa számomra nem ott van, mint akinek az életkora a fele és a testsúlya a kétszerese az enyémnek (és esetleg nem hatvanhat évesen kezdett fizikai munkával foglalkozni). Azt hiszem, ehhez képest egyáltalán nem csinálom rosszul...

A magam szakterülete: középiskolai tanárként végeztem matematika-fizika szakon. Remek tantárgyak: minden korban, minden országban egyformák (középiskolás szinten legalábbis). A diplomámat elfogadták, megvan a QTS státuszom.

Szakmai gondom nincs: itt Londonban műszaki egyetemistát is korrepetáltam már matematikából (olyan anyagból, amelyik nálunk a középiskola második vagy harmadik osztályának anyaga): olyan elégedett volt, hogy köszönő üzenetet írt.

Angol nyelv: jól kommunikálok angolul – persze nem anyanyelvi szinten, de a matematikában és a pedagógiában magyarul és angolul is ugyanazokat a latin és ógörög szakszavakat használjuk, csak az angol nyelvtan egyszerűbb… Helyismeretem viszont nincs: nem ismerem az iskola működését, a tanári adminisztrációt és a viselkedési szabályokat. És az az igazság, hogy nem is akarom beleásni magam. (Amit most írok, abban nem várok egyetértést, csak megértést, tudomásulvételt.)

Helyettesítő tanárnak bármikor elmehetnék: hol ide, hol amoda osztanának be, kibírnám. De ennél nagyobbak a szakmai terveim. Otthon a 90-es évektől kezdve már nem a tantárgyaimmal, hanem magának a tanításnak a módszertanával foglalkoztam.

12 éve már a felsőoktatásban tanítottam a tanítás és főképpen a tananyagkészítés módszereit: összesen nyolc karon, leendő tanároknak, felnőttoktatóknak, szociális munkásoknak; volt két kar, ahol az egyetem oktatóinak. Az általam kifejlesztett módszertannak egyetemi tankönyvét írtam, a módszertannak két egyetemen működik kutatócsoportja.

Én itt az Egyesült Királyságban is a tanárképzésbe akarok bekerülni: nem érem be kevesebbel! (Igen, Moldova erre mondja, hogy vannak emberek, akiknek ha nincs pénzük lambériáztatni, akkor nem is meszeltetnek inkább. Maugham viszont ezt mondja: Fura dolog az élet; ha az ember csak a legjobbat hajlandó elfogadni, akkor azt nagyon gyakran meg is kapja.) Addig pedig nem akarom magam „beleásni” másba.

Miért itt és miért nem otthon?

Egyszerű: egy 2013-as új jogszabály annyira megnehezítette, hogy gyakorlatilag lehetetlenné tette a foglalkoztatásomat otthoni állami vagy önkormányzati oktatásban. Egyik egyetem egy 18-hónapos tananyag-fejlesztési projektben, amelynek szakmai vezetője voltam, a projekt 15. hónapjának a végén volt kénytelen felmondani nekem. Még egy évig próbálkoztam a nem-állami oktatásban (például belső képzést folytató nagy cégeknél): nem kaptam megbízásokat akkor sem, amikor tisztán eredmény-alapú ajánlatot tettem.

Menekülni viszont csak előrefelé lehet: így kerültem ide; és leszek még tanárképző tanár az Egyesült Királyságban, mert nem érem be kevesebbel, nem növesztek kopoltyút és nem nyugszom bele a jelenlegi helyzetembe. (Ami persze nem jelenti azt, hogy ne lennék néha elkeseredve miatta. Nulláról újrakezdeni mindig keserves. De tudjátok: amikor a fiaim azt mondják, hogy büszkék rám azért, amit végigviszek… no, mondjatok valamit, ami ezzel felérhet!)

Befejezésül még egyszer: nem egyetértést várok, csak annak megértését és tudomásulvételét, hogy ez is lehet egy „élet-program”, a maga minden előnyével és hátrányával, perspektívájával és kockázatával. Annyit azért ugye kérhetek, hogy icipicit drukkoljatok nekem?"

HÍRMONDÓ

Ausztria rossz irányba halad?

Az osztrákok több mint kétharmada szerint igen, ráadásul a megkérdezettek közel fele előre hozná az egyébként két év múlva esedékes parlamenti választást is. Főleg a keleti országrészben élők elégedetlenek. Hogy mennyire, az kiderül itt.

Így lehetne Magyarország mini-Írország

A Kopint-Tárki vezérigazgatója szerint Írország a következő években felértékelődik, mert sok Európán kívüli, de már a kontinensen lévő befektető maradna az Európai Unióban, ha a britek kilépnek. Ezt Magyarország is kihasználhatná, de ehhez nagyon komoly döntéseket kellene meghozni Palócz Éva szerint. Hogy mik ezek, azt itt olvashatod el.

A britek szeretnék, ha maradnának a határátkelők

Tízből közel nyolc megkérdezett brit nem bánná, ha a szigetországban élő európai uniós állampolgárok az Egyesült Királyság EU-ból való várható kilépése után is Nagy-Britanniában maradnának. Ráadásul csak minden tizedik gondolja úgy, hogy jó lenne, ha kevesebb bevándorló érkezne az országba. Ez alól még a kilépésre szavazók sem kivételek. További részletek itt.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Nagy-Britannia Londonban sej

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr9211610636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fhdgy 2016.08.24. 22:05:01

@Péter Londonból: Egy fecske nem csinál nyarat, de még pár darab sem. Sok-sok kellene belőlük, de ilyen megbecsülés mellett?

Az anyagiakon túl is komoly problémák vannak. Nagyon sok szülő tanár-iskola-tanulás ellenes.

Nagyon sokan a szülők közül azt szeretnék, hogy az iskolában ne tanulni kelljen, hanem legyen inkább valami szórakoztató matiné!

Tanulás, követelmények, házi feladat, számonkérés, az minek?

Ezek mind csak arra jók, hogy a gyerek ne érezze jól magát az iskolában.

jojó78. 2016.08.24. 22:05:47

@Péter Londonból: Drukkolok!! Remélem hamar sikerül váltani. Vidéki Angliában nem gondolkozol? Lehet könnyebb. Vagy (szintén vidék) magániskolák.

2016.08.24. 22:16:36

@Péter Londonból: En nem vagyok egy lelekgyogyasz, de szerintem pont nem az az egeszseges, ha a sajat fejedben toltesz el tobb idot, mint kivul, vagy legalabbis stimulusok ernenek "kivulrol". Elhiszem, hogy biztos vagy a dolgodban, es, hogy nagyon tudod mit akarsz, de lehet, hogy az elkepzeleseidet at kell alakitanod ahhoz, hogy az uj orszagodban sikeruljon vegrehajtani, es ehhez pedig szukseged van az ingerekre, arra, hogy megismerd az oktatasi kulturat, hiszen kozhely mar, hogy az angolszasz es a poroszos rendszer mennyire elteroek. Ezt en csak ugy mondom, nem keretlen tanacsokat osztogatok, en nem tudok sajnos segiteni.

