Határátkelő

Vallomással kell kezdenem, ugyanis elgyengültem picit, és bár másik posztot terveztem mára, nem tudtam megállni, hogy ne változtassak. A magyar parlamentben ugyanis vitanap zajlott, aminek a témája egyébként a határátkelők szempontjából nagyon érdekes volt, de aztán menet közben kiderült, hogy nem csak érdekes, de tanulságos is mindaz, ami elhangzott.

Magyarországon ma van a Költészet Napja, ebből az alkalomból az Élet Montreálban bloggal közösen együttműködve egy egészen különleges posztot olvashattok. Az anyanyelv megőrzése alighanem minden külföldön élő magyar családban fontos kérdés, pláne, ha a gyerekek még kicsik a határátkelés idején. Ebben segíthetnek az olyan kezdeményezések, mint amilyen Tóth Péter Lóránté, aki egyszerre vándorverselő, és rendhagyó irodalomtanár, és ebbéli minőségében járja a világot, hogy a magyarok között terjessze a sok szépséget. Februárban járt Kanadában, akkor beszélgetett vele Martee, az Élet Montreálban blog szerzője, aki volt olyan nagylelkű, hogy belement, a poszt először itt, a Határátkelőn jelenjen meg.

Amikor az ember a külföldre költözéshez készülődik, rendszerint elég nagy figyelmet fordít az egészségügyi kérdésekre, legyen megfelelő biztosítás, kijelentkezések, bejelentkezések, gyógyszerek, ha olyan hely az úti cél, a megfelelő oltások – de mennyire figyelünk oda a lelki egészségre, foglalkozunk-e vele eleget?

Egészen komoly történeteket lehet hallani, olvasni arról, milyen körülmények között élnek néha a határátkelő magyarok, az egyik mai sztoriban is erről lesz szó. Aztán összegzünk több, mint öt évet Panamában, végül egy Budapesthez szóló vallomás zárja az eheti blogajánló sorát.

A gondolkodásmód alapvetően meghatározza a külföldi boldogulást, legyen az egy általános hozzáállás, vagy éppen egy olyan hétköznapi dolog, mint hogy a megkeresett pénzt nem váltjuk át forintba. Erről, valamint a Los Angeles-i magyarok közötti kapcsolatokról is szól a Határátkelő első podcast minisorozatának harmadik, egyben befejező része, melyben a kérdező továbbra is Gwy, a válaszoló pedig Tamás.