Határátkelő

Nagyon régi vágyam volt, hogy valahogy sikerüljön megmutatni, milyen is egy új országban letelepedni és új életet kezdeni – gyerekszemmel. Hiszen a felnőttek már rengeteg posztot írtak, sok mindent elmondtunk, de a gyerekek friss, őszinte látásmódja nekem hiányzott – eddig. Mert a Frankfurti mesék blog szerzője, Gabuschka bevállalta, hogy közösen végre megpróbáljuk megmutatni, milyen is a határátkelés gyerekszemmel. Hatalmas munkája van benne, de szerintem megérte, mer tényleg egészen különleges tartalom született. (És természetesen köszönet a megszólaló gyerekeknek, és szüleiknek, akik bevállaltak, hogy válaszolnak a kérdésekre!)

Elég sok poszt született már a hivatali packázásokról, ám a mai poszt több szempontból is más, mint a többi. Egyrészt egy angol bankban játszódik, másrészt Kata történetének nagyon sajátos fordulatai vannak, és azt hiszem, hogy akkor még finoman fogalmaztam. Egy egészen meglepő kálvária története következik.

(A kép illusztráció, semmi köze a posztban szereplő pénzintézethez) 

Képzeljük el azt a helyzetet, hogy egyszer csak kapunk egy levelet, amiben megkérdezik, hogy lenne-e kedvünk ezekben a nem túl szívderítő téli hónapokban Bangkokban és Balin dolgozni pár hónapot! Mindezt természetesen a szakmánkban, normális fizetésért, és úgy, hogy mindez még szakmai előmenetelt is jelent. Biztosan lenne, aki nemet mond, de én simán bevállalnám – így tett a fotós Gergely is, aki a kulisszatitkokba is beavat ma bennünket, miközben pár képét is megnézhetitek.

Határátkelő találkozó! Tavaly azt írtam, hogy ha nem vigyázunk, lassan hagyomány lesz az év végi budapesti Határátkelő-találkozóból. Nos, nem vigyáztatok, az lett… A szervező idén is Digger, a lehetséges időpontok pedig: december 27., 28. Aki szeretne jelen lenni, az vegye fel vele a kapcsolatot emailben (janoshorvath65KUKACyahoo.com). Akár mind a két napot meg lehet jelölni, amelyik napra a legtöbb visszajelzés érkezik, azon lesz a találkozó délután 5-kor a Menzában, a Liszt Ferenc téren. Jelentkezési határidő dec. 20.

A címben feltett kérdés jóformán megválaszolhatatlan (ízlés kérdése a dolog), de annyiban érdekes, hogy az egyik ajánlott poszt szerzőjének a nagymamája konkrétan azzal érvelt az új-zélandi kalandozás ellen, hogy Kecskemétnél nincsen szebb. Emellett kiderül, hogy mi a különbség a Minor Nonconformance, a Major Nonconformance, az Improvement Opportunity, és a Non Issue között, végül (ha már nyakunkon a karácsony) egy kis ünnepi brownie receptet is kaptok (egyébként a férfiak tudnak sütni)?

Ja, és ha már ünnepek, arra gondoltam, ha sétáitok közben esetleg fotóztok feldíszített házakat, akkor küldjétek el a képeket, valamelyik hétvégén szerintem érdekes poszt lehetne belőle. A cím még mindig hataratkeloKUKAChotmail.com.

Elég régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy miként alakította át az életünket a modern technológia, ezen belül is a különböző kütyük, appok és mindenféle egyéb okosságok. Alapból persze a válasz az, hogy nagyon jó irányba megyünk, ugyanakkor kár lenne tagadni, hogy bőven vannak kérdőjelek. Az egyik ilyen a határátkelést magát is erősen érinti, méghozzá a kommunikációs forradalom szintjén, és nagyon röviden megfogalmazva úgy hangzik: több magányhoz vezet-e a kevesebb honvágy?