Nagy fasz vagy te Válasszunk 2016.08.24. 22:25:58

Miért minimálbérrel számol mindig mindenki?
Most komolyan, az bárminek az összehasonlítási alapja, hogy mennyi a minimum amit meg lehet keresni? Hahó, lehet attól többet is.

A másik pedig, hogy jól értem, 67évesen bérel egy szobát? Bravó. Hallgassa mindenki ennek a karrierzseninek a tanácsait nyugodtan.

puhacica 2016.08.24. 22:54:49

@Péter Londonból: ennek tukreben 3 dolgot tudok mondani:
1. elnezest, de nem vagy normalis
2. le a kalappal, hogy ennyi idosen belevagtal ebbe a "kalandba"
3. sok sikert, erd el a celod mihamarabb!

Péter Londonból 2016.08.24. 22:59:21

@mojyo: Nagyon köszönöm a hozzászólásodat: érződik rajta a jóindulatú segíteni-akarás.
A 90-es években részt tudtam venni egy brit-magyar oktatási fejlesztőprojektben. Mit mondjak: hónapokba telt, míg legalább egymás kérdéseit értettük...
Most már "érzem a pályát". Amibe nem szeretnék belemerülni, az az iskolai ügyintézés, adminisztráció, a tanmenetek és vizsgarendszerek apró részletei.
Abban viszont teljesen igazad van, hogy többször kellene kilépnem "a külvilágba".

Péter Londonból 2016.08.24. 23:00:43

@jojó78.: A drukkot köszönöm!
Azt hiszem, hogy Londonban azért sokkal több és sokfélébb a lehetőség.

puhacica 2016.08.24. 23:01:54

@Mrs. Clayton: hat jo, legyen neked igazad, Angliaban biztos nem dolgoznak 50-es bevandorlok a vendeglatasban vagy eladokent, mind orvos meg mernok, akiket en ismerek, azok is mind ertelmisegiek, csak neha hobbibol beallnak kicsit melozni.

Csodabogár 2016.08.24. 23:03:56

@Péter Londonból: Ebben nagy igazságod van. Gépies munka közben remekül lehet gondolkozni. Én pl. ilyen munka mellett tanultam meg németül. Kezem járt, a fülembe szólt az osztrák rádio.
Remélem majd beszámolsz a sikerekről is, addig meg szorítok neked ezerrel. Időm van bőven.:-)

jojó78. 2016.08.24. 23:05:34

@Péter Londonból: Csak azért Írtam, mert itt a környéken is van sok (nem olcsó) magániskola. Lehet hogy ők értékelik és megfizetik a szakmai tudást, hozzáállást. Nincs messze Londontól. Hampshire-Surrey megye határvonal környéke.

Csodabogár 2016.08.24. 23:07:49

@fhdgy: A te idődben ugyan hányan voltatok egy osztályban? Szerintem nem a létszámon múlik, hanem a tanár egyéniségén. Ha jó, akkor bőven leköt bármennyi gyereket, ha rossz, akkor 10 gyerek is a fején fog táncolni, pláne manapság, amikor fegyelmezni se nagyon szabad.

Péter Londonból 2016.08.24. 23:09:20

@Nagy fasz vagy te Válasszunk:
Egy részlet a posztból: "ez a minimális órabér (25 évesek és idősebbek számára). Az átlagfizetés az Egyesült Királyságban több mint kétszerennyi, Londonban pedig ennél is magasabb. De számoljunk a továbbiakban csak a minimummal!"
Szóval jelzem, hogy azátlagjövedelem ennél magasabb (márpedig ez azt jelenti, hogy van átlagnál magasabb is); de egy számpéldát akartam mutatni a lehető legrosszabb helyzetről, aminél csak jobb lehet.
Nem értem tisztán az összefüggést a szoba, a korom és karrierzseni voltom között. Egy (számomra) új országban, új kultúrában, új körülmények között így indulok el - ahelyett, hogy otthon nyugdíjasként vegetálnék. Ha ezen a szinten maradok, akkor is izgalmasabb, eseménydúsabb az életem, mint ha otthon tévét néznék vagy azzal szórakoznék, hogy becsmérlő hozzászólásokat írok végig nem olvasott posztokra. Talán nem értünk egyet, de ez már önmagában is karrier.

Péter Londonból 2016.08.24. 23:13:13

@jojó78.: Már kezdek gyökeret verni Londonban - de olyan nincs, hogy az ember utána se nézzen valami lehetőségnek! Köszönöm az ötletet.
Földrajzból gyenge voltam, de most megnéztem térképen: ez Reading környéke, ugye? Megpróbálok a héten rákeresni; ha nem megy, akkor írok neked és útbaigazítást kérek. Mi történhet? A körülnézésnek nincs kockázata.

Péter Londonból 2016.08.24. 23:17:04

@puhacica:
1) A "normális", az a statisztikai harang-görbe közepe plusz-mínusz szórásnégyzet. Ki akar odatartozni? Rettenetesen unalmas lehet. Ezt onnan tudom, hogy normális emberek is vannak az ismeretségi körömben. No nem sok.
2) Édesanyám nagy mondásainak egyike: az ember akkor öregszik meg, amikor elhagyja magát.
3) Köszönöm! (Külön azért, mert korábban azt írtad, hogy nem kedveled az írásaimat. Becsületedre válik, hogy ennek ellenére ilyen jóindulattal írsz!)

fhdgy 2016.08.24. 23:20:58

@Csodabogár: Ha jól emlékszem, 28-an voltunk. Gimiben is 30-an, csak negyedikben lettünk 35-en. A 80-as, 90-es években voltak 43 fős osztályok is.

59-ben, amikor én kezdtem az általános iskolát, nem lehetett táncolni a tanár fején, max. egyszer lehetett volna megpróbálni, akkora verést kapott volna a delikvens, hogy egy életre elment volna a kedve minden féle fajta tánctól.

Hogy hogyan kellene rendet tartani, nem tudom, de nélküle nincs iskola!

A rend miatt, ami akkor volt, 28 gyerek sem csaphatott akkora pataliát, mint ma 15!

Ami még fontosabb: ha egy gyerekről rosszat mondott a szülői értekezleten a tanár, akkor annak súlya volt. A szülő szégyenkezett és kussolt!

Ma meg már nem csak a gyerekek ugrálhatnak a tanár fején, még a szülők is. Sőt, nem ritka, hogy a szülő megveri a tanárt.

És kap érte 6 hónap felfüggesztettet, röhej! Mit akarunk?

Péter Londonból 2016.08.24. 23:21:11

@Csodabogár: Magam is újra és újra elcsodálkozom, mennyire igaz, hogy lényegében minden a tanáron múlik - és nem a létszámon, az interaktív táblán, még csak nem is a tanmeneten. A tanáron; és félreértés ne essék: nem a tanár szaktudásán - hanem azon, hogy képes-e vágyat ébreszteni a tantárgya, tudományága művelésére. Ha erre képes, akor még szakmai hiányosságok esetén is eredményes tanár; ha erre nem képes, akkor legfeljebb tananyag-előadó robot.

