Amikor az ember a külföldre költözéshez készülődik, rendszerint elég nagy figyelmet fordít az egészségügyi kérdésekre, legyen megfelelő biztosítás, kijelentkezések, bejelentkezések, gyógyszerek, ha olyan hely az úti cél, a megfelelő oltások – de mennyire figyelünk oda a lelki egészségre, foglalkozunk-e vele eleget?

Hadd kezdjem egy kicsit messzebbről: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) minden év április 7-én kampányt indít egy adott egészségügyi kérdésben. Idén a depressziót választották, ami világszerte akár 300 millió embert érinthet.

Szerencsére a határátkelők között viszonylag alacsony az arányuk, az Expat Insider tavalyi felmérésében a megkérdezettek 12 százaléka mondta azt, hogy a külföldi újrakezdés rossz hatással volt a mentális egészségére. 

Ezzel együtt a határátkeléssel sokszor együtt járó lelki megpróbáltatásokról és feszültségekről talán az indokoltnál kevesebb szó esik, pedig akárhogy nézzük, mégis csak arról van szó, hogy az ember fenekestől felforgatja az addigi életét, ami még a legjobb esetben is nem kis stresszel jár. 

Ennek a stressznek egy része elkerülhetetlen, és nem feltétlenül jelent problémát, ám van egy pont, amin túl már káros lehet. Hogyan kerülhetjük el ezt az állapotot? Erre próbált meg választ találni az Internations egyik írása, amiben szerintem akadnak megfontolandó gondolatok.

Csak módjával! 

„Ki vagy áradva, sírás lesz a vége” – ha több százszor nem hallottam ezt a mondatot gyerekkoromban, egyszer sem, és bár aligha hiszem, hogy a szüleim tudatosan mondjuk görög filozófusok nézeteit szerették volna így belém verni, ez a gondolat erősen összecseng néhány ókori gondolkodó tanításával: ne essünk túlzásokba! 

Amikor ugyanis új életet kezdünk külföldön, akkor elég nehéz nem végletekben gondolkodni, például teljes lendülettel beleállni a munkába, utána pedig az új életbe, vagy éppen ellenkezőleg, meló után begubózni a szobánkba. Egyik véglet sem egészséges, az egyiknél gyorsan kiéghetünk, a másiknál pedig elszigetelődhetünk. 

Nem tudom, ti hogyan éltétek meg az első időszakot, mennyire volt nehéz, tapasztaltatok-e hasonlót, vagy simán ment minden, ám kétségtelen, hogy sokan csúsznak bele hasonló válságokba, csak talán mi, magyarok, még az átlagnál is kevesebbet szeretünk beszélni a lelki problémákról. 

A lényeg mégis az lenne, hogy megpróbáljunk valamilyen egészséges egyensúlyt találni, a probléma csak az, hogy nagyon nehéz felismerni, hol húzódnak a határok. 

Nem te vagy a hibás 

Mivel viszonylag kevés szó esik az ilyen típusú nehézségekről (ugye ezen a blogon is akad pár olyan téma, amitől többen lábrázást kaptok, a statisztika és a Brexit mellett éppen ez a harmadik), ezért aki mégis belecsúszik, az hajlamos lehet azt hinni, hogy vele van valamilyen gond. 

Ez nem feltétlenül csak magyar sajátosság, az ilyen gondokra sok országban és kultúrában rakódik egyfajta stigma, arról nem beszélve, hogy sokszor megjelenik az irigységfaktor is, mondván, mi bajod lehet neked Németországban / Franciaországban / Amerikában (nem kívánt törlendő, vagy a sor tetszés szerint kiegészíthető). 

Mindehhez hozzájárul még a közösségi média által sugárzott „jaj, de boldog vagyok!” sokszor hamis, de legalábbis megtévesztő képe, és máris ott tartunk, hogy az egyszeri határátkelő nem mer, vagy nem tud beszélni a problémáiról (azt már nem említve, hogy sokszor nincs kinek). 

Fontos, hogy két dolgot észben tartsunk: az egyik, hogy az ilyen típusú nehézségért általában senki sem lehet hibáztatni, legkevésbé magunkat, a másik, hogy ezek való problémák, nem csak mi találjuk ki őket. 

A helyzetet nehezíti, hogy egyelőre a szakemberek számára sem világos, mitől lesz valaki kiszolgáltatottabb az ilyen típusú betegségnek, vagy megfordítva: miért van az, hogy egyesek bármilyen nehézség esetén könnyebben összeszedik magukat. 

Ha bármilyen másfajta betegségről lenne szó (mondjuk allergiáról), akkor senkinek eszébe sem jutna hibáztatni a benne szenvedőt az állapotáért, valamiért viszont a mentális kérdésekhez még máshogy állunk hozzá. 

Ne félj segítséget kérni 

Az a faramuci helyzet, hogy a gyengeség elismeréséhez erősnek kell lenni, ami nagyjából egy 22-es csapdájának tűnik, ráadásul a dolgot nehezíti, hogy mindezt külföldön kell(ene) megtennünk, esetleg egy olyan környezetben, ahol a nyelvet sem ismerjük elég jól, pláne nem annyira, hogy ennyire intim dolgokról tudjunk beszélni. 

Őszintén szólva még egy sima betegség leírása sem olyan egyszerű dolog az elején, akkor mihez kezdjünk egy annyira összetett és nehezen megfogható dologgal, mint egy lelki probléma? 

Ilyenkor érdemes a helyi magyar közösséghez fordulni, vagy keresni egy online praktizáló szakembert, netalántán reménykedni abban, hogy mondjuk a helyi magyar követség vagy konzulátus tud segíteni. Nyilván könnyebb a helyzet mondjuk Londonban, mint egy kis olasz településen. 

Ezzel együtt, ha már eljutunk odáig, hogy segítséget keresünk, a nehezén (a szembenézésen) már túl vagyunk, és attól kezdve remélhetőleg fokozatosan javul majd a helyzetünk. 

Tudom, nem szerettek ilyesmiről beszélni, de engem azért érdekelne, hogy ti érintve vagytok / voltatok-e, vagy ismertek-e olyanokat, akik átmentek ilyen perióduson?

HÍRMONDÓ

Magyar feliratú táblákkal tüntettek Berlinben

Viszonylag ritkán látni olyat, hogy magyar feliratú táblákkal legyen elég masszívnak tűnő tüntetés valamelyik külföldi nagyvárosban. Vasárnap délután ilyen is volt a német fővárosban, ahol a Pulse of Europe keretében álltak ki a CEU mellett. (Itt képet is láthatsz róla.)

Két menő meló, meg egy harmadik 

Hétkezdetnek két igencsak jól fizető állást ajánlunk (egyiket ráadásul nem is akárhol), és tulajdonképpen a harmadik munka sem olyan rossz, ha jobban belegondolunk.

Skócia legyen kanadai tartomány?

A Brexit miatt egyre feszültebb a helyzet Skócia és a brit kormány között, így tulajdonképpen nem csoda, hogy egészen vad ötletek is felmerülnek. Skócia kiválása Nagy-Britanniából elég érdekes helyzetet teremtene, de még ezt is megfejelné egy friss javaslat.

A külföldi vállalkozás dilemmája 

Amikor az ember párja vállal munkát külföldön, akkor egy ideig persze fontos otthon lenni és segíteni az ügyintézésben, megteremteni a hátteret, ám egy idő után az ember dolgozni akar. Más kérdés, hogy tud-e, és ha nem, akkor bele merjen-e vágni valamilyen vállalkozásba?

(Fotó: pixabay.com)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.