Határátkelő

„Kösz a halakat” – kezdte sztoriját (pontosabban annak újabb fejezetét) P. Peitsch, és aki követi valamennyire a blogot és olvassa a kommenteket, az már sejtheti, hogy ma nem fog unatkozni. És nem téved. Jöjjön tehát egy nem akármilyen út a németországi szexipartól Budapesten át a fekete-erdei konyháig!

Az amerikai bevándorlás eddig sem volt nagyon könnyű menet (sokan hosszan tudnának mesélni erről, volt már itt, a blogon is, aki meg is tette), ám ha a kongresszuson átmegy Donald Trump amerikai elnök új javaslata, akkor az eddigi rendszer elég jelentősen megváltozhat. Miután a téma érdekes, én viszont nem vagyok vízumszakértő, ezért megkértem a VisumWings csapatát, hogy írják meg, szakmai szemmel milyennek tűnik az új javaslata, és melyek lennének a legfontosabb változások.

Nem akármilyen útra indulunk ma, egyenesen a perui esőerdőbe vezet az utunk, ahol meglátogatunk egy vadállat-menedékhelyet, és megnézzük, milyen az „Amazonas Velencéje” – hát egyelőre maradjunk annyiban, hogy nehéz lenne összetéveszteni az eredetivel. Útikalauzunk Ági lesz, mondhatnám természetesen, hiszen ő szokott ilyen helyeken kalandozni Dél-Amerikában. :)

A külföldi munkavállalás esetében a „hol lakjunk” mindig kulcskérdés. Márpedig lakást bérelni (a sokak által kényszerből választott szobabérlést most tegyük félre) nem is olyan egyszerű. Nem elég, hogy elég komoly kezdőtőke kell hozzá, ráadásul a dolog menete sem olyan egyszerű. Az alábbiakban pár személyes példán keresztül is megnézhetjük, hol miként zajlik ez a folyamat.

Neked milyen tapasztalataid voltak a lakásbérléssel? Írd meg kommentbe, vagy a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Erősen egzotikus és kalandos lett az eheti válogatás. Mert hát milyen gyakran jut el magyar ember egy kolumbiai gerillatáborban? Vagy (hogy maradjunk a kicsit tágabban vett környéken) Mexikóba? És akkor még nem is beszéltem Palau szigetéről - nos, ami a három helyszínt összeköti, hogy ma ezek szerepelnek a heti ajánlóban.