Bredpitt Monika 2016.08.24. 23:22:18

Jaj!
Most meg nagyobb a gorcs a gyomromban.
most keso van, de fogok meg irni es kerdezni, addig is egy orias olelest kuldok

Péter Londonból 2016.08.24. 23:26:18

@fhdgy: Emlékszel, hogy a Pál utcai fiúkban professzornak nevezik a középiskolai tanárt, akinek egyébként még arra is kiterjed a figyelme (és feltehetően a hatásköre), hogy milyen árus telepedhessen meg az iskola közelében?
Vagy emlékszel, hogy Karinthy írásában a bukott diák hogyan beszél a tanárával, "mint férfi a férfivel"?
Mi körülbelül egyidősek vagyunk: a mi gyerekkorunkban az volt, amit leírtál; a szüleinkében pedig az, amire fentebb utaltam.
Szerintem a tanár lebecsülése = a tudás, a tanulás lebecsülése; és ezzel kapcsolatban megismétlem a "cifra" kérdésemet: kinek érdeke, kinek nem érdeke?

fhdgy 2016.08.24. 23:26:29

@jojó78.: Én, ha jól értem a situációt, Péternek nem egyszerűen az a célja, hogy egy iskolában taníthasson, akár segéd tanerőként is.

Ha jól értem, akkor ő matematika tanítás reformjában szeretne résztvenni. Az pedig magasabb szint, ahhoz nem biztos, hogy elég egy iskola ( nem egyetemre gondolok ).

@Péter Londonból, jól értem?

Péter Londonból 2016.08.24. 23:28:01

@Bredpitt Monika: Az ölelést köszönöm; nem felejtem el majd a Podmaniczky utcában természetben is behajtani; de mitől a görcs? A dolgok olyan remekül alakulnak, ahogyan nem is lehetett remélni!

fhdgy 2016.08.24. 23:30:18

@Péter Londonból: A 'cifra' kérdésedre: Mo. egy társadalmilag szétesett ország. Nincs miről beszélni, még 'cifra' kérdések esetén sem!

Péter Londonból 2016.08.24. 23:31:37

@fhdgy: Nem valamelyik tantárgy "megreformálásában" gondolkodom, hanem magának a tanításnak, a tananyagkészítésnek a módszertanában.
23:21:11-kor írtam Csodbogárnak arról, hogy min múlik a tanítás eredményessége. Úgy sejtem, egyetértünk. Ezt a csodát létrehozni nem tudom abban, akiben nincs meg rá az akarat: nem tudok tanárt nevelni abból, akinek a számára ez csupán egy munkakör. De tudok az igazi tanár keze alá eszközöket adni.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2016.08.24. 23:34:44

@Csodabogár: "fűrészpor tömörítve"
Apszolút jó hasonlat! :D
Ha bulgáris (sicc!) volnék, azt írnám, hogy egy túlértékelt sz.r...
De nem írom, meg aztán ételre amúgy sem mondunk ilyet. :-)

Bredpitt Monika 2016.08.24. 23:35:17

@Péter Londonból: szerintem sem kene egy 67 eves embernek ilyen fizikai munkat vegezni.....folyt kov
jo ejszakat, koszonjuk az oszinte posztot

Péter Londonból 2016.08.24. 23:35:48

@jojó78.: @fhdgy: Akkor már nincs kérdés arról, hogy miért jöttem el Magyarországról, ugye? Olyan helyet kerestem, ahol - a reményeim szerint - van fogadókészség arra, amit létrehoztam. Magyarország majd importálja, ha itt lesz az ideje. Ha élek még akkor, örömmel és lelkesen fogok segíteni ebben!

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2016.08.24. 23:35:50

@montroyal ( CAN qc): :-))))))))))

A bádog is beszívja a szagot vajon? :D

jojó78. 2016.08.24. 23:37:22

@Péter Londonból: inkább Guildford és Petrsfield között van. Reading északabbra van.

fhdgy 2016.08.24. 23:43:16

@Péter Londonból: Tehát, ha jól értem: nem iskolás gyerekeket akarsz tanítani, nem simán tanterv reformot szeretnél, hanem magukat a tanárokat, a jelenlegi tanárokat, akarod megreformálni.

Ha így van, akkor a magyar ugar helyett London is biztos jobb hely, még kenyéren és tej helyett vízen is.

A magyar ugar rettenetes, nekem is volt benne keményen részem, szenvedő alanyként.

Egykönyves, de inkább félkönyves, emberektől sokszor megkaptam szakmai kérdésekben, hogy ne szóljak bele, én ahhoz nem értek vagy csak egyszerűen, ne okoskodjak!

Aztán mikor egy kollégámmal írtunk egy programot, akkor működött az irigység faktor és közellenségek lettünk!

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2016.08.24. 23:48:07

@élhetetlen: Na, ez jó tipp, köszönöm. Kacsahúshoz, mióta kiköltöztünk, általában ritkán jutunk, bár én spec el is szoktam felejteni, nem is tudom, hogy kapható-e idekint. (Télleg, hogy van az svédül, hogy Tás? :D )De majd megnézem. Vagy majd odahaza-létkor preferáljuk majd.

magyar világnyelv: :D
Még egy sztori, ez már innen.Mikor a sarkkörnél laktunk még, mesélték régóta ott élők, hogy egy nap egyszer csak a buszon rájuk szólt egy arab kinézetű srác, hogy nini, te magyarul beszélsz! (éppen telefonban volt a mesélő a lányával)...Kiderült, hogy egyiptomi srác odahaza tanult, és a svéd sarkkörön meghallotta az ékes magyar szót...ennek is már mekkora az esélye...Q nagy arc ez az Élet nevű rendező fickó... :-)

fhdgy 2016.08.24. 23:59:53

@geegee: Egyszer nekem tüsszentenem kell Delhiben és a velem szemben álló fickó azt mondta: Egészségedre.

Igaz ő német volt, de megkérdeztem tőle, hogy te ezt honnét tudod.

Én is Mo.-on keresztül menekültem 89-ben, volt a válasz!

puhacica 2016.08.25. 00:04:19

@Péter Londonból: nezd, en se vagyok normalis, csak en maskepp nem vagyok az, mint te. :D az pedig, hogy a posztjaid tobbsege nem tetszett, nem jelenti azt, hogy a posztok irojaval bunkonak kene lennem.
nemregiben irta tobbek kozott nekem is Macamuca itt a blogon, hogy sikeres vagyok. ezt en nem igazan erzem, csak megyek az uton, amit valasztottam, de ha belegondolunk, hogy ujrakezdtuk a nullarol egy idegen orszagban es fent tudunk maradni a viz tetejen, sot, ha meg elvezzuk is az uszast, akkor az valamilyen szinten tenyleg sikerkent konyvelheto el.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2016.08.25. 01:47:34

@fhdgy: Haha, ez is jó! :D Én spec imádom ezt a témát. :-)

@montroyal ( CAN qc): Igen, a Hej nekem! :D

puhacica 2016.08.25. 07:03:43

@geegee: nem, mert lustak vagyunk es nem kondizunk, meg aztan a macska is olyan nehez, mint a dog. :)

sebi77 2016.08.25. 07:06:34

El fogom olvasni a korábbi írásaidat is. A jelenlegiből ill. a kommentekből nem világos, hogy most akkor önszántadból választottad a nehéz fizikai munkát, mert neked így a jó (ebben az esetben nem értem a panaszáradatot, suck it up!), vagy mert már végképp semmi mást nem találtál. Matek vagy akár angol korrepetálásból Pesten is ezerszer kényelmesebben megélnél mint ahogy a londoni életet leírod. Ami a világmegváltó terveket illeti, Hamvas Béla pl. raktáros volt, és közben létrehozott egy egész fasza kis irodalmi-filozófiai életművet. Ezt szintén lehet Mo-ról vagy akárhol végezni, főleg az internet korában, nem szükséges hozzá személyesen Londonban kamiont pakolni. Akárhogy is, inspiráló amit művelsz, sok sikert!

Eredetileg én is matfizes vagyok, érdekelne a módszertanod ha van fent róla valami. Az oktatásról az a véleményem hogy menthetetlen, inkább megyek én is kamiont pakolni, vagy méginkább tökönszúrom magam, minthogy visszamenjek tanítani. 20-30 éven belül remélhetőleg a gépek okosabbak lesznek nálunk, és nem lesz többé szükség közoktatásra, se tanárokra, se diákokra.

közödeszed 2016.08.25. 07:06:46

Tisztelt Tanár úr

Bár engem eddig nem tanított és nem is ismerjük egymást engem úgy neveltek , hogy egy tanárnak , a nép művelőjének jár minden tisztelet. Az Ön kitartása , élni akarása, lelki ereje példaértékű ,szégyenlem magam mert 35 évesen kesergek a múlton miközben Ön 67 évesen kezdi újra az életét..ma a diákja lettem.. köszönöm a leckét.

Tisztelettel.
O.I.

Shanarey 2016.08.25. 07:43:54

@Péter Londonból:

Először is elnézést kérek, a jóég sem tudta hogy húsz évvel több vagy mint én, így már érthető hogy a fizikai meló nem a zsánered.
Továbbá azt sem értem, ha valaki évtizedekig a katedra jobbik felén álldogált, miért akar fizikai munkát végezni.
Ám azt akkor sem bocsátom meg amit az első igen hosszú mondatoddal elkövettél.
:-)

Mellesleg Londonon kívül is van élet. Nem csak Londonban lehet létezni, iskolák máshol is vannak.

Péter Londonból 2016.08.25. 09:49:22

@fhdgy: "Egykönyves, de inkább félkönyves, emberek..." Nem emlékszem, hogy hol olvastam ezt a remek megfogalmazást: a félműveltség magabiztossága...

Péter Londonból 2016.08.25. 09:55:15

@puhacica: Mit is tagadjam: számomra is jó érzés tudni, hogy ha kell, így is és itt is vízfelszínen tudok maradni.
Egyébként pedig: van egy kedvenc három-mondatos idézetem G. B. Shaw-tól. (Ha elmondod valakinek, akkor az első két mondatot nagyon komoly képpel kell mondani!) Attól tartok, hogy nem szó szerint fogom idézni, de a harmadik mondat egészen bizonyosan szószerinti.
Az embernek számba kell vennie a lehetőségeket és korlátokat, igazodnia kell a világhoz, amikor terveket készít és cselekszik.
Csak a bolond képzeli azt, hogy majd a világ fog az ő terveihez igazodni.
Ennélfogva tehát a világ minden előrehaladása a bolondoknak köszönhető.

Péter Londonból 2016.08.25. 10:06:37

@sebi77: A Hamvas Béla-példát köszönöm.
Amikor a második pályamunkám megjelenik (valamikor szeptemberben), abban benne van a személyes elérhetőségem, honlappal, mindennel; ott persze "a módszertanról" is sok minden megjelenik. Nem a mat-fizről, hanem magáról a tanításról, tananyagkészítésről szól - brmi témában, ahol a tanulásnak konkrétan megmondható, mérhető eredménye van.
Ami a gépek "okosságát" illeti: nem azonos a véleményünk. Szerintem attól, hogy egy DVD-lejátszó Oscar-díjas filmeket is le tud játszani, még nem "ért" a filmművészethez - bocsánat a talán túl messzi példáért. Úgyhogy az emberi tevékenységet gép soha nem pótolhatja - legfeljebb szimulálhatja. Vannak helyzetek, amikor az is elég: akár a tanításban ha valami "sulykoló" gyakoroltatásra gondolunk: egyes esetekben arra is szükség lehet. De akkor sem a gép "tanít" - mint ahogyan nem a DVD-lejátszó "játssza el" a film történetét: csal kivetíti azt, amit korábban emberek felvettek.

Péter Londonból 2016.08.25. 10:11:10

@Shanarey: Kösznöm az üzenetet és sajnálom, ha a hosszú mondat nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozott... Az az igazság, hogy leírni sem volt kellemes.
Figyelem a Londonon kívüli lehetőségeket is: egyáltalán nem zárkózom el tőlük. Majd meglátjuk.
Elnézést kérned pedig nincs miért: korábban annak az információnak az alapján alkottál véleményt, amely akkor rendelkezésedre állt: ez teljesen rendben van. Senki nem várhatja el, hogy gondolatolvasó legyél és azt is tudd, amit addig nem volt honnan megtudnod.

Péter Londonból 2016.08.25. 10:17:41

@közödeszed: Kedves O.I.! Köszönöm ezt az üzenetet: az ilyenekért érdemes tanárnak lenni.
Mindannyiunknak vannak egyébként "kesergő" életszakaszaink. A kérdés nem is az, hogy valaki kesereg-e és ha igen, akkor miért; a kérdés az, hogy hogyan folytatja: kibukkan-e a kesergésből, önsajnálatból, körülmények okolásából és a többi életveszélyes örvényből.
Soha nem késő, hogy megrázzuk magunkat és azt mondjuk: ha nem is az eredetileg tervezett útvonalon, de megyek tovább.
Ehhez kívánok sok sikert és kitartást!
Üdvözlettel
Péter

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2016.08.25. 10:19:00

@Mrs. Clayton: haha, azt nem, a kiköltözést még nem fontolgatják, de a mostani ház hitelét gyorsan ki fogják tudni fizetni, hála az égnek és a kemény munkájának.

is 2016.08.25. 10:46:27

Hajra, Peter, en ismeretlenul nagyon felnezek rad. Minden honapban 100 fonttal tobb legyen, mint elotte.

London2009 2016.08.25. 10:49:21

@mojyo: Ezt en maskent latom. Szerintem pont az a baj, hogy elhitettek a tomegekkel, hogy minden jar, minden elerheto stb. Fapados jaratok egy kivalo pelda erre. Ugorjunk at Ryanairrel Londonba egy hetvegere shoppingolni a Primarkba. Erre szukseg van? Van annak ertelme, hogy az emberek hetvegekre ide oda ropkodnek csak azert mert olcso a jegy? Milyen merteku szenny kerul ezaltal a levegobe es szemet termelodik, az nem szamit. Bizonyos szempontbol sokkal jobb volt, mig a repules egy draga es alkalmankenti utazas forma volt. De persze nyilvan tudom en is, hogy visszacsinalni mar nem lehet. Annyi minden epul mar az atlagnak is elerheto aru repulesbol, hogy orszagok gazdasagai sinylenek meg, ha ez hirtelen megvaltozna.
De en tenyleg abban hiszek, hogy nagy kar volt az embereket elinditani ezen az uton, hogy minden elerheto, mindent megvehetsz, mindent megkaphatsz es csak vegyed, menjel, hasznald, dobd ki, vegyel masikat, nem szamit, egyszer elunk, yolo…
Ilyen Kim Kardashiannal ne is idegesits! :D

Én és Énke 2016.08.25. 11:07:27

@Péter Londonból: "Csak a bolond képzeli azt, hogy majd a világ fog az ő terveihez igazodni."

Ez stimmel, habár egy kicst(?) durva jellemzése a világmegváltó terveket dédelgető személynek. Fiatal korban megengedett extravagancia, érettebb korban válik egyre terhessebbé - a környezete számára.

Rossz valamint középszerű (normális) tanárból mindig több volt/van/lesz mint jóból. Ők képezik a Gauss-görbe közepét. És ha már Dzsíí Bíí Sóó. akkor hadd idézzem a másik nagy poénvadászt, bizonyos Marx Károly-t, aki szerint a mindenkori társadalom/gazdaság haladását/fejlődését a középszerű többség biztosítja. (A kisebbség pedig ott fékezi, ahol teheti.)

Nagy fasz vagy te Válasszunk 2016.08.25. 11:09:12

@Péter Londonból:
Így van, hatalmas karrier. 67 évesen huppogsz egy szobában, és osztod az észt, hogy mennyire jó ott, hogy négyszer annyi a minimálbér. Ja, meg azért köpködsz kicsit haza, ugye?
Elmondjam, hogy egy átlagnyugdíjas itthon nem szobát és nem bérel?
De ugye amikor majd a hátadat kell operálni, vagy szívkatéter kell, és hazasomfordálsz hogy gyógyítson meg téged az állami eü, akkor majd azért szégyellni fogod magad? Akkor majd azért jó lesz az "ország ami már nem olyan, és ahonnan minden elloptak, és mindenki éhezik"

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2016.08.25. 11:22:09

Volt egyszer, hol nem volt egy iskola, ahova matektanár helyettesítőt kerestek. A barátomat ajánlottam, aki a szomszédos kutatóintézetben dolgozott. Pedagós berkekben ismeretlen pozitív kisugárzását a gyerekek már az első héten megkedvelték, habár a legrebellisebb osztályokba osztották be. Akkoriban jött be a divatba a Rubik kocka, azt csavargatták az asztal alatt. A barátom nem jött zavarba, elővette a táskájából a kockáját, kitette a katedrára, és megkérte az osztályfelelőst, hogy "kavarja össze".

- Nevezzetek ki egy versenyzőt. Ha ő nyer, akkor szabad foglalkozás, ha pedig én, akkor tanulás lesz - mondta.

Verseny indul, a barátom egy perc alatt végzett, a vagány arcáról még le sem fagyhatott a vigyor.

A troppaueri bevezető után a gyerekek "feszült figyelemmel" jegyzeteltek. Mondanom sem kell, hogy az első lecke a kocka szembenálló sarkainak a kicserélését vezérlő algoritmusról szólt.

Egy hónap sem telt el, hívatták a tanáriba.

- Izé, kolléga, halljuk, hogy népszerű a diákok körében. Sajnos ez a metódus hosszú távon nem alkalmazható - mondta a barátomnak az igazgató. Itt mi hosszú éveken keresztül foglalkozunk velük, szóval, izé... sajnálattal kell közölnöm, hogy izé....

Péter Londonból 2016.08.25. 11:52:07

@Nagy fasz vagy te Válasszunk: Láttál-e már madarat felszállni a fészekből? Nem felfelé indul el, hanem picit zuhan... ezzel lendületet vesz... és úgy indul el felfelé.
Egyébként most árulom a zuglói lakásomat, 55 négyzetméter, kicsivel húszmillió alatt. Érdekel?

Péter Londonból 2016.08.25. 11:55:32

@Hobbiszakács: Hasonlóképpen ért véget a középiskolai fizikatanár-karrierem. Végigkérdeztem az osztályt, ki mit akar érettségi után. Akkoriban még az egyetemeken külön felvételk voltak: aki orvos akart lenni, annak a SOTE előző évi felvételi feladataiból adtam házi feladatot, aki mérnök akart lenni, anak a BME-ről... aki bölcsész akart lenni, annak csak értenie kellett az anyagot.

vityo az Istenkiraly · http://viktor-kalandor.blogspot.co.at/ 2016.08.25. 12:56:24

Gratulálok...az életedhez, a felfogasodhoz...megint eggyel több a példaképeim száma...

2016.08.25. 13:17:12

@London2009: Kezdunk egyeterteni, mostmar te is azt mondod, hogy a fogyasztokat "elinditottak" :) Ezzel a tempoval, mertekkel en sem ertek egyet (bar szerintem az igenis pozitv hozadek abbol a szempontbol, hogy egyenloseg fele tereli a tarsadalmakat, ha tobbminden jar a kevesbe vagyonos tomegeknek es nem csak az elitnek jo, ezt amugy lehet fenntarthatoan is csinalni), de szerintem az egyen, aki csak abbol valogathat amit felkinalnak neki, es amit a penztarcaje enged, nem annyira itelheto el a valasztasaiert, hiszen a donteseit sok kulso nyomas, reklam propaganda, stb korlatozza. Az egy jo kerdes, hogy ez a vagy, hogy elmenyekben legyen resze az embernek, hogy targyai legyenek, hogy illeszkedjenek a tarsadalomba a vagyonosak elvarasainak megfeleloen, egyaltalan megvaltoztathatoak-e, vagy az emberi termeszet alapveto velejaroi. En hajlok az utobbira, ezert nem hibaztatom az embereket, hogy ilyenek, csak azokat, akik visszaelnek ezzel, hogy tobb penzuk legyen, a kovetkezmenyekkel pedig nem torodnek. Ugy foleg nem hibaztathato a fogyaszto, ha nem is tudja, vagy nem erti, mi a valodi ara a dontesenek, mert azt mondja neki a ceg, hogy ok jofejek, es a szabalyok szerint jatszanak, es eltitkoljak pl hogy korrupcioban vesznek reszt. Sok helyen raadasul a kormanyok kenyszeritik a cegeket erre.

2016.08.25. 17:43:06

@Én és Énke: "Ez stimmel, habár egy kicst(?) durva jellemzése a világmegváltó terveket dédelgető személynek. Fiatal korban megengedett extravagancia, érettebb korban válik egyre terhessebbé - a környezete számára. "

Szerintem ezt ugy lehet eldonteni, hogy a vilagmegvalto tervhez egy Venn-diagramot kell rajzolni, hogy "Kit szolgal a vilagmegvalto tervem igazabol?", es akkor "A vilagot" az egyik halmaz, "A sajat egom onmegvalosulasat" meg a masik, es akkor abba bele kell irni a vilagmegvalto tervnek az egyes elemeit a megfelelo halmazba, de oszinten am! Es akkor az a kerdes, hogy az elobbibe kerult-e tobb dolog, vagy az utobbiba, illetve van-e a metszetben barmi-is, es ha az elobbibe, az jo, de ha a metszetben is van, akkor plane megjobb mert akkor lehet veluk dolgozni is, es akkor az a feladat, hogy a terveket be kell csomagolni olyanra, hogy a vilag azt megvegye (peldaul egy ujabb ilyen diagramokat lehet rajzolni annak megtalalasara, hogy van-e valami a terveim kozott, ami hasonlit arra, amire most vevo a vilag, vagy ilyesmi), ha meg nincsen semmi a metszetben, es az utobbi van tele raadasul, akkor a vilag valoszinuleg nem fog kerni a terveinkbol sajnos es meg tevkepzetes narcisztikus szemelyisegzavarosnak is fog raadasul belyegezni, az meg nem jo, ugy nem lehet boldognak lenni ugyhogy akkor meg el kell engedni a terveket es el kell fogadni, hogy nem mi leszunk a kovetkezo attrakcio.

(Ezt en csak ugy mondtam, nem vagyok amugy en ilyen TED-es sikertanacsado, bar szerintem tokre siman lehetnek, megyek, rajzolok is egy diagramot, hogy kideruljon, befutok-e igy. :D)

SzZoole 2016.08.25. 19:14:17

@Péter Londonból: ha van ra mod es lehetoseged,kuldj egy emailt a telefonszamodal,mert tudok neked egy full time munkat,40 ora minimum es heti 5 napban,de ha akarod 6 nap.
A szombatod mindig szabad,van staff discount,meleg ital tea/kave ingyen,plusz minden nap vihetsz haza kenyeret vagy barmilyen peksutemenyt,ingyen.
A melo nem tul megterhelo es megbecsulest kapsz,emberszamba vesznek.
Ha erdekel irj.

SzZoole 2016.08.25. 19:16:12

@Péter Londonból: ja es ez az ajanlat csak neked szol!

Péter Londonból 2016.08.25. 20:14:12

@Zoole[uk]: Ja, és olyan hirtelen válsazoltam, hogy ki is maradt belőle, hogy
1) Köszönöm!
2) Hogyhogy? Minek köszönhetem? Semit nem tudsz rólam... Lehetnék Mátyás király lustája, aki azonban remekül el tudja adni magát... De erre ráérsz válaszolni, ha a mail-emre majd válaszolsz.

SzZoole 2016.08.25. 20:14:53

@Péter Londonból: kattints a nevemre es feljon az adatlapom.
Ott talalsz egy olyat,hogy uzenetkuldes.Oda ird be Es az automatikusan elkuldi nekem.

Én és Énke 2016.08.25. 20:15:14

@mojyo: Amíg én ezen filozok, és te rajzolsz, addig Zoole[uk] cselekszik :-)

SzZoole 2016.08.25. 20:17:17

@Péter Londonból: miert?
Mert oszintenek hiszlek:)
Ha megis csalodnom kell,akkor...........

2016.08.25. 20:30:07

@Én és Énke: Hat valakinek dolgozni is kell. :D

Péter Londonból 2016.08.25. 22:00:24

@mojyo: Sajnálom, hogy egyoldalú a dolog, de nekem tetszik a stílusod. Látszóag fecsegős; valójában "körbejárja" a témát.
Egyetértek azzal, amit írsz, annyi hozzáfűznivalóval, hogy a világmegváltás lehetséges területei is nagyon sokfélék és az önmegvalósítás lehetséges területei is. Nem igazán nagy varázslat közös részt találni, ha valaki akarja...

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2016.08.25. 22:35:51

@puhacica: Hahaha...:D

Gyönyörű ez a két qrva a linkelt videóban, a tzigánj is, meg a fehér is, erősen a kéne-kategória...

Talán fog majd kihozni szept. közepén valaki kiköltöző ide a közelbe macskát, és akkor nekem is jut már valami betevő falat gyámbálás ügyben... :-)

puhacica 2016.08.25. 22:49:58

@Zoole[uk]: hat ezert szeretem a "szerkesztosegi tagokat" :) <3

puhacica 2016.08.25. 22:51:05

@geegee: szepek, de a Szerenke szebb, mint Lukrecia :D
Svediaban nincs macska, hogy importalni kell? :D

SzZoole 2016.08.25. 22:55:23

@puhacica: mindig segitek azoknak akik megerdemlik

P.Elliot 2016.08.25. 22:56:49

@Zoole[uk]: Nem mindig kuldi el, sajat tapasztalat. Jobb ha megadtok egymasnak egy normal email cimet.

Herr Géza 2016.08.26. 11:09:25

@Péter Londonból: Hahaha.... Ha meglátod @Zoole[uk]: -t majd rájössz, hogy mivel járhat, ha nem voltál "őszinte".....
De nekem sincs egy fikarcnyi kétségem se. :D

jewel79bp 2016.08.26. 12:14:40

@Péter Londonból: Én drukkolok, őszintém. 28 évesen kerültem külföldre, máig úgy érzem, hogy az is már túl későn volt. Olvasom a posztjait azoknak, akik NEM akarják külföldi suliba járatni a gyerekeiket... én meg mit nem adnék, ha itt végeztem volna, és nem magyar papírjaim lennének!!
drukkolok neked, de nem vagyok túl optimista: örülnék, ha sikerrel végződne a történeted. Őszintén.

Bredpitt Monika 2016.08.26. 12:20:37

@jewel79bp: mire gondolsz, amikor azt mondod nem vagy tul optimista?

jewel79bp 2016.08.26. 12:22:16

@jewel79bp: hogy ennyi idősen sikerül elérnie a kitűzött célt.

jewel79bp 2016.08.26. 12:27:11

@Bredpitt Monika: kicsit hasonlít nekem
ez a te Brad Pittes sztoridra. Szép lett volna, ha sikerült volna... csak hát szerintem naivitás volt azt hinni, hogy sikerül. Ezt érzem itt is.

vityo az Istenkiraly · http://viktor-kalandor.blogspot.co.at/ 2016.08.26. 13:53:16

@Zoole[uk]: Hat....fantasztikusak vagytok...mindketten...
Ezért mar érdemes volt felkelnem ma...
Szép napot...mindenkinek

Golf2 2016.08.26. 14:14:44

@Zoole[uk]: Honnan veszed hogy nem tetszik?

SzZoole 2016.08.26. 16:10:52

Jolvan gyerekek nem kell engem ajnàrozni,ugyanaz a troger voltam/vagyok es leszek,mint most.Semmit nem teszek onzetlenul,erdek nelkul es ennek a szivesegnek is meglesz az ára:)))
Csak vicc volt.
Be ne rosalj Peter:)))

Golf2 2016.08.26. 16:24:23

A sofőrök nem trógerek.

SzZoole 2016.08.26. 16:50:09

@Golf2:a tróger szót tobbféleképpen lehet értelmezni.
Én nem a német eredetére gondoltam,hanem inkabb az éjszakai életben használt alakzatara,amit a slangban/argoban hasznàlnal.
Pl;
Mihaszna, semmiházi, faragatlan, senkiházi, semmirekellő, léhűtő, naplopó, ingyenélő, , csirkefogó, csibész, szélhámos stb.stb.

Golf2 2016.08.26. 18:24:06

@Zoole[uk]: ezek közül melyik a sofőr

SzZoole 2016.08.26. 18:32:07

@Golf2: egyik sem es nem tudom mirol beszelsz.

Azt Irtam,hogy en egy troger vagyok.A szinonimait is leirtam.
Amugy egy troger miert nem lehet sofor ?

Bredpitt Monika 2016.08.26. 22:38:15

@jewel79bp: a Brad Pittes tortenetnek meg nincs vege.
Egyreszt mar nem egy pont vagyok a makeitright rendszereben, hanem egy nagyon merges levelem utan vegre valaki megszolitott nev szerint....na meg itt van tucano, aki besegit nekem..
aztan meg NAGYON kitarto vagyok, szoval nincs meg lezarva az ugy

jewel79bp 2016.08.26. 22:54:59

@Bredpitt Monika: Akkor neked is drukkolok, hogy sikerüljön. Én úgy vagyok vele - a saját életemben - hogy inkább nem várok Bredpittre, hanem megcsinálom azt a filmet egy ügyes helyi rendezővel. Lehet, hogy nem szól olyan nagyot a végeredmény, de létrehozzuk, jól érezzük magunkat közben, a mondanivaló ugyanúgy megvan... nem tudom, hogy érthető-e amit próbálok mondani. Valami olyasmi, hogy inkább a magam jogán leszek (majdnem) híres, nem vágyok a csillagok közé. Persze ez csak más mentalitás, semmi bajom azzal, aki meg akarja csinálni, drukkolok, hogy összejöjjön, csodálom, ha sikerül, de én nem szeretek így reménykedni.

Bredpitt Monika 2016.08.26. 23:11:23

@jewel79bp: nagyon felre lett az brad Pitt tortenet ertelmezve, semmilyen filmet nem akartam, az lenne a lenyeg, hogy a konyv, amit irtam elkelhetne nagyobb peldanyszamban, ha Brad Pitt csinalna egy kis reklamot, en meg a profitbol adnek egy nagyobb osszeget a makeitright nak, a konyvbol biztos hogy lesz penz, kerdes, hogy mennyi, azert annyira nem fontos ez az egesz, en vele inkabb egy project miatt szeretnek talalkozni,
en itthon jottem ra, hogy ha megfelelo modon szolitja meg az ember az altala kivalasztott ismert embereket, akkor valaszolnak neki, en tobb ilyen nagyon ismert magyar kozeleti szemelyiseggel talalkoztam mar, Brad Pitt nek is csak egy lyuk van a feneken....(iegalabbis igy sejtem)

Bredpitt Monika 2016.08.26. 23:19:06

@jewel79bp: egyebkent gondolkoztam azon amit a multkor irtal, tenyleg sok igazsag van abban, hogy a multban elek es az utan a vilag utan vagyakozom....jo ejszakat es koszi hogy megosztod a gondolataid

DieNanny CH 2016.08.28. 07:45:48

@Péter Londonból:

Ezt írod:

"Amibe nem szeretnék belemerülni, az az iskolai ügyintézés, adminisztráció, a tanmenetek és vizsgarendszerek apró részletei."

Utána meg ezt:

"Nem valamelyik tantárgy "megreformálásában" gondolkodom, hanem magának a tanításnak, a tananyagkészítésnek a módszertanában."

Én tanultam módszertant, és azt szűrtem le belőle, csak úgy tudom a jókat kiválogatni, a rosszakat pedig kihúzni, ha a legapróbb összetevőkkel - mármint, hogy mi-mivel van összefüggésben - is tisztában vagyok.

Ne haragudj, megértem a lelkesedésedet, de ha valamit meg akarsz változtatni, akkor először pontokba szedve le kellene írnod, hogy mi benne a rossz.

Péter Londonból 2016.08.28. 10:15:35

@DieNanny *ISTJ* [SZ,CH]: Kedves Kolléga (ha jól következtetek abból, hogy módszertani tanulmányaid voltak)! Köszönöm, hogy vetted a fáradságot ahhoz, hogy ezt megüzend nekem.
Kétféle lehetőség is van (és ezeknek nyilván sokféle változata és kombinációja): megnézni, hogy a meglévőben mi a rossz (vagy ha nem is rossz, de mi az, amin javítani lehetne); vagy elképzeni, miylen lehet az ideális, és abból "levezetni" azt, ami megvalósítható.
Ha szabad egy fura példát mondanom (persze, hogy szabad: egy tanár esetében ez az alapvető működésmód): a XVIII. század vége felé egy francia katonatisztnek az volt a feladata, hogy a nehéz ágyúk szállítását megoldja. Ha a meglévő módszerek javítását akarta volna, akkor erősebb lószerszámot stb. tervezett volna; a másik útvonalon haladva viszont megépítette az első gép-hajtású (akkoriban: gőzgép-hajtású) járművet.
Én azt akartam elképzelni, milyen lenne az ideális tananyag és az ideális tanulási folyamat, amely - ha az egyes tanulók esetében nem is ugyanakkora erőfeszítéssel és idő-ráfordírtással - garantáltan megvalósítja a tanulás célját: a tanuló kompetenciájának növekedését.
Persze ehhez is ismernem kell "a meglévőt", de nem annyira azt, hogy mi benne a rossz, hanem hogy mi benne a jó: amit nem kell "újból feltalálni". Viszont arra nincs szükség, hogy a jelenlegi működésmód minden apró technikai részletét ismerjem minden országban és kultúrában.
Valamikor szeptemberben megjelenik a második pályamunkám és abban az elérhetőségem, a saját honlapomon pedig az általam kifejlesztett módszertanról is szó esik. Örülök és megtiszteltetésnek veszem, ha rápillantasz és véleményt mondasz.

Péter Londonból 2016.08.28. 19:17:46

@Turchi: Köszönöm ezt az üzenetet: nem kritikának, hanem jóindulatú figyelmeztetésnek érzem, úgyhogy hálás vagyok érte. Igen, 66 éves (és 1 hónapos) voltam az utazáskor (tegnapelőtt egy éve).
Nem tagadom: néha nekem is eszembejut, hogy nem késő-e... el fog-e múlni a derékfájásom vagy ez most már így marad... vagy durvábban: fogom-e még élvezni az eredményt, ha elérem...
Igen, van nyugdíjam; de azt gyakorlatilag teljesen elviszi a hiteltörlesztés és a közüzemi díjak. Ha otthon lennék, akkor is napi anyagi gondjaim lennének, és - mivel a szakterületemen való elhelyezkedést jogszabály teszi gyakorlatilag lehetetenné - ott is csak fizikai munkával tudnám a jövedelmemet kiegészíteni.
Itt viszont csak két lépcsőt kell meglépnem: állandó munkát szerezni és ezzel lényegében a napi gondoktól teljesen mentesülni (ennek most a közelében vagyok); aztán pedig visszakerülni az oktatásba (amit itt semmi szabály nem tilt) - és máris fizikai megerőltetés nélkül a minimál-jövedelem kétszeresét keresem, teljes biztonságban.
Vagyis ahelyett, hogy addig nyújtóznék, ameddig a takaróm ér, keresek (létrehozok) egy nagyobb takarót.
Persze ez kockázatos még most is. De hadd kérdezzem: szerinted mit kellett volna tennem? Illetve, hogy ne érezd úgy, hogy beleszólsz valamibe, amihez nincs közöd: mit tettél volna a helyemben?

Péter Londonból 2016.08.28. 19:21:36

@Turchi: Jaj, és amilyen faragatlan vagyok: meg se köszöntem a posztról írt véleményedet: nagyon jólesett! Ízlésről persze nem lehet vitatkozni: vannak, akiknek "nem jött be" a stílusom. A posztjaim "címzettjei" azok, akiketez a stílus megérint, akik ezekből a posztokból számukra hasznos ismerethez jutnak. Örülök, amikor ebből a körből kapok egy-egy visszajelzést.

Péter Londonból 2016.08.28. 20:07:46

@Turchi: Nagyon köszönöm ezt a nyílt és őszinte választ!

A korrepetálás nem rossz, itt is csinálom (az otthoni 3000 Ft/óra helyett 30 font/óradjért...) Csak bizonytalan. Kiszámíthatatlan. Hány megrendelés lesz? Hányszor fogják lemondani (miközben az időmet már lefoglalták)? Szóval erre nem lehet alapozni.

Annyit hadd tegyek még hozzá, hogy még emlékszem, amikor egy jóbarátom negyvenéves lett és én még csak harmoncnyolc és fél voltam: mennyire megdöbbentett, hogy hűha, már itt tart(unk)... Úgyhogy a negyven, ötven, hatvan is elérkezik, gyorsabban, mint gondolná az ember. Érdemes gondolni arra, hogy mit fog az ember csinálni nyugdíjaskor után.

Köszönöm a jókívánságot!

Ginix 2016.08.29. 15:18:57

@Péter Londonból: szia, kicsit megkésve, mert nyaraltam és most pótlom a kihagyott posztokat.
volt egy idő, mikor én is magántanítottam (még otthon) és nagyon besokalltam attól, hogy úton -útfélen lemondogatják, és vidékről bejárva, mikor 4 órából csak egyet tudtam megtartani, akkor elég szarul érintett, h kb azért utaztam fel pestre, h kifizessem az utiköltséget. erre aztán gyártottam egy amolyan mini-szerződést, amiben kedvsen, de határozottan megmondtam a diáknak, h 24 órával óra előttig max le lehet mondani büntetlenül, ha viszont azon belül mondja le, akkor nem érdekel, h szül a macska, beteg nagyit kell kórházba vinni vagy migrénje van, azt bizony ki kell fizetni. cserébe ez rám is vonatkozik, tehát ha nem szólok időben, akkor ne érdekelje, h szül a macskám, a beteg nagyimat viszem a kórházba vagy migrénem van, jár neki egy ingyen óra. onnantól sima ügy volt, vagy szóltak időben, vagy perkáltak:) (én meg csak egyszer adtam ingyen órát, azt is csak azért, mert rossz időpontra írtam be a diákom a naptáramba és 2 óra eltéréssel vártuk egymást:))

AMentorált 2016.08.29. 15:34:51

Drága @Péter Londonból!:
Elolvastam minden cikkedet eddig, mégsem írtam hozzászólást korábban (kifogásoltad is). Nem érdektelenség az oka, hanem nem tudom kifejezni szavakban, amiket érzek olyankor. Annyi mindent mondanék (írnék) egyszerre, saját szavamba vágva..
Amikor nekem írsz levelet, mindig kedélyesen, elnagyolva írsz a nehézségekről.
Felnézek rád! Eddig is nagyon tisztellek azért, ahogy nehéz helyzeteket megoldasz, amiken keresztülmentél. Hálás vagyok a sorsnak, hogy abban a projektben összetalálkoztunk a 15. hónapban. Nagyon sokat tanultam tőled! Hiszem és tudom, hogy az a módszertan többre született! Nagyon drukkolok, hogy újra dolgozhassunk együtt! Hajrá LiTLearning :)
Szeretettel!

Péter Londonból 2016.08.31. 03:44:57

@Ginix: Nagyon profi! Teljesen igazad van. Előbb-utóbb valószínűleg én is hasonlót csináltam volna. A szerződés szimmetrikus volta nagyon korrekt.

Péter Londonból 2016.08.31. 03:55:30

@AMentorált: Kedves Judit! (Mert kitaláltam ám, hogy te vagy emögött a nick-név mögött. Egy nyomozó veszett meg bennem!)
Köszönöm az üzenetedet. Ez azt is jelenti, hogy nem vetted zokon, amikor a "Mit mondok majd először is" posztban rólad is írtam, mint a barti társaságom otthon élő tagjáról, akinek a kisfia most nyáron kétéves; és azt írtam, hogy egyelőre jól érzed magad az ottoni környezetben, de a kútásást nem akkor kell elkezdeni, amikor az ember már szomjas.
A tanulás- és tanítás-módszertanról (LiTLearning, Life Tailored Learning) ebben a poszt-sorozatban nem írtam. Majd amikor szeptemberben megelenik a második pályamunkám, abban közzéteszem a honlapom elérhetőségét is és ott úgyis megtalálja, akit érdekel.
A drukkot köszönöm; de ugye emlékszel, mit írtam neked szilveszterkor: nem kívánok boldog új évet, mert azt nem kívánni kell, hanem létrehozni.
Szeretettel üdvözöllek én is! (Meg Nagyfülűt is üdvözlöm persze. A többi olvasónak mondom: Nagyfülű Juditék golden retrievere, a baráti társaság tiszteletbeli tagja.)

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása